Aludj kicsi kincsem! ALUDJ!!!! :)

Hol is kezdjem, hol is kezdjem! Elsőként talán a szabadkozással, ugyanis igazatok van bizony régen posztoltam már magunkról. A hallgatásom oka a megannyi program, lóti-futi, miegyéb. Sokan írtátok és kértétek hogy többet írjak/meséljek nektek a hétköznapjainkról, konkrétabban a napjainkról. Nos, akkor most az ő kedvükben járva:

A történetünket valahol ott hagytam abba hogy hétfőnkénti Ficserkés Ringatós foglalkozás maga az önfeledt móka és kacagás. Azóta voltunk apával együtt a pénteki, kerületi védőnők által szervezett Anyatejes Világnapi gyermeknapon. Ott is Ringatóztunk, mindaddig még egy gyerkőc lufija nem a fülünk mellett talált kidurranni. Ott vége lett minden mókázásnak, mentünk is a földszinti játszószőnyegre a többi négykézlábas baba mellé, nyál-, és bacilus mintavételre és taperolásra! :) Sajnos a tombolán nem nyertünk, pedig a játszóházi belépőre fájt a fogam!:( A Lili végig hümmögöt-kiabált-motyogot-prüszkölt-fújtatott-liheget a rengeteg látnivaló láttán, minden és mindenkit érinteni és megkóstolni szeretett volna. :) Nagyon élvezte!

 

Apával együtt remek kis délelőttöt töltöttünk el, ami után egy hatalmassá alvás következett volna...volna..ugyanis a mi kis Tündérkénk mostanában a következő szezánciós butaságával "örvendeztet" meg minket. Abban az esetben ha nem hosszú távú autóút következik nem szabad engedni, hogy a kocsi ülésben elaludjon ugyanis mikor éppen készülök lehámozni a kiságy felett a kiskabiját és tenném be a kiságyba a tőle jól megszokott módon felébred, oly annyira hogy azt követően nincs olyan ember eme bolygón aki képes lenne őt visszaaltatni vagy a későbbiekben alvásra bírni. Fürdésig hátralévő egész délután pedig túl sok egy 7 hónaposnak, alvás nélkül. Fürdetésre olyan hisztis és álmos lesz, hogy alig lehet vele bírni. De még ezt is lenyelném, mert a világ minden kezünk ügyébe eső dolgainak csörgetésével, kalimpálásával, fel-le dobálásával, énekléssel el tudjuk terelni a figyelmét és sikerrel abszolváljuk a fürdési procedúrát, de a kiságyba való behuppanás után a cumisüvegnyi esti tápszeres elalvás túl korán következik be. Ami miért baj? Nos, azért mert gyárilag, 7 órakor fürdetés aztán fél 8-tól nagyjából 8 óráig játék és bohóckodás következik a kiságyban amiben kellőképpen kifárad és negyed 9-kor alszik másnap reggel fél 6-ig. Azonban ha a délutáni alvás kimarad akkor a tápszeres vacsin azonnal el is alszik és így egy, másfél órával előbb ébred fel másnap reggel, tehát fél 5-kor vagy még korábban. Tudom, akinek nincsen még gyerkőce nem értheti hogy a fél 6 sokkal jobb mint a fél 5 és hogy az a +1 óra mekkora ajándék s tud lenni, és itt nem csak a mama és papa kényelmi szempontjairól beszélek. Egy ilyen pici baba szempontjából minden egyes alvással töltött óra Ajnádék és szükséges, mert elkerülhető a hiszti, a nyűgös nap, csak mosolygás és önfeledt játék a jutalom.

Szóval most azon agyalok, hogy hogyan tudnám rávenni az én kis Drágámat arra, hogy a 3. alvást itthon a kiságyban tudja le. A babakocsis sétánk általában délután fél 5-.kor kezdődnek, ami alatt ha hatalmas mázlim van elalszik és egy fél óra szundi után, frissen és kipihenten nézünk szembe a fürdésig fennálló időszaknak. Azonban ez olyan nagy ajándék az élettől, amit nem osztanak két kézzel és minden áldott nap. Nos, ezért is nehéz az anya sors! Felkelni, etetni, játszani (ott ülsz mellette, ne hidd hogy bármi mást tudsz csinálni mellette) és játszani majd mikor kezd nyőgös lenni akkor kaja készítés, etetés, böfizés, sétálás, játék, alvás, takarítás, lopott félórában vagy pihensz vagy a hobbydnak áldozol (lásd: kretív hobbyskodás) majd ébredés, kaja készítés, játék, evés, játék, játék, játék hosszú órákon át, forgolódás, bírkózás, hisztis időszakok, pelenka cserék és hisztis időszakok, mókásázás, játék és mosolygás, fürdetés, etetés, játék és alvááááás:)

Múlt szombaton volt az első szabad napom a szülés óta. A szülőágyon megfogadtam magamnak, ha ezt az egészet túlélem, akkor ez a teljesítmény jutalmat kíván és ez a jutalom nem más, mint egy Scrapbook tanfolyam. 3 alkalomból most szombaton volt az 1. és nagyon élveztem. Egyrészt mert teljes mértékig kikapcsolódtam, nem agyaltam azon vajon odahaza mi történik, egyedül voltam, nem kellett motorikus mozdulat sorokat ismételgetni (lásd: cumisüveg mosás, kaja készítés, etetés, pelus csere, játék) csak én voltam és a hobbyy kellékek, csak én és senki más. Minden anyukának javasolnom, hogy egyszer fél kilóméternél messzebbre menjen el egy egész délelőttre, kapcsolódjon ki. (mobilt tedd rezgőre és a táska mélyére)

 

Kell, nekem naggggyon nagy szükségem volt már rá és alig várom a következő alkalmat, energiával feltöltődve tértem haza. készen a következő napra, a következő éjszakai virrasztásra és az azt követő minennapokra. Mert valljuk be őszintén, hogy amikor apa vagy a mama vigyáz a másik szobában a gyerkőcre és te engedélyezel egy kis pihenést a füled akkor is a falra tapad és az agyad hallgatja mi történik a másik szobában, ha felsír akkor a szíved vadul kalapál, hogy odasiess és orvosold a problémát ha meg nagyokat kacagnak akkor pedig a kacagása után vágyódsz! :) Ez így nem pihenés, a pihenés az ami távol van a kiscsaládodtól! :)

 

 Mert ilyenkor egy anya mit csinál? Felkel az ágyból, abbahagyja azt amivel ezen időszak alatt foglalatoskodott és átmegy a picihez és bekapcsolódik újra az életébe. Az apa mit csinál ilyenkor? Édesen szunyokál!:) Én nem értem, hogy hogyan képesek az apák a legnagyobb hangzavar közeledte aludni vagy éppen nyugodtan pihengetni miközben a másik szobában a kislánya éppen nyűgösködik vagy kacarászik. Az ő agyuk kikapcsolható, nah de a miénk miért nem? Egyszerű, mert anyák vagyunk! :)

 

Mikor pihenhetünk akkor sem pihenünk!

 

Betegség

Úgy néz ki ezen időszak Lili életében, az első dolgok időszaka. Az örömteli fogacska bújások után most egy kevésbé örömteli hírrel szolgálhatok.

 

Sajnos beteg lett a mi kis kincsünk. DE most is meg kell, jegyezzem, hogy egy igazi hős, mert a doki szerint az erős torokfájással járó torokherpeszes-megfázását nagyon jókedvűen viseli. No persze az orrszívás most sem a nap fénypontja, azonban itt is leleményesek vagyunk, és nem hagyjuk, hogy elrontsa a kedvét. Soha nem egy helyhez kötött helyen szívjuk az orrát, hogy ne érezze azt, hogy a szoba azon pontja maga a "vesztőhely" és minden orrszívás előtt a kezébe adjuk az orrszívó-porszívó kis fejecskéjét, hagyj, nézze meg ő is mennyire ártatlan is tulajdonképpen, nem egy veszélyes haramia, aki készül kiszippantani az agyát. Harmadszor, a szoba közepén hagyjuk a nap 0-24 órájában a porszívót, rajta az orrszívó-porszívóval, hogy szokja a jelenlétét, és amikor a napi sétálunk-, sétálunk-lecsücsülünk, következne, és éppen útba esne újból meg tudja magának vizsgálni. Negyedszer pedig egész orrszívási procedúra alatt végig dicsérjük őt, beszélünk hozzá szó szerint megállás nélkül és ránk figyel ilyenkor és nem a műveltsorra. Hiába, szükség van a leleményességre, szenvedni senki szereti látni a picurkáját.

 

A megfázás része most a betegség 3. napján azt hiszem sikerrel abszolváltuk, ugyanis a napi háromszori Nasivin orrcsepp csecsemőknek egy csodaszerrel ér fel. Erről azt kell tudni, hogy, van a tartósítószer és a mentes változat (no, erről azonban nem tudok többet, mi okán, de azért a menteset választottuk) és hogy napi háromszor 1-2 fújás kell a nóziba és megnyugtatja a nyálkahártyát. Még az eddig használt Sterimár tengervizes orrspray a nap bármely időszakában, bármennyiszer használhatod, kevesebb ideig nyúlt "védelmet" a takonytámadás ellen, de azon időszak alatt ugyanazt a hatásfokot éred el. A lényeg, a lényeg, a Nasivin bevált, a Sterimár mellett ezt is a kispatikákban tároljuk.

 

A herpeszes dolog értetlenül állok. Azt mindenki tudja a herpeszről, hogy legyen az a test bármely szegletén, de későbbikben bármikor újból felütheti a fejét. A vérbe kerülve édesen lappang és várja a meggyengült immunrendszer okozta lehetőséget a támadásra. A doktor bácsi szerint ez nagy torokfájással jár és erős, több napon át tartó lázzal. Most vagy a mi Lilink viseli ennyire jól a fájdalmat vagy ténylegesen ilyen kismértékű és gyors gyógyulású, de tényleg nagyon jól viseli. Amiben talán észrevehető a betegség mibenléte - leszámítva a 2 napos orrfolyást - hogy egy halszálkányival kevesebbet eszik. De ezt pedig a felszaporított étkezésekkel kompenzálom. A vasárnapi súlymérés kapcsán majd meglátjuk mennyire viselte meg a kis szervezetét a harc.

 

A lázat illetően az este volt 37,7 később pedig 38,2 a láza, de egy félbevágott lázcsillapító kúp a popsiba és 2 órával később el is múlt. Azóta a hőmelekdésnél tovább nem jutottunk, szerencsére!

 

Hogy mitől és hol és kitől és mikét kaptuk el ezt a betegséget nagyon nem tudok napirendre térni, de nagyon reméljük, hogy a későbbiekben erről a csúnya torok herpeszről nem fogunk hallani, nem szívesen látott vendég nálunk.

 

Végezetül, amire TI anyukák és apukák készüljetek, ha ilyen korú babátok lenne majd esetleg megfázásos tünet együttesek áldozata, hogy nem fogtok aludni. 48 órából kemény 2 és fél órát aludtam eddig, azokat is kisebb megszakításokkal. Nem az a gond hogy nem alszik este, hanem az hogy rengeteget mozgolódik, és fel-felriad és néha könnyű és néha bizony nehéz dolog visszaaltatni. Ismét bizonyosságot nyert ama régebbiek során leszögezett szabályom, hogy a babák nem szabad kézben elaltatni. Hiába beteg az én drágám, 4 órás fel-le vétel a kiságyból mire annyira hulla lesz és a láz annyira elnyomja, hogy végre megadja magát és nem sír fel, ha leteszem a kiságyba a kezemből. Hiába beteg valahogyan érjük el, hogy ne a kezünkben aludjon el, mert különben virrasztanod kell hosszú órákon át kezedben a kis csöppséggel, ami senkinek nem jó. A babának, azért nem, mert ha leteszed, újból felébred és érzi, hogy beteg és hogy elengedted őt, neked, pedig azért mert nem tudsz pihenni. Igaz hogy egy pár perccel tovább sírt a kiságyban, amikor felriadt, de ezen túl kell esni, nyeljük le valahogyan és próbáljuk a kiságyban visszaaltatni, szívből jövő jó tanácsom.

 

A másik, ha megengeditek, és ha akarod, elfogadod, hogy mindig legyen +1 üveg bekészítet tápszered a kiságya mellett, mert ha este fel is ébred a tej megnyugtatja és gyorsabban visszaalszik, mintha felkapnád és köröket rónátok a szobában. Készíts egy nem használt neszesszerbe egy "túlélő" felszerelést! Értem ez alatt minden olyan dolgot, ami a hirtelen sírva és lázban kínlódó baba esetében azonnal előkapható és nem kell a házban körbe-körbe rohangálnod, hogy hol a lázmérő, a tápszeres kanál stb.. Mi ezt csináltuk, saját tapasztalatból okultam! Most már van a kiságy alatt egy neszesszer startra készen (másrészt ezt utazások alkalmával csak kikapod és mehet a tatyóba) benne a következőkkel:

- kis cumisüveg

- készített egy kis csomagban egy adag tápszer port (légmentesen lezártam h ne romoljon meg, ráírtam a dobozon látható lejárati dátumot)

- kis üveg ásványvíz (Disney figurás, a boltokban kapható cumis kupakkal. Kicsi, praktikus, és a minta is leköti, üres állapotában pedig remek figyelemelterelő játék)

- cumi

- lázmérő

- kúp (ha nem kell hűtőben tárolni, ha igen - ahogyan a mi esetünkben is - akkor pedig egy post-it rajta a KÚP felirattal, hogy ha utazunk, ne felejtsem el bekészíteni)

- sterimár

- mobil orrszívó

- melegíthető kék zselé (amiről meséltem régebben)

- 2 pelenka (termékmintás, ami fóliában csomagolt)

- popsi krém (termékminta méret)

- törlőkendő (termékminta méret)

- fertőtlenítő gél vagy kendő

- sebtapasz (sosem lehet tudni mire, lesz még jó)

- kis olló

- zsebkendő (10-es csomag, ez is mintás)

- hajgumi (mert az éjszakai ébredés után azt sem tudod, mihez kapj, nem tudod merre a hajgumid. Utálom, hogy a hajamat tépi és eszi)

- alufólia (kis téglalap alakúra hajtogatva, hogy ha melegen kell, tartani a cumisüveget ne a nagy termosszal rohangáljunk)

- fejfájás és lázcsillapító tabletta (a dédelgető szülőknek, akik tuti elkapják a picitől a betegséget)

 

Minden a praktikusság jegyében a lehető legkisebb méretben, de nálunk aranyat ért minden egyes "adalékanyag", azóta ha bármire szükségünk van csak elő a neszesszert és már tudjuk is mit hol keressünk. Bővíthető, mobilis, átlátható, praktikus. Másrészről apukáknak, felvigyázóknak is sokkal egyszerűbbé válik az élete, ha tudják, hogy mit és hol kell keresniük, na, netán bármiféle baci ütné fel a fejét, amíg anyu haza nem ér.

 

 

 

Ringató- Kacagtató

Egy olyan „reklámblokk” következne, amit mindenkinek szívből ajánlunk Lilivel.  Magára a „termékről” már említést tettem nem is olyan régen, de most, hogy élőben is átélhettük, külön élmény.

A Ficserke Családi Napköziben minden hétfőn 9 és 10 óra magasságában megtartott fél-fél órás zenés-mondókás- éneklős-játszós program igazi élmény volt. Lili egyik ámulatból esett a másikba, mikor a vezető óvonó – nevezzük annak – elkezdett énekelni, leültünk-felálltunk, tornáztunk, mondókáztunk. A furulya szótól pedig lás csodát az összes baba néma csendben maradt és le sem vették a szemüket a furulyáról, áhítattal hallgatták.  Annyira jó volt régi magyar népi mondókákat hallgatni, megismerkedni pl.: a somogyi gyermekdalokkal, amikor még tényleg összegyűlt a család mondjuk a kemence körül és együtt mondókáztak, kacagtak. Van 3 könyve a kis csapatnak, akik e foglalkozásokat tartják, és ezeket szeretném most megosztani veletek. Tényleg rendeljétek meg, ha tudjátok és a CD melléklettel együtt tanuljátok meg a dalokat, a mondókák szöveg környezetéhez alkalmazkodva végezzétek azokat a „tornamutatványokat” és nevessetek.

 Lili nagyon meg tud rémülni idegen helyeken, a nagyobbocska v. közel vele egykorú babáktól pedig kifejezetten fél, de itt az első másodperctől mosolygós volt. A hozzá nagyon közel tipegő, megérintő babáktól pedig kicsit sem riadt meg. Köszönhető szerintem ez annak a nyugodt legkőrnek, ami abban a pici szobában uralkodott nah és nem utolsó sorban az óvónő mesebelien szép hangjának, mozdulatainak. Semmi sem kötelező, mindent a babák kedvének megfelelően csinálunk.  Egészen aprócska csoportot képzeljetek el, nem voltunk szerintem többen, mint 6 + gyerekek, de tényleg annyira jó látni, ahogyan percről-percre figyeli és tanulja a mozdulatokat, mindent megfigyel és érdeklődik. Egy alkalom 800 Ft, de bérlettel 700 Ft.  A 3 féle könyv, 3 féle élménycsomag!  De még mielőtt ténylegesen is beilleszteném a linket, a másik reklám célzatú felhívás szerűségem az az, hogy aki tud következő pénteken reggel 9-től jöjjön el az Anyatejes Világnapi rendezvényre ide a XXII.kerületbe (Klauzál Gábor Műv.Ház, Campona mellett), mert 10-től (egyébként a program 9-kor indul gyermek koncertekkel, lufi hajtogatóval, bohócokkal, játszószőnyeggel, előadásokkal, stb) itt is lesz Ringató foglalkozás és ez itt teljesen ingyenes. Szombaton egy másik ugyancsak budafoki helyszínen (ingyenes), 3.-án pedig a budafoki Könyvtárban (ez a fizetős, 800/alkalom) lesz Ringató foglalkozás. Kerekedjetek fel, kössétek össze a kellemest a hasznossal (pl. auchan, outlet, mozi, kirándulás vagy akár a Műv.Házzal egybeépített Uszodában is pancsolhattok) és arra a fél órácskára-órára ne sajnáljátok a kitérőt, tényleg megéri.

http://www.libri.hu/konyv/groh_ilona.kacagtato.html (azoknak a szülőknek akik mernek játszani a hangukkal és megpróbálják leutánozni az állatok hangjait) - nekünk ez volt első körben, azóta is kedvenc

A CD melléklettel ellátott könyvecskék :


http://www.libri.hu/konyv/groh_ilona.ringato-2-cd-melleklettel.html

http://www.libri.hu/konyv/groh_ilona.ringato-cd-melleklettel-1.html

A Gróh Ilona által készített könyveket ajánlom elsősorban. Neten keresztül rendelve picit spórolhatsz is. :)
 

Ami biztos, hogy ha a d.e. alvás megint lerövidül és épp ezen foglalkozások előtt ébredünk fel ismét elmegyünk és mókázunk egy nagyot!:)

Bújócska

Elérkeztünk Lili életének egy következő fontos állomásához:  jelentem megérkezett az 1. fogacskánk!

 A bal alsó (ha szemben állunk vele) fogacskánk hétfő óta egyre csak nyomul kifelé és ugyanilyen örömmel várjuk a következőt is. Aggódtam, hogy esetleg nagyon megszenvedünk majd vele, mert ilyenkor a lázon át, a hasmenésig, hányásig, extra nyűgös pillanatokig bármi bekövetkezhet. Azonban ismét bizonyítást nyert ama elgondolásunk, hogy bizony erős, fájdalmat, kellemetlenséget mosolygósan tűrő lányzóval van dolgunk. Vasárnap délután a mamás-papás játszótéri sétából visszafelé jövet tört rá, egy rá nem igazán jellemző hisztiroham, ami másnap reggeli ébredés után folytatódni látszott. Gondoltam, hogy a fogacskája lehet a ludas, ezért felhoztam neki a fagyasztóból a rágókáját, a szájába adtam a gumis "fogkeféjét" és miután eme procedúrával végeztünk, amolyan megszokott záróakkordként a dentinox fogínygélből is kentem az alsó és a felső fogínyére amikor is valami hegyes és hullámos valamit véltem felfedezni. Hatalmas taps és dicséret mellett beírtuk az aznapi dátumot a babanaplóba és onnantól hivatalosan Fogascet lett a kicsi Liliko-Milko Csokoládészervókormányból!:) 

Azóta hatalmas büszkeséget érzünk, idebent...egészen mélyen! :) Ez is olyan, amint nem lehet szavakba önteni, legőszintébben mondom, hogy mindenkinek át kell éreznie ezt egyszer...vagy kétszer és mégjópárszor az utolsó fogacskáig!:) 

Hétvégénk megint mozgalmasnak ígérkezik, ugyanis a már említett "zseniképző" Magdolna nyílt napjára készülünk, majd vasárnap kihasználva a jóidőt kicsit kirándulni. Az desztinációnk nem más, mint a veresegyházi Medve-farm, ahol izgalmas gyerekprogramok mellett sétálunk egy nagyot a friss levegőn, Ba-ba - mindenre jó - első szavacskánkat pedig kiterjesztjük a Barna Medvére is. :) Kipróbáljuk az új autós ülésünket is, amint egy hete sikerült beszereznünk. Az olcsobabakocsi.hu-n vettük, fekete-rózsaszín színvilág és mint tudjuk a puding próbája az evés. Azonban a szabályok ellen vétünk, hiszen úton-útfélen mindenhol azt halljuk, hogy a babát nem ültetjük pl.: etetőszékbe amíg magától nem tud ülni. Ugyanez a helyzet az autósülés esetén is. Azonban mint azt már a facebook-os ismerőseim is láthatták Lili erről nem így vélekedik. :) Nagyon ügyesen, gyorsan és hirtelen tudja a testét olyan ívben kifeszíteni egymás után többször is, aminek hatására sikerül kicsusszannia a babahordozóból. Az autóban még tartja magát a megszokott szabályrendszerhez, nevezetesen, hogy nem ugrunk ki a babahordozóból, de azt már kevésbé tudom megakadályozni, hogy ne üljön fel benne. Az autósülés pedig ezt hivatott megakadályozni. A főpróbát már megtartottuk a szobában, beállítottuk a biztonsági öveket és várjuk a szombatot, amikor is élesben kipróbálhatjuk. Szerencsére a háttámlája két fokozatban dönthető és még a pici babáknak való szűkítővel is rendelkezik, nem aggódom, hogy nem fog tudni elaludni benne. A másik, ami kicsi kiskaput jelent a fenti szabály alól az az, hogy egyre többször egyre hosszabb ideig tud már egyedül megülni, nagyon ügyesen. :)

A másik komoly lépcsőfok a fejlődésében a négykézlábra való felhúzódzkodás mellett az jelenti, hogy ma reggeltől elkezdte felemelni az egyik kezét, magara a feje fölé nyújtva még a másik, támaszkodó karjával próbálja megtartani magát. Ez azért ilyen óriási dolog, mert ebből fog majd rájönni arra, hogy ha a felemelt kezecskéjét kicsit távolabb teszi le, hozzáigazítva ezen mozdulatsorral a hátsó lábikókat is, előre tud jutni a kiszemelt célállomás felé. :) Magyarul: a négykézlábon való előre-hátra hintából eljutunk hamarosan a négykézlábon való mászásig is. A dolog egyenlőre annyiban fullad ki, hogy egy darabig ügyesen tartja magát aztán oldalra dől, nagy mosolygás kíséretében. :)

Kelle ennél jobb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy tényleg napról-napra fejlődnek és okosodnak és hogy ez mekkora örömet tud okozni? Kell még magyaráznom azt a büszkeséget amit ilyenkor érzünk és azt hogy miért szeretnék mindenkinek hasonló kellemes élményeket? :) 

Viszlát napsütés!

Elérkeztünk a nyár - vénasszonyok nyarának utolsó napjaihoz, egyre nehezebben viseljük a hajnali kelésekor és a munkából való hazaérkezéskor tapasztalt sötétséget, kicsit begubózunk, az ablakon át egy bögre forró tea társaságában tekintünk ki a konyha ablakon át a hideg, szeles, borongós ugyanakkor milliónyi színes köntösbe bújt fa levelekre, amiket a szél oly könnyedén felkap és messzi tájakra repít.....Ébresztő, az életünk már más lett, vége az álmélkodásnak, munkára fel...ugyanis született egy kis csöppség aki miatt a fenti mondat egy kissé átalakulnak, a szavak felcserélődnek és más szinonimák kerülnek a helyükre...

 

Elérkeztünk a nyár utolsó napjához, de számunkra ez egyet jelent a kalandok, a megannyi ismeret szerezés időszakának kezdetével. Hiszen lassan két lábra állunk, anyuék félve őrző kezeibe helyezzük kis kezünket és elindulunk a nagyvilágba, ami ilyenkor ősszel is tele van izgalmasabbnál - izgalmasabb dolgokkal.A nyáron oly nagy áhítattal bámult falevelek elsárgulnak és hullani kezdenek, melyeket a szél magasra röpít és repít messzi-messzi tájakra. Beérik a gesztenye, melyet miden utca sarkon össze tudunk szedni és a zsebeinkbe ill. anya táskájába rejthetjük, hogy később mikor megtálalja egy mosollyal emlékezzen az aznap történtekre. De amit a leginkább várunk, az a hó! Sokat hallottunk róla, de most végre megfoghatjuk, belegázolhatunk. Aztán ott a Karácsony, a megannyi villódzó fényeivel, színes gömbjeivel, csillagszóróival díszített fa.

 

Mindenki emlékszik mikor a Karácsonyfa alatt fekve néztük felfelé, miközben anyuék a kanapén ülve beszélgettek, nevetgéltek Karácsony estéjén?...

 

Rengeteg kaland vár még ránk...nem tudok megülni a fenekemen annyira izgatott vagyok már:)

 

Hol a bagoly?

Elérkezett az a kor, amikor napról-napra új dolgokat tanul meg Lili. Az agya valóban szivacsként működik, a tekintete érdeklődő, mindent szeretne megfogni, ide-oda forog, négykézlábra áll és hintázik előre-hátra. Annyira hihetetlen, hogy egy hónap leforgása alatt tökéletesen meg tanult forogni és mindössze 3 nap alatt négykézlábra állni. Minden egyes ébredés után annyira várom már a következő napot, hogy lássam mi minden újdonságot tanul, tanulunk meg.

 

A tudásvággyal azonban merően új menetrend kezd kialakulóban lenni, mindennapjainkra vonatkozóan. Eddig hajnali 5-kor keltünk, azonban mostanában már ez a szám felkúszott 6 órára. A 9 órási két óra hosszat tartó alvásunk pedig kezd eltolódni a délutáni alvási időszakunkra, vagyis egyre többször jellemző rá, a napi egyszeri, hosszabb időtartamú alvás. Egyre több figyelmet igényel, mert amit meglát, azt célkeresztjébe véve addig izeg-mozog, még meg nem kaparintja. Sokat ül, szinte egész nap, ha tehetné. A dereka kezd már olyan erős lenni, hogy képes legyen pár mp-ig megtartani őt. A gyakori ülés vagy az ösztönök miatt - ki tudja - de egyre gyakrabban löki fel magát álló helyzetbe, holott mi ültetni szerettük volna. Apával gyakran sétálgatnak a szoba egyik végéből a másikba, időszakos csücsüléseket is közbe iktatva, meg-megállva az érdekesebb dolgoknál. A gyógytornász javaslatára többféle felülettel "ismertetjük" meg a talpacskáját, körkörös torna és visszafeszített lábfejes gyakorlatok alatt pedig igyekszünk jótékonyan közreműködni talp, ill. bokaízületeinek megerősödésében, hogy ne legyen később kifelé fordult bokánk, lúdtalpunk és ne a lábujjhegyünkön tipegjünk a későbbiekben. Imád magasra a kézben elfekve repülőzni, hatalmasakat sikít közben. Minden érdekli, ami a falevél és a szél kölcsönhatásának eredményeként születik, a fény-árnyék játékot, az apró golyócskákkal teletömött játékokat, amik mozgás hatására lendületbe jönnek, a plüssfigurák hatalmas (fenekükbe varrt) címkéit, a babakonyha sütőlapátját és a zongora játékát. Annyira jó érezni azt a valamit, ami szinte megfogalmazhatatlan, mikor játék közben megáll egy pillanatra és rád néz, mosolyog és tovább játszik, mikor valami új dolgot-nevét ismételed és látod, ahogyan a szádat nézi, majd ahogyan próbálja ő maga is, formálva kis ajkacskáit. Annyira édes, amikor a Ba-Ba és a Ma-ma szavak között cuppogásba kezd és hatalmas puszikat dob feléd, amikor elalvási szakaszában mormolásba kezd, amikor fáradt és fejét nem-nem irányban forgatja majd mikor én is leutánzom ezt a mozdulatsort, meglepődik, mosolyog, és újra csinálja, később ráébredve arra, hogy most akkor anya utánoz engem, és ha megint csinálom, akkor ő is fogja. Az a kutató tekintet, amikor arra kérem, hogy mutassa meg, hogy hol a bagoly, utánozhatatlan érzés és élmény. Nem csak neki sikerélmény, hanem nekünk is. Olyan ügyesen felfogja már a nem és az igen közötti különbséget, pontosan tudja és felismeri az esti szokásos altatós mondókánkat, ismeri a kiságyhoz, pelenkázóhoz köthető mozdulatsorokat. Tudja, hogy a cumisüveg mire való és már próbálkozik a megtartásával is. Szerencsére a cumit csak a leghisztisebb időszakokban kéri,  ill. elalváskor, majd röviddel ezután ki is köpi, nem függünk tőle. 

 

Minden hétfőn Ringató foglalkozásra fogunk járni, a korának megfelelő babák közé, kicsit mondókázni, énekelni, és hogy hozzá szokjon más babákhoz. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a kisbabáktól (0-1 éves korig) fél, hatalmas sírásba kezd, mert nem tudja, hogy az a felé nyúló, nyálas, hangosan gagyogó tündérke vajon barát vagy ellenség. Márpedig szeretném, ha nem csak a nagy gyerkőcökhöz szokna hozzá.

Említettem még régebben, hogy ha lesz egy kis időm, akkor a neten utána nézek annak a hölgynek, aki babakortól képek és szókártyák röpke másodpercekig való felmutatásával tanítja meg a csöppségeket különböző nyelvekre, ismeretekre. Nos, megtaláltam és az első nyílt napja, szeptember.14.-én lesz 9-13 között egy XI.kerületi magán óvodában. A részvétel két szülő számára 9000 Ft, ahol egy a gyerkőcökön bemutatott gyorstalpaló után otthon, mi magunk is elkezdhetjük a gyerkőc tanítását, vagy akár az ott megvásárolt szókártyákkal vagy cd melléklettel együtt vethetjük bele magunkat az ismeretlenbe. Alig várom már! Aki szeretne csatlakozni hozzánk babájával az, szóljon, megadom az elérhetőségeit.

 

Találtam a kerületben baba angol tanárt is, aki a babaklub keretein belül heti egyszer 45 percig énekelget, mondókázik az apróságokkal 1 éves kortól. Szerencsére hozzánk nagyon közel, busszal kényelmesen át tudunk majd menni a helyszínre.

 

Összegezve ezt az egész hablatyot: IMÁDOK ANYA LENNI! :)

 

Ezekért a mosolyokért, grimaszokért élünk: