Elérkeztünk a nyár - vénasszonyok nyarának utolsó napjaihoz, egyre nehezebben viseljük a hajnali kelésekor és a munkából való hazaérkezéskor tapasztalt sötétséget, kicsit begubózunk, az ablakon át egy bögre forró tea társaságában tekintünk ki a konyha ablakon át a hideg, szeles, borongós ugyanakkor milliónyi színes köntösbe bújt fa levelekre, amiket a szél oly könnyedén felkap és messzi tájakra repít.....Ébresztő, az életünk már más lett, vége az álmélkodásnak, munkára fel...ugyanis született egy kis csöppség aki miatt a fenti mondat egy kissé átalakulnak, a szavak felcserélődnek és más szinonimák kerülnek a helyükre...
Elérkeztünk a nyár utolsó napjához, de számunkra ez egyet jelent a kalandok, a megannyi ismeret szerezés időszakának kezdetével. Hiszen lassan két lábra állunk, anyuék félve őrző kezeibe helyezzük kis kezünket és elindulunk a nagyvilágba, ami ilyenkor ősszel is tele van izgalmasabbnál - izgalmasabb dolgokkal.A nyáron oly nagy áhítattal bámult falevelek elsárgulnak és hullani kezdenek, melyeket a szél magasra röpít és repít messzi-messzi tájakra. Beérik a gesztenye, melyet miden utca sarkon össze tudunk szedni és a zsebeinkbe ill. anya táskájába rejthetjük, hogy később mikor megtálalja egy mosollyal emlékezzen az aznap történtekre. De amit a leginkább várunk, az a hó! Sokat hallottunk róla, de most végre megfoghatjuk, belegázolhatunk. Aztán ott a Karácsony, a megannyi villódzó fényeivel, színes gömbjeivel, csillagszóróival díszített fa.
Mindenki emlékszik mikor a Karácsonyfa alatt fekve néztük felfelé, miközben anyuék a kanapén ülve beszélgettek, nevetgéltek Karácsony estéjén?...
Rengeteg kaland vár még ránk...nem tudok megülni a fenekemen annyira izgatott vagyok már:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése