Az elő kirándulás

Nem terveztük, de gondoltam egyet és apának horgonyfelhúzási parancsot kiadva, a délelőtti egy órás szunyokálása alatt összepakoltunk és elindultunk. Azt már tudtam, hogy nagyjából 3-4 órára már el lehet vele menni bárhová feltéve, ha autókázás is szerepel a programban, ezért hát valami közeli, babakocsival jól megközelíthető és időjárási viszonyoknak megfelelő helyet kerestem. A jó levegőn, egy kis sétával fűszerezve, kellemes vasárnap délutánt töltöttünk el hármasban odafent a Normafán.

 

Marcira igaz, ama mondásunk, hogy a „széltől is óvja”, ugyanis minden babakocsis sétánk alkalmával, a legkisebb szellő észlelése esetén azonnal harckészültségbe áll és indulás előtt többször is rákérdez arra, hogy „De fúj a szél, nem fog megfázni? „ és a „Mi lesz a szemével?”. Ilyenkor mindig meg kell nyugtatni, hogy nem tornádó erősségű szélben készülünk sétálni és a szemecskéje és szépen meggyógyult már, nem mínusz 10 fokos szelek fújnak és a kis, meleg nyári szellő cseppet sem fog kárt okozni édes kislányában! J

Mivel júniusban (4 hónapos kort betöltve) szeretném, ha legalább 4 nap erejéig leszaladnánk vitorlázni, megkezdtem a felkészülést. Értem ezalatt, a pelenkára húzható fürdőbugyi, az 50 faktoros baba naptej és a szélfogó beszerzését, továbbá Marci lelki felkészítését is. Amióta felvettem az ötletet, hogy 4 hónapos Lilit is magunkkal vihetnénk, aggódást hallgatva egyre csak nyugtatom. „Mit csinál egész nap majd a melegben?”, „Hogy fogja bírni a meleget?” stb J Annyira aranyos, amikor így aggódik. Ilyenkor kész válaszokkal igyekszem nyugtatgatni. A puding próbája mindig az evés, majd ott meglátjuk, hogyan fogja bírni. Szerintem nem lesz semmi fennakadás, hiszen akkor már üveges baba ételeket is ehetünk, nem vagyunk a cicihez és a mikrohoz (abban melegítjük a tápszernek való vizet) olyan mértékben hozzáláncolva, mint jelenleg és a nap elől is el tudunk bújni a fák árnyékában, este pedig egy frissítő fürdőt is vehet a Balatonban apával. Van egy klassz kengurunk is, amit ha felcsatolunk, elkerülhetjük a balatonfüredi Tagore –sétányon hömpölygő tömegek tolakodását, lökdösődését. Sokkal kényelmesebb így közlekedni, ha nem enni megyünk, mint a babakocsival.

Apropó naptej! Mivel a google statisztikai kimutatások szerint a legtöbbet olvasott bejegyzésem az, amikor a reklámcéllal a legkülönbözőbb féle babaholmikról beszélek, megjegyezném, hogy a Babé termékcsalád 50 faktoros napteje már bizonyított nálunk. Közel 7000 ft idefent, de a vidéki patikákban szerintem párszáz forinttal olcsóbban is beszerezhető. Óh, és igazolódott ama alaptörvényem, hogy mindig a legváratlanabb és a legkevésbé sem a legjobb helyen és időben képesek arra, hogy a pelust telerakják. Hol pont induláskor az ajtó becsukása közben, hol a Bauhaus közepén, hol a piknikezés közepén. Sajnos nincs mindenhol pelenkázós helyiség – ha van is zárva van és a kulcs akárkinél lehet akárhol – ezért nagy hasznát vesszük a DM saját márkája által forgalmazott vízhatlan, bárhol kiteríthető mobilis pelenkázós kendőjének. Csak ledobod bárhol is vagy és indulhat a peluscsere. Mivel vízhatlan ezért bármikor lemosható és újra felhasználható.

Minden hónapfordulókor rádöbbenek mennyit is fejlődött már Lili. Kezdetben csupán nézelődött és néha hallatta a hangját, most pedig már be nem áll a szája. Kezdi megfogni a felé lógatott tárgyakat, grimaszokat vág ha érdes, sima vagy selymes tapintású dolgokkal találkozik. Imád ülni, szinte folyton követelné. Egyre tágul a körülötte lévő világ. Már az étkezések között eltöltött időben is egyre jobban igényli a játékot, nagyjából 20 percig képes koncentrálni a neki felkínált játékokra. Kedvenc játéka egy színes méhecske, amint meghallja zizegését, csörgését azonnal figyel és mosolyog. A fogacskája is kezd egyre jobban látszódni, amikor ásít érdeklődve „mászunk” bele a szájába és figyeljük az ínye alatt végigfutó fehér csíkot. Nagyjából a 2. hónaptól lehet számítani a megnövekedett nyáltermelés mellett az első metszőfogak megjelenésére. Sokkal jobb a mamának és a babának is, ha szépen apródonként indulnak meg a fogai, mint 7-8 hónapos korában egyszerre. Nincs láz, nincs fájdalom, nincs szenvedés. A védőnőnk ajánlott a Rossmannban és a DM-ben beszerezhető fogkefe készletet. Ez 3 különböző fejű fogkefét tartalmaz egy tartó koronggal. Az elsőt akkor kell használni naponta pár percig, amikor még a foga csak készülnek áttörni az ínyt és kellemetlen feszülő érzést okoznak a babának. Gumis, rücskös feje van. A következő fogkefe már a kibújt fogak ápolását szolgálja. Apró kis sertéi vannak, szoktatva a babát a fogápolás milyenségére, menetére és annak rendszerességének megtanulása. A harmadik pedig egy mini fogkefe, a felnőtt méret lekicsinyített változata. Nagyon praktikus és okos kis találmány! A Dm-ben 1600 a Rossmannban 1000 ft körül mozognak. Nem utolsó sorban remek ajándék is, szerintem.

Szavak helyett pedig Lili következett volna, de ez az átkozott blog program nem tölti fel. Amint megoldódott ez a problémám pótolom a képeket és a videókat! Addig is szép napot!

Csak csacsogok csupán

 

Telnek, múlnak a napok. Amióta nem jelentkeztem friss bejegyzéssel voltunk már vásárolni, kétszer baba klubban és szüleimnél Kiskunlacházán. Lili nagyon jó baba, nyugodt és kiegyensúlyozott, élvezet vele bárhová elmenni. Nem sír, nem nyöszörög. Az autóutat pedig kifejezetten szereti – vagy inkább mi :) - hiszen az első indítást követő métereken elalszik, és csak akkor fejezi kis sóhajjal/kiáltásokkal nemtetszését, amikor a piros lámpa miatt Marcinak meg kell állnia. Hiába, apa lánya, még lehet, távol kell tartani a vezetéstől, mert ha ő is ilyen száguldozós sofőr lesz, nem lesz sok nyugodt éjszakánk. :) A hason alvás ill. a babahordozóban való alvással minden fáradtabb pillanat kellően orvosolható.

Már egy hónapja kapja a baba teácskát, de nem nyerte el tetszését a kamilla és édes kömény kombináció. Úgy néz ki ebben apukámra fog hasonlítani, ő sem szereti a kamillát. Mézet nem tettem eddig bele, mert okulva a saját propolisszal történt allergiás reakciómon, be kell valljam féltem. Történt ugyanis, hogy még Lili előtt kilátogattunk a Millenárisra a Magyar ízek vásárára és ott több, más egyéb mellett, vettem egy kis zacskónyi propoliszt. A propolisz nem más, mint azok a nagyon guszta – citrom-, és narancssárga színekben pompázó – apró virágpor golyócskák, amiket a méhecskék gyűjtenek össze, formálnak gombóccá és majd a kaptárban a nyálukkal elkeverve készítenek belőle mézet. Az eladó váltig állította, hogy mindenre jó! Télen, ha ezt rakod a teádba nem leszel beteg, nyáron a leégésen át, a virágpor allergiáig mindenre jó! (azért vicces, hogy tulajdonképpen virágporral harcolunk a virágporok ellen) Mivel nem tudtam mire számíthatok, vettünk. Nos, az ízét a förmedvényes szóval sem tudnám hitelesen visszaadni. DE bátraké a szerencse, követve a napi egy teáskanálnyi adagolási előírást bekanalaztuk. Marci gyomra közel sem érzékeny, ez az azonban az én pocakomról ez nem mondható el. Egy órán belül, mind a szagától, mint pedig a gyomromba lejutott mennyiségtől olyan puffadás és iszonyatos hányinger tört rám, amit addig soha nem tapasztaltam. Most, visszagondolva, egy 6 hónapos terhes pocakméretet sikerült puffadás gyanánt produkálnom. :( Szumma-szummárum, bizony hányás lett a vége, ami végre elhozta a megkönnyebbülést. Azóta ránézni sem tudok, a könyvek mögé rejtettem, mert elég ha csak ránézek máris rosszul leszek. Várom a percet, amikor erőt véve magamon egy gyors mozdulattal lehúzhassam a wc-én. Ami a legfurcsább az egészben, hogy havonta két kis befőttes üveg mézet kanalazok el a teáimnak hála, és semmi bajom. Valaki fejtse meg ennek logikáját:) Szóval ettől tartava, nem mertem neki mézet tenni a teájába, de mivel nyakunkon a nagy melegek és azon dolgozunk, hogy 3 óránként legyen etetés, a köztes időszakokat jó lenne egy kis teácskával kihúzni, amolyan pocaklefoglalás gyanánt! Marci csak nevet ezen, de ahogyan egy rendes apának kell, rám –anyára – bízza, ennek bevezetését.

Említettem még a baba klubbot. Havonta egyszer, tizedike környékén találkozunk, pénteki napokon, a védőnőink szervezésében. Általában 2-3 órás programsorozatról van szó. Az első két előadó általában valamilyen reklámcéllal érkezik. Pl.: a múltkor a HIPP baba bioételgyártó család (egyébként megvette a Kecskemétit, szóval tök mindegy melyiket veszed ezentúl) termékbemutatóját egy új, a magyar piacon még alig ismert – a márka sajnos nem jut az eszembe – tisztasági betét gyártó cég követe követte. A jó ezekben, hogy amíg a picurkák a szőnyegen játszanak a mamával/papával, addig a papák/mamák tudnak figyelni a beszélőre. Vicces, hogy tulajdonképpen az apukák a felkínált vendégváró falatokért és a termékmintákért jönnek, nem pedig magáért a társaságért.:) A mai előadók két homeopátiás szereket forgalmazó cégtől érkeztek. PEARLS (antibiotikumos kezelés alatt állók részére kifejlesztett gyomorvédő kapszula, női-, hüvelyi mikroflóra fenntartása, hűvösebb időszakokban alkalmazandó probiotikum) az ALLERGIKA (babápolási termékek) és a SCHWABE (Sinupret orrdugulás elleni, Kaloba torokgyulladást szüntető, Bronchipret kínzó köhögésre ajánlott, gyógynövények kivonatait tartalmazó homeopátiás cseppek, amelyek orvossággal is együtt szedhetőek) termékcsalád reklám délutánja volt. A Pearls által kifejlesztett, a menstruációs fájdalmakat és a pecsételő/elmaradó/kimaradó vérzések kezelésére szolgáló készítményét szoptatás után ki fogom próbálni, remélve hogy a PCO miatti hosszú hónapos menstruációs kimaradásaimat végre tudja kezelni valami!

Feltehetnénk a kérdést, hogy ezekre mi szükség, hiszen a rendelőkben így is úgy is megtalálják az anyukákat eme termékekkel, de mint megtudtam a védőnőknek ebből származik plusz bevétele, amiből az Anyatej Világnapján (szeptemberben) családi napot tudnak szervezni a kerületi kiscsaládoknak. Egyébként le a kalappal védőnőink előtt, látszik rajtuk, hogy szívüket-lelküket beleteszik ezekbe az alkalmakba. A friss alma, körte, narancs mellett, üdítővel, a legkülönbözőbb féle babakekszekkel és temérdek játékkal várnak minket minden alkalommal. A reklám után jön a tulajdonképpeni „gyakorlati” rész. Most a kendőkötési technikákat, a legkülönbözőbb féle babahordozói eszközöket és azok felvételi módját tanulhattuk és próbálhattuk ki. Az előző alkalommal pedig egy ortopédus doktornő látogatott meg minket, aki beszélt a babák mozgásszervi fejlődésének folyamatáról, a veszélyekről, praktikus tanácsokkal látott el, mire is kell figyelnünk a kicsi cseperedése közben és ha aki szerette volna, megvizsgáltathatta a picurját.

Én eddig a babakendők, kenguruk és hasonlók ellen voltam. Nem értettem, hogy hogyan maradnak fent az anyukon a babák, amikor csak egy kis kendő tartja őket. Azonban a legkülönbözőbb féle megkötési technikáknak köszönhetően, belátom, nagyon praktikus és jó. (www.hordozo.hu) . Kötheted hátra, oldaladra, előre teljesen mindegy, mert mindenhogyan kényelmes a babának és mivel állítani tudod annak erősségét, te magad szabályozhatod. Valóban nagyon praktikus, ha pl. a második gyerkőc születésével a nagyobbik gyerkőc féltékeny és állandó figyelmet kíván magának, a kistesó háttérbe szorításával. Ilyenkor anyu magára köti a picit és akár biciklizhet, vásárolhat, játszhat a nagyobbikkal, anélkül, hogy azt kellene mondania a figyelmét kérő, nagyobbik gyerekének, hogy „Azonnal drágám, csak anya először a kistesóval foglalkozik” stb. Arról nem is beszélve, hogy a millió és egy megkötési technikáknak köszönhetően lehet úgy is kötni, hogy magát a szoptatási műveletet takarod el a kíváncsi és megbotránkozó „közönség” elől. Igaz a tejem egyre kevesebb, de attól még van és nem mindig 3 óránként kéri a gyerkőc a cicit, nyűgösebb pillanataiban előbb és kiharcolhatja és az nem biztos, hogy éppen a hazaérkezésre számított idővel esik egybe. 4-5 éves koráig lehet ezekkel a kendőkkel, hordozókkal hozni-vinni a babákat. Az előadó maga is szakavatott, saját bőrén tapasztalt anyukatársunk volt, minden kis apróságra és gyakorlati praktikákra felhívva a figyelmet és kiállva a kendős babahordozás mellett. Most éppen a vaterán ilyen kendő után kajtatokJ

A másik fontos infócsomagot az ortopédustól kaptuk. Elmondta, hogy nagyon fontos, hogy a babákat kellő ideig és gyakorisággal fektessük a pocakra még akkor is ha az elején emiatt sírnak. Ugyanis nekik is - akárcsak anno az ősembereknek – végig kell menniük egy tulajdonképpeni „egyedfejlődésen”. Jobb szó hiányában, de tényleg így van. Kezdődik a 45 fokos majd az egyre nagyobb fokszögben emelt fejtartásokkal ami által erősödnek a medence izmai ill. a váll izületek, nyaktartó izmocskák. Egyébként itt járunk mi most, 10 hetes korunkban. Majd ezt követi a kifeszített karral történő törzsemelés, aztán a négykézlábon való előre-hátra hintázás, egyes babáknál a kúszás (akár a katonák bevetéseken). Megint később a négykézlábas „járás”, közben az önálló felülés és a legvégén pedig a felállás és a megint később összeszedve minden bátorságot, felvértezve egy jóadag kíváncsisággal nekivágnak a nagy útnak és járni kezdenek. Hogy miért van szükség erre az „egyedfejlődésre”? Hiszen vannak olyan babák akik a közbenső lépéseket kihagyva egyből felülnek mielőtt még négykézlábon ügyeskednének és 10 és fél hónaposan hoppsz járni kezdenek! A válasz engem is meglepett! Ugyanis készítettek egy felmérést miszerint azok a babák, akiket hagynak és noszogatnak a pocakra fekvéssel és az azt követő mozdulatok elsajátítására később jobb és higgadtabb tanulók lesznek, nem üti fel fejét a ma gyerekeire jellemző hiperkórság. A hiperaktivitásnak a háttérében egyébként maguk a szülők ill. azok életmódja áll. A mai felgyorsult világunkban szegény gyerkőc sem lát mást, hogy semmi nincs idő, sietni kell ide-oda, menni kell mert elkésünk stb. Először nézzünk magunkra és aztán valljuk be, nem is olyan nehéz akkor tulajdonképpen hipergyerköcöt nevelni. Nem az ovónőt/tanárnőt kell okolni a gyerkőc figyelmetlensége miatti negatív történések miatt, hanem magunkat. Nem a pedagógus feladata a mi életünk átalakítása, ő csak megpróbálja helyrehozni azt, amit a szülők „elrontottak”, ami az első időben bizony eléggé nehéz dolog. Ők elindítják a javulás útján őket, de a szülő nem támogatja őket, akkor eredménytelenül zárulnak a próbálkozások. Úgy nem lehet gyereket nevelni, hogy még az egyik fél fogná, addig a másik fél az első ellen neveli, lenézi, semmibe veszi, ellen neveli a gyerkőcöt.

Volt olyan anyuka, akinek a lánya kicsit kidöntve tartja és rakosgatja egymás után lábikóit. Az ilyen gyenge bokára is vannak erősítő tornagyakorlatok, amiket szintén megmutatott az érdeklődő anyukáknak. Magát a gyakorlatokat leírni hosszabb lenne, mint elolvasni a Háború és Békét de akit érdekel szívesen elmondom, azt azonban elmondhatom, hogy stimulálni kell a talpat. Minden felülettel meg kell ismertetni, mert a kezdeti időszakban a talpacskájuk olyan, mint a mi kezünk. Érzékeny és még nem fedik méteres bőrkeményedések, nem veszik természetesnek és észre sem vett ingernek azt, ha pl.: a fűre lépünk mezítláb vagy homokkal szórjuk be a lábfejünket. Él még bennük az az ősi majom láb reflex, hogy mindent megfogna, amihez hozzáér a talpuk. Azok a babák, akik a szobában megfelelő talp-, és bokatartású cipőcskében tipegnek napközben majd a szabadban a betonon, füvön, köveket, homokon, rücskös felületeken járnak-kelnek, az agyukban fejlesztik a járásközponton belüli idegpályák kialakulását, könnyebben és gyorsabban tanulnak meg járni, nem rekednek meg az egyes egyedfejlődési szakaszokban. Nem beszélve a bátyám által elnevezett „libalábról” sem! J tulajdonképpen a lábukkal is tanulnak! Szóval anyukák, nem kell parázni ha a gyerek lába koszos lesz mert a sárban cuppog, vagy a köveken lépeget, tanul és fejlődik! Víz meg szappan mindig van kéznél, de ha még sincs, akkor ott vannak azok a fertőtlenítő kendőcskék termékmintái, amiket apa a baba klubbos alkalmakkor összeszed. :)

Mutatott még néhány tornagyakorlatot a karok, lábak, nyak, boka erősítése kapcsán, de ez is hosszadalmas lenne, vagy menjetek el ilyen alapítvány doktoraihoz vagy kérdezzetek, és ami megmaradt a fejemben szívesen elmesélem. Azt hiszem a Gézengúz alapítványtól érkezett a doktornő, de a prospektusa megvan, akit érdekel. Elsősorban születéskori oxigénhiányos állapotban szenvedőkkel, súlyosan beteg babákkal foglalkoznak, de szívesen fogadnak mindenkit egy tanfolyam sorozatra, néhány megbeszélt alkalom, amikor megvizsgálják a babát és segítenek a különböző tornagyakorlatok megtanulásában.

Félretéve és egyre jobban tudatosítva magamban annak tényét, hogy nem omlik össze a világ, ha egyedül hagyom Lilit a nagyszüleivel néhány órára vettem a bátorságot és már túl vagyunk két kozmetikai kezelésen, küszöbön a fodrász időpontunk és az esküvői meghívásnak is szeretnénk eleget tenni. Jelenleg az „elszakadást” tanulom jómagam is! :) Szép napot mindenkinek! Mára ennyi voltam!

A főnök én vagyok!:)

Be kell vallanom igen messzire jutottam a vajúdás utolsó óráitól, majd az azt követő első esténk okozta teljes kétségbeesés és felismeréstől ( Nekem valóban van egy gyerekem!!! De mit kezdek most vele, valóban gondját tudom majd viselni?!) a mai teljességgel magabiztosan álló, felhőtlen boldogsággal a jövőbe tekintő anya szerepéig. Akkor, vajúdás alatt kapott intravénás fájdalomcsillapító koktél hatásában reménykedve (megjegyzem az égvilágon semmit sem használt…sőt az ereimet szinte szétégette és hihetetlen szédülés tört rám, amikor kinyitottam a szemem) a teljes kétségbeesés szakadékának legszélén, szinte vergődve vagy az első éjszaka du-án hat és éjfél közötti folyamatos sírás okozta végleges kiborulás határán nem könnyű belátni és elfogadni, hogy menni fog a gyereknevelésnek nevezett valami! Amikor még gyerek nélkül éltünk, nem hittük, hogy ennyire nehéz és kimerítő, ennyi odafigyelést és türelmet kíván majd az embertől. Vicces – ámbár kimerítő – pillanatokból újabb és újabb erőt merítve megy minden ma már a maga medrében! Akár hisztitek, akár nem, minden pillanatát élvezzük, figyelve rohamos fejlődését. Amikor éjszakai szoptatás alatt arra leszel figyelmes, hogy a fejed – mint buszos utazásokkor – le-le csuklik, vagy amikor a babavizes palack kupakja helyett a cumisüveg jóval nagyobb kupakját próbálod érthetetlen módon rácsavarni jut eszedbe, hogy már nem csak magadról kell gondoskodnod! Én ilyenkor mindig jókat mosolygok magamon és mindig elgondolkodom, hogy mennyire megváltozott az életünk. Minden más, de mégis ugyanaz! Hiszen ugyanoda fekszünk le, ugyanazt esszük (nah jó a tiltott kajákat most nem), ugyanazok a sokadikra leadott, unalomig játszott filmeket bámuljuk a tévében, de közben ezt már nem ketten hanem hárman végezzük! Annyira nagy boldogságot okoz, hogy hiába is kertelek nektek itt, egyik mondat sem tudja kifejezni és átadni teljes valójában mennyire más és mennyire szép ez az állapot is!

Kialakult a napi ritmusunk, már tudjuk mindketten mikor következik a játék, a pletykálás, az evés és az alvás. Lili és a nagyszülők is megtanulták már, hogy csak akkor vesszük fel Lilit, amikor egy kicsit nyűgösebbre vált a hangulata, ha előtte saját maga megpróbál egy kicsit lenyugodni. Az önálló megnyugvást díjazzuk és nem a sírást! Ugyanez vonatkozik az alvásból való ébredésekre is. A kocsiban való utazás is változott. Már nézelődik, érdeklődik az ablakon kívüli világ iránt. A  kicsinyke kis jobb szemét érintő gyulladáson is lassan túlesünk, hála a doki által felírt szemcseppeknek. Bár nem méltányolta őket túlzottan. L Kezdetben azt vettem észre, hogy többet és többször csipásodik be a szemecskéje, mint ennek előtte. Felhívtam a védőnőnket, aki szerint vagy a levegőben terjedő virágporokra allergiás szegénykém vagy pedig a kinti alváskor kicsit huzatot kapott. Mindenesetre a beteg szem felőli orrgyököt kell még masszírozgatni a napi ötszöri egy cseppecskék mellett. Ennek egy drasztikusabb elfajulása esetén az orrszívót is be kellene vetni, de lekopogom erre semmi szükségünk. Igaz orrszívóval sem estem még neki egy gyereknek sem. De van egy olyan sejtésem ezt nem fogjuk megúszni a későbbiek folyamán.

Most, hogy a kiságyban a zenélő és forgós játékának kacarászik elmondhatom – de csak halkan nehogy meghallja – bizony ő lett a főnök idehaza! Túlestünk a 2 hónapos oltáson és nagy megkönnyebbülésemre eddig semmiféle hőemelkedéstől ill. láztól nem kell tartanunk. Reméljük ez az esti alvás után is így marad. De mindenre felkészülve óránként mérjük a hőmérsékletét és ha kell bevetésre készen áll a lázcsillapító kúp a hűtőajtón. Szükség esetén egy kúpot keresztben ketté kell vágni és az egyik felet felnyomni a popsijába! El kell mondanom, popsiban még nem kotorásztam, nem szívesen kezdeném most el :) Plusz egy érdekes információval is tartozom ezen témakört illetően. Amennyiben a popsiban mérjük a baba hőmérsékletét, -0,5 fokot le kell vonni a kapott értékből és akkor láthatjuk a reális számot a kijelzőn. A bélmozgás és az éppen kifutásra kész pukik ugyanis egy picit megtévesztőek lehetnek, ezért hát a levonás! Vajon erre ki jöhetett rá?:)

Kapja továbbra is minden fürdetés után a D-vitamin cseppecskéit, naponta egyet, más egyéb vitaminra nincs is szükségük. Minden fontos nyomelemet és ásványi anyagot megkapnak az anyatejből és a tápszerekből. Azok a babák akik az anyatej mellett tápszert kapnak nem kell hogy szedjék a K-vitamint, ellenkező esetben igen. A tápszeres kiegészítést kapó babákra az is jellemző egyébként, hogy már 4 hónapos kórtól bevezethetőek elsőként a gyümölcslevek (eszméletlenül finomak, szerintem mindig mindenből 3-at kell vennünk, mert egyet a mamának, egyet a papának és egyet a babának alapon fog működni J) majd a főzelékek, összetettebb üveges ételek, desszertek, baba kekszek, gyümölcsös ízesítésű kásák és grízek. Tankönyv szerint a 6 hónapig folyamatosan szopó babák esetében, ezen kor elmúltával lehet a fent leírtakat adni. Meg kell vallanom, jómagam, elég kevés olyan csak szoptató anyukával találkoztam, akik nem kezdték el bevezetni a 4 hónapos kórtól adható ételeket. Ki tud addig várni? Már alig várom, hogy lássam a kis fintorokat az arcocskáján, amikor először ízleli meg az őszibarackot vagy a spenótot!:) Másrészről – a hozzám hasonló anyukák esetében – nem is biztos, hogy 6 hónapos koráig tudnám szoptatni. Észrevehetően egyre kevesebb a cicikben a muníció sajnos másrészről pedig ott a napokban hatalmas döbbenetet okozó hír, miszerint egy másfél éves kisfiú 4 és fél kilós volt mikor éhen halt, mert csak anyatejet kapott. Borzalom! A Lili most 2 hónaposan 5 kiló! Az ilyen anya nem anya! Aki nem tesz mindent azért, hogy a gyermeke a megfelelő mértékben cseperedjen! Gondoljunk csak bele hogy mennyit sírhatott az a kisfiú, mert mindig éhes volt! Iszonyat!

De hogy eltereljem eme borzalomról még a gondolatmenetünket, megjegyezném, hogy a tápszernek sem megoldás mindenre! Minap olvastam a könyvtárból kikölcsönzött egyik könyvecskében, hogy egy felmérés szerint azok a babák, akik csak és kizárólag tápszeren nőnek fel, jóval kevesebb IQ szintet érnek el és a későbbiekben is lassabban fejlődnek, mint azok a babák akik csak anyatejen nőttek az első évben. Nagyon megrémültem, mikor ezt olvastam, de sikerült a következő újraolvasáskor megnyugtatnom magam, hogy azért nálunk nem csak és kizárólag tápszeres etetés történik, az étkezéseink nagy részét az anyatej teszi ki. Éjszakai etetések alatt pedig egyetlenegyszer sem kap tápszert.

Örömmel jelenthetem azt is, hogy nemcsak a fogképződés megindulása miatti nyál buborékokban vagyunk bajnokok de a "lassankénti" oldalra fordulásban is! Rájött ugyanis, hogy a lábacskáit magasra, egészen a hasáig fel tudja húzni és egy mesteri rúgással, majd az egyik láb merev megtámasztásával a csípő oldalra fordítható. A kezecskéje még lemarad erről, de amint erre a technikára is rájön, nincs megállás! Onnantól aztán tényleg fogni kell majd őt, egy pillanatra sem lehet levenni az embernek a szemét pl: a pelenkázón fekvéskor. Nem is olyan régen mesélte a védőnőnk, hogy ha egy gyerek magason van az onnan egyszer tutira leesik. Nemrégiben egy másik gondozottjánál történt meg, hogy az anyuka a mosógépből szedte ki a ruhákat miközben a gyerkőcöt a tetejére fektette. Egy tizedmásodpercig nem figyelt rá és a baba leesett, sajnos olyan szerencsétlenül hogy a koponyacsontocskája is megrepedt, mert esés közben a mosdó szélét is sikerült lekoccolnia! :( Megállíthatatlanok, vigyázzunk!

A gagyarászó szótárunk is napról-napra bővül, az ó és az á hangok mellett röfögünk, sikítunk és valami egészen furcsa torokhangot is hallatunk. Én elképedve vettem észre, hogy mekkora különbség van egy 1 hónapos és egy 2 hónapos baba között. Most az igazi, most igazán babák! Nagyon élveztem ezt a hónapot is, figyel és tanul! Mint a szivacs! J Mindent alárendelve a főnök akaratának!:)