Telnek, múlnak a napok. Amióta
nem jelentkeztem friss bejegyzéssel voltunk már vásárolni, kétszer baba klubban
és szüleimnél Kiskunlacházán. Lili nagyon jó baba, nyugodt és kiegyensúlyozott,
élvezet vele bárhová elmenni. Nem sír, nem nyöszörög. Az autóutat pedig
kifejezetten szereti – vagy inkább mi :) - hiszen az első
indítást követő métereken elalszik, és csak akkor fejezi kis
sóhajjal/kiáltásokkal nemtetszését, amikor a piros lámpa miatt Marcinak meg
kell állnia. Hiába, apa lánya, még lehet, távol kell tartani a vezetéstől, mert
ha ő is ilyen száguldozós sofőr lesz, nem lesz sok nyugodt éjszakánk. :)
A hason alvás ill. a babahordozóban való alvással minden fáradtabb pillanat
kellően orvosolható.
Már egy hónapja kapja a baba
teácskát, de nem nyerte el tetszését a kamilla és édes kömény kombináció. Úgy néz
ki ebben apukámra fog hasonlítani, ő sem szereti a kamillát. Mézet nem tettem
eddig bele, mert okulva a saját propolisszal történt allergiás reakciómon, be
kell valljam féltem. Történt ugyanis, hogy még Lili előtt kilátogattunk a
Millenárisra a Magyar ízek vásárára és ott több, más egyéb mellett, vettem egy
kis zacskónyi propoliszt. A propolisz nem más, mint azok a nagyon guszta –
citrom-, és narancssárga színekben pompázó – apró virágpor golyócskák, amiket a
méhecskék gyűjtenek össze, formálnak gombóccá és majd a kaptárban a nyálukkal
elkeverve készítenek belőle mézet. Az eladó váltig állította, hogy mindenre jó!
Télen, ha ezt rakod a teádba nem leszel beteg, nyáron a leégésen át, a virágpor
allergiáig mindenre jó! (azért vicces, hogy tulajdonképpen virágporral
harcolunk a virágporok ellen) Mivel nem tudtam mire számíthatok, vettünk. Nos,
az ízét a förmedvényes szóval sem tudnám hitelesen visszaadni. DE bátraké a
szerencse, követve a napi egy teáskanálnyi adagolási előírást bekanalaztuk.
Marci gyomra közel sem érzékeny, ez az azonban az én pocakomról ez nem mondható
el. Egy órán belül, mind a szagától, mint pedig a gyomromba lejutott
mennyiségtől olyan puffadás és iszonyatos hányinger tört rám, amit addig soha
nem tapasztaltam. Most, visszagondolva, egy 6 hónapos terhes pocakméretet
sikerült puffadás gyanánt produkálnom. :( Szumma-szummárum,
bizony hányás lett a vége, ami végre elhozta a megkönnyebbülést. Azóta ránézni
sem tudok, a könyvek mögé rejtettem, mert elég ha csak ránézek máris rosszul
leszek. Várom a percet, amikor erőt véve magamon egy gyors mozdulattal
lehúzhassam a wc-én. Ami a legfurcsább az egészben, hogy havonta két kis
befőttes üveg mézet kanalazok el a teáimnak hála, és semmi bajom. Valaki fejtse
meg ennek logikáját:) Szóval ettől tartava, nem mertem neki mézet tenni a
teájába, de mivel nyakunkon a nagy melegek és azon dolgozunk, hogy 3 óránként
legyen etetés, a köztes időszakokat jó lenne egy kis teácskával kihúzni,
amolyan pocaklefoglalás gyanánt! Marci csak nevet ezen, de ahogyan egy rendes
apának kell, rám –anyára – bízza, ennek bevezetését.
Említettem még a baba klubbot.
Havonta egyszer, tizedike környékén találkozunk, pénteki napokon, a védőnőink
szervezésében. Általában 2-3 órás programsorozatról van szó. Az első két előadó
általában valamilyen reklámcéllal érkezik. Pl.: a múltkor a HIPP baba
bioételgyártó család (egyébként megvette a Kecskemétit, szóval tök mindegy
melyiket veszed ezentúl) termékbemutatóját egy új, a magyar piacon még alig
ismert – a márka sajnos nem jut az eszembe – tisztasági betét gyártó cég követe
követte. A jó ezekben, hogy amíg a picurkák a szőnyegen játszanak a
mamával/papával, addig a papák/mamák tudnak figyelni a beszélőre. Vicces, hogy
tulajdonképpen az apukák a felkínált vendégváró falatokért és a termékmintákért
jönnek, nem pedig magáért a társaságért.:) A mai előadók két homeopátiás
szereket forgalmazó cégtől érkeztek. PEARLS (antibiotikumos kezelés
alatt állók részére kifejlesztett gyomorvédő kapszula, női-, hüvelyi mikroflóra
fenntartása, hűvösebb időszakokban alkalmazandó probiotikum) az ALLERGIKA (babápolási termékek) és a SCHWABE (Sinupret
orrdugulás elleni, Kaloba torokgyulladást szüntető, Bronchipret kínzó köhögésre
ajánlott, gyógynövények kivonatait tartalmazó homeopátiás cseppek, amelyek
orvossággal is együtt szedhetőek) termékcsalád reklám délutánja volt. A Pearls
által kifejlesztett, a menstruációs fájdalmakat és a
pecsételő/elmaradó/kimaradó vérzések kezelésére szolgáló készítményét szoptatás
után ki fogom próbálni, remélve hogy a PCO miatti hosszú hónapos menstruációs
kimaradásaimat végre tudja kezelni valami!
Feltehetnénk a kérdést, hogy
ezekre mi szükség, hiszen a rendelőkben így is úgy is megtalálják az anyukákat
eme termékekkel, de mint megtudtam a védőnőknek ebből származik plusz bevétele,
amiből az Anyatej Világnapján (szeptemberben) családi napot tudnak szervezni a
kerületi kiscsaládoknak. Egyébként le a kalappal védőnőink előtt, látszik
rajtuk, hogy szívüket-lelküket beleteszik ezekbe az alkalmakba. A friss alma,
körte, narancs mellett, üdítővel, a legkülönbözőbb féle babakekszekkel és
temérdek játékkal várnak minket minden alkalommal. A reklám után jön a
tulajdonképpeni „gyakorlati” rész. Most a kendőkötési technikákat, a
legkülönbözőbb féle babahordozói eszközöket és azok felvételi módját
tanulhattuk és próbálhattuk ki. Az előző alkalommal pedig egy ortopédus
doktornő látogatott meg minket, aki beszélt a babák mozgásszervi fejlődésének
folyamatáról, a veszélyekről, praktikus tanácsokkal látott el, mire is kell
figyelnünk a kicsi cseperedése közben és ha aki szerette volna,
megvizsgáltathatta a picurját.
Én eddig a babakendők, kenguruk
és hasonlók ellen voltam. Nem értettem, hogy hogyan maradnak fent az anyukon a
babák, amikor csak egy kis kendő tartja őket. Azonban a legkülönbözőbb féle
megkötési technikáknak köszönhetően, belátom, nagyon praktikus és jó. (www.hordozo.hu) . Kötheted hátra, oldaladra,
előre teljesen mindegy, mert mindenhogyan kényelmes a babának és mivel állítani
tudod annak erősségét, te magad szabályozhatod. Valóban nagyon praktikus, ha
pl. a második gyerkőc születésével a nagyobbik gyerkőc féltékeny és állandó
figyelmet kíván magának, a kistesó háttérbe szorításával. Ilyenkor anyu magára
köti a picit és akár biciklizhet, vásárolhat, játszhat a nagyobbikkal, anélkül,
hogy azt kellene mondania a figyelmét kérő, nagyobbik gyerekének, hogy „Azonnal
drágám, csak anya először a kistesóval foglalkozik” stb. Arról nem is beszélve,
hogy a millió és egy megkötési technikáknak köszönhetően lehet úgy is kötni,
hogy magát a szoptatási műveletet takarod el a kíváncsi és megbotránkozó
„közönség” elől. Igaz a tejem egyre kevesebb, de attól még van és nem mindig 3
óránként kéri a gyerkőc a cicit, nyűgösebb pillanataiban előbb és kiharcolhatja
és az nem biztos, hogy éppen a hazaérkezésre számított idővel esik egybe. 4-5
éves koráig lehet ezekkel a kendőkkel, hordozókkal hozni-vinni a babákat. Az
előadó maga is szakavatott, saját bőrén tapasztalt anyukatársunk volt, minden
kis apróságra és gyakorlati praktikákra felhívva a figyelmet és kiállva a
kendős babahordozás mellett. Most éppen a vaterán ilyen kendő után kajtatokJ
A másik fontos infócsomagot az
ortopédustól kaptuk. Elmondta, hogy nagyon fontos, hogy a babákat kellő ideig
és gyakorisággal fektessük a pocakra még akkor is ha az elején emiatt sírnak.
Ugyanis nekik is - akárcsak anno az ősembereknek – végig kell menniük egy
tulajdonképpeni „egyedfejlődésen”. Jobb szó hiányában, de tényleg így van. Kezdődik
a 45 fokos majd az egyre nagyobb fokszögben emelt fejtartásokkal ami által
erősödnek a medence izmai ill. a váll izületek, nyaktartó izmocskák. Egyébként
itt járunk mi most, 10 hetes korunkban. Majd ezt követi a kifeszített karral
történő törzsemelés, aztán a négykézlábon való előre-hátra hintázás, egyes
babáknál a kúszás (akár a katonák bevetéseken). Megint később a négykézlábas
„járás”, közben az önálló felülés és a legvégén pedig a felállás és a megint
később összeszedve minden bátorságot, felvértezve egy jóadag kíváncsisággal
nekivágnak a nagy útnak és járni kezdenek. Hogy miért van szükség erre az
„egyedfejlődésre”? Hiszen vannak olyan babák akik a közbenső lépéseket kihagyva
egyből felülnek mielőtt még négykézlábon ügyeskednének és 10 és fél hónaposan
hoppsz járni kezdenek! A válasz engem is meglepett! Ugyanis készítettek egy
felmérést miszerint azok a babák, akiket hagynak és noszogatnak a pocakra
fekvéssel és az azt követő mozdulatok elsajátítására később jobb és higgadtabb
tanulók lesznek, nem üti fel fejét a ma gyerekeire jellemző hiperkórság. A
hiperaktivitásnak a háttérében egyébként maguk a szülők ill. azok életmódja
áll. A mai felgyorsult világunkban szegény gyerkőc sem lát mást, hogy semmi
nincs idő, sietni kell ide-oda, menni kell mert elkésünk stb. Először nézzünk
magunkra és aztán valljuk be, nem is olyan nehéz akkor tulajdonképpen
hipergyerköcöt nevelni. Nem az ovónőt/tanárnőt kell okolni a gyerkőc
figyelmetlensége miatti negatív történések miatt, hanem magunkat. Nem a
pedagógus feladata a mi életünk átalakítása, ő csak megpróbálja helyrehozni azt,
amit a szülők „elrontottak”, ami az első időben bizony eléggé nehéz dolog. Ők
elindítják a javulás útján őket, de a szülő nem támogatja őket, akkor
eredménytelenül zárulnak a próbálkozások. Úgy nem lehet gyereket nevelni, hogy
még az egyik fél fogná, addig a másik fél az első ellen neveli, lenézi, semmibe
veszi, ellen neveli a gyerkőcöt.
Volt olyan anyuka, akinek a lánya
kicsit kidöntve tartja és rakosgatja egymás után lábikóit. Az ilyen gyenge bokára
is vannak erősítő tornagyakorlatok, amiket szintén megmutatott az érdeklődő
anyukáknak. Magát a gyakorlatokat leírni hosszabb lenne, mint elolvasni a
Háború és Békét de akit érdekel szívesen elmondom, azt azonban elmondhatom,
hogy stimulálni kell a talpat. Minden felülettel meg kell ismertetni, mert a
kezdeti időszakban a talpacskájuk olyan, mint a mi kezünk. Érzékeny és még nem
fedik méteres bőrkeményedések, nem veszik természetesnek és észre sem vett
ingernek azt, ha pl.: a fűre lépünk mezítláb vagy homokkal szórjuk be a
lábfejünket. Él még bennük az az ősi majom láb reflex, hogy mindent megfogna,
amihez hozzáér a talpuk. Azok a babák, akik a szobában megfelelő talp-, és
bokatartású cipőcskében tipegnek napközben majd a szabadban a betonon, füvön,
köveket, homokon, rücskös felületeken járnak-kelnek, az agyukban fejlesztik a
járásközponton belüli idegpályák kialakulását, könnyebben és gyorsabban
tanulnak meg járni, nem rekednek meg az egyes egyedfejlődési szakaszokban. Nem
beszélve a bátyám által elnevezett „libalábról” sem! J tulajdonképpen a
lábukkal is tanulnak! Szóval anyukák, nem kell parázni ha a gyerek lába koszos
lesz mert a sárban cuppog, vagy a köveken lépeget, tanul és fejlődik! Víz meg
szappan mindig van kéznél, de ha még sincs, akkor ott vannak azok a
fertőtlenítő kendőcskék termékmintái, amiket apa a baba klubbos alkalmakkor
összeszed. :)
Mutatott még néhány
tornagyakorlatot a karok, lábak, nyak, boka erősítése kapcsán, de ez is
hosszadalmas lenne, vagy menjetek el ilyen alapítvány doktoraihoz vagy
kérdezzetek, és ami megmaradt a fejemben szívesen elmesélem. Azt hiszem a
Gézengúz alapítványtól érkezett a doktornő, de a prospektusa megvan, akit
érdekel. Elsősorban születéskori oxigénhiányos állapotban szenvedőkkel,
súlyosan beteg babákkal foglalkoznak, de szívesen fogadnak mindenkit egy
tanfolyam sorozatra, néhány megbeszélt alkalom, amikor megvizsgálják a babát és
segítenek a különböző tornagyakorlatok megtanulásában.
Félretéve és egyre jobban
tudatosítva magamban annak tényét, hogy nem omlik össze a világ, ha egyedül
hagyom Lilit a nagyszüleivel néhány órára vettem a bátorságot és már túl
vagyunk két kozmetikai kezelésen, küszöbön a fodrász időpontunk és az esküvői
meghívásnak is szeretnénk eleget tenni. Jelenleg az „elszakadást” tanulom jómagam
is! :)
Szép napot mindenkinek! Mára ennyi voltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése