A főnök én vagyok!:)

Be kell vallanom igen messzire jutottam a vajúdás utolsó óráitól, majd az azt követő első esténk okozta teljes kétségbeesés és felismeréstől ( Nekem valóban van egy gyerekem!!! De mit kezdek most vele, valóban gondját tudom majd viselni?!) a mai teljességgel magabiztosan álló, felhőtlen boldogsággal a jövőbe tekintő anya szerepéig. Akkor, vajúdás alatt kapott intravénás fájdalomcsillapító koktél hatásában reménykedve (megjegyzem az égvilágon semmit sem használt…sőt az ereimet szinte szétégette és hihetetlen szédülés tört rám, amikor kinyitottam a szemem) a teljes kétségbeesés szakadékának legszélén, szinte vergődve vagy az első éjszaka du-án hat és éjfél közötti folyamatos sírás okozta végleges kiborulás határán nem könnyű belátni és elfogadni, hogy menni fog a gyereknevelésnek nevezett valami! Amikor még gyerek nélkül éltünk, nem hittük, hogy ennyire nehéz és kimerítő, ennyi odafigyelést és türelmet kíván majd az embertől. Vicces – ámbár kimerítő – pillanatokból újabb és újabb erőt merítve megy minden ma már a maga medrében! Akár hisztitek, akár nem, minden pillanatát élvezzük, figyelve rohamos fejlődését. Amikor éjszakai szoptatás alatt arra leszel figyelmes, hogy a fejed – mint buszos utazásokkor – le-le csuklik, vagy amikor a babavizes palack kupakja helyett a cumisüveg jóval nagyobb kupakját próbálod érthetetlen módon rácsavarni jut eszedbe, hogy már nem csak magadról kell gondoskodnod! Én ilyenkor mindig jókat mosolygok magamon és mindig elgondolkodom, hogy mennyire megváltozott az életünk. Minden más, de mégis ugyanaz! Hiszen ugyanoda fekszünk le, ugyanazt esszük (nah jó a tiltott kajákat most nem), ugyanazok a sokadikra leadott, unalomig játszott filmeket bámuljuk a tévében, de közben ezt már nem ketten hanem hárman végezzük! Annyira nagy boldogságot okoz, hogy hiába is kertelek nektek itt, egyik mondat sem tudja kifejezni és átadni teljes valójában mennyire más és mennyire szép ez az állapot is!

Kialakult a napi ritmusunk, már tudjuk mindketten mikor következik a játék, a pletykálás, az evés és az alvás. Lili és a nagyszülők is megtanulták már, hogy csak akkor vesszük fel Lilit, amikor egy kicsit nyűgösebbre vált a hangulata, ha előtte saját maga megpróbál egy kicsit lenyugodni. Az önálló megnyugvást díjazzuk és nem a sírást! Ugyanez vonatkozik az alvásból való ébredésekre is. A kocsiban való utazás is változott. Már nézelődik, érdeklődik az ablakon kívüli világ iránt. A  kicsinyke kis jobb szemét érintő gyulladáson is lassan túlesünk, hála a doki által felírt szemcseppeknek. Bár nem méltányolta őket túlzottan. L Kezdetben azt vettem észre, hogy többet és többször csipásodik be a szemecskéje, mint ennek előtte. Felhívtam a védőnőnket, aki szerint vagy a levegőben terjedő virágporokra allergiás szegénykém vagy pedig a kinti alváskor kicsit huzatot kapott. Mindenesetre a beteg szem felőli orrgyököt kell még masszírozgatni a napi ötszöri egy cseppecskék mellett. Ennek egy drasztikusabb elfajulása esetén az orrszívót is be kellene vetni, de lekopogom erre semmi szükségünk. Igaz orrszívóval sem estem még neki egy gyereknek sem. De van egy olyan sejtésem ezt nem fogjuk megúszni a későbbiek folyamán.

Most, hogy a kiságyban a zenélő és forgós játékának kacarászik elmondhatom – de csak halkan nehogy meghallja – bizony ő lett a főnök idehaza! Túlestünk a 2 hónapos oltáson és nagy megkönnyebbülésemre eddig semmiféle hőemelkedéstől ill. láztól nem kell tartanunk. Reméljük ez az esti alvás után is így marad. De mindenre felkészülve óránként mérjük a hőmérsékletét és ha kell bevetésre készen áll a lázcsillapító kúp a hűtőajtón. Szükség esetén egy kúpot keresztben ketté kell vágni és az egyik felet felnyomni a popsijába! El kell mondanom, popsiban még nem kotorásztam, nem szívesen kezdeném most el :) Plusz egy érdekes információval is tartozom ezen témakört illetően. Amennyiben a popsiban mérjük a baba hőmérsékletét, -0,5 fokot le kell vonni a kapott értékből és akkor láthatjuk a reális számot a kijelzőn. A bélmozgás és az éppen kifutásra kész pukik ugyanis egy picit megtévesztőek lehetnek, ezért hát a levonás! Vajon erre ki jöhetett rá?:)

Kapja továbbra is minden fürdetés után a D-vitamin cseppecskéit, naponta egyet, más egyéb vitaminra nincs is szükségük. Minden fontos nyomelemet és ásványi anyagot megkapnak az anyatejből és a tápszerekből. Azok a babák akik az anyatej mellett tápszert kapnak nem kell hogy szedjék a K-vitamint, ellenkező esetben igen. A tápszeres kiegészítést kapó babákra az is jellemző egyébként, hogy már 4 hónapos kórtól bevezethetőek elsőként a gyümölcslevek (eszméletlenül finomak, szerintem mindig mindenből 3-at kell vennünk, mert egyet a mamának, egyet a papának és egyet a babának alapon fog működni J) majd a főzelékek, összetettebb üveges ételek, desszertek, baba kekszek, gyümölcsös ízesítésű kásák és grízek. Tankönyv szerint a 6 hónapig folyamatosan szopó babák esetében, ezen kor elmúltával lehet a fent leírtakat adni. Meg kell vallanom, jómagam, elég kevés olyan csak szoptató anyukával találkoztam, akik nem kezdték el bevezetni a 4 hónapos kórtól adható ételeket. Ki tud addig várni? Már alig várom, hogy lássam a kis fintorokat az arcocskáján, amikor először ízleli meg az őszibarackot vagy a spenótot!:) Másrészről – a hozzám hasonló anyukák esetében – nem is biztos, hogy 6 hónapos koráig tudnám szoptatni. Észrevehetően egyre kevesebb a cicikben a muníció sajnos másrészről pedig ott a napokban hatalmas döbbenetet okozó hír, miszerint egy másfél éves kisfiú 4 és fél kilós volt mikor éhen halt, mert csak anyatejet kapott. Borzalom! A Lili most 2 hónaposan 5 kiló! Az ilyen anya nem anya! Aki nem tesz mindent azért, hogy a gyermeke a megfelelő mértékben cseperedjen! Gondoljunk csak bele hogy mennyit sírhatott az a kisfiú, mert mindig éhes volt! Iszonyat!

De hogy eltereljem eme borzalomról még a gondolatmenetünket, megjegyezném, hogy a tápszernek sem megoldás mindenre! Minap olvastam a könyvtárból kikölcsönzött egyik könyvecskében, hogy egy felmérés szerint azok a babák, akik csak és kizárólag tápszeren nőnek fel, jóval kevesebb IQ szintet érnek el és a későbbiekben is lassabban fejlődnek, mint azok a babák akik csak anyatejen nőttek az első évben. Nagyon megrémültem, mikor ezt olvastam, de sikerült a következő újraolvasáskor megnyugtatnom magam, hogy azért nálunk nem csak és kizárólag tápszeres etetés történik, az étkezéseink nagy részét az anyatej teszi ki. Éjszakai etetések alatt pedig egyetlenegyszer sem kap tápszert.

Örömmel jelenthetem azt is, hogy nemcsak a fogképződés megindulása miatti nyál buborékokban vagyunk bajnokok de a "lassankénti" oldalra fordulásban is! Rájött ugyanis, hogy a lábacskáit magasra, egészen a hasáig fel tudja húzni és egy mesteri rúgással, majd az egyik láb merev megtámasztásával a csípő oldalra fordítható. A kezecskéje még lemarad erről, de amint erre a technikára is rájön, nincs megállás! Onnantól aztán tényleg fogni kell majd őt, egy pillanatra sem lehet levenni az embernek a szemét pl: a pelenkázón fekvéskor. Nem is olyan régen mesélte a védőnőnk, hogy ha egy gyerek magason van az onnan egyszer tutira leesik. Nemrégiben egy másik gondozottjánál történt meg, hogy az anyuka a mosógépből szedte ki a ruhákat miközben a gyerkőcöt a tetejére fektette. Egy tizedmásodpercig nem figyelt rá és a baba leesett, sajnos olyan szerencsétlenül hogy a koponyacsontocskája is megrepedt, mert esés közben a mosdó szélét is sikerült lekoccolnia! :( Megállíthatatlanok, vigyázzunk!

A gagyarászó szótárunk is napról-napra bővül, az ó és az á hangok mellett röfögünk, sikítunk és valami egészen furcsa torokhangot is hallatunk. Én elképedve vettem észre, hogy mekkora különbség van egy 1 hónapos és egy 2 hónapos baba között. Most az igazi, most igazán babák! Nagyon élveztem ezt a hónapot is, figyel és tanul! Mint a szivacs! J Mindent alárendelve a főnök akaratának!:)