Figyelem, figyelem, megérkezett a tollfelvásárló!

Nah, jó....átvitt értelemben persze! Az éjszaka nem tudtam aludni és ilyenkor zakatol az agyam mindenféle okosságon! :) Arra jutottam, hogy ezen blogon keresztül megkérek minden anyukát/apukát/nagymamát/nagypapát/férjet/élettársat/barátot/barátnőt, hogy írja meg nekünk a kislány/kisfiú születésének történetét, amit aztán én közzétennék itt a blogomon. Hogy miért? Egyrészt mert nagyon kíáncsi vagyok, hogy a kis Lili barátnő/barátai milyen kalandos úton pottyantak közénk és mert szerintem ti kedves olvasóim is kíváncsiak vagytok rá! Szóval ragadjatok tollat, mert "felvásárolnám" az élményeiteket! Az e-mail cím ahova várom folyamatosan az érkező beszámolókat: garaim@gmail.com.

 

Kíváncsi természetemből adódóan mindenre kíváncsiak vagyok, legyen az vicces pillanatok a terhesség 9 hosszú hónapjai alatt vagy maga a szülés pontról-pontra! Egyszóval csicseregjetek és zúduljanak a beszámolók a világ minden részéről! Nagyon izgatott vagyok, rajta hát!:)

Du ju spík inglis?

 

 

Angol, német, orosz, japán, svéd, olasz és spanyol... Csupán ennyi a Lilivel szemben támasztott nagypapai előírás!:) Nagyon régen a Spektrum csatornán futott egy tudományos sorozat amelyben a babák fejlődését kísérhettük nyomon. Azt hiszem 6 babát követtek végig a fogantatástól egészen 18 éves korukig. Ha jól emlékszem, nagyon találóan a magyar címe: Miből lesz a cserebogár? volt. Különböző kísérleteket végeztek ami által mi "halandók" is megérthettük és megismerhettük az emberi agy és a személyiségük fejlődését, beleértve a szülőkkel végzett kísérletsorozatot is. Itt említették, hogy nagyjából a 6. hónaptól a babák agyának beszédközpontja ill. a szavak tárolásáért felelős agysejtek rohamos fejlődésnek indulnak és minden egyed új szót szivacsként szívnak magukba. No, a mi Gőcze papánknak sem kellett több, kapta magát és a házban fellelhető összes angol és német nyelvkazettát felkutatta és a kezembe nyomta, azzal az utasítással, hogy amíg alszik, addig játszam neki le a kazettákat.  Hassunk a tudatalattira! Mondják, hogy minden nyelvnek megvan a maga dallama, szoknia kell az idegen kultúrák nyelvének hangzását is. Szóval a MTV slágerei, a CNN hírcsatornával együtt egy darabig mellőzötté válnak és a régi jólbevált kazettás magnót elővéve nekiálltunk a tudatalatti angol elsajátításának. Abban teljesen egyetérte vele, hogy ebbőlc csak haszna származik a későbbiekben és azon vagyunk hogy a közelben a legjobb angol/német bölcsődét és óvodát felkutassuk, hogy ezzel is segítsük őt a jövője szempontjából.

 

Amint időm engedi és le tudok ülni fél óránál tovább is a gép mellé nekiállok felkutatni azt a hölgyet akit nemrégiben láttam az Rtl Klub Fókusz műsorában. A hölgy azért ilyen érdekes a mi szempontunkból, mert ugynevezett "zseniképző" aki a 6 hónapos babáknak kb. 10 mp-ig mutatott betűk, szavak, képek alapján képes az agyát oly mértékben stimulálni, hogy később könnyebben menjen a tanulás ill. ovódás korukra több nyelven is beszélhetnek. Mielőtt bárki ráncolná a homlokát, nem zsenit szeretnék képeztetni Liliből, de a nyelvek kiskorban való aktív "tanulását" - márha a játékot nevezhetjük annak - igenis pártolni kell. Nincsenek határok, UNIO van volt és lesz, érvényesüljön teljes magabiztossággal idehaza és külföldön is. Szóval ha nyomára akadok, akkor megosztom veletek elérhetőségét és akit érdekel felkeresheti. Vagy ha már valaki tudja, akkor megköszönném elérhetőségének eljuttatását hozzám.

 

De ha már a bölcsinél ill. az ovódánál járunk, mesélek erről is. Itt a környékünkön ill. a munkahelyemhez közel leginkább magán bölcsik vannak. Oh, ha valaki nem tudná, szeptember közepétől újra dolgozom, de megbotránkozni nem kell, csupán részidőben ill. rengeteg szabadnapjaimnak köszönhetően - a péntekeket kivéve szabadságnak - heti 4 napon. A magán bölcsik pedig baromi drágák! Ahol én voltam anno "önkénteskedni" 3 hétig, a nekem szánt kedvezménnyel együtt is havi szinten 60.000 ft, még itt a Budafok tetején, a villaparki felvidéken ez már 80.000 ft-ra rúg. Hát nem tudtam hova is kapjak vagy minek dőljek neki! Normálisa?! A válasz: igen! Én is ennyit kérnék, ha már a többiek is megtették és van rá kereslet akkor miért ne. Ezek a magánbölcsik legtöbbszőr alaksori medencével biztosítják az úszodai foglalkozást, 2 utcányira tőlünk pedig a sóbarlangban játszanak heti kétszer. Házhoz jön az idegen nyelven beszélő tanár vagy maga az óvónő beszél hozzájuk angolul vagy németül. Kíváncsiságból elmentünk néhány környékbeli magán böclsi és óvoda nyílt napjára. Úgy voltuk vele, maximum sétálunk egyet a friss levegőn. Gyönyörűen kiépített, full panorámás fekvésű luxus épületek, megannyi fakultatív programkínűálattal (lásd.: Erdőszéle óvoda) . Csábító és el is hiszi az ember hogy itt tényleg fejlődni fog ill. eleget foglalkoznak majd a család szeme fényével. DE és itt jön a DE, ha nem keresel havi szinten min. a bölcsödei/óvodai "bérleti díj" kétszeresét ne is állmodj róla, hogy tudod magad fizetni. Máskülönben marad az állami bölcsi/óvoda hova vagy bekerülsz helyhiány miatt vagy sem, ill. viselned kell, hogy a betegségeket behurcoló gyerkőcöket a szülők nem fogják otthon tartani (nincs aki vigyázzon rájuk, melózni kell) és a tetvekkel is hosszú hónapokon át kell harcolnod majd. No, ezzel nem azt mondom, hogy a magán bölcsi/óvoda nem hordozója a bacilusoknak ill. élősködőknek de kisebb gyerekszám mellett kissebb ennek esélye ill. több idő áll a gondozók részére, hogy a kezdeti tüneteket még idejében észrevegyék és ezt jelezzék a szülők felé. Márrészről pedig sokszor hallottuk ezeken a nylt napokon, hogy csak bizonyos számú napokon járnak be a gyerkőcök - amolyan napi díj fejében - a bölcsibe/oviba, mikor éppen anya vagy apa nem ér rá. Ezzel is csökken a betegségek átadásának esélye. Arról pedig már tényleg nem beszélek órkákat hogy mennyivel jobban keresnek a magán bölcsik/óvodák nevelői, ezzel is sarkallva őket a türelemre, a féltőbb gondoskodásra! Persze tisztelet az állami gondozók kevés kivéletének!

Szóval dilemmázom, maradjon itthon apuval és nagyival még én melózom vagy adjam heti 4 napra bölcsibe és fizessek tudva hogy remek helyen van a picur! Addig is, Gud báj, auf fiderzén!

Tudatalatti

 

Kissé el voltam havazódva és ezért megkértem egyik kedves ismerősömet, hogy vigyázzon Lilire. Aki azonban a sorozatokat választotta és mikor eljöttem odaadta két norvég barátjának a Lilit, hogy addig még ő megnézi a Dr.Hause utolsó évadját vigyázzanak rá. A két norvég azonban egy hírhedt csecsemő kereskedő páros volt, akik a lakóházuk alaksorában száznál is több csecsemőt, totyogós korú babát rejtegettek hatalmas piszokban és szürkületi sötéttségben.

Később, mikor igyekztem vissza a dolgom végeztével Lilimért barátnőmhöz nagy meglepetésemre nem találtam ott senkit csak egy cédulát az ajtóra szegezve: Lili a norvég barátaimnál van, ha kell menj érte! Mondanom sem kell hatalmas düh kerített hatalmába akikről később megtudtam, hogy csecsemők kereskedelmével foglalkozó, körőzött bűnőzök. Mikor becsöngettem a norvégok ajtájan azok próbálták tettetni ártatlanságukat, folyamatosan azt szajkózva, hogy a barátnőmnél van Lili. Én azonban ezt nem hittem el és halk sírásfoszlányokat is hallottam a pincelejárót elzáró ajtó mögül. Végül - több percnyi közelharc után - lejutottam a pincébe ahol a könnyek között, tépedt ruhával és megannyi monoklival ordibáltam Lili után, aki egy nagyon koszos és sötét dobozból próbált előmászni. Felébredtem!

 

 

Megszületett Lili és Marcival közösen elmajszoltunk egy csokis és egy meggyes müzlit, miközben Lilit elvitték a csecsemős nővérek. Sem előtte, sem azóta nem esett, esik ilyen jól a cerbona müzlijei. Akárhányszor meglátom mindig az a felhőtlen öröm jut eszembe és a szülőszobai élmények. Örökké Cerbona függővé váltam! Nem is kell más, csak ő! :)

 

 

Emlékezzünk...

 

 

 

 

 

Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére

 

Be kell valljam napok óta értetlenkedve állok a következő felett:

 

 

Igen, igen, van ezzel a címmel és tartalommal gyermeknek szánt mese. Aki nem hiszi, nyissa meg a linket: http://www.libri.hu/konyv/holzwarth_werner.mese-a-vakondrol-aki-tudni-akarta-hogy-ki-csinalt-a-fejere.html

 

Nomármost, hogy fokozzam a bennetek az izgalmat, csak a legvégén tudhatjátok meg tulajdonképpen ki is szart a vakond fejére. Majd milyen eszméletlen kalandokon megy át kis barátunk a nagy szarkupaccal a fején, hogy rájöjjön arra, vajon ki is szart egy nagy rakással a fejére?! Bennem azonban ez a kérdés csak később fogalmazódott meg mikor megláttam a libriben, a gyermek könyvek szigetecskén. Tulajodnképpen van-e ennek vásárlóközönsége? Ki az a majom aki ezt megírta? Vajon írónak tartja magát? Melyik az a kiadó aki ezt engedte kiadni? Ki az a szerkesztő aki gyermek könyvek kategóriában engedélyeztette? És miért nem törölte le a vakond a szart a fejéről miközben nyomozni indul???:)

 

Lehet, hogy maradni vagyok de a mai mesékről alkotott elképzeléseimről már szóltam pár mondat erejéig egyik bejegyzésemben, de ezen nem térek napirendre! Valóban ezt igénylik a mai kor gyermekei? Mi a baj a Hamupipőkével, Dumbóval, a klasszikus magyar mesékkel? Mi a gond a mondókás és dalos könyvekkel? Valóban nem köti már le a ma gyermekeit vagy a szülők nem veszik a fáradságot, hogy elővegyék a klasszikusokat és csak ezen műfajokkal ismertessék meg apróságaikat? Kell-e egyáltalán tudnia a ma gyermekének az ilyen szarságokról?! (már bocsánat de ez AZ)

 

A kis vakondunk felkeresi a tanyavilág állatait utazásai során és minden egyes állattól (vagyis minden második lapon) megkérdezi, hogy te voltál-e vajon aki a fejemre szartál?! Persze a liba, a kecske, a tehén, a disznó azonnal tagadásba mennek át és a legvégén kiderül, hogy a hentes kutyája tehet mindenről! Gratulálok! :(

 

Mára ennyi...bosszankodom és röhögök még egy kicsit!  :) :(

 

Ez itt nem Hollywood kérem szépen

Néhány mondat az oltásokról: Mint említettem minden, idehaza született, baba kap egy ún. Egészségügyi Kiskönyvet. Ennek egyik hátsó borítólapon kiképezett fülecskéjében található a védőoltások adatlapja. Ennek megőrzése és mindig kéznél léte nagyon fontos, egészen a kisgyermekkortól 18 éves, felnőtt koráig. Minden egyes oltás, legyen az kötelező, avagy sem, ebben a mellékletben kerül feltüntetésre. Azért is nagyon fontos ennek nyílván tartása, mert manapság egyre nagyobb „divat” lett a védőoltások nem beadatása. Sokan tartanak a „tízezerből az egy” okozta mellékhatások miatti fogyatékosságtól, esetleges haláltól és úgy vélik, ezek a védőoltások későbbiekben hozzájárulhatnak, avagy okozói lehetne komolyabb, akár gyógyíthatatlan betegségeknek. Mi az oltások mellett állunk. Bár elmondhatom, hogy mindkettőnkben ott volt a félsz, hiszen Marcinak nemrégiben volt egy olyan vásárlója, akinek a 4. kisfia pontosan a kötelező oltásoknak „köszönheti” fogyatékosságát. Élete végig pelenkázni kell, a nyálát törölgetni. Belegondolni is borzalmas! L Hogy miért is állunk az oltások mellé, nos mert van, amelyiket már egy évszázada csiszolgatnak, tökéletesítenek és a nagy átlagot nézve elhanyagolható annak mellékhatásai. Persze ezt nem mondanám, ha ne adj’ég a mi kis Lilinknek esett volna ebből bántódása. Másrészről pedig, azért is, mert mint pl: a szamárköhögés egy igen hosszadalmas és kínzó köhögési rohamokat okozó betegség, amit elviekben az oltás védelmének köszönhetően nem kaphatsz el. Most kérdezem, hogy ezen szülők, akik ennek teszik ki gyermeküket gondos szülőknek mondhatóak? Valóban elítélendőek? Igazuk lenne, hogy feldobják az érmét gyermekük feje felett és reménykednek, hogy nem kap el semmi eme oltások mellett elkaphatatlan betegséget és megvédik azok esetleges, későbbi, komolyabb mellékhatásaitól? Vajon hogyan bánik az orvos egy olyan szamárköhögéses gyermekkel, akinek a szülei nem kérték a védőoltást? Nem játék az életük, mert egy ilyen esetleges megbetegedés alkalmával, a kezelésként beadott oltóanyag már nem biztosít 100%-os gyógyulást, vajon mit tegyenek a szülők, melyik kezükbe harapjanak? Sokakban keltenek kételyt ezek az oltóanyagnak nevezett, tulajdonképpeni méreganyagok, amikor azt sem tudjuk, hogy vajon miből készülnek, hol és milyen úton-módon állítják elő. Nem tudjuk, hogy nem-e a mi kis kincsünk lesz az az egy a tízezerből, akinél valamilyen súlyossági fokú betegség üti fel fejét, ezek okozta mellékhatásként! Teljes mértékig megértem azokat a szülőket is, akik nekünk ellentmondva, vállalják a kockázatot. Komoly és alaposan átgondolt mérlegelés következménye, amit jobb az egészségügy felé is jelezni, hogy ezt ők is nyilvántartásba vegyék és esetleges baj esetén tudják a kórelőzményeket. Ennek hivatali forgatókönyvét nem ismerem, de aki ezt az utat választja, alaposan nézzen utána. Véleményem szerint, ez a komoly döntés csak akkor vállalható, ha mindkét szülő fél egyetért a döntésben, alaposan átbeszélték és mindketten rábólintanak, legkisebb kétely esetén szerintem adjuk be a kicsinek az oltást. Remélhetőleg ez a lépés nem fog a szülők egymás között fennálló kapcsolatának a végét jelenteni.

 

Szóval oltások! Az első – aminek helyét te magad hordozod és láthatod – a karodba adott BCG elleni vakcina. Ezt a kórházban mi a 3. nap reggelén, hazaindulás előtti órákban kaptuk meg, a kötelező, hazabocsátást jelentő orvosi vizsgálattal egyetemben. Itt is van választási lehetőség. Vagy rábízod a kórházra ennek beadatását vagy kikéred a vakcinát és a saját gyermekorvosoddal adatod be a picinek. Arról nincs információm, hogy ez az oltás kikerülhető-e, sem arról, hogy szól-e bármiféle törvény a kötelező oltások beadatásáról. A BCG tulajdonképpen maga a TBC, amelyet hazánkban 1954 óta adnak minden újszülött babának. Mycobaktérium (TBC kórokozója) által okozott gennyes agyhártyagyulladástól és a mimiliáris (egész testre kiterjedő) TBC-től véd

 

A következő oltásra 2. , 3., és 4. hónapos korukban kerül sor. Ugyanazon koktél beadásra, ill. ismétlő oltására azért van szükség, hogy fokozatosan, emlékeztetve a szervezetet építse ki annak szükséges védelmet a következő betegségek ellen:

 

Diftéria (torokgyík), Pertusszisz (szamárköhögés), Tetanusz, Poliomyelitis (gyermekbénulás), H. influenza B, Pneumococcus (középfülgyulladás arcüreggyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, vérmérgezés, gennyes ízületi gyulladás.).

 

Ettől egyes babáknak hőemelkedése vagy láza is lehet, de nem ez a jellemző. Ezeknek az oltásoknak nem feltétlen kell bepirosodnia, még az első kórházban kapott BCG oltásnak fel kell púposodnia, ill. néhány babánál gennyes váladék is csorogni kezd. Ettől nem kell megrémülni, a kiépült ellenállás biztos jele ez.

 

Sajnos a való világ nem egy Hollywood-i tündérmese, nem gyógyulnak meg látványos gyorsasággal a mellékhatások miatt fogyatékosságuk börtönébe került apróságok, nincsenek csodák, nem is hiszek benne. Kemény munka és rettentően sok pénz áll a dolgok hátterében és igen gyakran sok-sokévnyi harc után egy fejbólintást vagy egy kézfejemelésig jutnak „csak” el, de az a körülöttük lévőknek a világ minden kincsével felér!

 

Nagyon régóta gondolom úgy, hogy ha a mi kislányunk – és így legyen – teljesen egészségesen cseperedik és fejlődik, elviszem egy évben egyszer (iskolás korától) egy gyermekklinikára, kicsit beszélgetni, játszani a kórházban betegeskedőkkel. Érezze, mekkora szerencséje van, és hogy tartsa a lelket az ott raboskodó apróságokban, kis mosolyt hozzon a mindennapjaikba, vagy akár barátokat is szerezhessen. Nem gondolok nagy adományokra, de egy közösen elkészített sütemény kis fóliákba csomagolva, színes masnikkal díszítve nagy ajándék lehet a számukra. Nem hiszem azt, hogy ettől a Lili lelki világában törés következne be. Minden egyes alkalommal megbeszélnénk az ott látottakat, elmagyaráznám, hogy ők miért is fekszenek ott bent és azt is, hogy nagyon vigyázzon magára mindig, azért hogy neki ne kelljen ott feküdnie és tudatosuljon benne a segíteni akarás édes érzése, ne érezze ezt cikinek a későbbiekben sem.

 

Más…

 

Nem is olyan régen ütötte meg a világ fülét és nem kis felháborodást, kétkedést és érthetetlenséget keltet az a hír, miszerint a világ legfiatalabb anyukája csupán 4 éves. Abba most ne menjünk bele, hogy ki volt az állat férfi, aki rákényszerítette szegény kislányt a sexre, ill. milyen fájdalmat élhetett át az a csöppnyi kislány mire kinyomta a babát…az ilyet a farkánál fogva vontatnám végig egy csalánmezőn… szóval hogyan képes erre csöppnyi szervezte?! Hát úgy, hogy koraéretten menstruálni kezd! Ez oké, de egy 4 éves? És tényleg, van ilyen. Nem egy anyukától, védőnőnktől is hallottuk, hogy az újszülött babák magas anyai ösztrogénszintje miatt képesek az első napokban a menstruációra, ill. tej folyik a cicijeikből! Aki emlékszik a biológiai órákon tanultakra az tudja, hogy a nők bizonyos számú éretlen petesejtekkel születnek, melyekből minden hónapban egy kivándorol a petefészkekből és mivel nem találkozik spermiumokkal, sárgatesté alakul és a nyálkahártya vérzéses leválásával távozik. A fiúk csak a herék levándorlása után képesek a napi spermiumszám előállítására és nem öregednek velük az életük során. Minél öregebb tehát egy nő, a petesejtjei annál öregebbek lesznek, és ez megnehezítheti a teherbeesés esetleg esélyét is. Jó, ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki 14 vagy 18 évesen vállaljon gyereket, de gondoljunk csak bele. Én most 26 éves vagyok, 26 évig várakozik és öregszik a petesejtem, amivel annak genetikai stabilitása is romlik, kitéve a babát a mutációknak, testi fogyatékosságoknak. Persze ennek lehetősége kevés, de sajnos tudjuk, hogy vannak kivételek és nagyon jól megtanultuk valószínűség számításból, hogy ha minél közelebb kerülünk az 1 valószínűséghez annak a bizonyos vizsgált elemnek annál nagyobb a bekövetkezési esélye. Tehát nagyon nem mindegy tulajdonképpen hogy mikor is vállalunk gyerkőcöt. De visszakanyarodva a kiindulási témánkhoz, vannak olyan gyerekek, akiknél ez az első néhány napban észlelhető vérzés beindítja a peteérési központokat. Szóval a hír valós és lehetséges.

 

 

Az azonban már a legkevésbé sem, mikor azt látjuk a különböző amerikai filmekben, hogy a magzatvíz elfolyása után ollllyan rettttenthetetlen fájások törnek az anyára, amitől az a jelent végére – ami pár perc – meg is szüli a babáját ott helyben, sminkben és fitten majd a gyerkőc kipottyantása után feláll és mosolyog! Hát én mindent csináltam szülés alatt, ill. után, de nem ezeket. Azért azt tanuljuk meg, hogy nem mind arany, amit Amerika közvetíteni próbál. Egy szülés – mint azt már milliószor említettem már – vagy a magzatvíz elfolyása utáni órákon át tartó, fokozatosan erősödő fájásokkal kezdődik vagy pont fordítva, azaz fokozatos fájások után elfolyó magzatvízzel. Soha nem leszel jólfésült, egy dekát sem hízó anyuka, akinek a háttérben a stylistok készítik a frizuráját, nem fogsz túlesni a dolgon egy jelenetnyi idő alatt. Bárcsak így lenne, de nem! Oly annyira nem, hogy nem is tesz említést a gátmetszésről, aranyérről, a szülés utáni teljes kimerültség állapotáról sem. Mutasson, valaki nekem egy olyan amerikai siker produkciót ahol a szülés alatt az orvos azt mondja, hogy most gátmetszést fogok végezni! Vagy olyat ahol szólnak az anyukának és apukának, hogy helyezzék magukat kényelembe, mert ez nem 5 perces menet lesz, lehet, hogy estig görnyedünk a szülőágyon!Ébredjen fel a világ, szülés után nem fogod a rokonok garmadáját fogadni, leginkább egy csendes kis ficakra vágysz, ahol nyalogathatod a sebeidet miután – nem mindenki, én a csendes szenvedő voltam – kiüvöltötted, kihörögted a lelkedet is! Ébredj Világ!

 

Lehet, hogy ezen sokan megrökönyödnek, de szerintem nem kell a gyerkőcöket egy bizony kor után a méhecske és a bimbó dumával teletömni, ahogyan a Jézuska-Miskulás mizériát sem kell agyonmajmolni. Szerintem egy általános végén, még a tinédzserkor előtt levetített szülés vagy egy abortusz videó megnézetése nem hátrányos jelleggel hatna az apróságokra. Ne feledjük, a látványos, gusztustalan, meghökkentő, elgondolkodtató dolgokra évek múltán is emlékezni fognak, és ami a legfontosabb otthon elmesélve azt a család meg is tudja beszélni. Mert amiről beszélünk, arról többet tudunk, eloszlatva a tévképzeteket, oldjuk a feszültséget és kiépítjük a bizalmat. Szerintem egy iskoláskorú gyermek éppen készen áll arra, hogy megtudja nem anya köldökén át ment be és jön ki a baba, ill. hogy a Jézuska nálunk, a Mikulás Amerikában viszi a még bennük hinni akaró gyerekeknek az ajándékokat. (lásd: Hull a pelyhes, Reszkessetek betörők ahol a Mikulásra várnak Karácsonykor és nem ismerik a mi december.6.-i Mikulásunkat)  Lehet, hogy gonosz anyuka leszek emiatt sokak szemében, de egy iskoláskorú gyerkőcöt ne kezeljünk úgy, mint egy óvodást! Kíváncsiak és nyitottak a világra, hát tanítsuk őket humbukok nélkül!

 

Minap hallottam azt a reggeli szoptatás alatt a hátam mögött duruzsoló tévén át, hogy a Soma mama szerint ünnepnappá kell tenni a lányoknál az első menstruáció napját és beszélgetni kell vele erről, nem pedig elzavarni a fürdőszobába, magára hagyva és többé nem beszélve róla, kétkedések, millió kérdések között vergődve, szégyenérzetet erőszakolva rá. Én közel érzem magamhoz ezt az elgondolást és érintetett is leszek egyszer ez ügyben. Szerintem is ki kell venni aznapra egy „szabinapot” és csajos dolgokkal ünnepelni meg azt, hogy nővé vált és beszélni vele a további testi változásokról, a higiéniáról, a fiúkkal való sex kapcsolatáról. Mindarról, ami miatt most már nem kislány, hanem fiatal nő! Miért szégyenkeznénk, ha meg van a bizalom, a rendszeres beszélgetések kiskoruktól kezdve miért ne éppen erről ne beszéljünk velük. Lehet, hogy ciciknek fogja érezni, de a nap végén úgy fog lefeküdni, hogy egy szuper napot töltött el vásárlással, mozival, betét, fehérnemű vásárlással csak anyával. Ezen naptól kezdve minden megváltozik egy kicsit. Nyugodtan hajtsa álomra fejét és ne szégyenkezve!

 

Más…

 

Ügye azt sem hisszük el, hogy a pocak csak úgy ukk-mukk-fukk a szülés után eltűnik! No, ez nem így van! Kinyúlt bőr nagyon lassan regenerálódik, a modellek sem a 0-24 sportolástól, hanem a szikétől váltak lapossá. A kinyúlt bőrt ugyanis a legegyszerűbb eltűntetni és ezt nem én, hanem plasztikás jó barátunk állítja. Az a pocak hónapok múltával sem fog elmúlni sebészi kezek nélkül. Egy kis pocak mindig is ott fog maradni. Kemény munkával feszesíthető, de minél többet szülsz annál nagyobb a pocak visszamaradás lehetősége. Nevezzük pocak visszamaradás törvényének!:) Legyenek ezzel tisztában a férfiak is! Engedjétek, meg hogy egy huszáros vágással lényegében átcsatoljak a „majd a második” gyerkőc témájára, amitől már égnek áll a hajam!

 

Én is mindig mondogattam az éppen babát szült barátnőknek, rokonoknak, hogy „nah mikor jön a második?” és itt és most szeretnék ezért bocsánatot kérni! Átélve, okulva rájöttem, hogy engem is rettentően idegesít! Tudjuk nagyon jól, hogy egy frissen szült anyuka nem fogja azt mondani, hogy: ide a következő nyolcat! A vicc kedvéért pedig ne mondjuk, mert nem vicces! A terhesség hosszú hónapjai alatt elszenvedett megannyi fájdalmas testi tünet, a szülési fájások nem olyan dolgok, amiket visszasír az ember lánya. Elégedjünk meg annyival, hogy ha ő maga felhozza témaként és azt mondja: pár év múlva majd próbálkozni kezdünk a másodikkal. Hagyjunk időt az anyáknak arra, hogy ezt a mondatot képesek legyenek kimondani, mert ha kimondja, akkor készen is áll rá. Addig ne nyasztassuk őket, van épp elég elfoglaltsága és a következő gyerek elsősorban tőle igényel majd nagyobb erőbedobást és energiát. Amikor készen áll rá, akkor meglátjátok, ő fogja mondani, kérdezés nélkül.

Szóval válaszolva, nem, jelenleg nem szeretnék a Lili mellé kistestvért. Marci szeretne, de én még nem állok erre készen és PONT!

 

(köv.bejegyzésig gyönyörködjetek a mi kis supergirlünkben:))

 

 

1 év

 

19. hét eleje! Nagyjából egy éve ilyenkor estünk teherbe Lilivel és néhány hónappal később, nagy izgalmmal vártunk az ultrahangos váróban ahol végre megtudtuk, hogy kislányunk lesz, minden porcikája épp és egészséges és hogy nem is lehetetlen olyan kevés sikeres fogantatási mutató mellett teherbe esni. Azóta megannyi minden történt, felfoghatatlan. Tegnap este megvártam még mindenki álomba merül és a sötét, csendes nappaliban egy hatalmas bögre forró tejszaporító tea kíséretében jöttem rá arra, hogy mennyi mindent tanultam, tanultunk ezen időszak alatt. Nem csak a lexikális babanevelési tudásra gondolok itt, hanem jellembeli fejlődésre is. Megtanultuk türelmesnek lenni, figyelünk és gondoskodunk. Jobban, mint máskor és ez a kettőnk kapcsolatán is nagyon érezteti hatását. Ezeleőtt 5 évvel nem ment volna az, ami most! Nem lettem volna úrrá a 4 és fél hónapos kialavatlanság okozta fáradságon, a sírásoat nem tudtam volna olyan "felnőtt" fejjel kezelni, mint most. Ugyanez elmondható Marciról is. Azt hiszem benőtt a fejünk lágya, Lilinek köszönhetően és ezt a változást nagyon szeretjük,  dajkálgatjuk, simogatjuk, éneklünk neki és gondoskodunk róla 0-24 órában, mert nagyszerű dolgot művelt a szüleivel!

 

Nagyon furcsa és egyben büszkeséggel eltöltő érzés mikor barátaink a mi sikeres példánkon okulva szeretnének belevágni a baba projektbe. Sokan jönnek és sokat kérdeznek, de mindig igyekszem csak a legalapvetőbb tudást elmondani, hiszen emlékszem, hogy a vágán már nekem is tele volt a puttonyom a megannyi jótanácstól, "én így meg úgy csináltam" kezdetű mondatoktól. Egyre több játszópajtásunk fog születni ebben az évben,nagyon kíváncsiak várjuk az ő születésüket is. Most, nálunk tartott grillezés alatt felmerült a szülés témaként. Annyira megható volt, amikor Marci kissé könnyes szemmel  - bizony a kemény külső mögött azért ott az érző szív is - mesélte, hogy ha csak a szülésre gondol már könnybe lábad a szeme. Ez nálam felért ezer szóval, tőle ez nem várt őszinteség volt és a szívéből szólt. Itt nyerte el érelmét az amiről a fentiekben írtam nektek!

 

De mára elég a lelkizésből, jöjjenek a kész tények, visszakanyarodva arra amiről ez a blog valójában szól! :)

 

Hemangiómáját még egy hónapig megfigyelés alatt tartják, nekünk is fényképeznünk kell közelről minden héten. Jelentem, én további növekedést nem vettem észre, talán még egy iciri-picirit kissebb is lett és a fehéredése is folytatódik. Nagyon reméljük, hogy ez a tendencia meg fog maradni és szépen fokozatosan foltmentessé válhatunk majd. Július.23.-án újabb beszemáló ebben a témában.

 

Hirtelen ötlettől vezérelve felkerekedtünk és lefoglaltunk 2 éjszakát egy cserszegtomaji szállodában. Nem reklám céllal, de nagyon kérek mindenkit hogy be ne tegye oda a lábát soha az életben. A környezet csodás, a szobák felszereltsége és az ételek minősége pocséknak mondható, de lehet hogy ezzel is túloztam. A végére oda jutottunk, hogy lassan mindenért, még a levegő vételért is fizetnünk kellett, all inclusive ellátás mellett. Nos a booking.com-on egy szép hosszú negatív kritikát készülök közzétenni. A szálloda neve, Hotel Hévíz Superior! DE ezt leszámítva - mert tulajdonképpen a Lilit a negatív dolgok közül egyik sem érintette olyan szinten, hogy ebből kára származzon - nagyon kellemes 3 napot tölttünk el, csak mi hárman! :)

 

Odafelé menet megálltunk Balatonfüreden, ahol a vitorlásunk is "parkol". Reggel örkor kel fel Lili, nagyjából fél nyolc magasságában újra alszik egy 2 órát a d.e. folyamán. Pontosan ezt az időt használtuk fel arra, hogy a kocsiban való utazást átaludja és ezzel semmiféle felfordulást ne okozzunk a napi ritmusában. Amint beszáltunk az autóba, Lili álomba is szenderült és pont Füred táblánál nyitotta ki a szemét! :) Az egész nap a fák árnyékában pihentünk, tízóraiztunk majd a Tagore-sétányon töltöttük andalgással a napot. A könnyű ebéd után mentünk tovább Cserszegtomaj irányába, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Néhány praktikus tanáccsal azonban szolgálnom kell kismamáimnak.

Amennyiben a szállodai szobába van mód kiságy bekészítésre úgy készülj fel arra, hogy csak egy vékonyabb paplant adnak a baba alá, a kiságy aljába terítve. A mobil, utazó kiságyak alja azonban kereszt irányban vasrudakkal erősített, pont mindehol nyomja a kis testét alávs közben, ezért hát +1 pokróccal induljatok útnak amit alá be tudtok teríteni, majd erre a paplan, a baba és a baba takarója. Nem szokta minden egyes szálloda feltüntetni szoba leírásai között, hogy ad-e vízforralót a szobához vagy sem. Az eddigi összes szállodánk ahol megfordultunk biztosította de ez az első olyan szállodánk volt, amint a Kuponos oladalakon át vettünk meg - soha többé, mert megannyi rejtett költségekről egy szó sem esik, el ne higyétek, hogy 30.000 ft egy 3 napos all inclusive hétköznap - ami annyira smucig volt hogy erre sem volt képes. Ezért hát vagy veszel a vaterán egy cumisüveg melegítőt vagy kénytelen vagy a konyhára caflatni és mikrot kölcsönkérni egy gyors melegítés erejéig, hogy a tápot melegen szervírozhasd a kis pocakjába. No igen, ez megoldható lenne még csak-csak, de mi  helyzet akkor amikor a konyha zárva és a gyerek hajnali 5-kor kel.  A gyors szopizás után várná meleg tápocskáját!? No ilyenkor jön elő a leleményes "meggájvőr" anyuka és apuka, kérjünk hát egy tálat amibe a zuhanyrózsából folyatott folyamatos melegvíz következtében a benne lévő tatralmat felmelegíthetjük! Gondoltuk, de rosszul. Ugyanis a Hotel volt olyan kedves Supeior besorolása mellett, hogy este 10 után és reggel 6 után nyitotta csak meg a melegvíz csapot és biztosította a zuahynzáshoz szükséges meleg vízet! :( Szerencsére Lili pocakja mindenhez azonnal alkalmazkodik és a langyos víz mellett elért vajmi kevés melegségű tápocskát vígan falatozta. Aki szeretne kirándulni és baba barát hotelt keres annak 3 kiváló szállodát tudok ajánlani. Az egyik Dunaklitin, a másik Kőszegen a harmadik pedig Rácalmáson található.

A nem lézető wellness részlegről és a masszázsok gyatraságáról már nem beszélnék, legyen annyi elég, hogy ide be ne tegyétek a lábatokat!
A végén arra jutottunk, hogy maradunk az általam megválasztott - eddig mindig kiváló - szállodák mellett és a kupon oldalak közelébe sem megyünk.

Lili sem ott sem hazafelé a déi parton, Balatonlellén tett egész napos strandolásunk alatt nem vittük vízbe. Nagyjából 36 fokos vízben pancsizik idehaza a Balaton 21 fokos víze és a medence szintén ilyen hőfokú klóros medencevíze nem neki való még, de nagyon érdeklődve szemlélte a vízrengeteget mindkét helyen. Hiába halak csillagjegyű, azt hiszem ki sem fogjuk robbantani a vízből majd. :)

Sok szülő és barát felvont szemöldökke mondogatta, hogy mennyire bátrak vagyunk hogy egy alig 4 hónapos lányzóval nekivágtunk a nagyvilágnak. Nos, Lili imád autózni és ahol a cici és a táp van ott a haza is! Semmi probléma nem volt és két és fél percig nem csináltam semmi mást a medence partján, mint a láblógatás és be kell valljam élveztem a semmittevést!:) Ennyi jutott most a 3 nap alatt, de nem panaszkodunk, mert együtt voltunk, élveztük minden egyes kis kíváncsi tekintetét, játszottunk sokat, sétáltunk nagyokat kimozdulva az itthoni 4 fal közül és szívhattunk egy kis balatoni levegőt! :)

Most "csak" ilyen rövid bejegyzésre futotta, de holnap újra jeletkezem, addig is beszéljenek a képek helyettem! Az első falatok egyike, felül a babahordóban, apával való játék és a kirándulásunk. :)