Kissé el voltam havazódva és ezért megkértem egyik kedves ismerősömet, hogy vigyázzon Lilire. Aki azonban a sorozatokat választotta és mikor eljöttem odaadta két norvég barátjának a Lilit, hogy addig még ő megnézi a Dr.Hause utolsó évadját vigyázzanak rá. A két norvég azonban egy hírhedt csecsemő kereskedő páros volt, akik a lakóházuk alaksorában száznál is több csecsemőt, totyogós korú babát rejtegettek hatalmas piszokban és szürkületi sötéttségben.
Később, mikor igyekztem vissza a dolgom végeztével Lilimért barátnőmhöz nagy meglepetésemre nem találtam ott senkit csak egy cédulát az ajtóra szegezve: Lili a norvég barátaimnál van, ha kell menj érte! Mondanom sem kell hatalmas düh kerített hatalmába akikről később megtudtam, hogy csecsemők kereskedelmével foglalkozó, körőzött bűnőzök. Mikor becsöngettem a norvégok ajtájan azok próbálták tettetni ártatlanságukat, folyamatosan azt szajkózva, hogy a barátnőmnél van Lili. Én azonban ezt nem hittem el és halk sírásfoszlányokat is hallottam a pincelejárót elzáró ajtó mögül. Végül - több percnyi közelharc után - lejutottam a pincébe ahol a könnyek között, tépedt ruhával és megannyi monoklival ordibáltam Lili után, aki egy nagyon koszos és sötét dobozból próbált előmászni. Felébredtem!
Megszületett Lili és Marcival közösen elmajszoltunk egy csokis és egy meggyes müzlit, miközben Lilit elvitték a csecsemős nővérek. Sem előtte, sem azóta nem esett, esik ilyen jól a cerbona müzlijei. Akárhányszor meglátom mindig az a felhőtlen öröm jut eszembe és a szülőszobai élmények. Örökké Cerbona függővé váltam! Nem is kell más, csak ő! :)
Emlékezzünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése