Néhány mondat az oltásokról: Mint
említettem minden, idehaza született, baba kap egy ún. Egészségügyi Kiskönyvet.
Ennek egyik hátsó borítólapon kiképezett fülecskéjében található a védőoltások
adatlapja. Ennek megőrzése és mindig kéznél léte nagyon fontos, egészen a
kisgyermekkortól 18 éves, felnőtt koráig. Minden egyes oltás, legyen az kötelező,
avagy sem, ebben a mellékletben kerül feltüntetésre. Azért is nagyon fontos
ennek nyílván tartása, mert manapság egyre nagyobb „divat” lett a védőoltások
nem beadatása. Sokan tartanak a „tízezerből az egy” okozta mellékhatások miatti
fogyatékosságtól, esetleges haláltól és úgy vélik, ezek a védőoltások
későbbiekben hozzájárulhatnak, avagy okozói lehetne komolyabb, akár gyógyíthatatlan
betegségeknek. Mi az oltások mellett állunk. Bár elmondhatom, hogy
mindkettőnkben ott volt a félsz, hiszen Marcinak nemrégiben volt egy olyan
vásárlója, akinek a 4. kisfia pontosan a kötelező oltásoknak „köszönheti”
fogyatékosságát. Élete végig pelenkázni kell, a nyálát törölgetni. Belegondolni
is borzalmas! L
Hogy miért is állunk az oltások mellé, nos mert van, amelyiket már egy
évszázada csiszolgatnak, tökéletesítenek és a nagy átlagot nézve elhanyagolható
annak mellékhatásai. Persze ezt nem mondanám, ha ne adj’ég a mi kis Lilinknek
esett volna ebből bántódása. Másrészről pedig, azért is, mert mint pl: a
szamárköhögés egy igen hosszadalmas és kínzó köhögési rohamokat okozó betegség,
amit elviekben az oltás védelmének köszönhetően nem kaphatsz el. Most kérdezem,
hogy ezen szülők, akik ennek teszik ki gyermeküket gondos szülőknek mondhatóak?
Valóban elítélendőek? Igazuk lenne, hogy feldobják az érmét gyermekük feje
felett és reménykednek, hogy nem kap el semmi eme oltások mellett elkaphatatlan
betegséget és megvédik azok esetleges, későbbi, komolyabb mellékhatásaitól?
Vajon hogyan bánik az orvos egy olyan szamárköhögéses gyermekkel, akinek a
szülei nem kérték a védőoltást? Nem játék az életük, mert egy ilyen esetleges
megbetegedés alkalmával, a kezelésként beadott oltóanyag már nem biztosít 100%-os
gyógyulást, vajon mit tegyenek a szülők, melyik kezükbe harapjanak? Sokakban
keltenek kételyt ezek az oltóanyagnak nevezett, tulajdonképpeni méreganyagok,
amikor azt sem tudjuk, hogy vajon miből készülnek, hol és milyen úton-módon
állítják elő. Nem tudjuk, hogy nem-e a mi kis kincsünk lesz az az egy a
tízezerből, akinél valamilyen súlyossági fokú betegség üti fel fejét, ezek
okozta mellékhatásként! Teljes mértékig megértem azokat a szülőket is, akik
nekünk ellentmondva, vállalják a kockázatot. Komoly és alaposan átgondolt
mérlegelés következménye, amit jobb az egészségügy felé is jelezni, hogy ezt ők
is nyilvántartásba vegyék és esetleges baj esetén tudják a kórelőzményeket. Ennek
hivatali forgatókönyvét nem ismerem, de aki ezt az utat választja, alaposan
nézzen utána. Véleményem szerint, ez a komoly döntés csak akkor vállalható, ha
mindkét szülő fél egyetért a döntésben, alaposan átbeszélték és mindketten
rábólintanak, legkisebb kétely esetén szerintem adjuk be a kicsinek az oltást. Remélhetőleg
ez a lépés nem fog a szülők egymás között fennálló kapcsolatának a végét
jelenteni.
Szóval oltások! Az első – aminek
helyét te magad hordozod és láthatod – a karodba adott BCG elleni vakcina. Ezt
a kórházban mi a 3. nap reggelén, hazaindulás előtti órákban kaptuk meg, a
kötelező, hazabocsátást jelentő orvosi vizsgálattal egyetemben. Itt is van
választási lehetőség. Vagy rábízod a kórházra ennek beadatását vagy kikéred a
vakcinát és a saját gyermekorvosoddal adatod be a picinek. Arról nincs
információm, hogy ez az oltás kikerülhető-e, sem arról, hogy szól-e bármiféle
törvény a kötelező oltások beadatásáról. A BCG tulajdonképpen maga a TBC,
amelyet hazánkban 1954 óta adnak minden újszülött babának. Mycobaktérium (TBC
kórokozója) által okozott gennyes agyhártyagyulladástól és a mimiliáris (egész
testre kiterjedő) TBC-től véd
A következő oltásra 2. , 3., és
4. hónapos korukban kerül sor. Ugyanazon koktél beadásra, ill. ismétlő oltására
azért van szükség, hogy fokozatosan, emlékeztetve a szervezetet építse ki annak
szükséges védelmet a következő betegségek ellen:
Diftéria (torokgyík), Pertusszisz (szamárköhögés), Tetanusz,
Poliomyelitis (gyermekbénulás), H. influenza B, Pneumococcus (középfülgyulladás arcüreggyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, vérmérgezés, gennyes ízületi gyulladás.).
Ettől egyes babáknak hőemelkedése
vagy láza is lehet, de nem ez a jellemző. Ezeknek az oltásoknak nem feltétlen
kell bepirosodnia, még az első kórházban kapott BCG oltásnak fel kell púposodnia,
ill. néhány babánál gennyes váladék is csorogni kezd. Ettől nem kell
megrémülni, a kiépült ellenállás biztos jele ez.
Sajnos a való világ nem egy
Hollywood-i tündérmese, nem gyógyulnak meg látványos gyorsasággal a
mellékhatások miatt fogyatékosságuk börtönébe került apróságok, nincsenek
csodák, nem is hiszek benne. Kemény munka és rettentően sok pénz áll a dolgok
hátterében és igen gyakran sok-sokévnyi harc után egy fejbólintást vagy egy kézfejemelésig
jutnak „csak” el, de az a körülöttük lévőknek a világ minden kincsével felér!
Nagyon régóta gondolom úgy, hogy
ha a mi kislányunk – és így legyen – teljesen egészségesen cseperedik és fejlődik,
elviszem egy évben egyszer (iskolás korától) egy gyermekklinikára, kicsit
beszélgetni, játszani a kórházban betegeskedőkkel. Érezze, mekkora szerencséje
van, és hogy tartsa a lelket az ott raboskodó apróságokban, kis mosolyt hozzon
a mindennapjaikba, vagy akár barátokat is szerezhessen. Nem gondolok nagy
adományokra, de egy közösen elkészített sütemény kis fóliákba csomagolva,
színes masnikkal díszítve nagy ajándék lehet a számukra. Nem hiszem azt, hogy
ettől a Lili lelki világában törés következne be. Minden egyes alkalommal
megbeszélnénk az ott látottakat, elmagyaráznám, hogy ők miért is fekszenek ott
bent és azt is, hogy nagyon vigyázzon magára mindig, azért hogy neki ne kelljen
ott feküdnie és tudatosuljon benne a segíteni akarás édes érzése, ne érezze ezt
cikinek a későbbiekben sem.
Más…
Nem is olyan régen ütötte meg a világ
fülét és nem kis felháborodást, kétkedést és érthetetlenséget keltet az a hír,
miszerint a világ legfiatalabb anyukája csupán 4 éves. Abba most ne menjünk bele,
hogy ki volt az állat férfi, aki rákényszerítette szegény kislányt a sexre,
ill. milyen fájdalmat élhetett át az a csöppnyi kislány mire kinyomta a
babát…az ilyet a farkánál fogva vontatnám végig egy csalánmezőn… szóval hogyan
képes erre csöppnyi szervezte?! Hát úgy, hogy koraéretten menstruálni kezd! Ez
oké, de egy 4 éves? És tényleg, van ilyen. Nem egy anyukától, védőnőnktől is
hallottuk, hogy az újszülött babák magas anyai ösztrogénszintje miatt képesek
az első napokban a menstruációra, ill. tej folyik a cicijeikből! Aki emlékszik
a biológiai órákon tanultakra az tudja, hogy a nők bizonyos számú éretlen
petesejtekkel születnek, melyekből minden hónapban egy kivándorol a
petefészkekből és mivel nem találkozik spermiumokkal, sárgatesté alakul és a
nyálkahártya vérzéses leválásával távozik. A fiúk csak a herék levándorlása
után képesek a napi spermiumszám előállítására és nem öregednek velük az életük
során. Minél öregebb tehát egy nő, a petesejtjei annál öregebbek lesznek, és ez
megnehezítheti a teherbeesés esetleg esélyét is. Jó, ezzel nem azt akarom
mondani, hogy mindenki 14 vagy 18 évesen vállaljon gyereket, de gondoljunk csak
bele. Én most 26 éves vagyok, 26 évig várakozik és öregszik a petesejtem,
amivel annak genetikai stabilitása is romlik, kitéve a babát a mutációknak,
testi fogyatékosságoknak. Persze ennek lehetősége kevés, de sajnos tudjuk, hogy
vannak kivételek és nagyon jól megtanultuk valószínűség számításból, hogy ha
minél közelebb kerülünk az 1 valószínűséghez annak a bizonyos vizsgált elemnek
annál nagyobb a bekövetkezési esélye. Tehát nagyon nem mindegy tulajdonképpen
hogy mikor is vállalunk gyerkőcöt. De visszakanyarodva a kiindulási témánkhoz,
vannak olyan gyerekek, akiknél ez az első néhány napban észlelhető vérzés
beindítja a peteérési központokat. Szóval a hír valós és lehetséges.
Az azonban már a legkevésbé sem,
mikor azt látjuk a különböző amerikai filmekben, hogy a magzatvíz elfolyása
után ollllyan rettttenthetetlen fájások törnek az anyára, amitől az a jelent
végére – ami pár perc – meg is szüli a babáját ott helyben, sminkben és fitten
majd a gyerkőc kipottyantása után feláll és mosolyog! Hát én mindent csináltam
szülés alatt, ill. után, de nem ezeket. Azért azt tanuljuk meg, hogy nem mind
arany, amit Amerika közvetíteni próbál. Egy szülés – mint azt már milliószor
említettem már – vagy a magzatvíz elfolyása utáni órákon át tartó, fokozatosan
erősödő fájásokkal kezdődik vagy pont fordítva, azaz fokozatos fájások után
elfolyó magzatvízzel. Soha nem leszel jólfésült, egy dekát sem hízó anyuka,
akinek a háttérben a stylistok készítik a frizuráját, nem fogsz túlesni a
dolgon egy jelenetnyi idő alatt. Bárcsak így lenne, de nem! Oly annyira nem,
hogy nem is tesz említést a gátmetszésről, aranyérről, a szülés utáni teljes
kimerültség állapotáról sem. Mutasson, valaki nekem egy olyan amerikai siker
produkciót ahol a szülés alatt az orvos azt mondja, hogy most gátmetszést fogok
végezni! Vagy olyat ahol szólnak az anyukának és apukának, hogy helyezzék
magukat kényelembe, mert ez nem 5 perces menet lesz, lehet, hogy estig görnyedünk
a szülőágyon!Ébredjen fel a világ, szülés után nem fogod a rokonok garmadáját
fogadni, leginkább egy csendes kis ficakra vágysz, ahol nyalogathatod a
sebeidet miután – nem mindenki, én a csendes szenvedő voltam – kiüvöltötted,
kihörögted a lelkedet is! Ébredj Világ!
Lehet, hogy ezen sokan
megrökönyödnek, de szerintem nem kell a gyerkőcöket egy bizony kor után a
méhecske és a bimbó dumával teletömni, ahogyan a Jézuska-Miskulás mizériát sem
kell agyonmajmolni. Szerintem egy általános végén, még a tinédzserkor előtt
levetített szülés vagy egy abortusz videó megnézetése nem hátrányos jelleggel
hatna az apróságokra. Ne feledjük, a látványos, gusztustalan, meghökkentő,
elgondolkodtató dolgokra évek múltán is emlékezni fognak, és ami a legfontosabb
otthon elmesélve azt a család meg is tudja beszélni. Mert amiről beszélünk,
arról többet tudunk, eloszlatva a tévképzeteket, oldjuk a feszültséget és
kiépítjük a bizalmat. Szerintem egy iskoláskorú gyermek éppen készen áll arra,
hogy megtudja nem anya köldökén át ment be és jön ki a baba, ill. hogy a
Jézuska nálunk, a Mikulás Amerikában viszi a még bennük hinni akaró gyerekeknek
az ajándékokat. (lásd: Hull a pelyhes, Reszkessetek betörők ahol a Mikulásra
várnak Karácsonykor és nem ismerik a mi december.6.-i Mikulásunkat) Lehet, hogy gonosz anyuka leszek emiatt sokak
szemében, de egy iskoláskorú gyerkőcöt ne kezeljünk úgy, mint egy óvodást!
Kíváncsiak és nyitottak a világra, hát tanítsuk őket humbukok nélkül!
Minap hallottam azt a reggeli
szoptatás alatt a hátam mögött duruzsoló tévén át, hogy a Soma mama szerint
ünnepnappá kell tenni a lányoknál az első menstruáció napját és beszélgetni
kell vele erről, nem pedig elzavarni a fürdőszobába, magára hagyva és többé nem
beszélve róla, kétkedések, millió kérdések között vergődve, szégyenérzetet
erőszakolva rá. Én közel érzem magamhoz ezt az elgondolást és érintetett is
leszek egyszer ez ügyben. Szerintem is ki kell venni aznapra egy „szabinapot”
és csajos dolgokkal ünnepelni meg azt, hogy nővé vált és beszélni vele a
további testi változásokról, a higiéniáról, a fiúkkal való sex kapcsolatáról.
Mindarról, ami miatt most már nem kislány, hanem fiatal nő! Miért
szégyenkeznénk, ha meg van a bizalom, a rendszeres beszélgetések kiskoruktól
kezdve miért ne éppen erről ne beszéljünk velük. Lehet, hogy ciciknek fogja érezni,
de a nap végén úgy fog lefeküdni, hogy egy szuper napot töltött el vásárlással,
mozival, betét, fehérnemű vásárlással csak anyával. Ezen naptól kezdve minden
megváltozik egy kicsit. Nyugodtan hajtsa álomra fejét és ne szégyenkezve!
Más…
Ügye azt sem hisszük el, hogy a
pocak csak úgy ukk-mukk-fukk a szülés után eltűnik! No, ez nem így van! Kinyúlt
bőr nagyon lassan regenerálódik, a modellek sem a 0-24 sportolástól, hanem a
szikétől váltak lapossá. A kinyúlt bőrt ugyanis a legegyszerűbb eltűntetni és
ezt nem én, hanem plasztikás jó barátunk állítja. Az a pocak hónapok múltával
sem fog elmúlni sebészi kezek nélkül. Egy kis pocak mindig is ott fog maradni.
Kemény munkával feszesíthető, de minél többet szülsz annál nagyobb a pocak
visszamaradás lehetősége. Nevezzük pocak visszamaradás törvényének!:) Legyenek
ezzel tisztában a férfiak is! Engedjétek, meg hogy egy huszáros vágással
lényegében átcsatoljak a „majd a második” gyerkőc témájára, amitől már égnek
áll a hajam!
Én is mindig mondogattam az éppen
babát szült barátnőknek, rokonoknak, hogy „nah mikor jön a második?” és itt és
most szeretnék ezért bocsánatot kérni! Átélve, okulva rájöttem, hogy engem is
rettentően idegesít! Tudjuk nagyon jól, hogy egy frissen szült anyuka nem fogja
azt mondani, hogy: ide a következő nyolcat! A vicc kedvéért pedig ne mondjuk,
mert nem vicces! A terhesség hosszú hónapjai alatt elszenvedett megannyi
fájdalmas testi tünet, a szülési fájások nem olyan dolgok, amiket visszasír az
ember lánya. Elégedjünk meg annyival, hogy ha ő maga felhozza témaként és azt
mondja: pár év múlva majd próbálkozni kezdünk a másodikkal. Hagyjunk időt az
anyáknak arra, hogy ezt a mondatot képesek legyenek kimondani, mert ha
kimondja, akkor készen is áll rá. Addig ne nyasztassuk őket, van épp elég
elfoglaltsága és a következő gyerek elsősorban tőle igényel majd nagyobb
erőbedobást és energiát. Amikor készen áll rá, akkor meglátjátok, ő fogja
mondani, kérdezés nélkül.
Szóval válaszolva, nem, jelenleg
nem szeretnék a Lili mellé kistestvért. Marci szeretne, de én még nem állok
erre készen és PONT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése