Iskola, iskola, ki a csuda jar oda?

A rohammerteku tanulasi kezseg es a muatavanyok elkaprasztatnak. Mindosszesen egyetlen nap leforgasa alatt megtanulta es a helyes szituacioban alkalmazza a kovetkezoket:

Lili pelenkaval megtorli a szajat
Lili papat int a menni keszuloknek
A fisher price zsirafunk szajaba megtanulta betenni a labdat, hogy aztan az a nyakan korbefutva legurulhasson es az egyik laban kigurulhasson hozza. Eddig nem ertette az osszefuggeseket, de ma rajott es hatalmas taps kisereteben anya nagyon megdicserte ot. Lili erre grimaszokat vag, kihuzza magat es latszik az arcan a "anya, hat nekem ez rutinbol megy, mit kell ezen megtanulni" pofa. :)

Bar igaz, hogy a napkozbeni fel oras alvasi periodusokhoz vissza allni latszott, ugyesen kikuszoboltem, sot itt is alkotott valami meglepot : eddig csak akkor aludt a babakocsiban, ha az elalvastol szamitott sajat ebredeseig toligaltuk a feneket. Marpedig ezt mindig megtettuk, mert szerettuk volna hogy ha az egyszeri alvasra eloirt masfel-2 ora meglenne. Amint megallt a babakocsi eddig Lili szemei azonnal kipattantak es onnantol lehetetlenseg volt visszaaltatni. Ma es tegnap azonban az elalvasat koveto egy oran belul hazafele vettem az utunkat es a bokrok es a haz vedelmezo arnyekaban hagytam a kocsiban lesz ami lesz alapon. Nos, mindket alkalommal egyhuzamban egy arva nyikkanas nelkul letudott 3 ora alvast. Nem ertem....ennyire valtozokort elnenk?

A tapasztalt anyukaktol en kernek tanacsot, mert lili elalvas koveto 4 ora mulva - ez este van - elkezd nagyon forgolodni es olyan sebesseggel szippantja ki a tapszert, hogy a homloka is behorpad. Majd hajnali fel 4 fele ujbol. Gondolom, hogy mar nem lakatja jol a tapszer, viszont esti elalvashoz meg egyenlore csak azt fogadja el. Kerdesem, higy mivel lehetne a tapszert ugymond feltuningolni, hogy a ket etetest egyre vagy egyre sem redukaljuk vissza? Varom a mento tanacsokat!

Alvasátállítás

Az elmúlt időszakban megfordultunk pár Ficsereke Napközis Ringató foglalkozáson, az orvost is meglátogattuk(szája szélén volt egy piros kis pír ami mint kiderült szeremncsére nem hemangióma kezdemény és nem is herpesz hanem valami kipállás vagy mi, de a kapott krémtől egy-két nap alatt teljesen elmúlt), leendő barátnőket látogattunk és kirándultunk (Százhalombatta). De haladjunk szépen sorjában, úgysem folytathatom tovább beszámolónkat anélkül, hogy ne említeném meg Lili további repertoárjának ismertetését.

 

Rájött arra, hogy ha anya kimegy a szobából akkor gyorsan utána lehet mászni és kikukucskálva a legnagyobb csendben kiosonhat a folyósóra utánam. Amivel nem is lenne semmi probléma ha a folyosó nem egy tört L alakú csigalépcsőszerűségbe torkollana. A magasságtól nem fél, félelem érzet nincs benne de azzal már tisztában van hogy melyik mozdulat jár majd fájdalommal. Nagyon érdekes, hogy amikor bolondozva eljátszogat magában és ülve elveszti az egyensúlyát és a könyökéről a földre huppan a fejecskéje, jóelőre hunyorog és becsukja a szemét, nem mintha ez megvédené a koppanástól ami ez után következik. :) DE nálunk nincs Hoppá, ajaja, vagy Jaj felkíiátó mondanok, ilyen koppanások esetén észre sem vesszük mi történik és folytatjuk tovább megkezdett játékunkat. Ugyanis a babák akkor sírnak fel, ha ugrunk, jajgatunk, hoppázunk mikor a koppanás megtörténik és ettől megrémülve ordítanak mint a sárkány. Ha nem veszed észre - persze itt a kisebb koppanásokról beszélek - akkor néz egy pillanatig rád, figyeli a reakciódat, nem tapasztal semmit akkor nem foglalkozik vele vagy fintorog egyet esetleg megsimogatja a koppanás tárgyát és játszik tovább. Szóval visszatérve a lépcsőre, amikor édesen kukucskál az ajtón azzal a tüneményes mosolyával az arcán jövök rá arra, hogy szükség van a korlátokra. Vagyis a baby rácsokra.

 

Jó tanácsom, jóelőre minden szögből mérd meg a berácsozni kívánt ajtót, mert nekem is sikerült az ikeás rácsból kicsit vennem, most a nyakamon maradt és akinek esetleg kellene azonnal elvihető. :) Ezért vásárol nálunk minden mérni való dolgot a Marci:) Pedig esküszöm, lemértem:)

 

Érden meglátogattuk Laura jövendő barátnőjelöltünket és itt mesélnék el vicces történet ezzel kapcsolatban. Azt megtudtuk Laura anyukájától, hogy napközben a hosszú vonatút után a biológiai órájának megzavarodása miatt napközben fél-fél órákat alszik. Valószínűsítem, hogy Lili és Laura összebeszéltek a játszószőnyegen, mert miután hazaértünk onnantól egy héten át Lili is napközben fél-fél órákat volt hajlandó aludni. Jelentem, végre sikerült - lekopogom - kinevelni ezt az elgondolást belőle, hozza az 1 másfél óráit. :)

 

Lassan közeleg az óraátállítás is. Egy átállást már megéltünk, ott 3 nap volt mire Lili újra felvette a ritmust, megértette hogy 1 óráva később fürdünk. Most 1 órával előbb fogunk, ami megint nagy kavart fog okozni neki, ugyanis fürdés után szokott a nap legaktívabb óráit produkálni. Szóval most plusz egy óra bolondozás és játék van a listánkon, hogy kellően a régen megszokotthoz képest lefáradjon és elaludjon. Annyira nem értem az értelmét, mindenkit megzavar. Lili pedig főleg.

 

Kértétek hogy az alvási szokásinkról is beszéljek. Mindenki szabadkozik nekem amikor azt modnja hogy kézben altatja el a picit. Ne tegyétek! Könyörgön! Elvégre ti nevelésetek, ti gyermeketek, ti érzitek és tudjátok mi jó neki! Senki nem mondta hogy a mi nevelési formánkat kell követni.

 

Kezdetben észrevettem, és a nővérektől is ezt hallottam a kórházban és nálunk tökéletesen bevált az első 1-2 hónap alatt, hogy szükségük van egy oldal támaszra. A kiságy vagy a mózeskosár oldalának döntve vagy közvetlenül mellette elaltatott vagy letett babák nyugodtabban alszanak és rikábban ébrednek meg. Ez azért van, mert az anyaméhben átélt emlékek még ott vannak hátul a kamra polcain. :) Ott a szűkös helyen mindig volt aminek neki tudott dőlni, bújni. Péládul Lili akárhányszor mentünk UH-ra mindig az erekkel sűrűn körbeszőtt méhlepényre volt hassal rátapadva, mert az meleg volt és puha, következésképpen biztonságérzetet adott és jelentett neki. Amikor hazajöttünk mi az első 3 és fél hétben nem a kiságyban altattuk hanem a babakocsi mózeskosarában, pontosan azért mert ott keskenyebb volt a hely. nem volt úgy csak magában, a semmiben a kiságy közeépn és nem érezte egyedül magát. Az is nagyszerűen bevált hogy éjszakánként az egyik kistakaróját mindig magam mellett, magamhoz szorítva tartottam, hogy átvegye a bőröm illatát. Mikor nyűgi volt, a takarót odatettem és nem minden esetben persze, de nagyrészt sikerült megnyugodnia. a Takarót magához húzta és szendergett vagy akkor még csak nézelődött tovább.

 

Nagyjából 1 hónapos korában tettem be a kiságyba, de akkor is U alakban a feje és a vállai érintésével egy hurkát hajlítottam köré, hogy érezze a közelséget, a mesterséges érintés érzését. Hogy hogy aludt el akkor? Volt mikor a kezemben elringattam - itt jöttem rá hogy nem járja - és volt mikor simogatásokkal vagy ami megbocsáthatalan egy védőnő szemben a cicin aludt el. Később hasra fordítottam egy nagy adag tápszer vagy anyatej elfogyasztása után és simogattam a hátát. Ez addig volt jó amíg nem tudta eléggé magasra megemelni a kobakját. Mikor már mozgékonyabb lett akkor már nem lehett a hátá simogatni, a popsiját "ütögetem", nagyon apró és gyors de egyenletes dobolásokkal. Ez addig volt tökéletes és 10 perc alatt elaltatható mutatvány amíg újbóli mozgáskényszerfejlődés nem tőrt rá és nem jött r arra hogy fel tud ülni a kiságyban és ha kell ki tudja magát "lopni" az álommanó alvásidőszakából. Borzasztóan nehz egy izgága, fel-le ülő, ide-oda forgó apróságot rábírni arra hogy maradjon hason, mókoljon a textil rongyaival és altassa el magát miközben azt szeretnéd hogy ne mocorogon, hogy a popoját ütögethesd!!! Külön kellene ezért fizetést adnia a kormánynak, mert nem egyszerű dolog.

 

Most ezzel szenvedünk, mert hiába van félkómás állapotában egyszercsak kipattanak a szemei és felül a kiságyban, hatalmas vigyorral az arcán és már mászik is a rácsokhoz hogy felállhasson és kikucskulhasson a kiságyrácsok felett, lepakolhasson mindent ami a pelenkázón van és édes mosolyogjon és huncutul pislogjon, minden olyan kérdésünkre, hogy "Lili, miiit csinááálsz! Nem szabad, ügye tudod! Neked aludnod kell" és hasonlók. :)

 

Szóval 5 hónapos babánál fiatlabb anyukák, még csak most jön a java, gatyákat felkötni. :(

 

Nem állítom és nem tagadom, hogy amikor 1 órás huza-vona után nem veszem a kezembe és ringatom el a karomban, de ezt mindig megbánom és ostorozom is magam napokig. Egyrészt mert ha leteszem elég sokszor felébred és kezdődik minden előről másrészről egy alkalom is elég hogy megszokja, hogy anyu meleg karjaiban ezerszer jobb aludni.

 

Mondják, hogy le kell tenni és a kiságyban hagyni, hagyj fárassza le magát akár mozgással akár sírással, nekem ez nem megy, én nem tudom ott hagyni sírni. De belátom, hogy ebből nagyon gyorsan tanulnak és később nincs probléma az elalvással.

 

Következő feladatomnak azt tekintem, hoy egy dél-3 óra közötti alvás + szieszta időt megtanítsak Lilinek, hogy amikor Bölcsibe és Oviba kerül ne legyen gond az elalvással. Húh, már most fogom a fejem. De egy-egy napot kijelölölünk és majd emeljük a próbálkozások számát.

 

Apropó, mivel kézen fogva lépegetünk eljött a kiscipő vásárlás ideje!Köv. héten erről mesélek nektek addig is midnenki aludjon nagyot ....jó csak vicc volt, de jól hangzik, nem?:)

 

Miértek és Hogyanok?

A dolog már-már túl tökéletesnek indult, de hamar észre kellett vennem, hogy hiba van a rendszerben....

 

 

Valamikor 2 hónappal ezelőtt egy nagyon - szinte már végletekig - kimerült hosszú-hosszú nap után elhatároztam, hogy Marci igenlő beleegyezése nélkül bevezetésre fog kerülni kis családi életünkbe egy akkor nagyszerűnek tűnő dolog, amivel anya egy kicsit tud időt szakítani majd a regenerálódársa. Már meséltem róla, ez nem más volt, mint hogy minden héten szerdán és vasárnap reggel apa kel fel Lilihez és anya alszik édesen tovább plusz egy-két órával. Mivel Marci remek apa, eddig is hatalmas segítség volt, férfiúi mivoltán felül teljesít ha a Liliről van szó, szó nélkül elfogadta. A hallgatás pedig beleegyezés, nálam, most!:) A dolog a mai napi simán megy, azzal az aprócska ámbár igen nagy elégedetlenséget szülő ténnyel - legalábbis bennem - hogy ezeken a napokon a Lili maratoni alvásokat tesz, a fél 6 vagy 6 órási keléseket szívesen meghagyja anyának, apának negyed 8-kor ébred csak fel. Kérdezem én, hol itt az igazság? Mintha tudná a kis cseles, hogy most apu kel fel, akkor alszom még pár órácskát, anyunak nem kell az alvás! És nem idény szerűen csinálja ezt, hanem heti rendszerességgel. De az is tuti hogy ha lecserélném a napokat akkor is ezt csinálná. :)

 

Az őrült, dilis szerelem c. filmben hangzik el egy mondat ami pontosan ide vág: "akkor is szeretem amikor gyűlölöm" .... nincs igazam anyucik? :)

 

A mai reggel amikor hajnali fél ötkor kel fel és már tudom, hogy esélytelen az hogy visszaaludjon döbbenek rá arra, hogy nah az is biztos hogy körülbelül hatvan millió év múlva fogok végiglaudni egy éjszakát és leszek újra olyan gondterhelten sima és ránctalan amilyen a fiatalkori éveimben voltam. Már nem is emlékszem milyen este lefeküdni és a reggeli ébredésig aludni, rezzenéstelenül.

 

A másik bosszantó kis tulajdonága a Lilinek, amiben az lát összefüggést aki szeretne (de minden esetre nagyon bosszantó),  hogy éjszaka mikor egy szerencsésebb, hosszabb etap után felébredek és fürkészve pillantok a babayőr zöld lámpácskáira, hogy konstatáljam nem maradtam le semmiről, nem audtam át egy felsírósabb időszakot, és éppen készülnék édesen apához bújni amikor is megszólal a Lili jól ismert "anya fent vagyok mosolygós gagyogása és kalarttyolása". Hát miért? Miért? Azt mondták a nagyokosok, hogy az a baba aki az anyukával alszik egy szobában többszőr ébred fel, mint aki külön szobában alszik, pontosan az érzett közelség miatt...lehet hogy valami természetfeletti munkálkodik és az alakította ki ezt a tudatalatti kapcsolat rendszert, ki tudja, de ez továbbra sem ad választ a miértes kérdésre!:)

 

Hogyan lehetséges, hogy képesek minden fontosabb indulás előtt bekakilni még akkor is ha előtte nem sokkal tették meg? Senki nem fogja megérteni, az tuti. Vagy hogyan képesek mindg a legszebb ruhácskáikat tokától-bokáig végigbukni vagy hogyan képesek ennyi mozgás után még mindig egy újabb kört teljesíteni négykézláb a szoba parkettáján?!

 

Az életünk fenekestül felfordult, ugyanis már nem a "leteszem és ott marad" Liliről beszélünk, hanem a hiperaktív Liliről. :)

 

Amolyan zárásként pedig mesélek nektek egy nagyon-nagyon régi szokásomról. Valamikor időszámításunk előtt, olyan általános 5. vagy 6. körül elkezdtem a nekem tetsző verseket bemásolni egy aranyos kutyusos füzetecskébe. Az egyik a mai nappal értelmet nyert, fogadjátok szeretettel:

                         Hárs László: Miértek és hogyanok

Hogyha nyár van hol a tél?

Egész télen hol a nyár?

Mikor nem fúj, hol a szél?

És hogyha fúj, hova száll?

 

Fényes délben hol a Hold?

Sötét éjjel hol a Nap?

Ha kimosták hol a folt?

Ha nem habzik, hol a hab?

 

Ha beszélnek, hol a csend?

Ha felszárad, hol a sár?

A mente, az hova ment?

A várkastély mire vár?

 

A félóra mitől fél?

Az aludttej hánykor kel?

Két adagot mért nem kér,

ki nyaklevest ebédel?

 

A golyóban mi a jó?

Kiabálban mi a bál?

Miért folyik a folyó?

A tó vize miért áll?

 

Mért nem úszik a csibe?

A hal mért nem repül el?

Az eső miért esik le?

Mért nem esik soha fel?

 

Miért mindig ma van ma?

A holnap mért nem ma van?

Minden csupa hol meg ha,

csupa miért és hogyan.

 

Mondják: néhány év alatt

nagyra növök biztosan,

s mind az összes titkokat

megfejthetem egymagam.

 

De marad majd egy titok,

amit akkor se értek:

hogy lesznek a hogyanok,

és miért vannak miértek?

Hiszen sosem tudjuk - főleg most - hogy tulajdonképpen milyen időjárásnak megfelelően öltöztessük az apróságokat, az éjszakák nekünk nappalok, a nappalok éjszakák. Várjuk a "csodát" ami nem következik be és elmarad a csodálkozás (lásd: hab), amikor be nem áll a szája csend után áhítozunk, amikor hallgat aggódunk. Az óra számunkra átalakult, a fél óra egy ajándék, a szavak megtanulásával kapott rengeteg "Miért" kérdések, a motorikusan újra, meg újra ismételt válaszok és mondatok mondatok garmadája közeleg, Miért folyik a folyó és a várkastély mire vár? De anya miért?:)
Sokszor élünk a mának, máskor a tegnapi nap eseménytelesnége után ácsingózunk, de akkor is ott marad a nyitott kérdésünk, "DE ANYA MIÉRT ÉS HOGYAN?" :) DE a dolog visszafelé is működik ám: " LILI MIÉÉÉÉRT? LILI HOGYAAAAN?" :)

Jó reggelt mindenkinek!:)

 

 

A porondon nem más, mint a Nagyszerű és Utánozhatatlan Liliiii!:)

Folytatva az előző bejegyzés témáját, tovább mesélném az elmúlt hetekben történteket...

 

Talán azzal érdemes kezdnem ami a legnagyobb örömet okozta és okozza a napokban. Lili ugyanis nap, nap után egyre-másra új trükköket tanul és ért meg, később pedig használ. A legújabb felfedezése a szemgolyója!:) No, nem a szemét szeretné mindenáron a kezébe venni, hanem a szemgolyó feletti uralom átvétel nagyon egyszerűnek, ámbár igenis nehéz feladatának az elsajátításán ügyködik. Annyira aranyos - bár ezt fényképezőgéppel elkapni lehetetlen küldetésnek tűnik - amikor a szemeivel játék közben amolyan bohóckodás képen fel, majd oldalra fordítja, miközben nagyokat kacarászik. Rájött hogy van egy olyan klassz és izgalmas dolog, mint a periférikus látás határvonala. vajon mi lehet azon túl?:)

 

A másik határozott értelem fejlődés egyik remek iskola példája a szél észlelése és annak utánozása. Annyira cuki, amikor meglátja a mozgó fa leveleket és a kis szájával "pfú" hangot hallat és csak bámulja és bámulja azokat a misztikus fa leveleket. :) Bár az is igaz, hogy ezt a hangot akkor is hallatja, amikor valami új dologgal, vagy valami számára teljesen meglepő dologgal vagy személlyel találkozik. Személy szerint a padlóról engem úgy kell felmosni, mert annyira elolvadok.

 

A harmadik az a hallás utáni memorizálás nagyon bonyolult folyamata, szinte hallani lehet ahogyan az agytekervényei zakatolnak. A fali matricája egy hatalmas fa, színes levelekkel és egy lila bagollyal. A pelenkázója felett szintén bagoly ül egy benyúló fa ágon, alattuk pedig hintázik egy negyedik. Amikor valahogyan el kell terelni a figyelmét - lásd: hiszti - akkor csak annyit kérdezünk, hogy Lili hol a bagoly?! Mire ő elhallgat, pillanatra nézi a szádat, szinte leolvassa a szádról a kérdésedet és fejét már fordítja is a bagoly irányába. Most a fa körül repkedő madárkák és pillangók memorizálásán van a sor. :) Imádom, ahogyan egyre okosabb és ahogyan kezd okosodni!

 

A negyedik látványos produkciónk maga a négykézlábon való elindulás - kisebb nagyobb huppanásokkal - és az abból következő húzockodása. Elérkezett tegnapelőtt az idő, hogy a kiságyat egy szinttel lentebb engedjük, ugyanis olyan kis szemfüles, hogy amikor nem figyelsz kikúszik a rácsig, felkapaszkodik és felhúzza magát, majd térden állva kukucskál és nagyban mosolyog! Ami szép és tapsolásra és sok-sok dicséretre méltó mutatvány, de valljuk be, ilyenkor az ütőér megáll az emberben. Tehát apa és a mama vacsora után de még elalvás előtt megcsinálták és azóta szisztematikusan keresi a holt tereket, a gyenge pontokat. Hihetetlenül ravasz és huncut. :)

 

Egyre gyakrabban látom, hogy a fürdetést követően a cumisüveges vacsorázást a kiságyban szeretné elfogyasztani, majd a kiságyban egy fél órát bohóckodni még elalvás előtt. Elmondhatatlanul aranyos ahogyan a kiságyban egyfolytában kacarászik, mászik, borul, pörög-forog és bolondozik. Igazi kis mutatványos már, szerintem pontosan tudja hogy figyeljük őt. Le is kameráztuk, mert ez az egyik eddigi legnagyobb és legédesebb élményünk az elmúlt időszakokból!

 

Befejezve a mutatványokat kicsit rátérnék a napjaink felét uraló evésre.Pontosabban hogy hogyan is állunk a hozzátáplálási mizériával. A dolog annyiban változott, hogy most már elfogadja a krumplit - persze kis mennyiségen - és az olivaolajon sütött csirkemmellet is. A sárgarépát, a sütőtököt, a cukkinit még nem tudom megszerettetni vele. tehetk én hozzá mézet vagy akár vaníliás pépet, neki egyre megy. Sem magában sem más egyébbel. Az alufóliában sütött céklát viszont végre elfogadta és jóízűen falatozott belőle kis husikával összeturmixolva. A répát ma délután megint megpróbálom, most szintén a sütőben sütött variációt, csipetnyi mézzel, kis burgonyával...szorítsatok.

 

Jelenlegi súlyunk egy pár dekával van a 8 kiló alatt. A hetenkénti 15-20 dekás fogyás, ahogyan a nagy könyvben is meg van írva lelassult, 6-8-11 dekás hízásokká apadt. Ennek semmi más oka nincsen, mint a mozgás fejlődése. Ilyen kis hiperaktív babának van mit elégetnie és kell is az utánpótlás.

 

ÉÉS ha már evés akkor elmesélem azt is amikor anyu és apu amolyan szabad este címszó alatt ellátogatott egy főzősuliba és mindenféle gusztustalanságot főzött, mindenféle tengeri herkentyűből. Én nagyon utálok mindent ami a vízben mozog, de Marci kifejezetten szereti. Gondoltam hát, hogy teszek egy próbát és megkóstolom, vagy legalább megtanulom elkészíteni. Nos, továbbra sem fogok ilyen fajtájú ételeket enni, de nagyon király vagyok a rák pucolásban, a tintahal boncolásban, belezésben és elkészítésükben:) Nagyon jó móka volt, jó volt megint "ketten" lenni, anyukák-apukák kalandra fel!:)

 

Dolgozom azon is - bár eléggé hülye vagyok ezekhez - hogy megvegyem életünk első tablet gépét is. Az okok a következők: egyrészt mert eladtam 20 éve körüli már nagyon ramaty lap topomat és a Marci munkás gépére vagyok szorítkozva. Másrészről arra remekül le tudok majd tölteni mesefilmeket, amit egyszerűen felakaszthatok egy tartó panel segítségével a kocsi ülés fejtámljára, amolyan mini tv készülékként az utazás alatt, ill. ha pl. orvosnál várakozunk vagy olyan alkalmakkor amikor le kell őt kötni. Később hallottam, hogy erre gyerekeknek szánt rajzolós és színezős programokat, logikai és matek házi feladat szerűségeket is le lehet ölteni. Nem hülyeség, csak most már olyan valakit kell találnom aki ezekhez ért és nekem, nagyon kezdő, még az MP3-nál elmaradt emberkének elmagyarázza és rábökjön arra amit meg kell vennem!:)

 

Most mennem kell hintázni, mert imádja és fél órára tuti program!:)