Alvasátállítás

Az elmúlt időszakban megfordultunk pár Ficsereke Napközis Ringató foglalkozáson, az orvost is meglátogattuk(szája szélén volt egy piros kis pír ami mint kiderült szeremncsére nem hemangióma kezdemény és nem is herpesz hanem valami kipállás vagy mi, de a kapott krémtől egy-két nap alatt teljesen elmúlt), leendő barátnőket látogattunk és kirándultunk (Százhalombatta). De haladjunk szépen sorjában, úgysem folytathatom tovább beszámolónkat anélkül, hogy ne említeném meg Lili további repertoárjának ismertetését.

 

Rájött arra, hogy ha anya kimegy a szobából akkor gyorsan utána lehet mászni és kikukucskálva a legnagyobb csendben kiosonhat a folyósóra utánam. Amivel nem is lenne semmi probléma ha a folyosó nem egy tört L alakú csigalépcsőszerűségbe torkollana. A magasságtól nem fél, félelem érzet nincs benne de azzal már tisztában van hogy melyik mozdulat jár majd fájdalommal. Nagyon érdekes, hogy amikor bolondozva eljátszogat magában és ülve elveszti az egyensúlyát és a könyökéről a földre huppan a fejecskéje, jóelőre hunyorog és becsukja a szemét, nem mintha ez megvédené a koppanástól ami ez után következik. :) DE nálunk nincs Hoppá, ajaja, vagy Jaj felkíiátó mondanok, ilyen koppanások esetén észre sem vesszük mi történik és folytatjuk tovább megkezdett játékunkat. Ugyanis a babák akkor sírnak fel, ha ugrunk, jajgatunk, hoppázunk mikor a koppanás megtörténik és ettől megrémülve ordítanak mint a sárkány. Ha nem veszed észre - persze itt a kisebb koppanásokról beszélek - akkor néz egy pillanatig rád, figyeli a reakciódat, nem tapasztal semmit akkor nem foglalkozik vele vagy fintorog egyet esetleg megsimogatja a koppanás tárgyát és játszik tovább. Szóval visszatérve a lépcsőre, amikor édesen kukucskál az ajtón azzal a tüneményes mosolyával az arcán jövök rá arra, hogy szükség van a korlátokra. Vagyis a baby rácsokra.

 

Jó tanácsom, jóelőre minden szögből mérd meg a berácsozni kívánt ajtót, mert nekem is sikerült az ikeás rácsból kicsit vennem, most a nyakamon maradt és akinek esetleg kellene azonnal elvihető. :) Ezért vásárol nálunk minden mérni való dolgot a Marci:) Pedig esküszöm, lemértem:)

 

Érden meglátogattuk Laura jövendő barátnőjelöltünket és itt mesélnék el vicces történet ezzel kapcsolatban. Azt megtudtuk Laura anyukájától, hogy napközben a hosszú vonatút után a biológiai órájának megzavarodása miatt napközben fél-fél órákat alszik. Valószínűsítem, hogy Lili és Laura összebeszéltek a játszószőnyegen, mert miután hazaértünk onnantól egy héten át Lili is napközben fél-fél órákat volt hajlandó aludni. Jelentem, végre sikerült - lekopogom - kinevelni ezt az elgondolást belőle, hozza az 1 másfél óráit. :)

 

Lassan közeleg az óraátállítás is. Egy átállást már megéltünk, ott 3 nap volt mire Lili újra felvette a ritmust, megértette hogy 1 óráva később fürdünk. Most 1 órával előbb fogunk, ami megint nagy kavart fog okozni neki, ugyanis fürdés után szokott a nap legaktívabb óráit produkálni. Szóval most plusz egy óra bolondozás és játék van a listánkon, hogy kellően a régen megszokotthoz képest lefáradjon és elaludjon. Annyira nem értem az értelmét, mindenkit megzavar. Lili pedig főleg.

 

Kértétek hogy az alvási szokásinkról is beszéljek. Mindenki szabadkozik nekem amikor azt modnja hogy kézben altatja el a picit. Ne tegyétek! Könyörgön! Elvégre ti nevelésetek, ti gyermeketek, ti érzitek és tudjátok mi jó neki! Senki nem mondta hogy a mi nevelési formánkat kell követni.

 

Kezdetben észrevettem, és a nővérektől is ezt hallottam a kórházban és nálunk tökéletesen bevált az első 1-2 hónap alatt, hogy szükségük van egy oldal támaszra. A kiságy vagy a mózeskosár oldalának döntve vagy közvetlenül mellette elaltatott vagy letett babák nyugodtabban alszanak és rikábban ébrednek meg. Ez azért van, mert az anyaméhben átélt emlékek még ott vannak hátul a kamra polcain. :) Ott a szűkös helyen mindig volt aminek neki tudott dőlni, bújni. Péládul Lili akárhányszor mentünk UH-ra mindig az erekkel sűrűn körbeszőtt méhlepényre volt hassal rátapadva, mert az meleg volt és puha, következésképpen biztonságérzetet adott és jelentett neki. Amikor hazajöttünk mi az első 3 és fél hétben nem a kiságyban altattuk hanem a babakocsi mózeskosarában, pontosan azért mert ott keskenyebb volt a hely. nem volt úgy csak magában, a semmiben a kiságy közeépn és nem érezte egyedül magát. Az is nagyszerűen bevált hogy éjszakánként az egyik kistakaróját mindig magam mellett, magamhoz szorítva tartottam, hogy átvegye a bőröm illatát. Mikor nyűgi volt, a takarót odatettem és nem minden esetben persze, de nagyrészt sikerült megnyugodnia. a Takarót magához húzta és szendergett vagy akkor még csak nézelődött tovább.

 

Nagyjából 1 hónapos korában tettem be a kiságyba, de akkor is U alakban a feje és a vállai érintésével egy hurkát hajlítottam köré, hogy érezze a közelséget, a mesterséges érintés érzését. Hogy hogy aludt el akkor? Volt mikor a kezemben elringattam - itt jöttem rá hogy nem járja - és volt mikor simogatásokkal vagy ami megbocsáthatalan egy védőnő szemben a cicin aludt el. Később hasra fordítottam egy nagy adag tápszer vagy anyatej elfogyasztása után és simogattam a hátát. Ez addig volt jó amíg nem tudta eléggé magasra megemelni a kobakját. Mikor már mozgékonyabb lett akkor már nem lehett a hátá simogatni, a popsiját "ütögetem", nagyon apró és gyors de egyenletes dobolásokkal. Ez addig volt tökéletes és 10 perc alatt elaltatható mutatvány amíg újbóli mozgáskényszerfejlődés nem tőrt rá és nem jött r arra hogy fel tud ülni a kiságyban és ha kell ki tudja magát "lopni" az álommanó alvásidőszakából. Borzasztóan nehz egy izgága, fel-le ülő, ide-oda forgó apróságot rábírni arra hogy maradjon hason, mókoljon a textil rongyaival és altassa el magát miközben azt szeretnéd hogy ne mocorogon, hogy a popoját ütögethesd!!! Külön kellene ezért fizetést adnia a kormánynak, mert nem egyszerű dolog.

 

Most ezzel szenvedünk, mert hiába van félkómás állapotában egyszercsak kipattanak a szemei és felül a kiságyban, hatalmas vigyorral az arcán és már mászik is a rácsokhoz hogy felállhasson és kikucskulhasson a kiságyrácsok felett, lepakolhasson mindent ami a pelenkázón van és édes mosolyogjon és huncutul pislogjon, minden olyan kérdésünkre, hogy "Lili, miiit csinááálsz! Nem szabad, ügye tudod! Neked aludnod kell" és hasonlók. :)

 

Szóval 5 hónapos babánál fiatlabb anyukák, még csak most jön a java, gatyákat felkötni. :(

 

Nem állítom és nem tagadom, hogy amikor 1 órás huza-vona után nem veszem a kezembe és ringatom el a karomban, de ezt mindig megbánom és ostorozom is magam napokig. Egyrészt mert ha leteszem elég sokszor felébred és kezdődik minden előről másrészről egy alkalom is elég hogy megszokja, hogy anyu meleg karjaiban ezerszer jobb aludni.

 

Mondják, hogy le kell tenni és a kiságyban hagyni, hagyj fárassza le magát akár mozgással akár sírással, nekem ez nem megy, én nem tudom ott hagyni sírni. De belátom, hogy ebből nagyon gyorsan tanulnak és később nincs probléma az elalvással.

 

Következő feladatomnak azt tekintem, hoy egy dél-3 óra közötti alvás + szieszta időt megtanítsak Lilinek, hogy amikor Bölcsibe és Oviba kerül ne legyen gond az elalvással. Húh, már most fogom a fejem. De egy-egy napot kijelölölünk és majd emeljük a próbálkozások számát.

 

Apropó, mivel kézen fogva lépegetünk eljött a kiscipő vásárlás ideje!Köv. héten erről mesélek nektek addig is midnenki aludjon nagyot ....jó csak vicc volt, de jól hangzik, nem?:)