En, te, ok, mi, ti, ok

Elso korben minden anyukanak nagyon koszonom, amiert elkuldte nekem iromanyat. Masodsorban egy bocsanattal is tartozom, mert karacsonykor igertem eme bejegyzest, de draga Lilink az egeszrol maskepp velekdett. Igaz, hogy mar a kiskunlachazi mamanal vagyunk, es az is hogy a mamanal olyan dolgokat is megeszunk amit otthon soha eddig egy falatnal tobb formajaban es mennyisegeben nem sikerult letuszkolnom meg a torkan, most pedig kilo szamra falja, de ugy hatarozott - hogy ez a mondat is vegelathatatlan legyen - hogy keveset alszik estenkemt, egesz nap porog es olyan magasiskolat adjon anyueknak egy helyben valo guggolasbol valo felallasbol, magaban allasrol hogy csak na. Szoval a lenyeg a lenyeg, hogy az allas fejlodes teren nagyon sokat fejlodott ezalatt a 3 karacsonyi unnepnap alatt. Szerintem szulinapjnkra jarni fogunk, meglepodnek ha nem igy lenne. 

No, de vissza mai temankhoz, osszesen 14 palyamunka erkezett, amibol sokan kertetek neveitek torleset, kepek meg nem mutatasat, mindosszesen csak nekem es nem a nagykozonsegnek szanva az igen bensoseges sorokat. Teljes mertekben igazodom es megertem kereseitek valodi hatteret, en mindegyiknel nagy szeretet es kedvesseget ereztem, a storyk pedig igazan eletszaguak, viccesek es aranyosak! Mar vagy szazszor elolvastam mindegyiket es csak amulok mennyire kiralyak vagyunk mi anyucik es hogy tenyleg nincs ket egyforma szules sem. Mindenkit maskent kezeltek, maskent indult neki es mas idopontokban erkeztek az aprosagok...tenyleg olvasmanyos, szerintem a reklamos poszt utan ez lesz a legolvasottabb es nem is akarmiert....

Csak es kizarolag azon tortenete olvashato akik szeretnek, hogy itt olvashatoak legyenek. A tobbieket tenyleg koszonom, olvasas utan toroltem es semmifele uton-modon nem fogom azt kiadni vagy tovabbadni. Csupan koszonom, elmeny volt es mindenkinek BUEK! :) 

Elso anyukank a kis Bence szuletesenek tortenet osztja meg veluk:

Már nagyon vártam Bence érkezését! A 39. hét végén jártunk már. Éppen készítettem neki a fekete-fehér textil gömböket az ágy felé tehető forgóra. Zoli hívott, hogy késő van már, ideje aludni, de én még be akartam fejezni a művemet.  Éjjel 2-kor örömmel meséltem Bencének, hogy elkészültem, most már jöhet. Halkan bebújtam Zoli mellé az ágyba, hogy fel ne ébresszem. Úgy gondoltam, hogy az utolsó héten szépen kipihenem magam a szülésre. Ehhez képest még álmodni sem volt időm, mert 3 körül arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem. Kipattantam az ágyból – már amennyire egy kilenc hónapos várandós nő képes rá. Abban a pillanatban be is pisiltem. Hallottam, hogy a terhesség végén ez előfordulhat. Mégsem hagyott nyugodni a dolog. Lehet, hogy Bence hallotta a hívásom és a magzatvíz csordogál? Mivel színtelennek és szagtalannak tűnt, az is lehetett. Visszafeküdtem és vártam a következő szivárgást. 4-kor jött is, ez már beterítette az utat az ágytól a WC-ig. Gyorsan lezuhanyoztam. Zoli hívta a szülésznőt és a szülőket, hogy beindultak az események.

5-re értünk a Szent Imre kórházba. Fel sem fogtam mi történik. Csak jöttem a korházba, hogy szüljek, és a kezembe foghassam a fiacskámat. Legnagyobb meglepetésemre aggódó anyósom már ott várt minket. Hát ez akkor nem lelkesített túlságosan, sőt! De nem foglalkoztam vele. Csak mentem a szülőszoba fel és szerencsére semmi sem jutott eszembe arról, amit a szülésről hallottam: hogy az első kb. 12 óra szokott lenni és piszkosul fáj és az sem, hogy egyedül kell vajúdnom, mert még mindig nem indultak be a fájások. Viszont már szépen megterveztem, hogy szeretném, ha lenne!

Na, nagyjából semmi sem úgy történt, mint ahogyan én azt megálmodtam. De volt, ami jobban alakultJ.

5:10-kor csengettünk a Szent Imre Kórház szülészetének az ajtaján. A folyosón sötét volt. Felkapcsolták nekünk a lámpát és egyenesen a szülőszobába kísértek minket. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mi vagyunk az egyetlenek a szülészeten, és hogy nem kell egyedül vajúdnom! Mikor levetkőztem láttam, hogy a magzatvíz zöld lett. Bence belekakilt. Jöttek is azonnal az orvosok, NST-retettek. 1 ujjnyira voltam kitágulva. Megállapították, hogy rendszeres és komoly összehúzódásaim vannak. Ha a gép azt mondta, akkor nem volt értelme vitatkozni, de én még mindig nem éreztem semmit. Azóta már tudom, hogy ezt nevezik rejtett vajúdásnak.

Kaptam egy kanült a karomba, na, ezt nagyon is éreztem. Nem tudom mit csináltak, de baromira fájt. Megérkezett a szülész orvos. Megvizsgált. Bence felül rúgta ki a burkot, így mindig csak az a folyamatosan termelődő magzatvíz szivárgott ki, ami már túlcsordult. A burokrepesztést egyáltalán nem éreztem, csak azt, hogy ömlik ki belőlem a víz, mintha felhasítják egy vízzel teli gumimedence oldalát. A kaki miatt az orvos azt mondta, hogy egy kicsit gyorsítunk. Lehet, hogy a hülye kanülfájdalma miatt, de nem tudatosult bennem, hogy mit kapok. Konkrétan szülés után is váltig állítottam, hogy én ugyan nem kaptam oxitocint, pedig de. Lassan el kezdtem érezni a hullámokat, de az első órákban még csak nagyon gyengén.

Az NST végig rajtam kellett maradjon, mert Bence szívverése néha a normális alá csökkent. Az ügyeletes orvos iszonyatosan bunkó volt, képeket vágott és rázta a fejét, mikor megnézte Bence eredményeit. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk. Még azt is közölte, hogy megcsászároz, ha nem változik semmi mire visszajön. Semmi empátia és bíztatás. Kezdtem kétségbe esni, de hamar beugrott, hogy az elején Bence megállás nélkül mozgott és akkor még jók voltak az értékei. Most viszont aludt, mert nem mozgott, elkezdtem hát nyomkodni a pocim, hogy ébredjen. Énekeltük neki az ismert kis dallamocskát is, és bejött a megérzés. Megint mocorgott és helyre állt a szívhang. Megkértem, hogy maradjon is aktív. Most is reagált a kérésemre! J A szülész orvosom, Urbán Márta, is megérkezett és megnyugtatott. Készültem rá, hogy a betegségem okozta gyengeség miatt nagy a császár esélye, de szerettem volna természetes úton megszülni és ő is azt preferálta.

A szülésznő kérte, hogy forogjak az ágyban, mert nem kelhetek fel az NST miatt. Olyan voltam, mint egy hátán fekvő bogár, alig bírtam oldalra fordulni. De hamar rá kellett jönni, hogy Bence szívverése háton fekve a legerősebb és számomra is így volt a legelviselhetőbb a fájás.

Óránként 1 ujjnyit tágultam.  Hagytak minket egyedül vajúdni, néha benéztek, hogy minden oké-e. 7 körül már erősebb mestruációs görcsökre emlékztető fájdalmaim voltak. Készültem, hogy majd szépen veszem a levegőt, ahogy kell, de mintha mindent kiradíroztak volna a fejemből. Fogalmam sem volt mit és hogyan csináljak, de akkor eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt hallottam az agykontroll tanfolyamon, hogyan csillapíthatjuk a fájdalmat. Szkeptikus voltam, így soha nem próbáltam ki. Most viszont úgy gondoltam, nincs veszteni valóm. Elkezdtem hát tárgyiasítani a fájdalmat. Úgy képzeltem el, hogy nagy, szögletes, méregzöld, büdös, keserű és nyákos. Én is meglepődtem. Úgy elvonta a figyelmemet a koncentrált képzelődés, hogy nem tudtam a fájdalommal foglalkozni. Fájni fájt, de nem arra figyeltem, hanem a nagy-zöld-büdös-…  kockára. Hihetetlen, de nagyon sokat segített.

Kb 8 után már nehéz volt koncentrálni, és jó volt, hogy Zoli mellettem volt és mindig emlékeztetett anagy-zöld-büdös -… kockára. Eddig fogta a kezem, de amikor jött a hullám, elengedtem a kezét. Szegény próbált volna segíteni, simogatni, de ezzel elvonta a figyelmemet. Egy ilyen pillanatban biztos meglepődött, mert rákiabáltam, hogy hozzám ne merjen érni! Utána meg úgy kapaszkodtam bele, mint egy kismajom az anyjába. Láttam, hogy nem tudja mire vélni a dolgot. Pedig már jó előre felkészítettem, nehogy megbántsam azzal, amit mondok, netán üvöltök, mert nem leszek magamnál. Nagyon-nagyon jó volt, hogy ott ült mellettem. Megnyugtatott a jelenléte és biztonságban éreztem magam.

Kaptam Nospát, hogy könnyebb legyen egy kicsit. Ennek valószínűleg csak egy kis pszichológiai hatása lehetett annál, akinél használt a menstruációs görcsökkor. Nekem akkor sem segített, és most sem éreztem a hatását.

Fél 9 után felgyorsultak az események. Nagyon felerősödtek az összehúzódások. én eddig csendben éltem át az eseményeket, de ezután úgy éreztem, segít, ha nyögök egy kicsit. A hangoskodás nekem nem vált be, sok energiát vett el. A következő (ezt persze akkor még nem tudtam) 5-6 fájást már nem is bírtam ki nyögések nélkül. Bence is jól rám ijesztett, mert a hullámok alatt megint elkezdett lassulni a szívverése. Azt mondták, figyeljük a monitort, mert nem eshet 100 alá a pulzusa. Akkor már iszonyatosan fájt, és nagyon aggódtunk, Zoli rohant is az orvosért, mert volt, hogy 76-ra is leesett a pulzusa, de szerencsére csak 1-2 másodpercre a fájások alatt, aztán normalizálódott, így megint megúsztam a császárt.

Aztán hirtelen azt éreztem, hogy mindjárt bekakilok. Az orvos már tudta is, hogy ezzel elkezdődött a kitolási szakasz. hirtelen négy ember jött be a szobába. Pikk-pakk átalakították az ágyat szülőszékké, felpakolták a lábaim a kengyelekbe és felültettek. Közben a levegőt visszatartva és lefelé préselve kellett nyomnom az összehúzódásokkor. A combom hátul, úgy fájt, hogy azt hittem azonnal szétreped! De a harmadik nyomásra, már meg is jelent Bence buksiának a teteje! A doktornő beigazította Bence fejét és kézzel tágított még egy kicsit a méhszájamon.  Na, ez volt az a pont, amikor hatalmasat ordítottam fájdalmamban. Utólag már tudom, hogy ez volt a legelviselhetetlenebb pillanat. Amekóniumos víz miatt gyorsan kellett cselekedni, ezért vákuummal rásegítettek a kitolásra. Azt mondta a doktornő, hogy szóljak, ha jön a következő összehúzódás és nyomjak. Én szóltam, nyomtam és már láttam is Bence kis koszmós fejecskéjét a lábaim között. Csodás dolog ez az endorfin! Egyáltalán nem emlékszem, hogy fájt volna. Csak örültem, hogy a legnehezebb részén már túl vagyok és már vártam a következő összehúzódást, hogy a kis testét is kinyomjam. Aztán láttam, hogy bénáznak. Az asszisztens felborította a pedált, ami megszűnteti a vákuumot, csak éppen elfelejtett szólni. Ahogy az orvos húzta a korongot, láttam, hogy nyúlik a fejecskéje. Szörnyű volt látni! De gyorsan megnyugtattak, hogy hamar visszahúzódik a púp. (Pár nap alatt elmúlt.)

Reggel 8:55  A következő tolásnál megfeszítettem az izmaimat és egy pillanat alatt kicsusszant Bence! Megszültem a kisfiamat!!! Anya lettem!!! J!!!

A nagy felsírás helyett Bence inkább csak nyöszörgött egy kicsit. Nagyon boldogok voltunk! Zoli megölelt és megcsókolt. De mire felnézett már vitték is Bencét mosdatni. Pedig Zoli nagyon készült, hogy elvághassa a köldökzsinórt, de sietni kellett, hogy rendesen le tudják szívni a kakis váladékot. Azonnal tisztítani kezdték a járatait. És fény derült arra is, hogy miért gyengült Bence szívhangja.Kötött a pocakomban egy szabályos köldökzsinór csomót, ami az összehúzódásokkor elnyomódhatott. Erre a doktornő csak azt mondta, hogy Bence egy szerencse baba.

Én is úgy vártam, hogy pucéran a hasamra tegyék, ahogyan azt elképzeltem, de az volt a válasz, hogy előbb össze kell varrni. Nagyon meglepődtem és rá is kérdeztem, hogy „Repedtem?” Erre közölték, hogy vágtak a vákuum miatt. „Mikor?” El se akartam hinni, mivel semmit sem éreztem.  (Akkor vágtak, amikor szólnom kellett, hogy jön az összehúzódás.) Végül kaptam Lidokain injekciót és 3 öltéssel összevarrtak. Szerencsére nem fájt. Csak az, hogy nem nézhettem meg, nem kaphattam meg Bencét pucéran a mellkasomra, pedig kilenc hónapon keresztül ezt a pillanatot vártam. Annak viszont így utólag nagyon örültem, hogy Bence hamar kibújt, és hogy alig éreztem fájdalmat, csak az utolsó két órában és abból is csak az utolsó fél óra volt elviselhetetlen.

Bencét megmosdatták, lemérték (3040g, 55cm), felöltöztették és takaróba bugyolálva adták a büszke apukának és ő sírva a meghatódottságtól hozta oda nekem. Olyan mérhetetlen öröm és egyszerre egy hihetetlen élmény volt a karjaimban tartani a mi kis meleg gombócunkat. Apuka szeretettel ölelt át minket és ebben a pillanatban egy új család is született! Bence gyönyörű volt! Tágra nyitott szemmel nézett rám. Csendben figyelt, mintha a szememből fürkészné a gondolataimat. Olyan érzésem volt, mintha megköszönte volna, hogy világra hoztam. Nem sírt, csak halkan próbálgatta a kis hangocskáját. Nyitogatta a csöpp kis száját és a még lila kis kezecskéit. 3 órát örülhettünk egymásnak a szülőszobán. Leírhatatlanul boldog voltam!!!

Következen Kriszti Angliából! :)

WELL DONE!

Avagy Mezei Rebecca Krisztina születésének története

Minden augusztus 2-án kezdődött! Amikor is a párommal (Ati) délelőtt a húgom (Angéla) születésnapi tortáját készítettük! Már éreztem,hogy valami más mint szokott lenni! Szinte Ati teljesen egyedül csinálta a tortát az én asszisztálásommal! Kb 11-es dél között pisilés után távozott a nyákdugó! Persze gondoltam lehet még így is napjaim vannak hátra! Ati elment dolgozni félháromkor én meg szépen átsétáltam az  Angélához vittem a kórházi papírjaimat,ha esetleg tényleg menni kell akkor legalább az legyen nálam! Játszottunk a gyerekekkel körülbelül olyan 6 körül beszélgettem skype-on a nénjével! Közben egy nagyon erős menstruációs görcsöt éreztem, gyorsan elköszöntem nénjétől es ahogy felakartam volna állni akkor éreztem,hogy…. „Angéla valami folyik belőlem” ! Gyorsan a Wc-re nézzük, ott még egyértelműben folyt belőlem! Bevallom pánikba estem és elkezdtem sírni „Angéla hívj segítséget”! Hirtelen minden olyan ijesztő volt pedig csak a várva várt idő jött el , amit én még akkor nem is gondoltam,milyen hosszú lesz! Hívtunk Taxit és irány a kórház! Közben az tudni kell húgomnak két kis gyermeke van 1 éves és 4 éves na még őket is összepakolni! Hívtam Atit induljon haza és menjen be a korházi csomagomért! Megjött a taxis látta a nagy a hasam es hogy törölközöt teszek az ülésre , na hát elkezdett száguldani , de nem tudom minek ! Így indultunk a korház felé! J

Oda értünk a kórházba, gyerekekre ráment az izgalmunk a legkisebb sírdogált a legnagyobb elesett és azért sírt ,csúcs volt J. Egyenesen a szülészetre mentem be, hat oda csak akkor megyünk ha szülünk én meg még közel sem jártam ott átkísértek a védőnőkhöz megvizsgáltak, a magzatvizem valóban elfolyt, de csak tű hegynyire volt nyitva a méhszáj! Itt Angliában ilyenkor hazaküldenek sőt két ujjnyira vagy nyitva akkor is! Nekem az volt a „szerencsém” ,hogy magas volt a vérnyomásom így bent fogtak! Azt mondták,hogy a vérnyomásomra kapok gyógyszert és majd reggel tágulás segítőt! Azért nekem itt már voltak fájásaim! Este 10 óra körül mentünk fel az osztályra apukát haza küldték, hogy majd reggel jöjjön vissza ! Azután Ati elment és elkezdődött intenzív  5 perces fájások se feküdni se ülni nem tudtam, csak állni! Többször rám szólt a nővérke pihenjek,  mert nem lesz erőm! Erre én nem tudok mert nagyon fáj, nem vett komolyan,  azt hitte valami hisztisebb fajta vagyok! Éjfél elmúlt nagyon fáradt voltam és éhes délután 3- kor ettem utoljára Angimnál egy levest ! És én csak álltam és topogtam es egyre durvábban fájt és innentől kezdve minden görcsnél hánytam! Doki féle bejött látta,  hogy lehet komoly a dolog megvizsgált…NA VÉGRE!  4CM már kitágultam azt mondta kell még 6 cm és meg kell fordítani a babát,  mert arccal felfelé van és az ugye nem jó nehogy erős nyomásnál eltörjön a nozija! Kérdtem hagy hívjam be a párom, azt mondta hogy még sok van hátra, de behívhatom! Így Atit hajnal 3-kor végre hívhattam, mondtam neki hozzon csokikat, mert éhes vagyok! 15 perc alatt beért,  de én már igazából világomat nem tudtam állandóan hánytam plusz a fájások már 2 percesek voltak és nagyon fáradt voltam! Így ment az idő 6:30-ig! Azután már nem voltak szünetek a fájások között! Atinak szóltam keress valakit ,mert nem bírom! Végre jöttek és megnézett ! Azt mondja – Lets go ! Na ennyi de jó megyünk szülni! Megkérdezte tudok saját lábon közlekedni …..ooo persze nem gond - gondoltam én - vagy 20 perc volt mire átértünk a szülőszobára! Nagyon szép profin felszerelt szobában voltunk külön fürdővel wc-vel csak mi négyen!Apuka, Anyuka, szülésznő és még akkor a kis pocaklakom! Megvizsgáltak azt mondja még kell 2 cm, ha nyomnom kell szóljak és picikét nyomkodhatok! Használhatom a gázt ha akarom! Isten ments nem kellet a hányás miatt! Ja még haladtunk a szülőszoba felé minden fájásnál stop és hányás! Kaptam infuziót hányás ellen és a magas vérnyomásomra! Hangsúlyozom nem volt gond a terhesség alatt a vérnyomással, de ahogy beindultak a folyamatok szinte az egekbe szökött! Állítólag otthon már rég meg császároztak volna! Reggel 8:00 óra szóltam,hogy nagyon kell kakilnom és nyomnom!Kérte várjak….. istenem hogy??? Megvizsgált oké nyomhatok amikor úgy érzem!   Huuu na végre

Csakhogy nincs szufla! Fent voltam már 24 órája és a hányás ,hogy nem ettem, a fájások, teljesen ki voltam merülve. Elment az erőm 2 nyomás ment a harmadik nem! 8 órától 9:55-ig intenzíven nyomtam nem tudom mennyit és minden nyomásnál csak ezt hallodtam well done….well done….utálom ezt a szót !!! Néztem a plafont istenem nem tudom kinyomni a gyerekem, kérdtem a szülésznőt segítsen, azt mondta majd akkor tudd már segíteni, ha látja már a buksiját csak 1cm kell!!! Borzasztó érzés volt , hogy nem tudok már akkorát se nyomni! Szóval a „100-dik” nyomás körül erőt vettem magamon és csak nyomtam es nyomtam, közben hallom… well done helyett mást is hallok perfect, very good ,push again…. , na akkor biztos most történik valami és igen segít már ott a keze és ujjával tágít látja a fejét, közben bíztat és igen kint van a feje! Úristen mennyire csípett és feszített! Aztán megkért ne nyomjak! Oké mehet nyomhatok és nagy loccsanás kicsúszott magzatvíz kíséretében  Rebecca (2013.08.03. 9:55 - kor) és megszünt minden! Rá tette a mellemre kis nyálkás síros kisbabámat!  Ati….. sírt! Megpusziltam a puha kis homlokát! És csak annyit kérdeztem Úristen mit fogunk vele csinálni! Nagyon boldog voltam! Majd pár perc múlva elvágta az apukája a köldökzsinórt! Utána megkerestük a cicit és 40 percig szopizott a baba közben megszültük a méhlepényt is! Miután már nem szopizott csak akkor vette el tőlem a szülésznő! Lemérte 3135g 53 cm megnézte,  minden oké! És apuka öltöztetheti,  itt nem fürdetik le a babákat! Jobb is elég trauma volt a szülés! Azután szülésznőm mondta mindjárt jön az orvos és össze varr ! Jött is nem voltam szét repedve nagyon,  10 perces varrás lett volna amiből lett 30 perc, mert tanuló varrt össze orvosi felügyelettel! Itt nincs gátmetszés, arra repedsz amerre engedd a bőrszövet! Nekem nagyon fájt a varrás na most szívtam is a gázt itt rendesen! De viszont nem  volt gond a sebemmel én ültem sétáltam minden gond nélkül! Szerencsém volt! Az aranyerem az már más tészta! Maga a szülés nem fájt a toló fájások is elviselhetőek voltak, de előtte a tágulási szakasz na az igen az durva volt! De megérte minden szenvedés fájdalom, gyönyörű gyermekem lett és hálás vagyok az égieknek, hogy minden rendben volt 15 óra kemény munka gyümölcse: drága kicsi lányom Mezei Rebecca Krisztina!

Kriszti "tapasztalt" testvére két gyerkőc születésének történetét meséli el, két külön országban!

 

 

 

Sziasztok!

Az én kis „szülés történetem”kicsit hosszú lesz, mert 2 gyerekem történetét írom le. Azért is egybe írom, hogy lássátok a különbséget, ráadásul 2 különböző országban történt!

Dávidka érkezése:

3,5 év várakozás után, mikor már „feladtuk” kiindultunk külföldre új életet kezdeni, rá 1 hétre sikerült is teherbe esni. Amikor megcsináltam a tesztet (kb. 8 hetesen), nem akartam hinni a szememnek, hogy végre sikerült JRöviden itt be is fejeződött a külföldi pályafutásom, irány haza (apa kint maradt)…     A terhesség végig átlagos volt, március 2.-re voltam kiírva, de csak 6-án jött el a nagy nap. Reggel fél 8-ra kellett menni a kórházba, hogy beindítsák a szülést.  A szokásos rutin dolgok következtek, beöntés, borotválás, méhszájpuhító tabletta…..Aztán délbe burokrepesztés. Jaj az eléggé kellemetlen volt , kb fél 1-kor felhívtam anyukámat sírva, hogy nem bírom JÉs onnantól kezdve kezdődtek az igazi fájások, ültem labdán, hintaszékbe, forró kádba…és csak teltek az órák. Végig 2-3 percesek fájások voltak.  Négy órakor  szóltam, hogy kérek érzéstelenítőt, mert nem bírom tovább , megvizsgáltak, mondták, hogy már nem adnak, mert mindjárt itt a baba. Apa végig velem volt, vizes zsebkendővel borogatta a szám.  Pár percre rá be is jött a fogadott orvosom, és  elkezdtünk nyomkodni…..elég sokat nyomkodtam…..pedig bikából csináltam, igaz párszor rám szólt, hogy csukjam be a szemem J Az ujjával segített a tágulásba, jajj de kellemetlen volt az is, végül kibújt a feje, majd a következő nyomással  kicsusszant a kis meleg baba. Első kérdés, meg van mindene? JDávidka 3250 gramm és 52 cm-el született 2009.03.06-án délután 17:08kor. Összességében mondhatom azt, hogy nem szenvedtem sokat ( 5 óra), a varrás szinte jobban fájt, mint a szülés, több mint 1 órán át tartott. ÉS mindezért fizettem  75000 dokinak+25000 szülésznő és a sok vizsgálat 8000 alkalmanként! De nem szólhatok, mert mindennel meg voltam elégedve, főleg a gyönyörű kisfiammal.

 

 

Helena baba:

Apával megbeszéltük, hogy legyen akkor egy kistesó is. Hihetetlen, de 1 hét alatt össze is jött, már 3-4 hetesen ki is derült, mert borzasztóan voltam, még boltba sem tudtam lemenni. Itt élünk Angliába, így egyértelmű volt, hogy itt is fog megszületni. A terhes gondozás is sok mindenben eltért, csak 1-2 példát hagy említsek: csak 2 uh van, 12 és 20 hetesen, nincs AFP….Július 24-re voltam kiírva, aztán 35 hetesen a védőnőm azt mondta, hogy magas a BMI indexem, elküld egy dokihoz. Ugye a BMI index, az testtömeg index, vagyis nem értettem annyira, hogy ezzel mit kell úgy foglalkozni, hiszen a terhességet sem nádszál kisasszonyként kezdtem JElmentünk a vizsgálatra, mondtam a dokinak, hogy még mindig nincs megfordulva a baba és kevesebbet mozog, beutalt uh-ra (szerencsére).Ott kiderült, hogy szinte egy csepp víz sincs már a babának, egyből veszélyeztetettnek minősítettek és haza sem engedtek. Jó megijedtem, majd 2 nap fekvés a kórházba, mellettem folyamatosan vajúdtak az asszonyok, hát némelyik mit le nem vágott…..volt doki, aki haza is akart küldeni még 2 hétre, végül én úgy döntöttem, hogy én a baba nélkül haza se megyek. Végül megindították a szülést ( tágító zselé segítségével), kaptam reggel 6-kor, este 6kor……semmi változás. Aztán este elkezdett fájni a derekam, de nagyon, apa simogatta. De sajnos letelt a látogatási idő és így haza küldték este fél 10kor. Úgy engedtem el, hogy ha nem ér be a szülésre, nem veheti a nevére a gyereket JAztán éjfélkor  hirtelen elkezdődött minden, fájások ezerrel, rögtön 2-3 percesek, nagyon erős derékfájás, és egy halom vér…..szóltam, lerohantak a dokik, megvizsgáltak, mondták minden oké, elkezdődött a szülés, de apát még mindig nem hívhattam be, mert azt mondták, csak délelőtt lesz baba……gondoltam magamba, basszus én ki nem bírom délelőttig, kértem gázt, úgy szívtam, ahogy csak tudtam, semmit nem használt. Apával telefonon beszéltem, mondom mondja már el, hogy van az hogy nyomjak ( Push) Oké, szóltam a nővérkének, hogy: Push, azt mondta: Don’t Push Darling, én: de pussolok, baby caming……odaszaladt, megnézett, elrohant. Rá 1 percre egy hatalmas debella fekete nénike kirántotta a függönyt, a gurulós ágyat, majd jött még 6 „nővérke” és futottak velem a folyósokon át. Igazi filmbe illő jelenet volt, a kétszárnyú csapóajtók csak úgy csattogtak éjjel 1kor, és végre hívhattam apát

„Apa azonnal gyere, mert kinyomom a gyereked”…  (A kórháztól kb. 10 perc az út, de még a taxiállomás is olyan 10 perc sétára van)

Közben, jött egy nyomás, beugrottunk a folyosóról egy szobába, ott átraktak, egy rendes szülőágyra

és futás tovább a szülészetre, oda már nem értünk el, mert újabb fájás jött, első nyomásra a feje, másodikra az egész baba kipottyant. Hirtelen el se hittem, hogy már a mellemen van a kis meleg baba, csak néztem, apa természetesen nem ért be….. J  A varrás fél óra se volt, de azért fájt. Éjjel 1:20 kor megszületett Helena Elisabeth 2700 gramm és 48 cm-mel. Utána még 2 napig emlegették a nővérkék, hogy ez igazán „gyors” szülés volt, röpke 1,5 óra ( rövid, de tömör) Még zárásként csak annyit, hogy se a vizsgálat se a szülés egy fillérbe sem került!

Végül, de nem utolsó sorban Petra baba születésének történetével ismerkedhetünk meg:

 

A dokim egy hónappal a szülés előtt könnyű, azaz gyors szülést jósolt nekem, amit csak remélni tudtam. Hát bejött az öregnek, látott már ezt-azt…íme a történetünk.

A kiírt időpont előtt 4 nappal reggel 8:30-ra bementem a szokásos CTG-re (NST, kinek hogy tetszik) a kórházba, ahol a műszer már kimutatta, hogy összehúzódásaim vannak. Ekkor még nem éreztem semmit, csak keményedett a pocakom, amit már 1-2 napja éreztem. Aztán 9 után jött a dokim és megvizsgált. Azt mondta, egy ujjnyira nyitva a méhszáj, már nem enged haza, mert „messze” lakok és gyorsan be fognak indulni a dolgok. Ekkor riasztottam férjem és anyukám, hogy helyzet van, hozzák be a cuccaimat. Amíg ők beértek, addig én lementem a recepcióra bejelentkezni, majd onnan fel a szülészetre, felvették az adataim és elfoglaltam a szülőszobát, rákötöttek a műszerekre, és egy hintaszékben békésen hintázgattam. Még ekkor is hihetetlen és felfoghatatlan volt, hogy ott vagyok, eljött az időnk. Ekkor már pici fájásokat éreztem és úgy voltam vele, jó, ha estére megszülök. Idő közben a szülésznő a tanulójára bízta, hogy bekössön egy tűt a karomba, ha vész van, ne kelljen már eret keresgélni. Az én karom gyakorlott vámpíroknak is nehéz terep, de nem ellenkeztem, nem akartam már az elején ellenszenves lenni. Biztos voltam benne, hogy nem talál be jó helyre, és úgy is lett. (ettől napokig tiszta véraláfutás volt a karom) Végül a szülésznő próbálkozott, hát ő se volt valami ügyes, csak a könyék hajlatomba tudta beszúrni a tűt (branült). Na, ezt senki engedje, nagyon kényelmetlen folyamatosan erre vigyázni és nyújtott karral vajúdni, mikor amúgy is van elég baja az embernek.

Aznap napközben csak én szültem, így abba a szülőszobába tudtam menni, amit előre kinéztem magamnak egy korábbi nyílt nap alkalmával mindenféle alternatív szülési kellékkel. Ez volt a legmodernebb szoba, de később bebizonyosodott, hogy a nagyon modern szülőágy nagyon kényelmetlen, az alternatív szülési módok pedig fabatkát sem érnek, mikor már fáj, előtte meg minek ezek, ha az ember egy széken/ágyon is mosolyogva jól elvan. Férjem és anyukám 11:20-kor ért be, még ekkor is békésen ültem a hintaszékben. (Anyukám kint izgult a folyosón, férjem végig bent volt velem.) Ekkor átöltöztem hálóingbe, papucsba, és jött a dokim, hogy akkor burkot repeszt. Magát a repesztést nem lehetett érezni, csak a következményét, hogy kellemes langyos víz folyik ki, de innentől aztán beindult a dolog. Fokozatosan egyre jobban fájt. Az elején, mikor még egész tűrhető volt, a szülésznő és a férjem illóolajjal masszírozták a derekam (jó is volt meg nem is), kaptam illóolajat a csuklómra (ennek fájdalomcsillapító hatásában nem hittem) próbáltam nagy labdán ülni, de egyszerűen képtelen voltam széken ülni is nemhogy egy labdán, ami pont az ülepemen nyom, kaptam borogatást is, az talán ért is valamit. Egész idő alatt álltam és jobbra-balra hintáztam a lábaimon, vagy mellkassal a szülőagyon lévő nagypárnára borulva vészeltem át a kínzó fájásokat. Kb. fél óránként azért felkönyörögtek a szülőágyra, hogy ellenőrizzék a tágulás hogyan halad, de fél percnél tovább feküdni se bírtam, és minden alkalommal könyörögtem, hogy „csak feküdnöm ne kelljen”. Fura módon nem kaptam beöntést, így az elején többször meglátogattam a wc-t, ami rettenetes kellemetlen volt. Az idő olyan fél 2 körül állt meg számomra, ekkor már rettenetesen fájt és elkezdtem fájdalomcsillapítóért könyörögni. Jött a szülésznő a borogatással, masszírozással, illóolajokkal, de én csak egy nagy fecskendőre vágytam valami fájdalomcsillapítóval, de persze ehhez már késő volt. Aztán 2 órakor ismét bejött a dokim és azt mondta feküdjek fel a szülőágyra, kezdődhet a kitolás. Ekkor férjem is aktívabb szerepet kapott, fogta a fejem és simogatta a vállam, utólag visszagondolva, nagyon jó volt, hogy bent volt, mert valahogy az ő biztatására jobban hallgattam, mert minden fájás alatt háromszor kellett nyomnom és ő biztatott folyamatosan, hogy „na még egyet, na még egyet”. A dokim a gyomor tájékomon könyökölve nyomta ki belőlem a gyereket. Ez nagyon drasztikusan hangzik, de nagyon hasznos...Aztán 14:41-kor megszületett a babánk (tehát gyakorlatilag picivel több, mint 3 óra alatt), és minden fájdalom elmúlt egy pillanat alatt. Nem üvöltött, épphogy sírdogált picit :) Nagyjából megtörölték, majd rátették a félig leeresztett matracra hasonlító hasamra olyan kis maszatosan. Hihetetlen volt, hogy vége, és ott van Ő, alig mertem hozzáérni, simogatni, szólongattam könnyes szemmel (érdekes, hogy nem sírtam), ahogy felfele nézett rám a szemeivel, azt soha életemben nem felejtem el. Az eszméletlen fájdalmak után a varrás már igazán elenyésző volt, mert csináltak gátmetszést is. Ezektől baromira féltem, de a gátmetszést észre sem vettem, a varrás pedig a szülés kínja után alig észrevehető kis kellemetlenség volt. Aztán megmosdatták a Kicsit, felöltöztették, és két órát töltöttünk még a szülőszobán hármasban, ahol mellre tettem és egyből rákapott :)) Ebben a két órában egy sima kórházi ágyon feküdtem, és rettenetesen véreztem. Adtak egy lepedőt, hogy tegyem a lábam közé, mint egy pelenkát, de így is a hátam közepéig úsztam a vérben. A két óra végén kellett egyet pisilnem ágytálba. Ez egy kórházi rutin, és bizonyítja, hogy odalent minden ok. Aztán a vérzés miatt kaptam valamit a könyékhajlatomba kötött branülbe (végül haszna is lett), engem tolókocsiban levittek a gyerekágyas osztályra, Babócát pedig az újszülött szobába. Picit elrendezgettem a cuccaim, és még pár percre kimentem a családhoz. Ekkorra nagyon elfáradtam, jártányi erőm nem volt, így aznap már nem tudtam babázni. Elküldtek tusolni, ami iszonyatosan jól esett, csak addigra szó szerint állni alig bírtam a sok fájdalom és vérveszteség után, így mint egy félhulla, a karjaimmal a combjaimnál kitámasztottam a felső testem, így csoszogtam vissza az ágyamig, és azt hittem menten elájulok. Aznap csak reggeliztem, és jó családi szokás szerint apukám küldött be nekem húslevest, amit kicsivel később megettem, hát az szó szerint életmentő volt :) A kórterem öt ágyas volt, négyen voltunk bent. A szobatársaimat elnézve fogalmam se volt róla, hogy tudnak a sebes, varrott ülepükön ülni, és arra gondoltam, hogy velem odalent valami nagy gáz lehet. Az éjszaka kb. hajnali kettőig nem tudtam elaludni, pedig iszonyat fáradt voltam, de a szülés minden mozzanata ezerszer lejátszódott a fejemben, és folyton remegtem mint a kocsonya az izmaim és idegeim kimerültségétől. Aztán pár óra alvás után és a Kicsikémet dédelgetve másnapra jelentősen jobban lettem, de a hasam annyira összeesett, hogy nem bírtam vele, a gravitáció nagyon húzta lefele, így kértem, hogy vegyenek nekem egy hasleszorítót, amit kb. 2 hétig viseltem. A szülést követő harmadik nap engedtek minket haza.

A szülési fájdalmakat semmihez sem lehet hasonlítani. Talán az elején olyan, mint mikor nagyon lázasan fáj az ember összes csontja. Én alapból azt gondoltam, hogy az ember hasa fog rettenetesen fájni, de fura módon a derék fáj hátul. A tolófájásoknál pedig azt éreztem, hogy majd szétszakad a fenekem (ezt jeleztem is az orvosnak, mire ő: az nagyon jó!). A gátsebem napról napra jelentősen gyógyult, de másfél hétig képtelen voltam ülni, így fekve szoptattam. A varratok egy része felszívódós volt, de olyan szerencsétlen helyen volt a vége, hogy folyamatosan szúrt. A gyerekágyas hat hét nem véletlenül hat hét, nagyon jól ki van találva, ennyi idő kell az ember ülepének a regerenációra.

A szülésre különösebben nem készültem agyban, az egész kilenc hónap alatt úgy voltam vele, hogy hol van az még, ráérek még azon agyalni. Az utolsó 1-2 hétben pedig már vártam, inkább túl akartam esni rajta. Annyit tudtam ill. terveztem, hogy ne legyen császár és nem kérek fájdalomcsillapítót. Akartam érezni ezt az egészet, és úgy voltam vele, hogy sok nő szült már előttem, én is túl fogom élni remélhetőleg. Azt gondoltam még filmekben ordibálós szülő nőket látva, hogy „na én tuti nem ilyen leszek”, én majd csendben tűrök. És nem. Fura módon, magamon is meglepődtem, hogy jajgatós voltam, de egyszerűen nem tudtam megállni. Ezért hazamenetelkor elnézést is kértem a dokimtól és a szülésznőtől is, de megnyugtattak, hogy volt már részük hangosabb szüléslevezetésben is. A szülés után kb. egy hétig nagyon pityergős voltam és mindenen ki tudtam borulni. Ezt csak fokozta a fent már ecsetelt varratvég folyamatos szúrása, a kisebb szőlőfürtre emlékeztető aranyér miatti fájdalmaim, no meg a rettegés a wc-zéstől. Többször szült nőknek is tátva marad a szája az én három órás első szülésemet hallva, melynek eredménye egy négy kilós gyermek lett. Szerintem én ebből a kínból többet nem is bírtam volna ki. De sikerült, megcsináltuk, ügyesek voltunk, büszkeség!

Ui: van egy kattanásom, aminek még a végén szeretnék hangot adni. Lehet, hogy egyszer még petíciót indítok, azért hogy a császáros ’szülést’ kérem átneveztetni, mert az nem szülés, ne hívjuk ugyanúgy a kettőt, nem ugyanazok.

Végül a megszületett gyermek paraméterei J

Súlya: 4100g

Hossza: 54 cm

Várom a kommenteket!:)ÉS persze BUÉK!

 

(mivel sokan kértétek hogy kép ne szerepeljen, ezért úgy döntöttem senki képe nem fog szerepelni, viszont aki szeretne megmutatni apróságát, azokat kérem, hogy a facebook link alatt a commentben tegyék meg! Köszönöm!:)

 

 

 

 

Visszataps

Ertetlenul allok, mint kezdo anyuka a Lili alkotta ujboli magas laz felett. 3 nap tunetmentes, boldog, mosolygos napocska utan szerdan hajnali fel haromkor kezdett gyanus lenni, hogy miert is forgolodik ilyen sokat a kisagyikoban...remelve a nemlesges valaszt, tettem a homlokara kezem. Tuzelt a kis kazangep:( nem ertettem a dolgot, mikozben masztam vissza apat ebreszteni az ilyenkor szokasos rutinna valt teendok elvegzesere kerve ot. A betegsege es az azt koveto 3 napban direkt nem voltunk sehol, meg a Ringato foglalkozast is kihagytuk es megis! Hatalmas laz, szenvedes, harom ejjel es nappal, mikozben vartam baratnoimet Karacsonyozni es azt a pillanatot amikor elmeselnetem hogy ezen az egeszen tul vagyunk es ujra lazmentes.

Szoval mikozben apa athozza a Lili szobaja a takaromat, parnaim garmadajat es megcsinal egy ujabb adag tapot Lilinek, bekesziti az orrszivot es a porszivot en probalom, az amugy eszmeletlenul finom epres nurophen szirupot a kicsi torkan letuszakolni,hogy mielobb hatni kezdjen a szirup, elerjuk legalabb a homelekedes hatara a majdnem 39 fokrol. :(  rettentoen sokat forgolodik ilyenkor, a szemei csukva de szenved es ezt nem jo latni. Masnap reggeli lazrol csak annyit hogy a labaimat lejartam es a karom lassan egy testepitoi vastagsagot fogja elerni, akkora izomtomeget novesztek a kilenc kilos lili orakon at valo ringatasa es cipelese miatt. Delutan beadtam neki az elso teljes adag kupot, baratnomet a jatszoszonyegre fektettem es vartam hogy a kezemben cipelt aprosag vegre megnyugodjon, laza csillapodjon, mikozben a baratnot szoval tartva "mulattam " az idot!

Amig a gyogyszer az ereiben foldogal, addig semmi problema nincs vele, ujra oamaga, aktiv, huncut es vidam. Ez kezd aztan atcsapni kisebb nyugossegbe majd hatalmas almossag es anyara tapadas a biztos jele annak a forro homloktol eltekintve, hogy itt es most johet a kovetkezo adag orvossag. Csutortokon a helyzet annyiban volt jobb, hogy ismet hajnalra lazasodott be es tudott visznylag jol aludni az ejszaka. Penteken delben az ujboli eget vero laz miatt hutofurdot vettunk, de ilyenkor nincs a foldon olyan vizi es furdo jatek ami az egyre lazasodo, egyre hidegebb vizben pancsolo aprosagot raveszi arra, hogy mosolyogjon ezen az egeszen....:( de jol van, tul vagyunk rajta es ismet laztalan, huncut es stb... A doki szerint, merthogy ott is jattunk valaszt remelve nem torokfajas, sot a tunetei alapjan nem is nevezne nagyon betegnek Lilit, egy picike kis torok pirt velt felfedezni az ott ordito aprosagunk torkocskajan, de ezen kivul sem a fulei nem voltak begyulladva, sem a torka. Azert felirt egy antibiotikumot, hogy ha netan meg ma is lazas lett volna akkor ezt kell napi kezszer beszednie, de lekopogom, eddig semmi jel nem utal erre.  Ahogyan azt a fb-on is mutattam, ujra rosszalkodik,mipakolja a szekrenyt, lehetetlen helyekre maszik be es tovabbra is csiszolja a nem kapaszkodom trukkjet, sot tegnap este mar kettot tipeget is hozza. :)

Nagyon remelem, hogy az ujbol elmulo 3-4 nap jollet utan nem pont Katacsonykor uti fel a fejet az ujabb bacilusunk!

Ettol a kalandtol eltekintve, mivel csak Karacsony utan meselk a mi elso unnepi eletkepinkrol, addig pedig a ti irasaitok fognak futni ezen blogcim alatt, megragadom a pillanatot es minden kedves es aranyos olvasomnak a Lili neveben is Boldog Karacsonyt Kivanok! ;)

Betegek voltunk, de most eloszor nagyon

Igen, igen sie ist krank! :( Annyira vartam ezen a heten a mai napot, amikor mar elmondhatom, hogy meggyogyult es papaaa torok gyulladas! Legalabbis a dokino szerint torok gyulladasa van, ami most szezonjat eli, de a torokfajasbol en semmit nem vettem eszre. Ugyanugy evett, kiveve mikor magas laza volt, de akkor melyik gyerek eszik!?

 Azt csak kis aprobetuskent jegyeznem meg, hogy nem a mi szuper doki bacsinkhoz mentunk, mert akkor o mar nem rendelt hanem egy igaz, higy kedves doktornohoz, de azt nem is ertem, hogy miert nem hallgatta meg. Belenezett a szajaba es azt mondta, hogy torokgyulladas, magas laz es nurophen napi haromszor 2,5ml. Jonapot! ...

A dolog becsi hetvegenk utani hetfon kezdodott, mikor ujra felutotte fejet az atlatszo, sunyi modon csordogalo fikusz. Aztan jott az a sok hapci, itt mar tudtam, higy megfaztunk es este megint nem fogunk aludni. Az ejszaka felenel, ugy hajnali harom korul kellett atjonnom es szivnom az orran, johetett a sooldat az orrocskaba es a ringatas, hogy el tudjon aludni. Szerencsere most nem az ejszaka elejen utotte fel fejet a teli orr szindroma, napkozben pedig az orrszivoval siman elvoltunk. 

Aztan jott a fekete leves, mert kezdett nagyon lazas lenni, nyugos es bujos lett. Egy fel kup bent volt mar a popsijan amikor este 11-kor mert 39 fokos laz miatt kezdtem aggodni es felhivtam a vedononket, hogy ilyenkor mit is kell csinalni es ha nagy a gond akkor hol az ugyelet, mi a telefonszama. Abban maradtunk, hogy a kup masik felet is megkapja es masnap irany a doki. A kup kb.egy orat hasznalt aztan ujra kezdodott a laza. Almosnak almos volt, aludni is aludt de sokat forgolodott. Sokat igy sem o sem en nem pihentem. Masnap vittuk el a doktorhoz es a kapott eperes szirup mar nagyon sokat segitett. Masnap meg szedtuk de delutan mar nem is volt laza sem, homelekedesnel tobbet szerencsere nem mutatott fel. Harmadnapra, akar a meseben pedig mar szepen meggyogyult, laztalan es ujra huncut volt! 

Az eddig vezeto ut azonban nem egyszeru! Sosem volt meg ilyen magas es tartos lazunk, sosem volt meg ennyire ragtaoasz es sosem volt meg hogy egesz nap almos es faradt volt. Sosem volt ennyire nyugos es beteg! Sosem kellett meg azon elgondolkodnom, hogy vizes lepedobe csavarom, sosem kellett ennyiszer aggodni a laza miatt. Te megint nem alszol sokat, csak fel-le koroztok a szobaban, remelve hogy ha leteszed akkor nem sir fel es remeled higy csillapodok a laza es tud egy kicsit pihenni. Nem jo dolog, de sajnos -es ne etse felre senki - inkabb legyen lazas, mert jgy dolgozik a bacik ellen a szervezte es igy legalabb alszik, kisebb lazzal jaro megfazaskor a tele orra miatt semmit sem alszunk, csak sir es sir! :( egyebkent erdekes megfigyelesem, hogy ha laza van nem folyik az orra es szepen kap levegot. Ha nincs laza alig kap....erdekes! 

Aminek nem orultem es a laz hagyateka volt egeszen a mai napig az az, oby eddig ejszaka ha fel is ebredt, mocorgott, atforditottam hasra es aludt tovabb, de miota elmult a laz sirva ebredt, orankent es alig lehett megnyugtatni. De lekopogom, ugy latom kezdi ezt elfelejteni es a legnagyobb oromomre, mar napok ota nem reggel hatkor fuj ebresztot hanem fel nyolckor. ;) szoval megvan a kemeny munkank gyumolcse! Nagyon jo vegre vilagosban felebredni es szinte mar-mar kipihenten! Hmmm:) remeljuk, ezt a szokasat nem fogja elhagyni! 

Ringato foglalkozast a heten kihagyjuk, kerulve minden baci forrast! Az orrocskaja meg neha csopog, de ezt mar szinte semmi a korabbiakhoz kepest. Keszulunk a Karacsonyra, a karacsonyi csaladi fotozason is remekelt, igaz, higy a vegen mar elfogyott a turelme, de hosiesen tette dolgat es mosolygott, mint a vadalma. :) 

Amint rajovok, hogy ez az atkozott tablet miert nem engedi, hogy feltoltsem ra a geprol a kepeket, nehany jopofat feltoltok, mert annyira jok lettek. Kedves es aranyos fenykepszunk volt, ajanlani tudom, mar alig varjuk a kovetkezo alkalmat! 

Telapogyar

Elerkezett a december, azon belul is a Mikulas napja! Jobban vartam, mint a gyerekek, de tenyleg, meg aludni sem tudtam az izgalomtol! Vicces volt, reggeli fesulkodes kozben jot nevettem magamon!;)

De meg mielott elmeselnem, becsi utazasunk elotti Mikulas napunk minden boldogsagos pillanatat, itt ragadom meg a pillanatot es kerek minden elektronikai cuccokhoz erto olvasot, hogy kuldjon mar nekem nehany olyan linket ahol normalis fenykepezogepet lehet venni, normalis aron. Ugyanis elegem lett abbol, hogy a mi egy eves gepecskenk a mozgo targyakat nem tudja elkapni es hogy senki sem erti meg hogy ha a kezebe adjuk a gepet, hogy kepet csinaljon rolunk, hogy felig lenyomjuk a fenykepezes gombjat es hagyjuk fokuszalni a szerencsetlent es majd ezt kovetoen nyomjuk le teljesen. Igy tobbe-kevesbe eles kepek es nem mero homaly kepek keszulhetnek a fenykepalbumjaimba! Koszonom! Annyira idegesit hogy ha most legorgeted az oldalt es megnezed a csatolt kepet, homalyos az elso Mikulaskor keszult kepunk! Szoval komolyan beleinvesztalnek egy kisebb vagyont is ha tudom hogy a fent emlitett problemakat siman kikuszoboli a maga okos kis lencsejevel! Koszonom!

Mikulas napjaval be kell valljam mindig problemam volt, mert most akkor mikor jon a Mikulas, 5-en reggel, napkozben, este vagy csak 6-an reggel vagy delben vagy este? Annyi klon Mikulas szaladgalt eletem soran korulottem, hogy teljesen elveszitettem a fonalat! Vegul csutortok otodike mellett dontottem, mert mint kiderult -egyebkent elnezest azoktol akiknek penteket irtam a mailben de en is arra emlekeztem, meg Marci is-  nem penteken jon a Mikulas a campona jatszohazba hanem csutortokon reggel. Nagyon megorultem ennek a felreertesnek, mert igy nem maradtunk le a jatszohazas programrol es a Mikulas is helyben volt.

Szoval csutortokon reggel alig vartam, hogy a Lili a reggel hat oras ebredezo nyoszorgeset halljam, indulhatott a nap, azzal a kivetelel hogy nyolcra mentunk a Telapohoz! Természtesen, mint mindig ha apával készülünk valahova akkor kesünk, most sem volt ez máskent! :) Viszont, mint kiderült nem csak mi vagyunk notorikus késők ha apákról van szó!:) A lényeg a lényeg, hogy fel kilenckor becsöppentünk a campona jatszóházába és örömmel tapasztaltuk, hogy nincs tömeg mindenki kényelmesen elfér és lett egy új baba sarok a most tanult tipegők számára a vandál nagybabáktól elzárt, biztonságos kis sarokban!:) Lili tudta már jól, hogy hol vagyunk, hamar a tettek mezejére lépett és a baba klubbos kislányt is hamar lerohamozta!:) Kilenc óra magasságában aztán a Hull a pelyhes fehér hó dalolászása közben - amit nap, mint nap vagy 100szor éneklek el neki és büszkén konstatáltam, hogy felismerte a dallamot, mert egyból rám nézett és végig figyelt még énekeltünk a többiekkel együtt - megérkezett a Télapó! Csak csendben jegyzem meg, hogy nem az eredeti, de a védőnő fia nagyon türelmesen türte a baba áradatot és az utána való fényképezkedést egyenként! Hiába, védőnőnk fia jól van idomítva!:)

 

Lili először nem tudta mie vélni a felhajtást, meg azt hogy miért kell pápát integetni neki mindutalan, és a sok babát akik megrohamozták a piros kabátos öregurat, bátran ment ő is a babák közé, mindaddig még a Mikulás ölébe nem került, ott jött az elkámpicsorodás!:) Ahogyan az a képeken is remekül látható! :)

 

Szóval nagy kaland volt, nagy élmény, jó kis délelött így hármasban plusz a Télapó!

 

Azóta is énekeljük a Télapó itt van nótánkat es ilyenkor mindig elő kell venni a Télapós piros zsákocskánkat amit ott kaptunk és végig kell simogatni minden egyes porcikáját a dal alatt! :) Annyira cukin fordítja a zacskó legutóbbi lelőhelye felé a kis buksiját és kutatja a szemével, mikor rákezdek a nótára a mai napig! Nagyon sok szót tanult mát meg, érteni már nagyon sok mindent megért de ezen remek szókincsünkről egy későbbi blogban mesélek nektek.

 

Jelenleg egy egész hetes hatalmas lázzal járó torok gyulladás utolsó napjait éljük - remélhetőleg - mert mát anya pokolian fáradt és semmi mást nem szeretne a Jézuskától, mint hogy Karácsony egyik napjának déleőttjét szépen "átlustálkodhasssssam", Lili nélkül! :) De azért szeretjük ám....:)

 

Íme a képek zárszóként:

 

 

Nagyterjedelmű elbeszélő költemény!

Hazaerkeztunk! A probatetelek probatetele volt ez a 3 nap, minden szempontbol!

Eloszor is, rengteg tanaccsal, ajanlassal es megannyi eszrevetelel szolgalnek nektek anyukak es apukak, amiket feltetlen fogadjatok meg ha egy szallodaba keszultok egy egy eves kor alatti aprosaggal masreszrol pedig hiaba probalod, te -mint anya- tuti hogy ketszer faradtabban erkezel majd haza es az ut alatt ketszer jobban kattog az agyad az esetlegesen felmerulo - felmerulheto (!) - problemak megoldasain. Mindenre kesz A es B tervvel keszultem, keszen a Xaver vihar okozta esetleges kozlekedesi korlatozasokra is.

Voltunk mar egyszer wellnes hetvegen,valamikor majus vegen,akkor eppen csak hogy betoltotte a 3 honapot, az is remek volt es az is iszonytatoan kifarasztott. Aki kivancsi az akkori tanacsaimra es beszamolonkra lapozzon oda, aki meg egy kesobbi, nagyobbacska gyerek melletti 3 napos becsi hetvege wellnesnek mondott, amabar kicsit sem az hetvegi kalandjainkra kivancsi maradjon itt es olvasson tovabb. :)

Szoval az egesz utazas felett hatalmas szurke felhok lebegtek mar egy hettel a tenyleges indulasunk elott, ugyanis ahogyan azt mar meseltem, akkor a Lili megfazasa miatt egy egesz hettel toltuk el az indulasi idot. Az indulas napja sem egyszeru ha az embernek van egy parja, jelen esetunkben Marci, az Apa! Ugyanis kedves jovendo anyukak es jelenlegi sorstarsaim bizony apaval is szamolni kell egy ilyen utazas megszervezese kapcsan. Jo elore ertesiteni kell a varhato indulasi idorol, a menetidore vonatkozo elvarasokrol, pihenok es az etetesek szamarol es idejerol. Tudod jol, hogy nem fogja tudni megjegyezni es azt is hogy nem fog ezzel egyetis erteni, de ne adjuk fel a remenyt. Ragaszkodjunk az altalunk eloirt tervekhez. Ugyanis, mint azt kesobb is latni fogjatok, egy anya tudja csak pontosan megmomdani mikor es hol es hogyan es mikent alakul egy baba napja, hogyan es mikor szervezzuk ebbe bele az utazast, a pihenot es azt hogy mit es mikor es meddig csinaljunk. Hiaba azonban minden, mert az elet most is kozbeszolt, ahogyan minden egyes wellnes hetvegenk elott - marpedig nalunk tobbet senki nem jar ilyen helyekre, evente ketszer tavasszal es osszel is megyunk - neveztesen hogy indulasi idonek meghatarozott deleotti alvasunk kezdeti idopontjat at kellett mar az elejen utemeznunk, mert a Marcinak a kiadott lakasnal dolga akadt. Termesztesen igy nem indulhattumk el, vartunk hat apa visszaerkezesere es agyaltam hogy most elaltassam-e es vallajam a kesobbi ebrenleti idoszakot az autoban Becsig vagy most kinozzzam es ne hagyjam aludni addig meg apa haza nem er, de az meg ki tudja mikor lesz. Nagy duzzogva beadtam hat a derekamag a sorsnak, igazolta hogy ismet indulas elott kell tortennie valaminek es elaltattam hat a kis aprosagunkat.

Murphy persze mindig es mindenhol ott van, most is ott csucsult a mar emlegetett szurke felhoink egyiken. Termesztesen ilyenkor "alussza" -mar ha van ilyen szo - Lili a legjobbat es a legtovabb, csusztatva meg kesobbre az indulasi idopontot.

Kis kiterokent azert elmeselnem, hogy az volt a terv hogy fel 9-es alvas alatt megtesszuk az ut elso felet, majd a hatar elott vagy kicsivel utana megallunk enni, pelust cserelni, jatszani, futkoraszni, kicsit atmozgatva Lilit vissza a kocsiba a delutani alvasido alatt, hogy megint aludjon az utazas alatt. Ebredeskor pedig mar Becsben kell valahol boklasznunk, a szallodat keresve. Ez azert is lett volna jo terv, mert igy nem kell az utazas alatt nyuglodnie a hosszu ut miatt a kocsiuleseben masreszrol nekem sem kell leneznem hozza es szorakoztatnom az ut alatt, mert sajnos olyan gyenge gyomrom van, hogy ha a kocsiban valo utazaskor lefele nezek akkor hanyingerem lesz. Lili pedig hatarozottan nem szemmagassagban utazik. Mindenki nyert volna ezzel a tervvel, de persze semmi sem alakult igy! De meselek tovabb...

Szoval ataludta az egesz delelottot, fel kilenctol fel 12-ig, aztan ebredes utan egy gyors etetes, pelenka csere es zsupsz be a kocsiba, vallalva azt a rizikot, hogy a kocsiban egy ido utan elunja magat es sirasba es hiszteriaba csap at az amugy is nehezen indulo napunk es utazasunk. De szerencsere Lili tovabbra is nagyon jo kislany, mint mindig most is eljatszottunk -persze kozben vegig iszonytato hanyingerrel mert lefele neztem hozza utazas kozben - meg az omv kutnal tett eves-pisi-jatszos megallunk (mostani percig bánom, hogy nem jegyeztem meg melyik pihenőnél lévő omv megállónál álltunk meg, mert korrekt pelenkázója, tiszta wc-i es klassz, tágas éttermi része volt, babásoknak tökéletes)  utan is szepen jatszott tovabb egeszen a becsi repterig, amikor is vegre elaludt. Becs belvarosaban azonban a GPS hianyaban szepen eltevedtunk - a mai nap csucsa volt az m1-es 20 perces dugo mellett - es mikor megaltunk hogy megkerdezzuk merre is vagyunk pontosan es hogyan jutunk el a szallodahoz, Lili a megallo auto miadt felebredt (addig alszik még megy a kocsi, ha pirosnál megállunk vagy jelen esetben még Marci megkérdezte hol is vagyunk elegendő idő arra, hogy megébredjen) es nem akart tovabb a kocsiban megmaradni. Bekovetkezett az amitol egesz nap feltem, hogy a kocsiban rator a hiszti mert o nem akar tovabb megmaradni. Alig birtam vele, majd nemi kavarodas utan vegre odaertunk a szallodanoz, becsekkoltunk es mentunk fel a szobaba a leheto leggyorsabban. Iszonyatos amikor a kezedben, hisztitol kifeszitett gyerkoc ide-oda forog egy autoban ami tele van csomagokkal, mar nem erdekli sem az autok fenye sem a fakat mozgato szello, sem a karacsonyi fenyek. Tudjuk ugye, anyuk milyen pokoli, mikor minden perc oraknak tunik, varjuk a faraszto nap veget es szeretnenk nem itt lenni, szeretnenk aludni es mindezek mellett segiteni az eppen szenvedo kis aprosagnak azzal hogy most azonnal odavarazsoljuk magunkat a szallodaba es jatszunk.

 

No, de nem panaszkodom, mert kestszer volt eddig ilyen es mind a kettot tulajdonkeppen 20 perc alatt atadtuk a tortenelemnek, es megerkeztunk. Gyors feloltozes, ki a kocsibol, be a szallodaba es mar a hisztinek nyoma sem volt. A szoba minoseithetetlen egy magat gyerek szallodanak is reklamozo szallodatol, de errol majd egy kicsivel kesobb. Nagyon jot mokaztumk, jatszottunk, vacsoraztunk a szalloda ettermeben - persze vegig logisztikazni kell mit is tegyel hova es mikor es hogyan egyel de errol is kesobb a praktikak reszben - de vegre elerkezett az a resze a napnak amit a legjobban vartam a hiszti ota, a furdes es az alavas! Jelentem ez az elso napunk tomoren, de most jojjenek a tanacsok, papirt es tollat tessek elovenni ha el szeretned kerulni a kovetkezoket, aztan megyunk tovabb a szombati, masnapi majd a zaro vasarnapi nap kovetkezne.

Indulas elott az utolso masodpercben tegyel be annyi jatekot amennyit csak elbir az ennek szant szatyor, borod! Tuti hogy az a pluss alatt vagy jatek fog kelleni ami otthon maradt. Jo, tudom, nem lehet mindent elvinni, de en mindig azt az elvet kovetem, hogy az azon a heten best of jatekoknak szamitokat viszem magunkkal. Amikkel amugy sem jatszott mostanasag akkor sem fogjak lekotni. Igy lehetett leszukiteni a kort nagyjabol 8 jatekra. Es jelzem, eleg volt, sot, minden erdekli oket a jatekon kivul egy szallodaban, ami szepen le is koti oket.

Mindig korultekintoen es masokra nem hallgatva valasztok szallodakat, barhova es megyunk, a legkisebb kritikai hozzaszolast es ha mar ezt tanultam anno a fosulin, akkor jo szallodaskent a szaklapokat is felkutatom es olvasom a szakmabeliek egymasnak intezett beszamoloit, eszreveteleit. Most, es banom de nagyon, hallgattam a becsi baratunk tanacsara es semmifele utananezes nelkul lefoglaltam a magat baba baratnak mondott wellnes szallodaban ezr a 3 napot, mert az emlitett baratunkhoz ez volt a legkozelebb, kozlekedesileg, ez volt a legjobb es mert a barat szulei is itt szaltak meg es rosszat nem mondtak rola. No, hat kovetkezzen nemi kritikai hozzaszolas kedves szalloda!

A baba barat azt jelentene hogy az ajtok szelesebbek, hogy a babakocsi is beferjen mindenfele szuszakolas nelkul, az oldalso falon levo szekrenyeknek nincs kiallo csucsije egyrészt mert igy baba barat masreszt mert igy is segitjuk az eloszobai babakocsis parkolast. A szobai kozlekedok szelesek es helyet hagyva a babakocsinak es a csomagoknak. A szoba alapterulete alapvetoen nagyobb, mint a nem gyerekbarat szalodai szobake. Egy gyerekes csaladnak helyre van szuksege, ezt egyebkent nagyon jol megoldottak a mar sokszor emlitett Dunakiliti Szallodankban! Pedig ott nem is gyerekkel voltunk meg, de mar akkor is feltunt mennyire atgondolt es mar akkor megjegyeztem Marcinak -mit sem sejtve hogy rá harom honappal terhes leszek - hogy ha egyszer oda jutunk hogy babank lesz akkor ide feltetlen eljovunk mert baba barat a kobon! Ez a szalloda regi epitesu, nyilvan nem tudja ezt megoldani, de akkor ne reklamozza azt hogy baba barat! De ezt is lenyeltem erkezeskor, Lili kis helyen is elfer, ugyes kislany, most sem volt gond. Korbemaszta a szobat, a szobai tv taviranyitot megkaparintva gyorsan allitott a kepmereten es neztuk a nemet mese csatornkat jatek kozben es meg apa felcuccot.:)

Viszont amit nem ertek az az, hogy miert nem volt megoldhato a szobak felujitasakor az hogy konektorok legyenek elhelyezve a szoba mind a négy falan es a furdoszobai konektor megtalasa ne legyen 3 nap munkaja! Megfogadtam, hogy innentol kis 3 lyukú hosszabbitoval fogunk menni a szallodakba. A majusi hevizi kuponos oldalon vett "pihenesunk" is egyik legnagyobb problemaja ott is a konektor hiany volt.

Mort szamolj velem: kell egy a vizforralonak, egy a kapott mikronak, egy a tv-nek, egy a telefon toltonek, es egy az agy melletti kislampanak. Itt ket darab volt, de az is agy jobb szelen, keret takarasaban. Nem is tudom, hogy mi lenne akkor ha netan cumisuveg melegitot is vittem volna, marpedig igy utolag erdemes ra kolteni mert nagyszeru dolog, nem kell a vizforraloban melegitett vizbe tenned a cumisuveget, vagy a mikrora varnod meg megmelegiti, es ejszaka sem jar semmivele bugassal es barmeddig bekapcsolva hagyhatod, addig melegen tartja az uvegeg es benne a kajat. Szoval ha ezt is vittuk volna akkor sem tudtam volna csak a most alkalmazott logisztikanak hala hasznalni. Hosszabbitot persze nem tudott adni a becsi kollegina. Hat koszi! Tenyleg vigyetek kis hosszabitot, semmi helyet nem foglal. Ha nem is kell hasznalni akkor sem vesz karba, jobb ha ott van mint nincs! Lasd mi! Szoval meg szerencse hogy mikrog adtak a kisagy melle, mert igy nem kellett azon agyalnom, miben is melegitem meg a tapszerehez valo vizet. A hevizi szallodaban ezt nem adtak, ott a marci rohangalt az etterembe, hogy megmelegitsek es este a zuhany ala tartva egy kancsoban melengettuk a cumisuveget.

Tehat legyen cumisuveg melegitotok amig cumiztok es legyen egy kisebb konektor! Rengeteg idegbajtol ovod igy meg magad es maris szebb szinekben pompaznak azok a szurke felhok!

Masik dolog, ami a fent emlitett baba barat szallodaban van es itt nem volt, az az hogy legyen baba jatszosarok! Ahol napkozben meg apa mondjuk a futopadon edz vagy szaunazik addig tudunk jatszani! Kicsit farasztanima gyerekeg, hogy aztan jonbat aludhasson!

Utolso sorban, azert egy dicseret is elhagyja panaszkodo ajkaimat, nevezetesen hogy nem kemeny, vasrudakkal keresztivben merevitett utazo kisagyat kaptunk hanem szep favazasat, kelloen kenyelmes matraccal! Mert bizony a heviziben ez volt, es meg pot takarot sem adnak hogy azt tedd a gyerek ala. Meg szerencse hogy mindig viszem magunkkal a gyerek kistakarojat az ottoni erzes es illatok nyujtotta biztonsag miatt igy azt a hatalmas takarot amit egy akkor 3 honaposnak szantak (!!!!!) keresztben ala tudtam tenni es igy szepen aludt. Becsi szallodank tehat fakeretes, kenyelmes matracaval kivetlesen pirosat is kap a megannyi fekete melle.

De folytassuk a fekete pontokat, egy baba barat szalloda ad furdokadat es jatekokat is a szobahoz! Ok nem! Meg  konyhas neni sem volt hajlando egy gyors furdes erejeig megvalni a muanyag kerek lavorjatol, hogy abban pancsolhassunk. Lili ugyanis meg fel a zuhanyrozsatol es a szenszkent megtartott minden estes apai pancsolas is fel oras pacsalassal kezdodik. :) Felete pont! No, most nem mondom, hogy vigyetek magatokkal kadat is, mert innentol okosan ennek is szepen utanakerdeztek vagy szoltok es mondok olyan szallodakig ahol ez alapszolgaltatas, hanem csinaljatok azt amit ilyenkor szokas, legyetek nobol es ne essetek ketsegbe! Mindenre van megoldasunk! Hiszen a mosdokagylo tokeltes, kicsit kisebb es nem is kad formaju de egy klassz tukor van vele szemben, amire ha beparasodik remekul lehet ujjaddal rajzolni es letorolva Lili gyonyorkodhet magaban mennyire szep es csinos! Remek mokazas volt! :)

 

Fürdetés előtt, de az érkezés után egy órával leballagtunk a babakocsival a szálloda éttermébe. volt kb. 10 asztal keskeny boxos megoldásokkal. Ez szép és jó, ha nem gyerekkel és babakocsival közlekedsz. Az hogy nem volt etetőszék már meg sem említeném, vagyis pontosítok csak a reggeliző teremben volt, de ott kettő is....már meg sem kérdeztem, hogy ugyan miért nem hozzák át az egyiket ide....no mindegy!

 

Vacsora közben figyelem elterelés, mivel egész nap a kocsiban ültünk már rettentően nem akart a kocsiban megmaradni, viszont ha kiveszed akkor tuti nem fogod tudni kisebb hiszti nélkül visszatuszakolni. a figyelemelterelés közbeni gyors leves es főétel belapátolása közben kifli véget majszolt es megkóstolta anya és apa levesét is. Itt már nagyon vártam a nap végét, végeztünk, fürödtünk és a kis vacsi utáni utáni játék végeztével szépen elaludtunk. Az éjszaka viszonylagosan nyugodt volt, ahhoz képest hogy idegen helyen aludt! Háleluja! :)

A vicces az egészben, hogy annyira jó volt látni ahogyan meglepődik azon, hogy egy másik szobában vagyunk, hogy a tv máshol van, hogy sok ember rohangál a szállodában ide-oda. Ő az egész napot egy nagy kalandnak élte meg és ezért feküdtünk le mi is úgy, hogy minden nehezséget sikeresen túléltünk, már a pofijáért megérte bevállani.

A szombati nap reggele ahogyan a nagykönyvben meg van írva, menetrendszerűen múlt el. Már ami Lili napirendjét illeti, egy kis bökkenője a dolognak itt is volt, de messzemenőkig élveztük a napot!

A másik piros pont itt érkezik a szállodának, mert a reggeli kínálata messzemenőkig kifogástalan volt, szerintem nincs olyan ember aki képes azt a kínálatot egyben befogni a szemével. Lili a házi áfonyás joghurtot, a gyümölcs salátát, a virslit es a kifli véget olyan élvezettel majszolta, hogy öröm volt nézni. Fél héttől volt reggeli, ami azért is volt nekünk a lehető legjobb, mert a szokásos 6 órás ébredését követően volt időnk szépen nyugodtan lustálkodni, pelust cserélni, elindítani a napot és az ezen időszakhoz hozzászokott szülői pocak is megkapta a megfelelő mennyiségű utánpótlását, magyarán nem kellett 8-ig várnunk a reggelire, mint a hevizi hotelban. Az a hotelok szégyene, de tényleg!

Reggeli után apa visszabújt az ágyikóba lustizni, Lili pedig  fel 9-es alvását követő szokásos másfél óráját aludta át, még anya is lustálkodott egy nagyot az ágyikóban! Bárcsak minden reggel ennyire simán menne!:) 10-kor ébredt, összekészülődtünk aztán a nyakunkba vettük a várost, irány a városi aquvárium. Bécs kártyával 3 napig korlátlanul használhatod a tökéletesen akadálymentesített közlekedési eszközöket, sőt egy 15 éves gyermek is utazhat egy szülői kártyával ingyenesen! A kártyával rengeteg múzeumban, kiállításon és étteremben "fizettünk" már kedvezményesen, az elmúlt 3 év alatt is és most is. Az aquváriumról csak annyit, hogy oda akkor menjetek csak és kizárólag ha hétköznap vagytok Bécsben, nem az adventi időszakban es nem babakocsival! Az a tömegnyomor leírhatatlan, és az hogy egy 10 emeletes kiállítóteremből álló épület tetejére kell a hosszadalmas sorbanállás, a liftre várás után feljutni majd onnan a lépcsőn le a földszintig, miközben a kocsit cipeled magaddal nem gyerkőcös családnak való. Viszont csodálatosan szép az aquvárium, a teknős béka akkora mint egy kisebb busz, a halak szépek, ami nekem a leginkább tetszett azok a fehér medúzák voltak akik egy nagy gombócban úsztak és olyanok voltak, mintha cukordíszekkel lettek volna meghintve! ÉS ami a legfontosabb Lili is nagyon élvezte! Forgott a feje rendesen es mivel már tudjuk hogy hogyan csinálnak a halacskák, végig tátogta az egészet, pápákkaltarkítva! Annyira cuki volt! Le is kameráztam neki egy egész falnyi halas aquváriumot, hogy ha itthon leszünk és eszembe jut akkor majd levetítsem neki, újra emlékeztetve a történtekre!

A fekte leves a napunkban akkor következett amikor végeztünk az aquváriumban és készültünk vissza a szállodába, hogy a délutáni fél 2-es alvásra visszérjünk, kicsit szusszanjunk és menjünk a bécsi cimborával találkozni a közeli karácsonyi vásáron. Kijövet vettük észre hogy hatalmas szélvihar van, hóeséssel és a babakocsi takaró fólia nincs sehol! Szegénykém soha nem volt még ilyen erős szélben soha, annyira megrémült hogy az arcába fúj a szél és nem kap levegőt hogy uccu minden a nyakunkba és rohantunk  legközelebbi szélvédett bodega felé. Akkor borzalmasan mérges voltam amiért elhagytuk a vadonatúj sosem használt, tuti eső és szélvédő fóliánkat mert ott nagyon nagy hasznát vettük volna! Később azonban kiderült, hogy a szálloda halljában felejtettem a bőrfotelben amikor a Marci megkérdezte pontosan merre van az aquvárium én a Lilit öltöztettem az overáljába és kiraktam a kocsiból! Nah bumm! Örültem is mikor a vasárnap reggeli reggelizés után észrevette Marci, hogy senki nem vitte el onnan, ugyanott volt ahol hagytam! Háleluja ismét! :)

Szóval minden jó ha jó a vége, a vihar 5 perccel később sehol sem volt, szikrázó napsütésben mentünk visszafelé, de közben végig bosszankodtam az akkor elveszetnek hit eső és szélvédőnk miatt. Mikor leszálltunk a vonatról es a metróról  kezdet nagyon hidegre fordulni az idő és a bécsi baratunk is kérte hogy egy picivel később menjünk fel hozzá egyéb dolgai miatt ezért úgy határoztunk hogy megérdemlünk egy forró levest és egy csokitól csöpögő desszertet. Be is tértünk egy mellékutcában lévő kis hangulatos, igazi tiroli belsővel diszitett kisvendéglőbe, ahol a babakocsival először nehezen közlekedtünk de a tulaj megengedte hogy a pult másik felén átslisszanva kerüljük meg az embereket. Nagyon finomat ettünk, a csokis desszerttől pedig egy életre eltelítődtem csokoládéval. Azóta mindenre vágyom csak csokira nem:) Lili megkóstolta a karfiolkrém levesemet de ahogyan az várható volt, fintorgott, és a csokiszósz sem nyerte el a tetszését. Egyenlőre még nm édesszájú!:) Mivel az aquvárium után következett volna a szállodában a delutáni alvas, helyette a vendéglő felé vettük az irányt az odaúton szépen aludt. Meg kell jegyezzem, hogy a vonatokon, metrókon csendes és biztonságos az utazás, tisztaság és kultúra van mindenhol! Komolyan elgondolkodtam egy pillanatra mennyire jó lenne itt élni! Itt nem agyalna az ember azon, hogy alacsonypadlós busz jön-e, hogy fellökik-e vagy egyáltalan felengedik-e a buszra szállni babakocsival, a metró hangtalan, a vonatok magyar fül számára jól ismert kattogása ott nem létezik. Mindenhol lift, nem kell sehol megemlened a babakocsit, ott élnék szivesen járnék-kelnék a városban. de itt Budapesten erről nem is álmodom! Marad a kocsis közlekedés, hogy egyedül bemenjünk Lilivel a városközpontba ki van zárva! :(

A fincsi ebéd után, miután ott Lili is felébredt gyorsan átrobogtunk a szomszédos utcába, ahol a Marci baratja lakik, kicsit átmelegedtünk a lakásán aztán kiautókáztunk a karácsonyi vásárra ami ettől a lakástól nem volt messze. Ez a török negyedben van, messze a belvárosi tömegnyomortól és zsibongástól! Nagyon hangulatos, családias! Minden évben erre a vásárra szavazunk! Lili ott ismét elaludt a nagy hidegben, mert ott már délután 4 után már eléggé hideg lett, mi a forralt borral melengettük magunkat és beszélgettünk. Lili hogy hol fázott meg azt nem tudom, de itt aggódtam hogy esetleg meg fog fázni, de az orrocskája is jó meleg volt végig, szóval nem itt!

Ugyanis a hab az egész utazáson az nem más, mint hétfőn délután ismét betaknyosodott, kicsit meghűltünk ismét! Reméljük a vasárnapi karácsonyi fotózásig szépen meggyógyul, nem szeretnék taknyos képeket!:)

Mivel a vásáron jól elbeszélgettük az időt, a barát közbenjárával visszavittek minket a szállodába 6-kor. 7-kor fürdünk, addig móka és kacagás volt, vacsorázni már nem volt időnk, de mivel nem régen ebédeltünk és a Marci feneketlen gyomra is megelégedett a reggelinél elcsort gyümisalival és az otthonról hozott péksütivel nem is voltunk éhesek. Az elalvás már nagyon nehez ment, mert aznap háromszor is aludt, magyarán túlaludta magát, mert már a napi két alvásnál járunk, így a szomszéd szobában lakók biztosan a szívükbe zártak minket!:(

A konektorhiánnyal addigra már nem is foglalkoztam, jobban zavart még akkor az akkor elvesztnek hitt esővédőnk!

Másnap hajnali 5-kor riadót fújt Lili, jött újra a lustizás apával, majd a reggeli utáni öröm és boldogság mikor Marci rálelt az esővédőre, nem beszélve arról, hogy mielőtt bementünk kétszer is elmentünk mellette Lilivel miközben a babakocsit tologattam. :)

Reggeli ismét szenzációs volt, el is lestem pár apróságot, amit majd itthon is kipróbálok! A reggeli utáni alvás ismét zökkenőmentes volt, ébredés után kicsekkoltunk, és az akkor is még érvényben lévő Bécs kártyánk nyújtotta lehetőséggel nekivágtunka belvárosnak, fel a villamosra hogy anya emlék karaácsonyfa díszeket vegyen a vásáron. Az első karácsonyfánk hatalmas lesz és szerettem volna ha minden évben, mikor diszítjük eszünkbe jusson ez a 3 nap minden viszontagságával és boldog pillanataival egyetemben!

Ezt követően visszamentünk a szállodába, apa kiállt a garázsból és hazaautóztunk a legnagyobb békességben és nyugalomban! Ismét nagyon jól viselte az autóutat, megálltunk a győri tescoban enni és pelsut cserélni, ha már ott voltunk be is vásároltunk. Ez ismét tervezett megálló volt, hogy kicsit átmozgassuk Lilit, léfáradjon és a hazafelé tartó szakaszt édesen átszunyokálja. Így is lett, happy end!

Szóval ha engem kérdeztek, fogadjátok meg a fent említett tanácsaimat és iramodjatok neki a nagyvilágnak! Apának mondjátok meg hogy semmi esetre se térjen el az anya által olyan pontosan eltervezett napirendjétől és lássatok világot, szerezzetek közös élményeket!

Én most már indulnék is vissza!

ui.: azóta megeszi a virslit és a gyümölcs salátát is Lili! :) Jóó, tudom, nem éppen virslivel kell etetni a gyereket, de a csirkemellel még harcolunk, hangulat függő mikor és milyen gyümölccsel párostva hajlandó megenni! A lényeg hogy kicsit léptünk előre a mit egyek anya képzeletbeli lépcsőjén! :)