Elsősegély

 

Nagyon nagy hálával tartozunk a sornak, nah meg a gólyának. Miért? Mert, ha nem most estünk volna teherbe, akkor talán nem Tettinger Zsuzsa lenne a védőnőnk, Dr. Barna János a terhes gondozónk, Széles Ágnes a szülésznőnk (bábánk) és Dr. Parragh Attila a szülész orvosunk! Legutóbbi védőnős gondozáskor a védőnőnk az egyik általuk szervezett kisbaba elsősegélyre invitált minket! Nagy meglepetésemre nem csak első-gyerekes szülők voltak jelen, nagyon sokan a játszósarokban a már cseperedő babájuk mellé most várják a másodikat, harmadikat. Nem árt néha felfrissíteni a tudásunkat, gondolhatják ott sokan! Másodsorban remek alkalom, hogy a mama egy picit kimozduljon otthonról és vele hasonló állapotban lévőkkel találkozhasson, miközben tényleg nagyon hasznos információkra tesz szert!

Az előadást egy nagyon kedves orvos-homeopátiás (a saját oldala, ahol egész napos tanfolyamokra is lehet jelentkezni: http://www.babaelsosegely.hu) három gyerekes anyuka tartotta! Érdekes előadás volt, aktívan bevonva a hallgató közönséget! Az első órában ő beszélt a másodikban kezdődhetett a gyakorlás, ugyanis rengeteg játék baba volt mellette az asztalon.

Elmondta, hogy nagyon fontos a baba izomzatának megfelelő fejlődéséhez az, hogy hason és az oldalán is fektetjük a babát már a kezdeti időszakról! Ugyanis, pocakon fekve rákényszerül egy kis testmozgásra, fejlődnek a hátizmai, a medence ízületei, erősödik a kar, combok! Nem kell megrémülni a gondolattól, hogy nem kap elég levegőt, nagyon ügyesen tudják jelezni, ha aznapra elég volt a tornagyakorlatokból! A pocak fájós babák pedig kifejezetten igénylik a hason fektetést! Nyugodtan mehetnek a pocakra, az oldalukra, mi is csak elismerő szavakat kapunk az ortopédustól amikor később megvizsgálja a baba medence csontját, ízületeit és látja, hogy kellően „karban vannak tartva”, nincsenek letapadva! Nem utolsó sorban, hát nem könnyfakasztó, amikor a baba apa mellkásán – hason fekve -  és felügyelete mellett emlegeti a kis buksiját és próbál apának beboxolni egy nagyot! :)

Egy praktikus tanácsot is adott, amit elsősorban az apukák felé kell, hogy én is továbbítsak, bár a leleményes anyukák maguk is meg tudják otthon oldani! Erre akkor került sor, amikor a csecsemő vagy bölcső halálról és annak okairól beszélt! Előtte azonban pár szó a bölcsőhalálról és annak megelőzéséről!

Statisztikai adatok igazolják, hogy a babák 2-4 hónapos és a 8 hónapos koruk körül mutatnak hajlamot a légzésleállásra! Hogy miért ez a két kiugró időszak egy éves kor alatt, arra maguk az orvosok is csak nehezen tudnak választ találni! Ami biztos, hogy gyakrabban fordul elő azoknál az anyukáknál, akik meggondolatlan módon a terhesség alatt és utána is dohányoznak. A rendszeres dohányzás ugyanis hozzászoktatja a babát ahhoz, hogy kevesebb oxigén áramlik az ereiben. Ami viszont azt eredményezi, hogy a nyakszirtnél található légzésközpont későbbi, esetleges kihagyása esetén az agy nem küld jelet az újbóli levegő vétel indítása érdekében, ugyanis alapjáraton hozzá van szokva szegénykém, csöppnyi szervezete a kevés oxigén állapotához! Mindig kiakadok, amikor dohányzó anyukákat látok, most már van még egy okom a haragra!

Kivédeni sajnos nem lehet, azonban vannak praktikák, amelyekkel újbóli légzésre kényszeríthető a baba, ha ne adj ég leállna a légzése. Ha a pofozgatás nem válik be, akkor a baba fejét egy kicsit hátra kell hajtani és két ujjal egészen a garatig hátranyúlva hányásingert érjünk el a babánál! Ugyanis, mint megtudtuk a hányás központunk, pontosan a légzésközpontunk felett helyezkedik el, ingerelve egyből légzésre „kényszeríthetőek” a babák. (Persze arra is figyelni kell, ha a hányás megindul, akkor alkarra, hason kell fektetni a babát, hogy a visszabukó gyomortartalom nehogy újbóli légzésleállást okozzon!) Amennyiben ez sem válik be, akkor következik az orr és a száj együttes bekapása melletti lélegeztetés. Az elején 5 fújás aztán 30 mellkas kompresszió, két ujjal a szegycsonton. Aztán 2 befújás és ismét 30 mellkas kompresszió! (Aki még 15 befújással tanulta, üzenem, hogy megváltoztatták ennek számát, ugyanis azt tapasztalták, hogy a megrémült anyukák/apukák kb. a 12. nyomás után jönnek bele a helyes technikába). Minden befújás után figyelni kell a mellkast megemelkedik-e, akkor sem kell megrémülni, ha az első pár fújás nem a tüdejébe megy, hanem a pocakjába! Később mindenki ráérez a helyes technikára a gyomorból a levegő pedig szépen távozni fog a későbbiekben! Persze egy rémült szülőnek ez nem éppen megnyugtató, pláne nem akkor, ha valóban újra kell élesztenie saját gyerekét! Nehéz egyszerre a mentőket hívni és újraéleszteni, ha egyedül vagyunk otthon, az sem megnyugtató hogy a babák agya 4 percig bírja oxigénhiányos állapotban, de mindig mindent meg kel tenni azért, hogy újra lélegezzen, nem szabad tétovázni!

Most, hogy ennek menetét tisztáztuk jöhet az apai praktika! Sokszor látjuk filmekben és a való életben, hogy azok a kocsik, amelyekben az újszülött csecsemők fekszenek kissé döntöttek. Ennek nem az az oka, hogy a látogatók és az anyuka az ágyikóból jobban láthassa a babát, hanem mert ezzel csökkentik a bukások következtében fellépő fulladási veszélyt! Azt tanácsolta az előadó doktor nő, hogy odahaza az apukák kicsit emeljék meg a kiságy matrac, fej alatti részét valami kis fadarab vagy ék segítségével, ne akarjuk még a párnára fektetni az első időben az újszülöttet. Ezzel odahaza is elkerülhetőek a tejbukások, vagy a gyomorsav nyelőcsőbe való kerülése. Tehát megvan Marci következő apai teendője még a szülés előtt! :)

Döbbenten láttam a statisztikát, hogy évente átlagosan 85 körül vannak annak a babáknak a száma (idehaza), akik otthon, szülői gondatlanságból sérülnek és halnak meg. Leggyakoribb sérülési okok, az esés, az égés,a fulladás és a koponyasérülés. Fontosnak tartom én is kihangsúlyozni – ahogyan a doktor nő is tette - , hogy ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve burokban kell tartani a gyereket és a széltől is óvni kell! Pont ellenkezőleg! Bizonyított tény, hogy azok a babák akiket „hagynak” elesni, felborulni, kanapéra, lépcsőre mászni – persze felügyelettel – azok egyensúly központjának folyamatos fejlődésével később az iskolában elkerülhető a hyperaktivitás és a különböző tanulási rendellenességek. Azonban az is tény, hogy egy hosszú asztalterítő, egy gáztűzhelyről kilógó serpenyő fül, egy kanapé karfája igen vonzó lehet a kis togyogók számára! Egy műsorban láttam még nagyon régen, hogy arra kéri a szülőket az ott szereplő szakember, hogy amikor a baba elkezd mászni mi is hasaljunk le a szőnyegre és nézzünk körbe. Mi az amit ő lát és mi az amit elérhet! Utána jöhet a szoba minimál stílusra való átrendezése, minden veszélyes kis apróság eltüntetése az útjából! :)

De mindezek előtt vannak szabályok, mikor kell valóban kórházba menni a babával! Ha a fejre esés következtében kialakuló pukli után 24 órán belül hányás jelentkezik (ugyanis a pukli az agyat a nyakszirt felé nyomja le ahol az előbbiekben megtanultuk, hogy a hányásért felelős központ található, alatta pedig a légzésközpont, amit ha a nem kezelt baba agya elér, bizony légzésleálláshoz is vezethet), ha a baba fényérzékeny vagy megváltozik a magatartása! Égések esetén, pedig mindig a baba tenyerének a mérete és az égés fokának nagysága (1-4) határozza meg a kórházi orvosok fellépésének szükségességét! Amennyiben az égés nagyobb a baba saját tenyerénél, és kisebb hólyagok keletkeztek rajta a 20 perces hideg zuhanyoztatás után, azonnal irány a kórház! Az, hogy egy lecsöppenő rántott húsi olaj cseppecskéje a baba bőrére esik és egy icike-picike kis hólyagocskát hagy maga után, nem jelent akkora veszélyt rá, mint egy tenyérnyi nagyságú! Öröm az ürömben, hogy valóban megtanulja, hogy a sütő tényleg „zsizsi” ! :(

Az orrba feldugott, nyelőcsőben elakadt falatkák és magába a tüdőbe lejutott tárgyat/ételek esetében is hallottunk sok hasznosat!

A babák egyik kedvelt szórakozása a szülők, a háziállatok és később a maguk orrába való mindenféle furcsaság belegyömöszölése! Doktornő említett példát is: az egy napos elsősegély tanfolyamjai során mesélte neki egy felnőtt férfi, hogy kiskorában egy babszemet (statisztikailag egyébként a babszem a listavezető az orrba dugott furcsa dolgok listáján) felnyomott az orrába. Később annyira megrémült, hogy a szülei mit fognak szólni, ha elmondja nekik, ezért még feljebb nyomta a babszemet! A szülők később csak annyit vettek észre hogy nagy büdös, barnás, gennyszerű folyadék folyik a gyerek orrából és hogy valami kicsírázott odabent J A büdös folyadék jelenléte biztos jele annak, hogy valami van a gyerek orrában, még akkor is, ha nem vettünk észre semmit ebből!

A légcsőben elakadt falat vagy idegen tárgy megint más tészta! Az egy éves kor alatti gyereket úgy kell a térdünkre fektetnünk, hogy a gyomorszája pontosan a térdkalácsunkra essen és egy jó nagy határozott hátba verést követően várni kell a légzés stabilizálódására! Ilyenkor a rekeszizom feltolódik és a tüdőben megnövekvő nyomás hatására a baba kiköpi az elzáródást okozó ételt vagy tárgyat! Egy éves kor fölött pedig alkalmazzuk a Heimlich-fogást! A jobb ököl a rekeszizom alatt, ballal az öklünk alá tartunk, és felfelé-befelé mozdulattal megpróbáljuk ugyancsak eltávolítani a légcsőből az „idegeneket”.

A legrosszabbik eset, amikor lejut a tüdőbe pl.: az étel. Azt onnan kiszedni csak orvosi műtét során lehetséges! Megint egy példa a doktornőtől: egy kisfiú a Mikulás csomaggal kapott mogyoróját falatozta, amikor hirtelen megakadt a torkán a mogyoró! Anya rögtön tudta mit kell tenni, meg is oldódott a probléma! Vagyis, kezdetben azt hitték! Pár nappal később jöttek az árulkodó jelek, hogy valami esetleg még sincs rendben! Már említett barnás, büdös, gennyes köpetek jelenléte elárulta, hogy a mogyoró másik fele lejutott a tüdejébe és így próbálja az kilökni magából. Megnyugtatásul, a fiúcskának nem lett baja, a műtét után hamar felépült! Az én tanácsom pedig az, hogy ami több részből áll vagy több részre tud szétesni, azt leltározzuk is le a fulladási roham elmúlta után! :)

A komoly témák lezárásaként egy kis vicces emlékképpel zárom erről a témáról írt soraimat! A Szomszéd nője mindig zöldebb c. filmben a kislány lenyelt egy 50 centes érmét és a szülők kétségbeesetten rohantak oda hozzá, mire a 90 fölötti nagypapa megszólal:” Majd akkor rémüljetek meg, ha két húszas- és egy tízcentes jön ki belőle :) „

Elsősegély tanfolyamot követően hamarosan elérkeztünk egy másik - most a szülésznőnk által szervezett - , a Babaváró központban tartott interaktív, csoportos foglalkozáshoz: a Babamasszázshoz! Beszámoló hamarosan!

Szép napot mindenkinek!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba….kedves bírálóim!

(sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e sorokat veletek!)

 

Mint minden rendes - valamirevaló családban - vannak apukák is, akikről kicsit megfeledkezünk, amikor a baba és a mama van a figyelem központjában! 

Egy férfi szemszögéből egészen más a váradósság 9 hosszú hónapja! Úgy gondolom, érzelmi szempontokból, nekik még egy fokkal nehezebb a terhesség mibenlétének elfogadása. A mi esetünkben, ez fokozottan igaz! A gyerek kérdése korábban sokszor felmerült már köztünk, de mind a ketten a távoli jövő egyik nagy célkitűzésének tekintettük! Jókat mosolyogtunk a neveken, a TESCO padlóján hisztiző kisfiúkon/kislányokon miközben elkönyveltük, hogy „jaj de jó, hogy nekünk nem kell ezt a hisztit még átélnünk” ki nem mondott felkiáltásokkal sétáltunk tovább. 

Igaza van Laci barátunknak: „ a gyerek sosem jön a legjobbkor” …Nézzük, csak meg a mostani párkapcsolatokat! A párokban élők józanabbik fele nagyon jól elvan gyerek nélkül, az első gyerekes anyukák életkora egyre távolabb tolódik. Fontosabbnak tartják az utazást, a gyerek nélküli szórakozást, a szabadságot…és valljuk be őszintén, ki hibáztathatja őket?! Mi is ebben a cipőben jártunk! A mostani – szülőképes – generáció nem a régi generáció gondolkodásmódját, életszemléletét tükrözi vissza! Nincsenek előre elrendeltetett házasságok, nincsenek határok, senki nem várja el tőlük, hogy máról-holnapra „tegyék le a lantot” és alapítsanak családot!

Az, hogy mi nem tudtunk felkészülni Lilire, egyszerre jó és rossz is! A betegségem miatt nem sok esélyt adtak az orvosok arra, hogy a későbbiekben könnyen és egy éven belül összejöhet majd egy baba. A sok fertőzés, amit elkaptam eléggé barátságtalanná tette a méhemet, ha az előbb említett betegség még nem lett volna elég! Félre ne értse senki, az óvintézkedéseket mindig megtettük és nagy gonddal ügyeltünk rá. Lili azonban, szerintünk most akart lenni, nevezhetjük ezt a sorsnak vagy a szerencsének is, de 35 hetes tény, hogy ő itt van velünk! Megkímélt minket a próbálkozásokból adódó lelki kudarcok átélésétől, a sorozatos csalódásoktól! Nem kellett olyan egyéb módszerekhez fordulnunk, mint a hőmérőzés vagy a naptár fürkészése. Betegségem miatti ürömben igazi öröm, hogy nekünk mindezek ellenére sikerült „összehoznunk” Lilit! 

Ahogyan az előző bejegyzésben is említettem, az éremnek két oldala van! Az, hogy nem tudtunk rá lelkiekben kellőképpen felkészülni, hogy nem is terveztük megnehezítette a terhesség tényének elfogadását, legfőképpen nekem! Úgy érzem engem „súlyosabban” érintett a készen kapott tény, hogy 16-17. hetes terhes vagyok! Igaz, hogy a férfit erre soha nem lehet eléggé felkészíteni, de saját magunkat véve példaként, a férfiak tudomásul veszik, örülnek, és mennek tovább! Az, hogy kevésbé lelkisek és kevésbé látszanak kétségbeesettnek nem róható fel nekik! Hiába… jobban kezelik a válsághelyzeteket, mint mi nők! :)  Elkönyvelte és onnantól tudomásul véve a kész tényt, várakozó állásban van és ahol kell ott van és ami kell azt beszerzi! Elvégre ezt várjuk egy apától, nem igaz?! Én megkaptam és nagyon örülök ennek! 

Nem is tudom mihez kezdtem volna, amikor elmondva neki kétségbeesetten verte volna fenekét a földbe és úgy bömbölt volna, mint én! Tőlük várjuk a megnyugtató szavakat, a biztatást és a 9 hónapon át tartó türelmet, elfogadást és segítőkészséget! Az a mérhetetlen nyugalom, amikor elmondtam neki, hogy terhesek vagyunk, ráadásul egy eléggé előrehaladott állapotban, tankönyvi példa lehetne! Én sosem kezeltem túl jól életem válságos pillanatait, aki kicsit is jobban ismer, tudja, hogy ezt a feszültséget úgy vezetem le, hogy bömbölök és rettentően kétségbeesek! De úgy rendesen! Megnyugtatásként csak annyit mondott, hogy „figyelembe véve a betegségemet, tulajdonképpen ennek a babának örülnünk kell!!!! Hiszen milyen kicsi esélyekkel, de összehoztuk Lilit "….És be kell vallanom, igaza van! Lacinak is, hiszen nem a legjobbkor csöppent közénk, de örülni kell! Lesz egy közös babánk, egy olyan valakinek, akiben épp úgy benne vagyok én is, ahogyan ő! Egy kisemberke, aki most döntött úgy, hogy lenni szeretne, szerencsére későbbi vizsgálatok is azt igazolták, hogy teljesen egészséges és semmi sem ronthatja el a várakozás örömét! Egy teljesen új világ kapujában állunk, most és nem 2 év múlva! Most és a jövőre vonatkozóan kell helyt állnunk vállalva minden rosszat és jót, ami a gyerekneveléssel jár!

Ez a nyugalom, ami sugárzik belőle nagyon sokat segített nekem abban, hogy én magam is teljes mértékben megbarátkozzam a helyzettel! Heteken át teljesen idegen volt számomra az anya szerepe. Nem tudtam mit kellene éreznem, hogy azt mondhassam, igen én erre felkészültem! Az, hogy a rákövetkező héten megmozdult csak még jobban tudatosította bennem a tényt, hogy szülnünk kell! Rettentően féltem, hogy esetleg később meggondolja Marci magát vagy a kapcsolatunk megy rá erre az állapotra! Igyekeztem erősnek mutatkozni, nem csak a munkahelyen, a barátok előtt, Marci előtt is! Be kell vallanom, amikor nem volt itthon sokszor vörösre sírt szemekkel sírtam magam álomba, mert nem tudtam mi is vár ránk, hogyan készüljek fel rá! SAJÁT BABA! Nem a nővéremé, nem a bátyáméké, nem a barátnőméké! A MIÉNK! Arra rájöttem, hogy nem egyik napról a másikra fogok ezzel a ténnyel megbarátkozni, de ahogyan telt-múlt az idő és nőttön-nőttünk, egyre többet mocorogva kezdet leesni a tantusz! Nem állítom, most sem, hogy erre 100%-an fel lehet készülni, de ha van egy stabil környezet körülötted, nem gondolom, hogy ne lehetne ezzel megbirkózni! Elvégre nem kell izgulni, ami be ment ki is fog jönni, így vagy úgy!:) Tudom, hogy ott lesz velem és együtt csináljuk! Egyikünk sem tudja, mit kell csinálni a szülés egész ideje alatt vagy, hogy mit fogunk érezni mikor a kezünkben lesz, de együtt vagyunk és szerintem ez a legfontosabb!

Sokszor, sok helyen, sok szituációban jön elő, elsősorban a férfiak szájából, a pénz kérdése! Jogos a téma felvetés és az aggodalom, valóban eléggé sokba kerül egy gyerek felnevelése és igen gyakran tapasztaljuk, hogy a kiságy és a kisruha vásárlási lázban elvesző anyukákat ez nem érdekli. Pedig igenis beszélni kell róla! A mai világban pedig kiváltképpen! Jogos a félelem, de azt azért szögezzük le, hogy ha mindig a legmegfelelőbb pénzügyi helyzetünkre való felkészüléssel töltjük a napjainkat egyszer csak tényleg azt vesszük észre, hogy 50 évesek leszünk maholnap! 

Megemlíteném az engem bírálókat is, akik megannyi csúnya telefonhívás és e-mail (távoli ismerősök, akikkel jó ha 5 évente találkozom) által fejtik ki véleményüket arról, hogy PL:   hogy képzelem, hogy még mindig és ameddig csak a pocak engedi dolgozni szeretnék?! Vagy hogy nem vettem észre a terhességem és hogy hogyan is titkolhattam el Marci elől a tényeket ?! De ami a „legjobb”: Hogyan vagyok képes egy Marci félének gyereket szülni, hiszen ismerjük milyen makacs, kissé egosita és sorozatosan a lelkemen átgázoló típus stb, stb / Apróbetűs lábjegyzetként, itt jegyezném meg, hogy szemtől-szemben még nem merték elmondani a véleményüket ezek az emberek! / Az ő kedvükért, most és utoljára az álláspontom a terhesség alatti munkával kapcsolatban…pontosítok, az ÉN terhességem alatti munkavégzésemről, a terhességem valódi okairól és a rengeteg egyéb vádról néhány mondatban:

Sokan hányják a szememre, hogy az nem lehet, hogy a 17. héten „vettem észre” hogy terhes vagyok! A válasz pedig nagyon egyszerű, valószínűleg az egyszerűsége miatt nem értik meg a bírálóim, kritikusaim! A PCO szindróma egyik velejárója a hihetetlenül rendszertelen menstruáció, a peteérés teljes kimaradása hónapokon át! Mióta az eszemet tudom, végig ezzel küzdöttem, csak a nevét nem tudtam 2 évvel ezelőttig! Mivel egy évben jó, ha négyszer menstruáltam megszoktam, hogy nem rohanok minden kimaradó menstruáció után a patikába terhességi tesztért, tudva hogy mi mindent megtettünk Marcival annak érdekében, hogy ne legyen gyerekünk! Korábban is előfordult, hogy a hormonok játékszereként a fél éves menstruáció kimaradás következtében szédültem és nagyon fáradtnak éreztem magam! A július végén jelentkező egész napos kisebb szédülések, fáradékonyság és a kis hányinger sem engedett arra következtetni, hogy terhesek lennénk, mivel igen sokszor mentem vissza ezzel a tünettel a dokihoz a PCO kezelés alatt, hogy végre kezdjünk valamit ezekkel a tünetekkel. Nem beszélve arról, hogy HA az üzemi orvosom nem elégszik meg a 3 hónappal a teherbeesésem időpontjának megállapítása előtt a PCO kezelés közepén elvégzett vérvizsgálati lelettel, hanem bekért volna egy friss leletet, akkor kiderült volna a terhességem jelenléte ill. amennyiben júliusban a nőgyógyászom szintén új vizsgálatokat rendelt volna el kiderülhetett volna előbb is. Ezt a sorsnak tulajdonítom a mai napig!

Hogy mégis hogyan jöttem rá? Íme: Egy héttel a 17. heti terhesség megállapítása előtt kezdtem mindentől puffadt lenni, az alhasam pokolian érzékeny lett, kevés és világos piros vérzést tapasztaltam egy héten át és a hason fekvés maga lett a pokol! A görcsöket és a puffadást egyértelműen annak tudtam be, hogy hamarosan végre meg fog jönni a menstruációm, ahogyan azt ti is biztosan tapasztaljátok, mint megelőző tünetek együttesét! (Elnézést, hogy a lányokhoz beszélek, de többen vagytok rendszeres olvasóim, mint a férfiak) Az hogy egy héten át kis vérzem volt egyáltalán nem volt ritka az én életemben! Mint minden alkalommal, amikor sokáig nem jött meg, gyakran előfordult, hogy az erősebb vérzés bekövetkezéséig kisebb vérzéseim voltak, gyakran akár 3 héten át! Tanultuk az iskolában is, ha vérzel nem vagy terhes! Nos, elárulom, a terhesség első 3 hónapjában a kis vérzéstől a rendes vérzésig mindenféle mennyiségű vér elhagyhatja a méhedet! Nem 100%-os a biológia könyv, itt tennék egy felhívást a könyvírók, szerkesztők és a kiadók felé!

Elballagtam hát 2012.09.24.-én Dr. Barna János SZTK-s nőgyógyászomhoz és a többi már történelem. A fentiekben olvashatták lelki levezetését ennek a történetnek. Szóval az vesse rám az első követ – de személyesen ne üzenetek által – aki hasonló helyzetben, első gyerekes anyukaként nem ismerte fel terhességét PCO, vérzés, menstruációs görcsök kísérete és gumi használata mellett!

A következő napirendi pont, amit már a fentiekben is említettem, Marci hozzáállása a terhességhez és az, hogy hogyan képzeltem a neki való gyerek szülését!

Nem kívánok ódákat zengeni a tökéletes kapcsolatunkról, mert oltárian nagy hazugság lenne, máskülönben a tökéletes kapcsolatokban nem hiszek! Bennünk viszont igen! Nem egyszerű vele az élet, ezt tudjuk jól, de legfőképpen a barátnőim, akiket időről-időre sokkoltam mindazzal a sok rosszal amit Marci követett el ellenem, vagyis a lelki békém ellen! Volt oka Marcinak rászolgálni a vádlóim által feltett kérdésekre! NEM tagadom!

Sokféle magyarázattal szolgálhatnék, hogy mégis mi volt az oka a sokszoros megbocsátásoknak (mielőtt megint elindulna a pletykaáradat, elmondanám hogy nem megcsalásról van szó, hanem félreértésekből adódó lelki nehézségekről), de nem teszem meg ezt a szívességet vádlóimnak, mert ez csak ránk tartozik, senki másra! Mindenki láthatja, hogy egymás nélkül nem tudunk élni és amióta sikerült a dolgot egy éve megbeszélnünk a dolgok változáson mentek át! Volt értelme felvenni a harcot egy Halak személyiségnek egy erős Nyilas személyiséggel :) (akik nem tudják mi jellemző e két jegy szülötteire olvassanak utána és utána bólogassanak elismerően bőszen, hogy mibe vágtam én a fejszémet :))

Én hiszek abban, hogy a lelkem, az érzelmi állapotom stabilizálódása, a „ráncok” eltűnése tette lehetővé, hogy 20%-os teherbeeséséi valószínűség mellett megfogant Lili!

Másik kedvenc példám, amit a fejemhez vágnak gyakran, hogy miért szeretném annyira megváltoztatni a Marcit?! Itt szögezném le, nem teljes egészében szerettem volna ha megváltozik, hanem ha bizonyos dolgokban! Egy olyan ember aki kompromisszumra képtelen, igen nehéz elérni a legcsekélyebb változást is, nemhogy az összes rossz szokása elhagyását! DE részben már sikerült és ennek nagyon örültem, majdnem 5 évi és még ki tudja mennyi munka eredménye, de nagy fejlődésen ment át kapcsoltunk! Erősebbek lettünk együtt, a Lili pedig még jobban összekovácsolt minket lelkiekben! Amióta kiderült, hogy apai örömök elé néz, egyre jobban látható a változás maga!

Kijelentem, hogy egy ilyen embernek, mint a Marci, igenis merek és akarok gyereket szülni! Mert kellően felkészült, mert szeretem, és mert tudom, hogy meg akarjuk csinálni és mert közel sem arról a Marciról beszélünk már aki 2 éve volt és mert hiszem, hogy Lili által egymást is jobb emberré formáljuk!

Miért hiszem azt, hogy én tökéletes vagyok?! Neeem, el kell hogy mondjam kedves véleményező, nem hiszem, sőt tudom, hogy nem vagyok tökéletes! Ahogyan te sem kedves bírálóm! Nincs tökéletes ember, ezzel tisztában vagyok! Én is nehezen adom fel az elveimet, a saját gondolataimat,érzéseimet, véleményemet, ahogyan mindenki más – lásd Marci – de a mi kapcsolatunkban én vagyok az, aki elnézőbb és alkalmas a kompromisszum megfogalmazására, kimondására és annak végig vitelére azért, hogy a kapcsolatunk egyre jobbá és jobbá váljon! Amennyiben ezt a tulajdonságomat nem érted meg, abban az esetben nem tudok jobb válasszal szolgálni elégedj meg ezzel!

Végezetül a munka! Talán ez az a téma, ami leginkább kiveri a biztosítékot! Vannak elveim ezzel kapcsolatban, az talán baj? :(

Hangsúlyozom, belefáradtam a rengeteg bírálatba és abba, hogy nem hagyják, hogy elmondhassam a véleményemet vagy hogy kiálljak az igazamért! Tudom, hogy nem gondolkozunk egyformán, pláne nem a gyerek és a munka kérdésében, de ha én el tudom fogadni az ő gondolkodásmódját, akkor más miért nem tudja az enyémet?

Nagyon egyszerű az amit szeretnék, az okai még inkább! Nem vagyok az az otthon ülős anyuka típus de nem is vagyok karrierista picsa aki a családját elhanyagolja és a babysitter-re bízza a piszkos munkát! Az én elképzelésem szerint, a baba megszületésétől számított fél év múlva 4 órás műszakban, heti 5 nap visszatérnék a Hidria Bausch Kft-hez és folytatnám a másfél éve elkezdett munkámat! Nem azért mert én egy nagy valakinek érzem magam, azért mert érzem, hogy nekem ez így a legmegfelelőbb! Nem igazán hiszem, hogy ha heti 5 nap 4 órában a nagyszüleivel és/vagy az apjával lesz abból neki komoly szellemi sérülése lenne vagy, hogy nem fog ettől megfelelően fejlődni! Az első hat hónap meghatározó, akkor csak az övé leszek, vele vagyok! Később azonban meg kell tanulnia, hogy nincs mindig anyu odahaza, neki is mennie kell, és ettől nem dől össze a világ! Mondják, hogy így később lemaradok a nagy és első pillanatokról, de nem bánom! Úgy sem lehet minden nagy pillanatnál ott lenni és még másnak csak egy pillanat jut nekem ott az egész élete, hogy részesülhessek a későbbi első vagy második pillanatokból, ami akárhonnan is nézzük nekem így is úgy is az első lesz!

A másik dolog, hogy egy éves kora után bölcsibe szeretnénk adni és 8 órásban dolgozni! A többes szám nem volt véletlen, Marci is egyetért abban, hogy a bölcsi semmi károsodással nem jár! Talán a kevésbé bírálókat meg tudom győzni azzal, ha elmondom, hogy fontos a nagyszülei és a mi számunkra is, hogy egy olyan bölcsibe írassuk ahol kellően foglalkoznak vele! Gondolok itt az idegen nyelvekre, a különórás programokra és a rengeteg különféle képesség és készségfejlesztő játékra! Tudom, hogy nem két forint az ilyen bölcsi, de remélem nem kell mondanom, hogy a későbbi jövőjét szeretném ezzel megalapozni! Nem fogom túlhajtani, sem egyik külön órás foglalkozásról a másikra cipelni, nem hagyva neki nyugtot mielőtt bárki ezt szűrné le! Mivel diákmunkáztam bölcsödében és vigyáztam is két csöppségre egy éven át, annyit azért sikerült leszűrnöm, hogy sem a „túl-képzésnek” sem az „alul-képzésnek” nem látom hasznát a gyerekek esetében! Van egy köztes arany középút amit érzem, hogy mi meg tudunk találni és tudunk a későbbiekben úgy változtatni, módosítani rajta, hogy az Lilinek a legmegfelelőbb legyen, a véleményét meghallgatva!

Arra a kérdésemre, amit a vádakra való magyarázat alapján teszek fel a levél zárásakor, soha nem érkezett még válasz!

A kérdés a következő: Rossz anya vagyok, mert igyekszem megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között és a gyerekemnek a lehető legjobb alapokat szeretném biztosítani a jövője számára???

Vállalom, nem érzem magam annak (rossz anyának) és még egyszer zárásként hangsúlyoznám, hogy ez az én véleményem és érzéseim a gyerekneveléssel kapcsolatban mindenki más, másfajta véleményét tisztelem és teljes mértékig megértem!

Végezetül pedig, mivel hála a jó égnek szinte a végig panaszmentes terhességet tudhatunk a hátunk mögött, megtehettem, hogy dolgozom, ameddig csak lehet! Nem akartam otthon feküdni, ha pénzt is kereshetek, egy olyan munka által, ami egy terhes nőre semmiféle fizikai vagy komolyabb lelki megterhelést jelentene! Nem,... nem azért mer skót vagyok, vagy mert nekem kell eltartanom a gyerekünket, mert Marci nem képes rá! Szó sincs ilyesmiről! Azért mert ettől érzem magam teljesnek és biztosíthatok mindenkit afelől, hogy végig Lili egészsége és fejlődése volt a szemem előtt és kész vagyok akár most is letenni a munkát, ha az egészsége így kívánja vagy ne adj ég, a későbbiekben egy komoly betegség miatt! Képes vagyok, voltam, leszek a munkára mindaddig még a jövendő családom ezzel nem károsítom meg! Képes vagyok dolgozni akkor miért ne tehetném meg? Nem hiszem, hogy az asszonynak 0-24 otthon a helye, valaki viszont ebben hisz! Elfogadom azok véleményét 100%-ban, de azok akik szidalmaznak, káromkodnak, kibeszélnek a hátam mögött és nem engedik, hogy elmondjam a véleményemet nem tudok mást mondani, mint ezt a bejegyzést olvasva reménykedem, hogy megértik az álláspontomat és elfogadják véleményemet, életszemléletemet és a kapcsolatunkat Marcival olyannak amilyennek MI szeretnénk! Köszönöm!

Helyzetjelentés!

Jelenlegi helyzetünk: harántfekvés

Ahogyan a képen is látható, keresztben feszíti szét a hasamat és esze ágában sincsen lefordulni és fejjel lefelé tölteni hátralévő pocaknapjait! Most kaptunk 2 hét türelmi időt, hogy sok pihenés mellett, megforduljunk! Ebben a két hétben még dolgozom, de megígértem a doktor bácsinak, hogy munka után szorgalmasan bebújok az ágyikóba és tényleg semmit nem csinálok, ahogyan parancsolta! 

Van feltétele is a befordulásnak…amennyiben ebben a 2 hétben nem fordul be úgy beutalnak a Szent Imrébe a maradék időre elfekvőre és kb. a 38. hét tájékán megcsászároznak és megkezdhetjük jövendő közös életünket. Őszintén remélem, hogy befordul ebben a 2 hétben, mert 3-4 héten át egy kórházi szobában összezárva pár anyukával, egész nap fekve nem az én műfajom! :(  Ebből következik az is, hogy ha és amennyiben befordul, akkor saját maga szabhatja meg a születése időpontját, indulhat a menet, természetes szüléssel! 

Tapogatva a hasam és a mai rúgások hollétének megfigyelése alapján jelenthetem, hogy még ma sem fordult le! No de majd holnap!:)

Tanácsok jönnek millió számra, valaki azt mondja, mondjam meg neki kerek-perec, hogy fordulnia kell, valaki különböző tornamozdulatokat javasol, valaki pedig azt mondja, hogy kár bármit is csinálni, annyira kevés már a hely a hasamban, hogy most már nem fog tudni megfordulni! Indulhat a fogadás, tegyék meg tétjeiket! :)

Amennyiben beutalnak a Szent Imrébe Marcira nyugis hétköznapok várnak – nem lesz asszony a háznál – én viszont belebolondulva a fekvésbe, néha megpróbálok jelentkezni és elmesélni az ott látottakat, hallottakat, történéseket! 

Mivel az utolsó utáni pillanatban is befordulhat, a doktor bácsival együtt bizakodunk, hogy elkerülhető a császár. Mesélte, hogy volt olyan anyuka, akit már toltak volna az előkészítőbe, hogy megcsászározzák, amikor is megcsinálták az utolsó ultrahangot és látták, hogy befordult! Nálunk is várakozó állás van, meglátjuk mi sül ki belőle!

Azt viszont már sikerült megtudom, hogy ha beindulna a szülés, akkor nem az 5 perces fájásoknál kell csak bemenni a kórházba, hanem már jóval előtte, ugyanis ebben az esetben azonnal tolnak minket császárra!

Nem érzem magam kevesebbnek, mert fennáll a császárral szülés esélye, szemben a sokak által átélt természetes szülés egyedi és vissza nem térő élményével! Mindkét megoldással teljes mértékben megbarátkoztam és most már jöhet bármi, nem lesz sem fájdalom menteseb, sem könnyebb! A szülés nehéz dolog, de most már fejben is készen állok rá! 

Kismama tornán volt egy szószátyár jövendő anyuka, aki mesélte, hogy napokig sírt, mert az orvos megmondta neki, hogy császár és pont! Szerette volna önerőből megcsinálni a dolgot, értem a szomorúságának okát, de ettől nem lett kevésbé fontos annak a kis emberkének az életében, sem a környezetébe élők szemében! Szerintem egy óriási hiedelem, hogy a császár sokkal jobb és könnyebb megoldás, és aki ezt a módot kapja – avagy választja a magánklinikákon – kevésbé értékes!

Emellett történtek jó és rossz dolgok is! Kezdem a rosszabbikkal, essünk túl rajta az elején:

Soha nem álmodtam még iszonytatóan véres és rémisztő álmot, ami egy hatalmas sikítással ébresztett volna fel és félig Marcit mellettem. Az álom legvégén egy véres kéz hirtelen hátulról megragad és magához húz…nem volt éppen kellemes! Lili is megrémülhetett, mert utána minden irányban minden testrészével kapálózott, remélem azért ő nem látott ebből semmit! 

A másik, hogy a rákövetkező éjszaka közepén iszonytatóan fájdalmas derékfájásra ébredtem! Ez nem az a derékfájás, amit nemrégen ecseteltem, ez egy a fenekem legaljától a nyakam végig kisugárzó, hosszantartó fájdalom volt. Mozdulni sem tudtam, aki már gyermekes blog olvasó nyugtasson meg, hogy többé ilyen fájdalom nem lesz és csak egyszeri alkalom volt! ….Ó és a vizesedést még nem is említettem…tegnap vacsora alatt megfigyeltem, hogy nagyon „aranyosan” bevág a lábamba a zokni. Abban reménykedem, hogy ez a jelenlegi kis vizesedés nem fog elfajulni! Michelin baba nem szeretnék lenni semmi pénzért sem!

Jó dolgok között említeném meg a mi Széles Ágnes szülésznőnket! Nagyon jópofa csajszi, látszik rajta, hogy szívét lelkét beleteszi a munkájába! Mivel fogadott orvosunk és szülésznőnk lesz (Szent Imre előírja, hogy ha fogadott orvosod lesz akkor vele szülésznőt is kell fogadnod), ezért kötelezően két egy órás magán elbeszélgetést kell tartania a leendő szülőkkel a szülésznőnek. Az első pont tegnap este volt. Néhány dolgot én is elmesélnék, amikről régebben iszonyodtam, de a tegnapi nap után felvilágosodva, másként látom a dolgokat!

Kis kitérő mielőtt folytatnám:  www.babavaró.hu oldalt ajánlom minden kismama és leendő kismama figyelmébe. 3000 ft-ba kerülnek személyenként az előadások, de nagyon érdekesek, rengeteg információval szolgálnak és nagyon kötetlen, kényelmes, hatalmas párnás kanapékon fetrengve hallgathatod meg a mondanivalójukat! Étkezéssel, szüléssel, szoptatással, gátvédelemmel kapcsolatos előadások sokasága hónapról hónapra! Elsőgyerekesként kifejezetten hasznosnak találom! Figyelem, ezek az előadások nem keverendőek össze a Szent Imre kórházban, minden második kedden tartott előadásokkal!!! Ezeket az alkalmakat a fájdalomcsillapításról szóló részben magasztaltam! 

Visszatérve: Nem tudom ki mennyire hisz a homeopátiás szerekben, de a szülésznők nagy többsége egyre több kórházban kifejezetten ajánlja! Nincs ez így másként a Szent Imrében sem. Négy kimondhatatlan nevű üvegcsét kell beszereznünk, nyelv alatt oldódó tablettákkal, amiknek a funkciója minden héten más-más feladatot lát el! Van, amelyik az idegeket nyugtatja van, amelyik természetes szülési hormon –oxitocin - növényből kinyert megfelelője,  van amelyiknek nagyfokú regenerációs és sebgyógyító hatást tulajdonítanak! A lényeg, hogy a 37. héttől meghatározott sorrendben és napokon az előírt mennyiséget kell beszedni! 

Másik nagyon fontos alapelve a szülésznőnknek – aminek én személy szerint külön örültem – hogy céljuk a teljes gátvédelem! Gondoltátok volna, hogy ez a kb. 3 cm vastag izomrost a papírnál is vékonyabbra nyúlik ki, mikor a szülés alatt a magzat legnagyobb testrésze, a feje készül megszületni? Azért nem csak a Lili tud meghökkentő változásokon átesni, én sem vagyok piskóta!:) A teljes gátvédelem nem garantált, mert senki nem látja, előre mit hoz a jövő, mert inkább vágjanak, mint hogy szétrepedj, azonban ennek egyik legjobb megelőzési formája a gátmasszázs amiről mindjárt néhány szóban beszélek! 

Előtte a vágás irány! Ugyanis ez is megváltozott az elmúlt jó néhány évtizedben, amióta a gátmetszést végzik az orvosok! Amit tudunk róla az az, hogy mindenki fél tőle! Nem tudja egészen pontosan mi az, de olyan mélyen belénk kódolták a gátmetszéstől való félelmet, hogy ha csak meghalljuk, már összeráncoljuk a homlokunkat és grimaszokat vágunk, egy hangos „úúúúú” kiáltás kíséretében. A másik véglet, amikor a valaki valakijétől hallott rémtörténeteket osztjuk meg egymással. Nem szabadna, hogy egymást riogassuk, de valamiért szükségét érezzük a kapott információ továbbadásának, nem mintha ettől bármi is elkerülhetővé válna a későbbiekben. Ennek okára valaki rájön, akkor ossza meg velem! Pedig igazából a nők (itt nem említem a férfiakat, mert nekik egy másik galaxis a gátmetszés, mint fogalom) nagy százaléka szerintem nincs tisztában ezzel sem! Mondom én, első kézből! A vágás irány megváltozása nagy mértékben megkönnyítette a szülés utáni regenerációt, csökkentve az égő, húzó, viszkető és érzékeny varrásheg okozta kellemetlenségeket! Régebben ugyanis a hüvely nyílásától a végbél felé ejtettek egy rövidke vágást (itt mondanám el, hogy nem egészen a végbélnyílásig), tehát függőleges irányban. Ma már ezt kicsit jobbra/balra döntött vágás mellett végzik. És itt most hagyj idézzek egy cikkből, amit nagyon érdekesnek találtam :

„jó állapotban maradnak a nők medencefenéki izmai. Ez megelőzi a későbbi hólyagsüllyedést, akaratlan vizeletcsepegést, hüvelytágulást…

Cikk is megemlíti, hogy elkerülhető a gátmetszés többféle praktikával az egyik ez: „Az irányított és gyengéd nyomás kevesebb sérülést okoz az édesanya szöveteiben, mint az erőteljes nyomás. A szülésznő és az orvos rendszerint segítik a szülő nőt, és szólnak, mikor nyomjon, vagy mikor végezzen légzőgyakorlatokat a nyomás felfüggesztésének megkönnyítésére. Az anya szövetei akkor tágulnak fokozatosan, sérülésmentesen, ha a baba feje lassan, természetes ütemben halad át a szülőcsatornán. A gátmetszés nélkül zajló szülések negyven-ötven százalékában semmilyen sérülés sem keletkezik.” 

Ezért is fontos, hogy egy hullámhosszon legyetek a későbbi szülésznőddel! 

A másik praktika a gátmasszázs, amiről már a fentiekben is említettem:

Egyáltalán nem olyan rémisztő és visszataszító dolog, mint ahogyan azt sokak gondolnák így első hallásra! A lényege, hogy mivel a pocak miatt mi magunk már nem érjük el a gátfalat, ezért apa segítségét kell kérni! A 37. héttől a mutató és a középső ujj segítségével U alakban körbe masszírozza belülről a méhfalat, majd miután elmúlik a kezdetben fellépő kissé égető érzés, úgy a két ujjával lefelé kezdi el tágítani az U alakunk fenekét, magyarul a hüvelybemenet legalját! Ezzel edzhetőek a gátizom rostjai és sokkal hamarabb kezdődhet meg a tágulási szakasz! Nem mindegy ugyanis, hogy 16 órát vagy csak 6 órát vajúdunk! Nem hangzik soknak ez a 10 óra 5 percenkénti egy perces fájásokkal nem lehet leányálom! A lényege, hogy elalvás előtt kell közvetlen elvégeznie apának ezt a műveletsort, rengeteg olaj társaságában, (mert a lányszövetek hamar elnyelik az olajat) speciálisan 5 gyógynövényből összeállított gátmasszázs olajjal. Azét lefekvés előtt, mert így tudnak az éjszaka folyamán leginkább aktivizálódni a gyógynövények hatóanyagai. Folyamatosan járkálnánk utána még pisilni, semmit nem érne az egész! 

Mindezek mellett még rengeteg hasznos információt szedtünk össze a tegnapi találkozó alatt, de az már egy másik történet! :)