Ismét a legelején szeretném
megköszönni, hogy nemzetközivé váltunk:
Mindenkinek köszönöm és a kedves
üzeneteket, hívásokat és a szurkolást! :)
34. hét!
Lili készül egy bebábozódott
állapotból igazi, csodaszép pillangóvá fejlődni, én pedig bebábozódom! Igyekszem
minden utolsó energiámmal leellenőrizni a listámat, a kórházi táskát
sokadszorra átnézni és elintézni minden hivatalos ügyet, minden baráttal
találkozni és beszélgetni néhány szót, mert a szülés utáni kezdeti időszakban
erre sok időm nem lesz! Akárhonnan is nézzük, nővérem gyerekeit „nevelgetni”
nem ugyanaz, mint a sajátodat! Bebábozódom, de ígérem azért a blogon keresztül
hírt adunk magunkról!
Most már én is érzem, hogy
valaminek a vége felé járunk! Nem csak lelkiekben, de a szervezetem is. Eddig
nagy örömmel tapasztaltam, hogy a terhesség alatt tényleg nem hullik a hajunk,
és hogy a bőrünk kitisztul, az arcunkon is ott ül az a kedves kis pír, ami az állapotos
anyukákra annyira jellemző. Külön örültem, hogy a terhesség előtt meglévő
halovány kis visszereim nem hogy felerősödtek volna a terhességi hormonoknak
köszönhetően, hanem szépen elmúltak! A terhességi csíkok is igen messzire
kerültek el, semmiféle bőrprobléma nem látható pocakomon. Az utolsó időszakban
fellépő vizesedés sem látható sehol rajtam…háleluja! :)
Sokak kérdésére válaszolva – „Mennyit híztál?”
- , 8 kiló hízás szerintem még a nagyon jó kategóriába sorolható, figyelembe
véve, hogy ebből 2,5 kiló Lili, 1 kiló a magzatvíz és ugyancsak 1 kiló a
lepény. A védőnőm és az orvosom szerint a maradék kb. 5 kiló ami rajtam marad
szülés után egy optimális állapot, még akkor is ha most még az utolsó hónapban
1 kilót mindenképpen fog hízni. Azonban nem is én lennék, ha erre a + 5 kiló
felesleg elleni harcra ne készülnék fel kellőképpen. Jelentem, Johnynak köszönhetően megkaptam
dvd-re kiírva Réka szülés utáni torna programját! Elvégre van egy párunk,
akinek továbbra is meg kell felelni és továbbra is ugyanolyannak szeretne, mint
a terhesség előtt! Személy szerint nem ítélem el ezért a férfiakat, nehezen
viselik a változásokat! Tegyük a
szívünkre a kezünket és merjük bevallani, hogy mi sem örülnénk, ha a párunk
teste hirtelen (ami mondjuk itt egy éves intervallum) megváltozna, felszaladna
10-15-20 kiló. Mielőbb keresztre
feszítenének a többiek, gyorsan elmondanám, hogy egy árva szóval sem kérte vagy
jelentette ki Marci, hogy szeretné a régi Nyuszko alakot visszakapni a szülés
után! Egyszerűen ÉN SZERETNÉM magam újra a réginek tudni!
Minden fentiekben felsorolt
áldásos hatás ellenére azonban visszautalva a szervezeti változásokra, kezd igen kicsi lenni a hely nem csak Lili
számra, de számomra is! Az arcbőrömön megjelentek az első pattanásszerűségek,
az utolsó gonosz kilók pedig a fenekemre és a vádlimra rakódnak le, amitől még
inkább elefántlábúnak érzem magam! Hiányzik a hason fekvés, az hogy tudjak
végre hajolni és a magas sarkú cipőim! Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már szívesen leadnám „aranyos terhemet”
és megkezdeném a bebábozódást, hogy újra minden a régi legyen, de egészen
megváltozott környezetben! „A hormonok játékszere egy anyuka” - mondja mindig
kedves Dr. Barna János nőgyógyászom, de eddig igazán ennek jelét nem tapasztaltam!
Most már elmondható, hogy tényleg látni lehet a haloványan felsejlő fényt az
alagút végén! Nekem sokat segítenek, a terhesség miatt kialakult
alvásképtelenségben eltöltött idők alatt olvasott könyvek és fórumok! Jó
olvasni mások tapasztalatait anélkül, hogy rákontrázna a saját tüneteimre,
hallgatva az órákon át tartó „nálam ez meg az volt, de nálad is tuti ez lesz”
mondatokat. Egyfajta anonimitásba és egyfajta átlátszó köpenybe burkolózva
térképezem fel a majdani terepet, érzéseket, történéseket!
Az sem hozott megnyugvást, hogy a
hétvégén hazalátogatva anyukám és ma reggel azok a kollégák, akikkel ritkábban
futunk össze a folyosón közölték, hogy kerek lett az arcocskám! Nem merik azt
mondani, de nagyképű lettél..:D Anyu szerint ez annak a jele, hogy valami
készül! Szerinte még február végén meg fog születni Lili! Hát a próféta szóljon
belőle, bár még mindig tartom azt az állításomat, hogy oké, megszülethet de ne
a 37. hét előtt! Koraszülöttként egy idegen, ügyeletes kórházban szülni a jól
megszokott és elgondolt Szent Imre helyett nem lenne túl jó sem neki sem nekem!
Arról nem is beszélve, hogy akkor elbukjuk azt a sok tízezer ft-ot amit a
magánorvosunk magánrendelésekor volt képe elkérni a doki bácsinak! Anyu
állításával vitatkozni pedig nem lehet, megérzései eddig minden állapotos és
szülő nővel kapcsolatban bejöttek! Valami furcsa szenzora van amiből még mások
előtt képes megmondani, hogy valaki terhes-e vagy sem!
A könyvek ilyenkor is megnyugvást
adnak! Egyik ámulatból a másikba esem, mikor a terhességgel járó
érdekességekről olvasok! Pl tudtátok, hogy a baba mikor szopik és bekapja a
cicit és az orrát szinte belefúrja a bimbó fölötti bőrbe, akkor is kap levegőt,
mert a széles babaorr lehetővé teszi, hogy az orrával „oldalról” lélegezzen,
ahol a mama cicije nem zavarja ebben!?
Vagy, hogy a baba a szülés utáni
másodpercekben azért kapja be az öklét -
és később is – mert a mama mellbimbója körüli barna bőr jellegzetes illatát
érzi rajta és ezáltal képes akár segítség nélkül is megtalálni az anya cicijét?
Hihetetlen, hogy a pocakban a szervezetem az én cicim illatát kódolja a Lili
kézeire…..később sem kell megriadni ha a baba az egész öklét benyomja a szájába,
mert egyfajta megnyugvást okoz neki az
anyu cicijének illata a kezecskéin! Ez az illat lekopik, mikor már szilárd
táplálékra tér át a baba, de mindenképpen megdöbbentő, hogy mit képes a
természet véghezvinni!
Miért nyeli le a baba a
magzatvizet? Miért ásítozik annyit? Ilyenkor a lenyelt magzatvízzel értékes
cukrokat tud kinyerni, amit máskülönben a placentán keresztül nem kapna meg!
nem beszélve arról, hogy közben a nyelési reflexét is csiszolja, finomítja!
A szemei már a 7. hónaptól egyre
gyakrabban vannak nyitva, és minden fénnyel való érintkezéskor – vagyis mikor
majd kinyitja a szemeit – fejlődik a szaruhártyája, kialakulnak a szín
pigmentek amik meghatározzák a későbbi szemszínét. Nem beszélve arról, hogy
ilyenkor is élesedik a szeme! Azok a babák akik sokat alszanak és nőnek fel
szórt fényű helyiségekben gyakrabban lesznek színtévesztők, ne adj ég,
látássérültek!
A legmegdöbbentőbb azonban a
szíve! Nem csak az, hogy 140-180 között ver percenként, a felnőtt emberek 120
dobogás per percéhez képest hanem ami akkor történik amikor megszületik és
felsír! Ugyanis a szív kamrái és pitvarjait semmi sem gátolja abban, hogy
körbe-körbe keringessék a vért a szívében, nincsenek csapóajtók, amikről
mindenki tanult biosz órákon! Ezek a csapóajtók, terelők akkor lépnek inaktív
állapotból egész életen át tartó műszakba amikor megszületünk! Ugyanez a
helyzet a tüdővel is! Semmi dolga nincs a tüdőnek a pocakban, zárt ajtók mögött
fejlődnek a léghólyagocskák, de a szülés pillanatában hirtelen kitágulnak és
megtelnek oxigénnel! Ennek egy legkézenfekvőbb jele a baba hangos sírása! :)
Nem említve a fej puha, egymásra
csúsztatható kis koponyacsontocskáit, a pisze kis orrot, a befordítható a
vállakat, ami mind-mind azt segíti elő, hogy ő éppen és egészségesen jöhessen a
világra és utána is képes legyen a fejlődére!
Hiába... mondom én hogy pillangó
születik! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése