2013. február 21., csütörtök

PAUSE




Megvolt az utolsó kozmetikai kezelés, az utolsó gyantáztatás, az utolsó körömápolás, az utolsó fodrász, az utolsó nagybevásárlás és már hónapokkal ezelőtt az utolsó kicsapongás. Mindezeket szépen sorban, az idő múlásával majd visszavezetem az életünkbe, de nem egyszerre!

Még egyszer utoljára átnéztem a kórházi csomagunkat.  Sárga post-it cédulákkal ragasztottam ki a szoba minden egyes fontos négyzetméterét – utasítások Marcinak, mit hol talál, és mit kell elintéznie, amikor én a kórházban leszek – a szekrényekből kipakoltam a terhes ruhákat és egy aranyos kis dobozba hajtogattam őket, nagy piros „terhes ruhák” felirattal a tetején.(Csajok, bármikor kész az újbóli használatra, csak szóljatok, és már szállítom is :))

A terhes kiskönyvem végébe bekészítettem az utolsó teljes vérkép leletemet, benne a vércsoportom feltüntetésével (a vicces, hogy mindenben különbözünk Marcival, de a vércsoportunk azonos, AB pozitív), az utolsó kenet eredményt – ami jelentem nem mutatott ki semmiféle bacilusra való hajlamot – a 36. héttől, hetenként elvégezendő NST eredményeimet és az apasági nyilatkozatot.

A szokásos időközönként végzett ágynemű cseréléskor duplán hajtott lepedő közé bekészítettem egy nagy törölközőt, amennyiben este elfolyik a magzatvíz a matrac a legkevésbé lássa kárát. A garázsban, az ajtó melletti polcon pedig egy kettévágott kukás zacskó és egy nagy törölköző várakozik az indulásra készen, az autósülés védelme érdekében. (állítólag a magzatvizet és vele elszökő véreres „izéket” nem lehet kimosni, sem a szagát eltüntetni)

Amennyiben hétköznap szülünk, még a péntek déli okmányirodai zárás előtt, abban az esetben a kórház minden fontos papírt elintéz Lilinek még aznap és átad (TB kártya, lakcímkártya, anyakönyvi kivonat stb.), semmi miatt nem kell háromszáz felé szaladnia Marcinak. Hétvégi szülés esetén pedig a hétfői munkanapon kerülnek kiállításra az okmányai és később bemehet érte az apuka. Az apaságinak köszönhetően pedig még a millió és egy meghatalmazás elkészítése alól is mentesülünk.  

A 36. héttől szorgosan szedem az előírtaknak megfelelően a szülésznőnk által felírt homeopátiás bogyókat! Segítségükkel – állítólag - csökkenthető a vajúdás időtartama, a szülés utáni sebgyógyulásban nagy szerepük van. Aki hisz benne annak egy plusz löketet jelent, aki nem annak pedig azt üzenem, hogy ártani nem árt, akkor miért ne?! Ami bosszantó, hogy sem a készítményt gyártók sem a szülésznők nem tudnak együttműködni a pirulaszám ill. a kiszerelés kérdésében. Minden homeopátiás szereket szedő kismamámnak maradnak ilyen kis bogyói szóval, aki a terhes ruhákon kívül erre is igényt tartana nagyon szívesen eljuttatom. A szavatossági idő, 2024…addig drága barátnők, egyikőtök csak követ engem az anyaság sárgaköves ösvényén! :) Nagyon cifra nevük van és az sem mindegy a hét melyik napján miből és mennyit veszel be, a nyelv alatt oldódnak. A négyből egy olyan van, ami a szülés után is szedhető, szóval azzal nem szolgálhatok!

Másik ilyen „ha hiszünk benne biztosan segíteni is fog” csodaszer a Málnalevél tea! Nem a világ legfinomabb teája – mondja egy exfekete teafüggő – de azt állítják, hogy segíti a későbbi méhtevékenységet! 2 decivel indul a kúra és már a napi másfél liternél járok. Nem tudom ki, hogy van vele, de én a gyógyfüvekről rosszat még nem hallottam! Megér ez is egy próbát!
Máskor nem, hát ilyenkor nagy hasznát veszem a Karácsonyi ünnepekre, születésnapokra kapott fürdőbombáknak, fürdősóknak. 2-3 naponta beiktatok egy fél órás délelőtti pancsikolást. Semmi más dolgom nincs ilyenkor, mint élvezni a meleg víz jótékony görcsoldó hatását és a felszálló illatfelhőben azon gondolkodni vajon hogyan is fog kinézni Lili, ha megszületik.

Mivel már nem tudok huzamosabb ideig egy helyben ülni ezért a déli óráktól egy kellemes másfél óra fekvés következik, olvasással, blog írással. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a huzamosabb autó utakat sem bírom úgy, mint régen. Egyre többször kell a háttámlát abnormális szögekbe állítanom, hogy legalább a mentsvárat jelentő otthoni ágyikóig kibírjam valahogyan. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az étkezésekor is figyelnem kell már, hogy mit eszem. Az elmúlt 3 hétben kétszer is volt lehetőségem párolt lila káposztát ennem, mindkétszer felfújódott lufi lett belőlem. A gázok azonban nemhogy a tőlük elvárt jótékony módon távoztak volna a megfelelő hanghatás kíséretében, éppen ellenkezőleg, csak feszítettek és feszítettek. Azzal tisztában vagyok, hogy a szoptatás alatt kerülni kell a „k” és a „b” betűvel kezdődő zöldségeket, gyümölcsöket, mert hascsikarást okoznak a babának, de hogy a terhesség utolsó heteiben is jelentkezik ez a tünet magánál az anyánál, ezt nem tudtam.
Az ételekhez kapcsoltan pedig most vagyok igazán csak kívánós. A felvágott paradicsomot én nem szoktam megsózni (érdekes, hogy amióta Marcival vagyok, azóta szoktam le erről a szokásomról) de kedden reggel annyira jóízűen falatoztam a sós paradicsomot, hogy az elmondhatatlan!:)) Másnap pedig ugyanekkora extázist okozott a sós kifli! A mai napon pedig úgy indult, hogy ha nem ehetek valami édeset menten összesem! :)

Sajnos az álmatlanságot még mindig nem sikerült elhagynom, aminek köszönhetően este fél nyolctól képtelen vagyok nem az alvásra gondolni. Hiába szeretnék én is megnézni egy filmet a Marcival, teljességgel képtelen vagyok rá. A szemim olyan fáradtak, hogy a nagy pislantásokat szépen lassan felváltja a jóízű alvás. Hajnali egykor bezzeg nem akarnak ilyen fáradtságot produkálni a kis sunyik! :(

Apró örömforrás, hogy a lábdagadás, a vizesedés elmúlt!  Amióta nem dolgozom, és nem lóg a lábam a nap legnagyobb részében. A terhességi csíkok még mindig messzire elkerülnek és a visszereim sem újultak ki. A vádlim azonban még mindig egy betontömbhöz hasonlít! Hogy a fenében lehet vádlira hízni? Hogy fogok én kinézni a csini magas sarkú cipőcskéimben a szülés után? :(

Apropó, súly! A jelenlegi +10 kilós súlygyarapodás fele nagyjából Lili, a maradék pedig az a zsírréteg, amitől meg kell szabadulnom majd. Karácsonyra megkaptam Réka szülés utáni dvd programját, egy szivacs szőnyeg és a pilatesz labda készenlétben állnak, hogy a 6. hét után belecsapjak a lecsóba és visszaalakítsam a pocakomat és a vádlimat. Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek újból 46 kiló és a hasam sem lesz olyan lapos, mint mikor Marcival találkoztam 21 éves koromban. Az „asszonyosodás” bizony ezzel jár, de azért elhanyagolni sem szeretném magam. Csinos anyuka akarok lenni, aki a szülés után is fel tudja venni a bikinijét és nem kell alakformáló nagybugyikba kényszerülnie, ha el kell mennie valami hivatalos eseményre. A személyiségem legmélyéről fakadó mozgás iránti lustaságom nagyban akadályozni fog az első másfél hónap után – furcsa mód eddig tudok egy mozgásformára aktívan koncentrálni – de remélem, hogy a tükörképen majd ösztökél a további mozgásra!

Tegnap a netes nézelődés közben azon kapom magam, hogy a szülést elősegítő ill. beindító praktikákról olvasok! Akármennyire is szeretnék eme édes tehertől megszabadulni, ha Lili úgy dönt, hogy a 40. hétig vagy még később sem hajlandó megszületni, akkor nincs más választásom a beletörődésen kívül csak a noszogatása. Rengeteg féle-, és fajta praktikáról olvasni! Amit minden apa nagyszerűen tud, az a sex. (spermiumban, ha jól emlékszem olyan, anyagok találhatóak amelyek a méh izomzatának lazulását segítik elő, általa pedig a szülés megindulását) :) Ami biztos az utolsó időben kifejezetten ajánlott.
A másik a kissé szagosabb és kellemetlenebb megoldás a ricinus olaj használata és annak hasmenést okozó hatása következtében kiváltott méhösszehúzódások megindulása. Nem túl szimpatikus, de tény, hogy így legalább a beöntést el tudod kerülni a szülőszobára való bekerüléskor.
A sok séta, a takarítás is nagyon sokak által ajánlott praktika volt. A takarítást igazából kikerülni nem lehet, a séta pedig nagyon lassú tempómban, rövid ideig valósulhat csak meg, mert máskülönben alhasi tájékon szúró nyilalásokat érzek.
Aztán itt a répa és az abban található nemtudom én milyen enzim, ami kiválthatja a szülést. Történt ugyanis egy amerikai kórházban, hogy egy nap répa krémlevest szolgáltak fel a kórházban, köztük a szülészeten is. Az elfekvőben ill. megfigyelés alatt lévő anyukák sorra vajúdni kezdtek a répaleves miatt.
Mindenesetre vettem egy kiló répát, elővettem az edzőcipőmet a sétákhoz és az ablakpucolást a naposabb, de még szülés előtti időszakokra tartogatom!:)

Nem maradt más hátra, mint a pihenés, az unalomig tartó fekvés, a hetenkénti rövid NST vizsgálatokkal megszakítva. Eddig soha nem álmodtam a szüléssel, de hétfőre virradóra ezt is megtörtént. Tegnap este pedig azt álmodtam, hogy elfolyt a magzatvizem. Abban a pillanatban felriadtam és konstatáltam, hogy „húúúú szúúúúúszááááj” nincs még itt az idő!:) Úgy néz ki az agyam is készül tudat alatt az indulásra!


Sokan mesélik, hogy a szülés után 180 fokos fordulatot vesz az ember élete, de hogy ez igaz magára az érdeklődési körre, az ételek szeretetére, a gondolkodásmódra nem gondoltam volna. Sok olyan anyukával beszélgettem, akik a szülés után pl.: egy teljesen új szakmában kezdtek el dolgozni, egyéni vállalkozók lettek vagy többé nem bírtak a kelkáposztára nézni. Akadt olyan anyuka, aki a sport mellett tette le a voksát és olyannal is találkoztam, aki egy teljesen új frizura és hajszín mellett lett újra önmaga! Kíváncsian várom, nálam miféle változások következnek be! :) Az újdonsült apukákról pedig még nem is beszéltünk, vajon Marci miféle „egyedfejlődésen” fog átesni?!

Tele vagyunk kérdésekkel, amire igazság szerint tudjuk a válaszokat, mert elég jól felkészültünk a szülésre, de mégis egy hatalmas drukk érzéssel kelünk és fekszünk. Már semmi másról nem szólnak a napjaink, mint a várakozásról és a további várakozásról. Nagyon izgulok már….

(apróbetűs megjegyzés: jelenlegi állapotok szerint február végig a Szent Imre kórház szülészeti osztályán látogatási tilalom van érvényben a gonosz influenzajárvány miatt! Minden kedves látogatót arra kérek, hogy ezt vegye figyelembe és tegye meg, hogy mielőtt elindulna, küld egy sms-t nekem, hogy ha az esetleges korlátozás feloldásra kerülne, mikor tud bejönni és merre talál minket! Kisebb biztonsági szinten van lehetőség egy, az üvegfalon keresztül történő megtekintésre is! Köszönjük!)

A szülésig búcsúzom tőletek, hogy megannyi élménnyel gazdagodva később mindenről a legapróbb részletekig be tudjak nektek számolni. Örültem, hogy ilyen sokan olvastok, annak pedig külön örülök, hogy Európa megannyi országán túl a tengerentúlon és Ázsiában is akadnak követőink. Remélem az itt leírtak később hasznotokra válnak ill. továbbra is figyelemmel követitek a blogot! Köszönöm mindenkinek, kapcsolat vége…..de csak egy kis időre! :)



2013. február 17., vasárnap

„Elég jó anya”


Szándékosan ezzel a pszichiáter doktornő által említett fogalommal indítanék! (Aki figyelt tudja, melyik előadás anyagára utaltam vissza!:) )

Milyen is az elég jó anya? Szándékosan nem a tökéletes vagy csodás anyu kifejezést használta! Olyan ugyanis nincsen! Addig még nagy „A” betűvel a mellkasukon, piros palásttal és kék cicanaciban nem repkednek anyukák az égen, addig nem is beszélhetünk erről a két kategóriáról! Bár megjegyzem, a dolgokon való átlátás képességét igazán megkaparinthatnánk mi anyukák, amolyan jutalomfalatképpen! :) Szóval milyen az elég jó anya? Az elég jó anya - hiába a magyar nyelv miatt érzett kevésbé pozitív visszhang - egy nagyon is jó tulajdonság, amivel én is szeretnék majd rendelkezni! Az elég jó anya ott van, mikor a babájának szüksége van rá, amikor kell, tisztába rakja, orvosi vizsgálatokra viszi és szoptat amikor annak szüksége van rá stb… Ha szabad átrágni a fenti kijelentést akkor azt mondhatnánk az elég jó anya maga a köpenyes igazságosztó!

Nem szabad abba a tévhitbe esnie sem leendő, sem mostani, sem gyakorlott anyáknak, hogy a tökéletes a kitűzött, mindenképpen elérendő cél! Hiszen tökéletes szőke herceg sincsen fehér lovon – gondoljunk csak bele – akkor a szakítós filmeket gyártó cégek, napilapok rovatszerzői, a válóperes ügyvédek miből élnének meg? J:) Legyenek elég jók a saját gyermekük számára és pont!

Említettem, hogy az elég jó anya mindig kész gyermekét megszoptatni. Itt sem kell rosszul éreznünk magunkat, ha nem megy az elején a dolog, vagy 4 hónap után elapad a tejünk. Mi, vagyis a szerveztünk, a tőle telhetőt a genetikában leírtaknak megfelelően, a saját adottságaihoz mérten hozta és próbálta véghezvinni. Ne felejtsük, elsősorban a testi közelség, az ölelés, az érintés, a simogatás az, ami a baba lelki fejlődéséhez szükséges! Azoknak az anyukáknak, akiknek amputálni kellett a karjait vagy a kézfejét, ugyanúgy képesek magukhoz húzni babájukat! Elég jó anyák ők is, képesek gondoskodni róluk a nap minden percében, ugyanúgy ahogyan ép társaik. Ne essünk kétségbe, ha nem megy, attól igenis elég jó anyák lehetünk, hiszen megannyi más dolog tartozik még bele az elég jó anya fogalmába. Van egy valós példa, ami mióta láttam nem megy ki a fejemből! Biztosan sokan látták, olvastak róla. Egy újszülött kis majmot a kísérlet idejére elszakított anyjától és egy olyan kalitkába tették az apróságot, ahol két majomanyaszerű képződmény közül választhatott. Az egyik majomanya pihe puha volt és meleg, de nem volt képes etetni. A másik egy érdes, drótszőrű majomanya volt kis cumival a hasa tájékán, amelyből a számára életet jelentő meleg tejet eheti. Mit gondoltok, a kis majom melyiket választotta? Persze, hogy a pihe-puha meleg, ölelős anya majmot, amit csak akkor hagyta ott, amikor éhes lett és ment át a másik, drótszőrű állatra! Kell ennél jobb példa arra, hogy egészen kis apróságon is múlhat, hogy elég jó anyák legyünk? :)

Itt annyiban csatlakoznék le a fenti témáról, hogy meséljek egy kicsit a szoptatásról tanultakról, érzéseimről.

Be kell valljam töredelmesen, hogy úgy a hetedik hónapig nagyon idegen volt számomra magának a szoptatásnak a gondolata! Magyarban erre sincs kifejező szó, mert ez nem szégyenlősség, nem tapasztalatlanságból eredő bizonytalanság, nem is az ismeretlentől való félelem. Ez egy olyan valami, ami belülről, hónapról-hónapra fel-fel üti a fejét az éjszaka közepén álmatlan óráidban vagy például amikor vásárlás közben pl.: a Camponában egy anya a szökőkútnál csak úgy lazán megszoptatja a kisfiát. Előtte nem foglalkozol vele, de most egyre többször és egyre több helyen futok bele. Valószínűleg az sem segített a dolgon, hogy egy aprócska méretet sem nőttek a melleim az egész terhességem alatt, ha nagyon akarom, akkor ráfoghatom, hogy kicsit tömörebb lett a szerkezete, de nem nagyobb. Más anyukák pedig folyton azon mérgelődnek, hogy nem tudnak megbarátkozni az új, jóval méretesebb melleikkel. Ez a dilemma, hogy akkor most mi lesz velem, velünk okozta a fentiekben körülírni próbált lelki állapotot. Az észrevehető változás nem tudom mikor kezdődhetett el bennem, de kb. egy másfél hónappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy teljes mértékig elfogadtam a vele járó minden ismeretet, felkészültem a „használatára” és elfogadom olyannak amilyen és olyannak is amilyenné válik majd! Lehet, hogy a mellszívó megvásárlása vagy a sok előadás, vagy a védőnő kedves szavai, vagy csak a hormonok, ki tudja?! A lényeg, hogy hiába is próbálnám elmagyarázni mit érzek azoknak, akiknek nem volt még gyereke, nem értenék meg! Ez is olyan, amit magadnak kell érezned! Most, hogy az „elég jó anya” szerepköre is tisztázódott az előadás alatt, szemernyi kétségem sem maradt! Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, csiszolódás és már menni is fog a dolog! Ha két hónapig fogok szoptatni, akkor két hónapig fogok! DE arra a 2 hónapra is ott voltam szoptatásilag és sikerült az a 2 hónap teljesítése.

Szent Imre kórházban – ahogyan arról már írtam – a szülést követő másfél, két órában hagyják anyát és apát összecsiszolódni. Mivel ilyenkor nagyon aktív a baba és figyel mindenre remek alkalom arra, hogy neki is bemutassuk a cicit! Hiszen ő sem úgy jött a világra, hogy egyből tudja, hol találja, pláne nem hogy hogyan kell azt a cicit etetésre bírni. Neki is egy tanulási folyamat, ahogyan az anyának is! Sajnos nem egy 100-as érmével működik, de mindenképpen megfontolandó a jövő plasztikai sebészei számára :)
Az összeszokás alatt a csecsemős nővér segítségével leküzdhetjük az első akadályokat! Ledönthetjük a falakat, még akkor is, ha az első alkalommal tulajdonképpen a cumizáson kívül más nem történik! A lényeg a kapcsolat! Jó Jodie Foster lenne belőlem…hiába:D

A terhesség alatt egy un. előtejnek nevezett nagyon sötét sárga színű lötyi folyik ki az ember melléből azon kívül, hogy a mellbimbó körüli barna paca – nem tudom most mi ennek a neve- besötétedik és a mellbimbók érzékenyebbé válnak az érintésre. (Marci polóját hordom ha itthon vagyunk és abban is alszom, reggelre szép kis Balaton formájú pacákat festek a polóira mellbimbó tájékon) Ez az előtej számos ellenanyagot és vitamint tartalmaz, amire a babának az első 3-4 napban, amíg a rendes tejtermelés be nem indul, a leginkább szüksége van! Bizony, bizony! Nem úgy működik a cici, hogy szülés után megállíthatatlanul folyik a tejünk, korlátlan mennyiségben a baba számára! Azért bizony harcolni kell, kemény munka!

Az első időkben – és itt a védőnő és a szülésznő szavait tolmácsolva – bizony óránként is lehet a babát mellre tenni, 5 percnél nem tovább. Ugyanis a próbálgatások alatt egyrészről a baba és a mama tanulja a helyes szoptatási fogásokat, pózokat másrészről a méhlepény távozásával megindul azoknak a hormonoknak (oxitocin) termelődése, amik elősegítik a későbbi tejelválasztást! Ezek a hormonok pedig szoptatás alatt szabadulnak fel! Nincs kapcsolat, nincs tejtermelés! Ezért is jó nagy marhaság az, amikor már az első napon tejszaporító teákkal tömik magukat az anyukák és azonnal mellszívóval esnek neki a mellüknek. Minek, kérdezem én jelenleg csak elméleti tudással bíró?! Hogyan tudná szaporítani azt ami nincs még? Hogyan tudná kiszívni azt ami nincs!? Amikor már lesz, akkor persze, jöhetnek anyáink tanácsai sorra!

Amikor otthon leszünk Lilivel, akkor pedig a 2 órás mellretétel úgy néz ki, hogy maximálisan 20 percnél többet nem hagyjuk a cicin a babát. Nem kell aggódni, ezalatt kiszívja a neki megfelelő mennyiséget. A menete a következő: kezdjük a jobb cicivel, 5 percig. Majd böfi, esetleg mérlegre rakás, hogy a baba ismét felébredjen. Az éberebb állapotot kihasználva ugyancsak vissza a jobb cicire újabb 5 percre. Azért van erre szükség, mert a babák hajlamosak elaludni a cicin, pláne ha meg is kell dolgozni azért a hamiért. Fárasztó dolog a mamának és a babának egyaránt. A mamának az első 3 slukk a gyermekágyi időszak alatt esetleg még fájhat is, mind mell tájékon, mind a méh területén. Ugyanis a már említett oxitocin felel azért, hogy a hatalmasra kitágult méh újra az eredeti méretére zsugorodjon vissza az első 6 hét alatt, ami a hormonoknak „köszönhetően” kisebb, szopás alatt érzett szúrásokkal történik meg. Tehát minél többet és jobban szoptatunk, pocakunk és benne a méhünk, annál hamarabb nyeri vissza közel régi fényét! Még egy érv a szoptatás mellett!
A másik oka, amiért kétszer tesszük vissza ugyanarra a mellre a babát: az első 5 perc alatt nagyon híg, és nagyon cukros tej folyik a mellből, majd a második 5 perc alatt kezd a mell hátsó, mélyebben fekvő tejtároló zsákocskáiból is kiürülni a baba hízásért és növekedéséért is felelős zsírosabb, sűrűbb tej. Most járunk 10 percnél. Újabb böfi és újabb mérlegelés. A bal mellre azért kell rátenni az elején a babát (ugyanúgy 5 perc cici, böfi, mérlegelés, 5 perc cici, böfi mérlegelés), hogy egyrészről az is kapjon megfelelő mennyiségű ingert, másrészről abból is kiürüljön az a kevéske tej, ami az első időben még ott tárolódik a mellben. 20 perc szoptatás bőven elég, egyen bármennyit is ezalatt a baba, ugyanis erre az időre már annyira elfáradnak, hogy semmi értelme még 40-60 perc után is kínozni azzal, hogy egyen még!  

Bepangani nem szabad a tejcsatornákat! Akkor jön az anyákra veszélyes tejláz és a mell begyulladása. Higgyük el a tapasztalt anyukáknak, hogy egyik sem lehet kellemes. A tejláz nagyon magas lázzal jár, mindenképpen kórházi kezelést igényel. A begyulladt mell kemény, a teli tejcsatornák megduzzadnak és a bőrfelszínen piros foltokat képeznek. Pokolian érzékeny minden érintésre, de vigyázzunk, mert ennek legjobb kezelési módja, ha továbbra is mellre tesszük a babát és hagyjuk, hogy kiszívja a tejet a mellből. Hiába pisilsz be a fájdalomtól, annak ki kell jönnie onnan! Szoptatások között pedig szorgosan masszírozni kell, ha tetszik ha nem! 

A mell felépítése nagyon érdekes. A szoptatás ideje alatt meg pláne. A tejmirigyek egészen a hónunkig elérnek. Fontos, hogy többféle pózban, többféle technikával próbáljuk meg a maximális mennyiséget kiszívatni és átadni a babának. A baba jön a cicire és nem a cici megy a babához! Nem csak a mellbimbót kell bekapnia, hanem a mellbimbó alatti cici alsó részét is. Levegőt végig kapnak, a széles orruknak köszönhetően. Azért fontos, hogy a baba bekapja a mell alsó részét is, mert ezeknek a mirigyeknek a megnyomásával érjük el, hogy a tej az alsó kamrákból a baba szájába lőveljen ki. Felül képződik, alul tárolódik. 


Amennyiben a baba csak a mellbimbóval játszik el kell venni tőle és kis pihenő után újrapróbálkozni ugyanazon a mellen vagy a másikon. Nem szabad engedni, hogy „kirágja” a mellbimbót, mert az kisebesedve szintén nagyon fájdalmas tud lenni. Neki az a feladata hogy a mellbimbót a szájpadlása hátsó felére tapassza, még a két ínyével ráharapjon a bimbó körüli bőrre, de legfőképpen az alsó részére. Ilyenkor egy vákuumot képez a szájával a mell körül. Leválasztáskor sem tépjük le a gyereket a mellről és húzzuk a gyereket és a mellünket, mint a rétest! Kisujjal benyúlunk a szája széléhez és feloldjuk a bent lévő vákuumot, majd mikor kinyitotta a kis száját elvesszük a mellet. 

Idővel – a tej rendes megindulástól – a baba egy étkezésre csak az egyik mellett szívja ki, de azt rendesen. A 2 órás időtartam megemelhető 3 órára. A megmaradó tejet lefejhetjük vagy rengeteg tej esetén akár el is adhatjuk a védőnői és tejbevizsgáló állomásokon keresztül. Az anyatej fontosságát az ára is mutatja, aranyáron mérik. Majdnem 3000 ft egy liter tejért, nem is rossz megélhetés a tényleg felesleggel „küszködő” anyák részére. Érdekesség az anyatejjel kapcsolatban, hogy lefagyasztani le lehet, de mikróba tenni nem lehet. Az orvosok állítása szerint a mikrózott tejnek megváltozik az íze és a baba nagyon nehezen fogadja el! Felolvasztható és meleg vizes tálba helyezve a megfelelő hőmérsékletre melegíthető. Kicsit macerásabb és időigényesebb de aki tényleg fontosnak tartja h gyereke minél tovább kapjon anyatejet annak életmentő. 

A másik érdekességről már régebbi blog bejegyzésben említést tetem, miszerint a baba öklének íze és illata megegyezik a mama mellének illatával és ízével. Így tudja az elején, öklének bekapásával azonosítani mit is kell keresnie. Sok videó kering a neten arról a csodás képességükről, hogy azok a babák, akiket szülés után az anyjuk köldökére helyeztek, az öklük folyamatosan kóstolgatása mellett, egyre feljebb és feljebb nyomják magukat egészen a mellbimbóig, hogy szophassanak. Elemi ösztön, amire senki sem tanítja őket, senki nem segíti őket sem a feljebb menetelben az anya testén sem a megtalálásában. Bámulatos szerintem!

Említettem a különböző szoptatási pózokat is, amiket ott babákon meg is mutattak nekünk. Hónalj alatt tartás, bölcső tartás, fekve az oldalunkon, hason stb...élesben majd kitapasztalom melyik milyen, addig legyen ennyi elég :)


Meddig kell szoptatni? A szoptatás témájában, ez az a kérdés, ami megosztja a hozzáértőket! Az első hat hónap mindenképpen szükséges, ebben nincs vita! Igaz, hogy a már a negyedik hónaptól kezdődően bevezethetőek az üveges baba ételek, de ne feledjük azért a nap legnagyobb részében neki még az anyai mellre van szüksége. Egy éves koráig? Persze, ha van hozzá kapacitásunk és akarjuk is! Valahol az egy éves és a másfél éves határán mondják azt, hogy jó, akkor most már elég a jóból. Lehet, hogy ezt az anya érzi így, lehet hogy a baba, de az is lehet, hogy újból szeretnénk terhesek lenni és ideje leszoktatni „anyáról” a porontyot. Nővérem két éves koráig is szoptatta nem egy fiát, természetesen a szilárd táplék mellett, esténként vagy nyűgösebb napjaikon megnyugtatásként. Olyanról is hallunk, aki a hat éves iskoláskorú gyerekét szoptatja ugyancsak idény jelleggel. Azt viszont már kicsit soknak érezzük és nem hisszük, hogy a hat éves szoptatás valóban a gyerek javát szolgálja. Úgy hisszük, hogy az ilyen anya túlzottan is ragaszkodik, képtelen megválni a gyermekétől. Persze képletesen értve! Minden kornak megvan a „divat” szoptatási ideje, a szokásai, hossza, módszerei. Az én véleményem nem változott egyenlőre, maradok a fél éves aktív majd az egy éves korig tartó egyre ritkuló szoptatásnál. Kérdezzetek meg később, ki tudja milyen anyuka válik belőlem az idő múlásával! :)


2013. február 15., péntek

Babaápolási dilemmák



Már lassan az egy hónapja megszületett Bence anyukája is figyelmeztetett, hogy ahány ember annyiféle látásmód, annyiféle jó tanács. Vegyük csak a nagyszülőket, a testvéreket, a közvetlen baráti társaságot, a védőnőket, orvosokat, szülésznőket…mind-mind más véleményen van a babaápolásra vonatkozóan.

Hatással van ránk a televízió, az újság, az utcán gyermekét toló anyuka, a kirakatüvegen át látott speciálisan a babák igényeire kifejlesztett és létrehozott kozmetikai ipar, a rádió reklámok, az orvosi rendelőkben kihelyezett különféle gyógyszerészeti termékek, homeopátiás termékek tömkelege. Nem győzöm kapkodni a fejem, mihez is kapjak! Legyek a régi elvek híve és gyógyszeres kemikáliákkal tömjem szegénykém buksiját vagy forduljak a sokak által kétkedve fogadott – mások szerint istenített – homeopátiás szereke felé? Most akkor lehet Gabi és társai hintőport használni már a kezdetektől vagy csak a klorofineset? A baba olaj akkor most szárítja vagy táplálja a baba bőrét? Csap alatt fürdessük a kicsit az első néhány hétben, az alkarunkra fektetve vagy a baba fürdőkádban háton? Elhihetitek ennek soha nem lesz vége! Abban maradtam magammal, hogy majd Lili eldönti, mit szeretne! Valahogyan csak észreveszem azt, ami neki jó?! Nem? Máskülönben miért fejlődtek volna ki az anyai ösztönök?! Pluszban az is hozzátesz egy lapáttal, hogy szerintem sincsen két egyforma gyerek, két egyforma szükséglet világgal.

Elmondom azt, amit a nagykönyvben megírtak: A védőnőkbe az évek során belerögzült és a saját gyermekükön át szerzett tapasztalatok sokaságát. Egyenlőre csupán csak őt tudom példáként felhozni, ugyanis a szülés utáni nagymamai jó tanácsokra még csak majd ezek után lehet számítani. Ő az első, aki a már említett csütörtök délutáni kismama klubban összefoglalta és ömlesztve tálalta mindazt az információt, ami az első pár nap túlélését szolgálja majd a teljes összeszokásig!

Kezdjük mindjárt azzal, amit a legjobban szeretek az egész baba dologban, a meglepő testi tulajdonságait egy újszülöttnek. Tudtuk-e például, hogy a babák nem izzadnak! Egyetlen egy ponton lehet nagyjából következtetni arra, hogy most melegük van, a tarkójukon. Gondoljunk csak bele, a pocakban eltöltött 9 hosszú hónap alatt, állandóan, közel 37 fokos fürdővízben lubickolunk, mi a fenéért aggódnék azért, hogy holnap esetleg anyu befűti a kazánokat és gőzszaunázunk a pocakban. Nincs szüksége a szauna manók által sokszor elismételt varázsszóra: a méregtelenítésre! Hiszen jobb esetekben méreg sincs még a szervezetében! Ezért is fontos figyelni arra, hogy ne öltöztessük túl a babákat. Azt mondják az okosok, az előttünk járók, hogy +1 réteg ruházatra van szüksége, mint mi aznap hordunk magunkon. Nah igen, de itt jön a kiskapus kérdés! Mi van azokkal a babákkal, akiknek az anyukája alapjáraton fázós (lásd én) és azokkal, akik télen is zokni nélkül rohangálnak a lakásban (lásd nővérem)? Erre jön a mindenre jó joly joker válasz: úgy is rá fog jönni kedves anyuka, mi jó a babának! :)

Neeem, el kell hogy szomorítsam azokat a válaszadókat akik azt mondják most, hogy majd megnézi hogy mennyire hideg vagy meleg a baba keze vagy a lába! A babák vérkeringése rossz az első fél évben, álladóan hideg a kezük és a lábuk, de ez nem azt jelenti, hogy valóban fáznak is. Én az orrukat és a szájukat szoktam nézni, legalábbis én azt tapasztaltam, azok megbízhatóbb segítségek.

A másik meglepő tulajdonságuk: a búvár reflex. Ennek meglétével megbarátkozom, de azt, amit a világ erre épít, mint egyéb szolgáltatást, nem fogom tudni elfogadni. Van ez a babaúszás dolog! Az oké, hogy nem fulladnak meg, mert minden kis érzékszervük még emlékezetében őrzi a magzatvízben való lét minden tudását és túlélési stratégiáját, nah de hogy a mi Lilinket, beledobják egy másfél méter mély hideg medence vízbe nekem sok! J Csak remélni merem, hogy Gőcze nagypapánk a már jól ismert lustaságából adódóan nem fogja elvinni egy ilyen tanfolyamra őt! Ha el is viszi, meg ne tudjam, vagy meg ne lássam! Biztosan vannak előnyei, de őszintén még utánanézni sem szeretnék az esetleges előnyeinek! Ha nem gond, akkor ebben nem lennék semleges, nagyon is elfogult vagyok a NEM irányában!
Visszatérve, hogy miért is hoztam fel a búvárreflexet….nos, nem kell megrémülni hogy a babánk a fürdővízbe esetleg belefullad, ugyanis amit vizet ér a kicsi arcuk azonnal zárják a ki/be járatokat, egészen sokáig megőrizve eme képességüket. (Halkan kérdezem, akkor a szájukat miért nem fogják be ordítozás helyett?:)) Minden elsőgyerekes anyuka/apuka rémálma hogy azt az esetlen kis meztelencsigácskát hogyan tartsa a karjában, hogy ne csússzon ki a kezei közül és essen bele az amúgy kb. a baba füle alá érő vízbe! Ügye érezzük a túlzott aggodalmat! :)

Az egyetlen fontos tényező, hogy ne legyen vizes a köldökcsonk, ami max. a 10. napig leszárad a babáról. Ugyanis, ha nincs megfelelően kitisztítva és szárazra törölve borzalmas bűzt tud árasztani magából. Nekem elhihetitek, az még a szaftos baba kakinál is sokkal orrfacsaróbb! Csap alatti ill. fürdőkádas fürdetéskor ezért igyekszünk úgy a kezünkbe fektetni a babát, hogy ne nyomjuk le a köldökcsonkját de ne is engedjük hogy víz érjen a közelébe. Ezt leginkább úgy érhetjük el, ha letérdeltetjük a babát vagy a mosdókagylóban vagy a kiskádban úgy, hogy a gyerkőc alkarunkon támaszkodik és az egyik válla alatt tartjuk a babát. Ilyenkor nagyszerűen mosható a kis háta és a feneke. A háton való fekvéskor pedig a határozott fogástechnikára kell figyelni. Minél nagyobb apa keze a babák állítólag annál nagyobb biztonságban érzik magukat. Akkor viszont továbbra sem értem, hogy miért félnek annyira a víztől, hiszen 9 hónapig Pacsáztak egyhuzamban, mégis ettől a két cm-es víztől halálra rémülnek és torkuk szakadtból ordítanak az első időkben. Védőnői jó tanács a sírás elkerülése érdekében, az a kéz megfogása. Ugyanis amikor rámarkolnak anya vagy apa ujjára, egyfajta biztonságérzet jön létre. No, majd meglátjuk, mi milyen fürdési praktikákat találunk és alkalmazunk. :)

Fürdetéshez kapcsolódóan jönnek a további ismeret morzsák:
A baba fülébe nem nyúlunk bele fülpiszkálóval, az a fülzsír szépen távozni fog magától. Csupán csak alkoholos vattafejjel a füle külső részét és a füle mögötti részt töröljük át.
A  fürdővízbe valaki hónapokig nem tesz semmit, van aki a gyerekorvos által felírt fürdetőt teszi bele, van aki babaolajos fürdetőt használ. Akárhány emberrel találkoztunk ebben a témában, itt volt a legnagyobb szórás a tanácsokat illetően. Védőnőnk állítja, a baba bőre 3 nap alatt hozza létre maga körül a savköpenyt ami védi a külső hatásoktól, ezért a naponkénti fürdetés felesleges. Elegendő, ha a csap alatt az esetleges kaki maradékokat szépen leöblítjük. A baba fürdővízébe a gyerek orvosi fürdetőt ajánlja, semmi olaj sem a fürdés előtt sem utána, mivel az olaj vizet von el a bőrből, ezáltal jobban szárítja a baba bőrét. Pontosan az ellenkező hatást érhetjük el vele. A másik véglet pedig a Szent Imre Kórház csecsemősei, akik a naponkénti fürdetést tanácsolják, de fürdés előtt kenjük át a baba bőrét a kifejezetten az ő bőrük igényeinek megfelelő sárgabarack mag olajjal. Azért előtte, hogy a meleg vízben könnyebben beszívódhassanak a sárgabarack magban lévő vitaminok továbbá meleg vízben az illóolajok is felszabadulhassanak. Ebből mondja meg nekem valaki melyik az arany középút?! J
Arról is hallottam már, hogy az első jónéhány hónapban felforralják a baba fürdővízért, így sterilizálva az esetleges bacilusoktól. Azonban abba nem gondolnak bele, hogy a később a hűtés céljából beleengedett hideg víz nincs sterilizálva az általuk meghatározott módon, tehát adtak a kakinak egy pofont! Ezt én tartom teljességgel hülyeségnek, elnézést ha ezzel bármelyik olvasó anyukát is megsértettem.

Még egy nagyon fontos aranyszabály: Ott fürdetjük a gyerkőcöt ahol öltöztetjük! Annyira érzékeny még a kis testük, hogy képesek a legkisebb kis huzatban jól megfázni. Ezért amint kikaptuk a fürdőkádból irány a pelenkázó, áttöröljük és egy vékony kissapi kíséretében uccu lóra, irány a hálószoba a kiságy melegével. Ott majd levehetjük a kis sapkáját. Ez természetesen felesleges azoknál a családoknál, ahol a babát a szobájában fürdetik. Én szándékosan nem törekedtem soha erre a megoldásra. Nálunk a fürdőszobában történik majd – plusz hősugárzóval rásegítve a fürdési magasabb hőmérsékletre – a fürdetés és a kád melletti pelenkázón az öltözés majd ezt követően jövünk át a szobájába. A szobájában van még a kiságya mellett egy pelenkázó a napközben öltözések céljából. Számomra két pelenkázóval kényelmesebb és egyszerűbb, de mindenki maga döntse el hogyan szeretné.

Apropó pelenkázó! Nagyon fontos szabály a pelenkás kapcsán, ha szárazon szeretnénk megúszni a dolgot:  Fürdetéskor a pelus kerül le utoljára, fürdetés után a pelus kerül fel elsőként! Ne gondoljuk, hogy a kislányok nem tudnak messzire pisilni és a kaki a gravitáció miatt csak lefelé szállhat! A kakira nem vonatkoznak a Földön eddig ismert gravitációs törvények! Akkor pedig főleg fedezékbe, ha mindezt a kis szeretetcsomagot egy alapos gáztámadás kíséretében löveli ki a popsijából! Innen üzenem minden kedves látogatónknak, érkezzenek bármikor, a pelust a pelenkázó oldalán állva nyitjuk ki! Nincs raktáron vendég ruhánk! :)

Említést érdemel a babafika és a körmök. Ne akarjuk a fél karunkat beleerőszakolni a baba kis orrába, elegendő ha a fülpiszkálóval egy befelé-kifelé csavart mozdulattal a nagyját kihorgásszuk. A fülök és az orruk még nagyon érzékeny, képlékeny kis porccsontocskák halmaza, semmi esetre sem jó, ha mi ott mélytengeri ásatásokat kezdünk el végezni vagy végeztetni. Nagyobb orrváladék esetén úgy is az orrszívó a legjobb megoldás. Ennek is megvannak a maga különböző eszközei: az egyiknél az anya a szájában kifejtett szívóhatás során éri el, hogy a cső másik oldalán a vákuum felszívja a baba orrából a fikát, van amikor a porszívóra erősített változattal rontunk a babának és van a kézi orrszívó. Ebben az esetben egy kis, levegővel teli zacskó helyezkedik el a rövid orrszívó cső mögött, amit megnyomva a vákuum teszi a dolgát. Itt is döntsön mindenki saját belátása szerint, millió és egy érvet és ellenérvet hallottam mindegyikről.

A körmöket pedig igyekezzünk, akkor levágni mikor a baba alszik. Egy kellemesen mély álom alatt semmire nem reagálnak, ideális alkalom a támadásra. A babaollókról viszont csak rosszat hallottam. Mondják, hogy annyira vastagra készítik el magát a vágó felületet, hogy egyszerűen nem fér a baba icike-picike kis körmei alá, sokkal egyszerűbb a saját körömvágó kisollónkkal nekilátni a feladatnak. Nem kell mondanom, hogy azért a köldökzsinór csonk kezelésére kapott alkohollal töröljük át, mert előfordulhat, hogy a család többi tagja is rájárhat egyetlen ollóra. J

Sampon! Baba habfürdő! Minap bementem a Rossmannba és azon kaptam magam, hogy egy egész sor kencefice van a polcokon, majdnem egy órát voltam a boltban, mire feleszméltem, hogy te jó ég mi a fenét keresek én itt ilyen régóta! Mindent visszapakoltam és azonnal távoztam a boltból! J Én úgy tartom, felesleges! Addig még a fürdésnek nem lesz meg a későbbi pozitív élménytartalma addig semmi értelme szerintem habok garmadája alatt kínozni azt a kis csöppséget. Neki csak nyűg a fürdés az elején! Később, amikor apával a habokat dobálják a csempére és versenyeznek melyiküké ér le előbb, nah akkor már jöhetnek a minél habosabb készítmények. :)

Ami biztos, és amiben mindannyian egyet értenek, hogy az első időben törekedjünk az illatszermentes termékekre, mindenféle "érzékeny bőrűeknek" termék ideális a baba első hónapjaira. Pamut ruhácskák előnyben, a fül tisztítása a homokozós korszakig tabu, a körmök a legmélyebb álom alatt legyenek levágva és mindig plusz egy réteggel több ruhácskát adjunk rá, mint amit mi viselünk. Később jöhetnek az illatosított termékek és a közös pancsolások, minden szépen a maga idejében. Nem leszünk attól jobb anyukák, ha mindenféle drága kencével kenegetjük egy nap többször is a babánkat.

Érdekelne egyszer egy olyan előadás is ahol a babatermékek kemikáliájáról lenne szó, miben miféle „csodaszer” van összekutyulva, mire mondják, hogy a legjobb termék és mire hogy kerülendő. Összehasonlításképpen pedig egy homeopátiás szereket forgalmazó cég előadása is érdekelne.
Nemrégiben futottam bele egy cikkbe ahol a popsitörlőkendők összetételét vizsgálták, a legdrágábbtól a legolcsóbbik. Nagyon meglepődtem az eredményen, ugyanis szinte az összes kőolajszármazékokkal van tele. Arról pedig tudjuk, hogy semmiképpen nem természetes anyag. A baba bőrének kifejezetten nem ajánlott. Az eredmény végül azzal zárult, hogy hazánkban jelenleg két termék nem tartalmaz ilyenfajta származékot: a Libero és a Rossmann saját márkája! Mindenki döntse el természetesen maga mire költ és mennyire foglalkozik a benne található összetevőkkel, de azért elgondolkodtató az eredmény. Nem kizárt, hogy attól, hogy ebben a kettőben nincs kőolajszármazék de más adalékanyag van ami megint kettő másikban nem található, ezért is lenne érdemes egyszer egy ilyen előadásra is eljutnom, eljutnunk. Szerintem meglepő dolgokra derülne fény!

Következő alkalommal a szoptatás lesz a témánk, a védőnői tanácsok befejező részeként!

Az eddigi blog bejegyzések alatt elsorolt, leírt, átadott, általunk szerzett ismeretanyagot pedig élesben is le fogjuk tesztelni! Most már tényleg nincs más hátra, mint a várakozás. Várni, hogy a naponkénti hirtelen rám törő fájáshullámok közül egyszer rendszeres fájások legyen és irány a kórház! Következő hét már a 38. hét, elviekben innentől tényleg bármelyik pillanatban megszülethet kicsi Lili. Szorítsatok, hogy most már minél hamarabb és minél fájdalommenetesebben jöjjön a világra!




2013. február 11., hétfő

Depresszió





Emlékeim nem csalnak, akkor a csütörtöki védőnős első kismama klub részletei következnek.

8 kismama és 6 kispapa társaságában csütörtökön délután kezdetét vette az első és egyben utolsó védőnős kismama klub foglalkozásunk. No, nem azért utolsó, mert nem lett volna hasznos, hanem, mert a következő valamikor március végén lesz, és addigra már nem számítunk kismamáknak és kispapáknak, sokkal inkább a kisbaba klubban lesz a helyünk ill. azért az első mert épület felújítása miatt eddig csak festékes vödrökön csücsülve tudtunk volna részt venni a foglalkozásokon.

A társaság családias, sok termékminta, pogácsa és néhány előadó meghallgatása után került sor az ömlesztett védőnői tanácsokra és praktikákra.

A sort kezdjük is mindjárt mi is az Intim torna előadóval. Az elején szólok, hogy akit valóban érdekelne a dolog, az egy 4 hetes, heti egy alkalmas tanfolyam sorozattal számoljon. Sok a tanulnivaló egy olyan papírvékonyságú medenceizomról aminek erősítésével meggátolhatóak a későbbi vizelet csepegések, segítségével könnyebb szülés várható, gyorsabb felépülés.

Ez a papírvékonyságú izomrost egy nyolcas alakban tapad hozzánk alulról. Ugyanúgy megtalálható a férfi szervezetben, mint a nőiben. Nem meglepő módon őket is érintheti a medencefenék izom süllyedése során fellépő vizelettartási probléma. Figyelem: Nem összetévesztendő a gátizommal.
Ebben a nyolcast formáló izomban helyezkedik el felül a hüvelynyílás a pisi kimenettel és az alsó nyolcasban értelemszerűen a végbélnyílás. Ezeknek a záróizmoknak a rendszeres edzésével megelőzhetőek a fentiekben említett problémák. Azért nem merülnék bele jobban a témába, mert a 4 hetes tanfolyamot a számunkra hátralévő idő rövidsége miatt nem tudnám elvégezni, másrészről a szülést követő hatodik héttől is nyugodtan elkezdhető. Ígérem erről is mesélek majd. Elsősorban a budafokiak és a környékben élőknek tudom ajánlani, mert itt Budafok szívéhez közel – egyébként tőlem 3 megállónyira – lakik, és a lakásán tartja max. 5-6 fős foglalkozásait. Az elérhetősége megvan, szívesen megy máshova is, akit érdekelne a dolog. Szóval folyt köv. a hatodik hét után. :)

(kis megjegyzés: a névtelenül leadott válaszok alapján, a statisztikai mutatók azt bizonyítják, hogy idehaza, már a lányok 14 éves korában is tapasztalhatóak a medencefenék izom süllyedése és gyengesége miatti vizelet elcseppenések napi rendszerességgel)

Következő előadó volt az, ami számomra az aznapi foglalkozás egyik legérdekesebb témáját szolgáltatta. Egy pszichológus vagy pszichiáter (sosem tudom melyik-melyik :)…szóval aki orvosságot is felírhat) doktornő jött, hogy egy félórás előadást tartson a kismama kori depresszióról ill. azt követő gyermekágyi-, majd nagyobb gyermekes anyukáknál jelentkező depresszióról. Közvetlen közelről még nem találkoztam ilyen esetben szenvedővel, de hallani sajnos hallottam már róla. Nem kell messzire mennünk, mert Hollywood is nagyon szeret néha egy-egy oknyomozós sorozatában előhozakodni vele. Néhány szóban az ott hallottakról:

Nagyon sokan nem tudják, hogy szülési utáni depresszióban szenvednek!  Sokan nem ismerik fel, pedig jóval gyakoribb probléma, mint ahogyan azt képzelnénk. Oly annyira gyakori, hogy biztosra merte állítani a doktornő, hogy az akkor jelenlévő 8 kismama közül legalább a fele átesik eme depresszió fajtán úgy, hogy maga tulajdonképpen fel sem ismeri. Alattomos egy betegség annyi szent! Persze a legtöbb esetben nem a már orvosi segítséget igénylő súlyossági fokról beszélünk.
Érdekessége a dolognak, hogy a novemberben és a januárban szülő anyukák esetében nagyobb az előfordulási esélye, mint pl.: a napfényes nyári időszakban szülőknél. Mivel minden emberre, ránk kismamákra is fokozottan igaz, hogy a téli szürkeségtől kicsit befelé fordulunk, kimozdulni sincs kedvünk a lakásból, nehogy elindulni valahová. Izgatottan várja mindenki a tavaszt, a madárcsicsergést és a hátunkat simogató napocskát. Azonban nagyon-nagyon ritka a terhesség alatti depresszió. Ugyanis, az esetek nagy százalékában az un. fészekrakó ösztön eltereli a gondolatainkat, lefoglalja az agyunkat. Mindent rózsaszín felhőn át látunk, nem engedjük be a negatív gondolatokat. 

Ahogyan azt már fent is említettem, tehát leginkább a szülés utáni és a már nagyobbacska korú gyerekkel rendelkezők körében fordulhat elő a depresszió.

Szülést követően a felfokozott anyagcserénk, a plafont döngető hormonszintek a pince szintjére zuhannak, megfordul velünk a világ, a szó legszorosabb értelmében. Ezt ki jobban, ki kevésbé tudja lekezelni. Mindenképpen árulkodó tünetek lehetnek a tulajdonképpen ok nélküli sírás, a feszültség, a gyakori hangulat változások, aluszékonyság. DE kihangsúlyoznám nem orvosi segítségre szoruló depresszió, ha kb. egy héten belül visszaáll minden a normális kedélyállapoti szintre, a tünetek megszűnnek. Természetes, hogy nem mindenki tud azonnal alkalmazkodni ahhoz, hogy gyermeke született. Itt jönne a legfontosabb mondat az egész témával kapcsolatban: egy depressziósnak – legyen az bármelyik súlyossági szinten is – soha de soha nem szabad azt mondanunk, hogy SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD! Hiszen pontosan ezzel van gondja, széthullott és nem találja a módját annak, hogy újra önmaga lehessen! Sokkal inkább beszélgetésre van szüksége! Ráébredjen, hogy tulajdonképpen nincs világvége, az okok, ami miatt ennyire elesettnek érzi magát közel sem világrengető katasztrófák! Segítsünk hát rávilágítani, rávezetni őt és ne parancsba foglalni, hagyjuk, hagyj ő jöjjön rá! 

Az ebben a kórban szenvedő anyukák általában senkinek nem szeretik odaadni a gyermeket, minden rokon tanácsából azt szűrik le, hogy semmit sem csinálnak jól, a férjükkel elutasítóak és ingerlékennyé válnak. Gyakori a teljes megfelelési kényszer, úgy érzik, ha lepihennek, mikor a pici is alszik, akkor szalad a ház, nincs ki befejezze a házimunkát ők már elítélendőek és tovább halmozzák a kétségeiket maguk irányéban. Most jönne az élő példa. A doktornőhöz nem is olyan régen egy férj maga mögött vontatva, szinte belökte az anyukát a rendelőjébe. Az ok nagyon hamar világossá vált előtte is. A párnak volt már egy 4 éves kislánya, imádták, a világ közepe volt számukra. A második baba születése után kezdődtek a problémák. Az anya egy kicsivel későbbre szerette volna a második babát, de végül engedve apa noszogatásának belevágtak. A második kislány megszületése után azonban az anya nem tudott mit kezdeni a kislánnyal. Feszült, ingerlékeny lett mind a baba, mind az anya egymás közelében. A sok sírás, alvás, nemtörődömség okozta tünetek később tovább gyűrűztek a férjre és a rokonokra is. Lényeg a lényeg, hogy egy hónapos orvossággal történő kezelés és sok beszélgetés hatására ma már minden a legnagyobb rendben a család életében, boldogok együtt. 

Sajnos vannak olyan, súlyosabb megjelenési formái ennek az anyákra jellemző depressziónak, amikor nem csak maguknak kezdenek el ártani, hanem a tulajdon gyereküknek is. Erre is hallottunk, láttunk a tv-ben elborzasztó példákat! :( Ne hagyjuk, hogy a környezetünkben lévők eddig süllyedjenek, segítségre szorulnak. 

Nem történik semmi, ha pl.: anyós tanácsait megfogadjuk, vagy heti egyszer egy pár órácska erejéig „szabadságot” veszünk ki az anyai szerepkőrből. Próbáljuk meg beiktatni a baba számára nagy jelentőséggel bíró rendszeres életébe a mi kis programunkat is, amikor magunk lehetünk. Sok anyukának ez lehet pl.: egy 20 perces oda-vissza kör a zöldségeshez, vagy egy órás shoppingolás, de olyan esetben is javulás lépett fel a páciensek életében, akik csak egyszerűen abból az egyszerű okból tudtak feltöltődni, és újra önmaguk lenni, mikor a nagyszülő elvitte a kis unokát 1-2 órára magával és az anya ki tudott végre vasalni odahaza nyugalomban. Ebből is látszik, hogy mindig van egy számunkra ártatlan ok (lásd: vasalás elmaradása) ami generálja a feszültséget, bevonzva a negatív gondolatokat. Tehát jelenlegi és jövendő apukák, barátok és barátnők, merjük biztatni az anyukákat arra, hogy kicsit magukkal is foglalkozzanak a gyerek mellett. Barátok, családtagok esetében pedig különösen fontos, hogy megértsék, lehet, hogy hosszú szünet után nem az lesz az első dolga az anyának, hogy velük találkozzon, hanem hogy pl.: vásároljon, sétáljon, vegyen egy forró fürdőt. Türelmemmel, megértéssel kell lenni egy anya fel, hiszen a köv. héten lehet, hogy éppen az tölti fel a kimerült aksikat ha összejöhetnek egy teázóban, kávézóban. 

Döbbenet, hogy egy közvélemény kutatás szerint, amit nemrégiben végeztek az ezzel a témával foglalkozó szakemberek, azt tapasztalták, hogy itthon hihetetlenül nagy százaléka az anyáknak az első 6 évben ki sem tette a lábát otthonról! 0-24 babázott! Csodálkozunk még akkor, hogy esetleg depressziósak lesznek??? Nem, ügye! :(

 
 
Másik komoly problémageneráló az apák azon mondata: „Hiszen ezért kapott a GYES-t!” Szörnyű, még leírni is, nemhogy átélni ezt! Apukák, kérem, hol veszítettük el az egyensúlyt a szeretett nő és a gondos anyuka között? Valóban, csak ennyire becsüljük csak meg őket? Egy anya egész napos „munkaköre” nem ér annyit a latban, mint egy férfimunka? Valóban, ez CSAK egy munka lenne, amiért örüljünk mi anyukák, hogy pénzt is kapunk? Hol van az az apa aki segítette anyát a nagy pocakkal ki-be szállni a kocsiból vagy halmozta a párnák garmadáját a mama dereka mögött a kanapén ülve? :(
 
Nem csodálom, hogy a mai itthon élő anyák nagy többsége kishitűvé válik, egyre jelentéktelenebbnek, butábbnak érzi magát a párjával szemben. Hiszen nincs pozitív visszacsatolás! Egy puszi, egy fenék simi, egy ölelés, egy összebújás, ne adj Úristen egy hangosan kimondott dicséret! Csodálkozunk, hogy ennyire befelé fordultak, kedvtelenek, magukra egyre kevésbé adó, csak otthonülős, már álmodozni sem merő és teljesen, magát butának érző anyukáknak érik magukat ezek a depresszió egyre mélyebb bugyraiba gabalyodó anyukák? Nem állítom én sem, ahogyan a doktornő sem, hogy minden apa ilyen és hogy mindegyik egyre inkább csak háztartási tartozéknak nézi a feleségét, az anyát, mert vannak lásd: a fenti példánál olyanok akik észreveszik, hogy ide segítség kell, és igyekeznek mindent megtenni. Azonban nézzünk körbe a már kisgyermekes ismerőseink körében! Mit látunk? Ügye mennyire elszeparálódnak és lesznek szomorúak azoknak a régi barátnőknek a szemei, akikkel anno mennyit mókáztunk! Mondtuk már nekik, hogy : mond mi a baj? Említettük már a párjaiknak, hogy látszik, hogy valami nincs rendben?! Igen, különösen igaz a magyar mentalitásra a befelé fordulás, más problémáinak lekicsinylése, de sokáig tart egy csésze tea mellett leülni és beszélgetni?

A leírtak alapján szerintem látszik, hogy mennyire súlyos probléma áll fent a magyar és a világ anyukáinak a lelkében, mennyire nem akarjuk észrevenni ennek okait, tüneteit mind a körülöttünk élők mind mi magunk kismamák! Ne feledjük, ettől nem csak mi szenvedünk, de adott esetben a babánk is! Ha másért nem, hát érte, megéri! Nemde?:)

A téma komolysága miatt a védőnői praktikák a babaápolással kapcsolatban egy következő bejegyzésben!


2013. február 7., csütörtök

36. hét - Ámulat és mosolygás




Túl az első jósló fájásnak nevezett, szemet düllesztő fájáshullámon!
No, nem volt épp kellemes! A kocsiban csücsültünk (01.31.), éppen a légzésfigyelő+babyőr készüléket hoztuk el a vaterás emberkétől, amikor legszívesebben vigyázva vágtam volna magam, a belém hasító görcsös fájdalomtól. Nem is gondolná az ember, hogy léteznek ezek az izmok mélyen legbelül. Pedig léteznek, nagyon is. A kocsit egy kézzel képes lettem volna megemelni ott helyben, ha adódott volna rá lehetőség. 

Előtte is voltak – lesznek -  kisebb nyilalás szerű fájások, amik sétálás közben futottak végig a méhem két falán le egészen a fenekemig, de ez valami egészen más volt! :( Azóta pedig érdekesen más fájdalom érezhető az alhasikóm tájékáról, állandó jelleggel. 

Másik igen kedvezőtlen hatása annak, hogy lassan a 9. hónapba lépünk, hogy az estéim első fele azzal megy el, hogy a Lilit elaltassam, sikerüljön úgy elhelyezkednie, hogy ne érezzem ezt a kényelmetlen hol feszülős, hol tüdőre telepedős és kifulladós érzést. Azt a nagyszerű ötletet találta ki, hogy felnyomja magát egészen a mellvonalam alá, aminek következtében a lábai lassan már a számban lesznek. Ekkor ő már nagyon jól érzi magát, hamar szunyokálni tér. Egyetlen bibi ebben a nagyszerű ötletben, hogy közel 5 óra, lámpaoltást követő forgolódás után jön erre rá és teszi meg a kedvemért.
Az alvászavarom pedig tovább romlott, most már hajnali egytől képtelen vagyok visszaaludni a reggeli kelésig. Márpedig az energiára szükségem van, mert a 36. héten millió és egy vizsgálat és program várt ránk:

A doktor úr hétfőn megnyugtatott minket, hogy végre megfordultunk, semmi oka nincs a császáros szülésnek. Minden a legnagyobb rendben -  értsd ezt szó szerint - ugyanis már 2 kiló 70 deka körül vagyunk! A következő 3 hétben bármikor szülhetünk, de addig is szépen növesztgeti kis hurkácskáit. :) Mivel én sem voltam, a magam 3 és fél kilójával kicsi baba, nem számítottam kis babára. Marcit sajnos nem tudjuk alapul venni, mert a 27. hétre született kevesebb, mint 1 kilóval! Arra azonban még mindig nem kaptunk választ, hogy az én cipőméretem és a gyerek tényleges súlya között miféle összefüggés áll fent, márpedig a doki szerint van kapcsolat! Aki tuja, írja meg nekünk! Mindenesetre jót mosolyogtunk rajta vizsgálat közben. 

Túl az első NST vizsgálaton is! A 40. hétig minden héten kell majd menni, túlhordás esetén pedig minden 2. nap.  Két klassz érzékelős tappancsot puszilnak a pocakodra és a CTG grafika együtt nyomtatja ki a baba szívhangját és a te méhösszehúzódásaid közötti összefüggéseket. Következő héttől nem dolgozom már, lesz időm ide is bemásolni a kapott eredményt, azoknak akiket érdekel és még nem láttak ilyet. Ami ebben különösen muris volt, az a CTG-hez kapcsolt nyomógomb, amit akkor kell megnyomni, ha mozog a baba. Egyből a kérdezz-felelek show és a vadászpilóták kioldó gombja jutott eszembe! Mindeközben az idegesítő, pletykafészek nővérkék mindennapjaiból láthattam némi részletet. Ha lehetett volna, a nyomógombommal lelőttem volna őket és diadalittasan távoztam volna a tetthelyről!:) 

Kedden este került sor – a mi életünkben az utolsó – Szent Imre kórházas előadásunkra. A következő talán még belefér, de csak kérdőjelesen. A téma a várandósság és a szülés pszichologiája volt. Melyek azok a krízishelyzetek, amelyekkel szembe kell néznie, elsősorban az anyának a terhessége alatt. Mivel eléggé hosszasan beszélt kissé jelentéktelen részletekről is, a szülés pszichológiájára már sajnos nem került sor. Krízis helyzetet okozó tényezők: maga a terhességi teszt pozitív mutatói, az apának való nagy hír elmondása, a rengeteg vizsgálat, a munkahelyi tolerancia, a többiek segítőkészsége, a barátok tájékoztatása és maga a szülés. A helyzeteket átbeszéltük - bár így túl szinte az összes krízisen a jó tanácsait már nem tudjuk megfogadni – és végül a jelenlévő számos papához szólt. Mennyire nagyszerű dolog ott lenni és végigcsinálni együtt anyuval a szülést és mennyi megismételhetetlen élményből maradnak ki azok az apák, akik az ajtó előtti várakozást választják. Szeretem ilyenkor nézni a jövendő apukák arcát! Annyira édesen elmosolyodnak, tekintetük belevész a végtelenbe (ki tudja, mire gondolhatnak) és egy apró, de figyelmes mozdulattal hol anyu kezét fogják meg, vagy ha már fogják szorítják meg ill. a pocakot kezdik el simogatni! Annyira édesek, megérne egy lesifotósnak ott képeket készítenie ilyenkor. Ez a téma kellemes a szívnek, érdekesebb a sok mihaszna celeb pletykafotónál. 

Szerdai napunk kissé zsúfolt volt, de annál tartalmasabb és élménydúsabb! Reggel 9 órára ígérte magát a védőnőnk, hogy az utolsó – még szülés előtti – család vizitet is megejthessük. Biztosan említettem már mennyire segítőkész és aranyos védőnőnk van. Azon felül, hogy egy hatalmas zsáknyi szinte kifogástalan állapotban lévő babaruhát sikerült szereznie nekünk, még ugyanennyi mennyiségben újszülött pelenkával is megajándékozott minket. Bármikor bármi kérdés merül fel mindig lehet hívni és mindenben segítségünkre van. Finom, frissen sült ricottás-meggyes sütivel és friss kávéval vártuk, majd belekezdtünk a 2 órás locsi-fecsibe. Elhozta azokat a recepteket, amiket még a szülés előtt ill. után kell majd kiváltanunk Lilinek (fürdető, popsikrém, D vitamin, K vitamin stb) és megnézte a most már késznek mondható Lili birodalmat is. Szerencsére minden tekintetben megfeleltünk az előírtaknak. Ami miatt azonban emlékezetes marad az az a történet ami a beszélgetés közben jött fel témaként. Nevezzük nevén, ha megfeszítenek emiatt vállalom, cigány anyukáról esett szó. Az, hogy 39 évesen 14 gyermek édesanyja, hogy terhességi alatt végig dohányzik, iszik és ki tudja még mit csinál, megbotránkoztató és érthetetlen számomra. Azzal mit sem törődve, hogy minél több és több gyermeket szül annál kisebbek, fejletlenebbek, fogyatékosabb gyerekeik születnek. A legutolsó babája 9 hónapra született alig 2 kilósan, egyértelmű hogy az életmódja miatt és a szervezete teljes kimerülése áll a dolog hátterében. 2012 januárjában szülte 13. gyermekét és 2012. decemberében pedig a 14.-et. Kérdésem, pedig a következő: szabad ezt hagyni??? Rengeteg nagycsaládi támogatás mellett sikerült majd egy milliós adósságot összeszedniük, amit az önkormányzat átvállalt. A gyerekeket sajnálom, nem a szülőket! DE valóban megérdemli egy ilyen apa és anya, hogy az önkormányzat átvállalja adósságukat, holott van másik 10-20-30 stb család itt Budafokon akik ugyanolyan vagy még nagyobb mértékben jogosultak lehetnének a támogatásra?! 

Komoly téma után egy kis szórakozás! Szerda délután került sor a már említett baba masszázsra! A könyvet már olvastam, láttam a képeket a mozdulatsorról! Élőben azonban egészen más! Marcival együtt betipegtünk a babaváró épületébe és csak simogattunk, simogattunk és simogattunk! Megtanultuk a láb, a has, a talp és a fájós pocak helyes masszázs technikáját amivel nagyban segíthetjük fejlődését, kellemes közérzetet biztosítva! Az érintéssel stimulálhatóak az agysejtek, növekedési hormonok szabadulnak fel, jobban hízik a baba, és nem utolsó sorban kellemes neki is az érintés. A következő alkalommal vesszük át – már Lilin gyakorolva – az arc, a kar és a hát előírt technikáját! Annyira aranyos volt Marci, ahogyan az ölében egy gumi babával gyurmázza a mondott testrészeken a babát az előírtaknak megfelelően. :) Azt hittem megzabálom ott helyben! Élőben pedig azt hiszem, el fogok olvadni!:) Olyan szorgosan jegyzetelte, az ákom-bákom baba rajzaival, nyilakkal jelezte a bonyolultabb mozdulatsorok logikáját, hogy azt hiszem még mindig a hatása alatt vagyok! De visszatérve, az amerikai hölgy – aki ezt a világon mindenhol elterjesztette – egy indiai kirándulás kapcsán figyelt fel arra, hogy ott a mamák a nap szinte minden percében magukra kötve hordják babájukat és amint leülnek azonnal masszírozni kezdik a babájukat, az árvaházakban a nagyok a kicsiket! Szerintem nem hiába ennyire kedvesek és boldogok az ottani helyzetükkel az ott élők! Mikor ő maga is maláriás lett, egy indai asszony éjjel-nappal masszírozta, úgy ahogyan azt az összes babájával is megtette előtte, és az orvosok nagy meglepetésére, hamarabb felépült betegségéből, mint azt remélték volna. Ajánlom a könyvet is a jövendő kismamáknak az óra előtt! Szerintem élvezetes olvasmány, telis-tele hasznos infókkal! Jó, aláírom, van aki nem hisz az érintés és a masszázs erejében, de mi igen és ettől függetlenül, ki ne szeretné ha megmasszírozzák! Pláne ha ezzel segíthetünk a gázoktól felpuffadt pocakján, kellemesebb a babának, jobb a mamának és a papának! 

Rögtön ezután kezdődött az utolsó (finálé előtti) magán konzultációnk a szülésznőnkkel. Mivel választott szülésznőnk (tehát nem az ügyeletes fog velünk lenni, hanem őt riasztva elsőként jön és segít csak nekünk a szülés teljes időtartama alatt) kötelezően részt kell venni 2 elbeszélgetésen. Az első is hasznos volt, de itt csak hatszemközt azért egészen más volt! Nagyon sok kérdésünkre kaptunk választ és a szülés teljes folyamatán végigmentünk, mikor mi fog történni, mikor hol lesz Marci, mi a feladata és mire kell figyelnie. 

A szülés kétféleképpen indulhat meg természetes körülmények között. 

1.       1. magzatburok repedése, avagy a magzatvíz elfolyásával

2.       2. a fájások beindulásával

A burok egy nagyon cseles kis dolog. Ugyanis ha alul szakad meg akkor kb. másfél deci magzatvíz folyik le az ember lábán és terül el a padlón vagy ahol éppen ér minket. Meglepődtem, magam is, hogy nem egyszerre folyik ki az összes, bent lévő 1 liternyi folyadék. Ugyanis a baba feje egy, nem tökéletesen záródó dugót képez és az ő elmozdulásával ill. a szülőcsatornába való haladása során, további folyások tapasztalhatóak. Tehát készüljek fel, hogy ha a magzatburok megreped és elfolyik az első adag, akkor annak lesz még utánpótlása! Egy gyors zuhany, egy vastag betét behelyezése után folytatódhat tovább a napunk. A  betét szerepe nem más, mint hogy szépen lassan szívja magába a normális esetben opálos színű, kissé véreres magzatvizet. Innen könnyen megállapítható a szín, aminek nagy a jelentősége. Egy barnás-zöldes magzatvízzel irány a kórház azonnal. Ezt a színt akkor produkálja a baba amikor a magzatvízbe ürít és nem történt még meg annak kicserélődése. Ez fokozott veszélyt jelent(het) a babára nézve, mert gondoljunk csak bele nem lehet éppen kellemes a saját ürülékünktől teli szájjal, orral születni, pláne úgy hogy ennek letapadása a kis légzőhólyagocskáira komoly légzésproblémákat okozhat élete első levegővételekor. 

Miután beértünk a kórházba (kocsi ülésre valami fólia legyen a mama feneke alatt, mert a magzatvíz kitisztítására nincs mód) apának kicsit még kint kell várakoznia, mert a két ujjnyi tágulást követően kerülhetünk be a szülőszobák egyikébe ahova már ő is bejöhet. Addig egy kellemes beöntés és ha otthon indulás előtt nem történt meg akkor egy gyors borotválás. 

Amennyiben vajúdásunk egyre gyakrabban és egyre erősödő fájások sorozatával indul, nyugodjunk meg és ne rohanjunk azonnal a kórházba! Ott sem tudnak mást tenni, mint várakozó állásba helyezkednek és lesik a monitort és a tágulás mértékét! Nem beszélve arról, hogy ott szintén nem lehet még ott a jövendő apuka! Igen ám, jogos a kérdés: Honnan fogom tudni, hogy amit érzek nem csak joslófájás-e? A kulcs az időtartamban van elsősorban. A rendes vajúdás egyre rövidebb időközönként jelentkezik és egyre erősebben. Nemhiába mondják, hogy egy „kellemes” 5 percenként jelentkező, kb. egy percig tartó fájásokkal érdemesebb bemenni a kórházba, addig próbáljuk meg magunk csillapítani odahaza a fájásokat. Erre remek lehetőség a forró fürdő ill. zuhany, mert a meleg víznek görcsoldó hatása van. A szülőszobában is, a vajúdás alatt rengeteg módszer és eszköz adott a fájdalom csillapításának érdekében. A lényeg, hogy kb. 10-15 perenként hallgassunk a párunkra és változtassunk testhelyzetet, hogy ezzel is minél jobban préseljük a babát előre a szülőcsatornában! Van, aki ilyenkor labdára csücsül, van aki a kád meleg vízben relaxál, van aki a bordásfalon lóg vagy támaszkodik és vannak akik sétálnak vagy éppen csárdást járnak apával!:) Kinek mi a legjobb a fájdalom elviselésére. Fontos feladata még az apáknak a légzésfigyelés és a megfelelő folyadékpótlás! Egy igen intenzív fájáshullám során nem csak az egyenletes légzésre felejtünk el mi szülő anyukák figyelni, de igen komolyan izzadunk is. Ilyenkor nagyon fogok örülni ha Marci számolja a 4/5-ket és a bekészített mini törölközőnket mindig készenlétben tartja. 

Amikor pedig elérkezik az a bizonyos nyomási szakasz, a fellépő székelési ingerrel nagyon kell figyelni a szülésznő utasításira! Amennyiben gátvédelemmel szeretnénk szülni a következőre kell figyelni: a baba egy „kályhacső” formájú utat tesz meg a pocakból egészen a külvilágig. A kezdeti leszálló szakaszt követi a szeméremcsont alatt való íves átpréselődés és a végén az egyenes kitolás. A leszálló szakaszt nagyon ügyesen megteszik a babák, a szeméremcsont alatt azonban nehéz helyzetbe kerülnek. Arccal a végbélnyílás felé egyre jobban nyomul előre a kis feje minden nyomásnál. Ilyenkor fogja a szülésznő azt mondani, hogy már látszik a hajacskája. Itt azonban jön egy meglepő dolog! Hiába érzed, hogy majd szétfeszít a feje és majd bekakilsz nem szabad nyomni! Itt csak lihegni szabad, de semmiféleképpen sem nyomni! Egyrészről ha hirtelen rányomunk ebben a fázisban akkor a gyorsan kicuppanó baba fejecskéje mindenünket szétrepesztheti és az egy igen kellemetlen dolog lehet, pláne annak összevarrása a későbbiek folyamán! Másrészről ezzel eltörhetjük a baba orrát, állkapcsát! Hiába erős ez a méhizom! Tehát nem nyomunk és lihegünk, miközben a baba feje szépen fokozatosan a nyakáig előbújik. Ezt követően lehet újra nyomni és mivel eközben orsó mozgást végezve a baba arca  jobb combunk felé néz, előbújik előbb a jobb válla majd a bal, végül a pocak és a lábikók! A nehezével meg is volnánk, igaz mennyire egyszerű olvasva?! 



Innentől a tapasztaltak és a szülésznők is azt mondják, hogy megszűnik a fájdalom! Mintha elvágták volna! Ugyanis az emberi agy a sok ilyenkor keringő hormon hatására teljesen törli a rossz emlékeket és csak a jóra enged emlékezni! Ezért is van, hogy az anyukák később nem tudják elmondani pontosan, mit is mennyire éreztek a szülés alatt! A természet kis átverése, de millió és egy nőnél bevált már! Innentől már célegyenesben vagyunk, ugyanis a mellkasra helyezett Lili babánk köldökzsinórját elszorítják és a Marci elvágja! Mivel semmiféle érző ideget nem tartalmaz a zsinór ezért ez sem a babának sem a mamának nem okoz fájdalmat és következik az amire 9 hosszú hónapig várunk, az égbekiáltó sírás! Panaszosan felsírnak és világnak kürtölik érkezésüket! Gyorsan megtörlik és a mellkasomra helyezik, hogy megnyugodjon és kíváncsi kis szemecskéivel feltérképezze a körülötte lévőket, jól megjegyezve azt a szürkés-feketés elhomályosodott pacákat akik olyan nagyon várták már őt! 

Innen tényleg nincs más hátra mit az öröm és a sok-sok fénykép elkészítése és a mosakodás. Mivel a szülés után magát a babát tápláló lepényt is meg kell szülni – ami egyesek állítása szerint nem férfiszemnek való látvány – a Marcit „elcsalják” Lilivel a szoba másik felébe és szépen megmosdatják, majd a nevét és adatait ráírva kis csuklójára visszaadják Marcinak, aki remélhetőleg még két lábon, nem halál sápadtan odahozza nekem Lilit. J Innen jön egy másfél-két órás együttlét vele. Ilyenkor nagyon éberek és ezt kihasználva a bababarát kórházakra jellemező módon hármasban maradhatunk, senki által nem zavartatva és élvezhetjük a közös pillanatokat. 

Kitértünk a pszichológia, a lelki részére is. Ugyanis, mint mindenki, a női testfelépítés arra lett alkotva, hogy képesek legyünk a babát a világra hozni, csupán tudatosítani kell magunkban ennek a képességnek a létét. Egy, már az elején hangosan „Jaj istenem, ez nem fog menni” felkiáltással nekiinduló anyuka igen nehéz munka árán jut el arra a tudat alatti szintre, hogy felfogja ő képes ezt az egész procedúrát végigcsinálni! Nem szabad negatívan hozzá állni, fájni fog, szenvedni fogunk, de hinni kell benne és végig kell csinálni! Példaként én is tolmácsolnám a szülésznő egyik esetét, ami egy hete történt! Farfekvéses,  4 kiló feletti babát az első perctől úgy hozott világra anyukája, hogy már az elejétől kezdve mondogatta, hogy ezt megcsinálom, képes vagyok rá! Bámulatos dolog és mert hitt benne és mert akarta, megcsinálta! Fontos ennek az irányított tudatosságnak a megléte az apáknál is!

Ne felejtsük, ők kettő helyett aggódnak! Még az anya „csak” a babáért addig az apa az anyáért és a babáért is, miközben látja, hogy a felesége/élettársa mennyire szenved és erőlködik! Szerintem nincsenek irigylésre méltó helyzetben, de minden pillanatban éreztetniük kell az anyával, hogy jelen vannak, ott vannak, készek segíteni, amiben csak kell! Ilyenkor egy újfajta kötelék épül ki az anya és az apa között, megváltozott tudatállapotba kerülnek és sokkal fontosabbá válnak az érzelmek! Szerintem ettől olyan szép az apás szülés! Azért is kérte Ági a Marcit is, meg általam a többi apukát, hogy ha úgy érzik, hogy nem tudnak megbirkózni a szenvedés okozta fájdalommal és sírhatnékja támadna, akkor menjen ki egy percre, fújjon egyet és jöjjön vissza! Az anya ne lássa sírni a folyamat alatt az apát, mert akkor elvész a koncentráció és akkor nem csak a babával kell törődnie, de még az apát is vigasztalnia, istápolnia kell. Fontos a jelenlét! Az aktív jelenlét, amivel biztatjuk az anyát – lehet szavakkal is – arra, hogy igenis képes megcsinálni! (aztán a szülés után jöhet a közös bőgés!:))



A csütörtök délutáni védőnős kismama klubban történtekről pedig majd egy másik bejegyzésben beszélek! Mára elég a száraz tényekből és a lelkiekből! Zárul mára Móni ismerettára! Szép estét!Puszi mindenkinek!