Megvolt az utolsó kozmetikai
kezelés, az utolsó gyantáztatás, az utolsó körömápolás, az utolsó fodrász, az
utolsó nagybevásárlás és már hónapokkal ezelőtt az utolsó kicsapongás.
Mindezeket szépen sorban, az idő múlásával majd visszavezetem az életünkbe, de
nem egyszerre!
Még egyszer utoljára átnéztem a
kórházi csomagunkat. Sárga post-it
cédulákkal ragasztottam ki a szoba minden egyes fontos négyzetméterét –
utasítások Marcinak, mit hol talál, és mit kell elintéznie, amikor én a
kórházban leszek – a szekrényekből kipakoltam a terhes ruhákat és egy aranyos
kis dobozba hajtogattam őket, nagy piros „terhes ruhák” felirattal a tetején.(Csajok,
bármikor kész az újbóli használatra, csak szóljatok, és már szállítom is :))
A terhes kiskönyvem végébe bekészítettem
az utolsó teljes vérkép leletemet, benne a vércsoportom feltüntetésével (a
vicces, hogy mindenben különbözünk Marcival, de a vércsoportunk azonos, AB
pozitív), az utolsó kenet eredményt – ami jelentem nem mutatott ki semmiféle
bacilusra való hajlamot – a 36. héttől, hetenként elvégezendő NST eredményeimet
és az apasági nyilatkozatot.
A szokásos időközönként végzett
ágynemű cseréléskor duplán hajtott lepedő közé bekészítettem egy nagy törölközőt,
amennyiben este elfolyik a magzatvíz a matrac a legkevésbé lássa kárát. A
garázsban, az ajtó melletti polcon pedig egy kettévágott kukás zacskó és egy
nagy törölköző várakozik az indulásra készen, az autósülés védelme érdekében. (állítólag
a magzatvizet és vele elszökő véreres „izéket” nem lehet kimosni, sem a szagát
eltüntetni)
Amennyiben hétköznap szülünk, még
a péntek déli okmányirodai zárás előtt, abban az esetben a kórház minden fontos
papírt elintéz Lilinek még aznap és átad (TB kártya, lakcímkártya, anyakönyvi
kivonat stb.), semmi miatt nem kell háromszáz felé szaladnia Marcinak. Hétvégi
szülés esetén pedig a hétfői munkanapon kerülnek kiállításra az okmányai és
később bemehet érte az apuka. Az apaságinak köszönhetően pedig még a millió és
egy meghatalmazás elkészítése alól is mentesülünk.
A 36. héttől szorgosan szedem az
előírtaknak megfelelően a szülésznőnk által felírt homeopátiás bogyókat!
Segítségükkel – állítólag - csökkenthető a vajúdás időtartama, a szülés utáni
sebgyógyulásban nagy szerepük van. Aki hisz benne annak egy plusz löketet jelent,
aki nem annak pedig azt üzenem, hogy ártani nem árt, akkor miért ne?! Ami
bosszantó, hogy sem a készítményt gyártók sem a szülésznők nem tudnak
együttműködni a pirulaszám ill. a kiszerelés kérdésében. Minden homeopátiás
szereket szedő kismamámnak maradnak ilyen kis bogyói szóval, aki a terhes
ruhákon kívül erre is igényt tartana nagyon szívesen eljuttatom. A szavatossági
idő, 2024…addig drága barátnők, egyikőtök csak követ engem az anyaság
sárgaköves ösvényén! :) Nagyon cifra nevük van és az sem mindegy a hét
melyik napján miből és mennyit veszel be, a nyelv alatt oldódnak. A négyből egy
olyan van, ami a szülés után is szedhető, szóval azzal nem szolgálhatok!
Másik ilyen „ha hiszünk benne
biztosan segíteni is fog” csodaszer a Málnalevél tea! Nem a világ legfinomabb
teája – mondja egy exfekete teafüggő – de azt állítják, hogy segíti a későbbi
méhtevékenységet! 2 decivel indul a kúra és már a napi másfél liternél járok.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én a gyógyfüvekről rosszat még nem hallottam!
Megér ez is egy próbát!
Máskor nem, hát ilyenkor nagy
hasznát veszem a Karácsonyi ünnepekre, születésnapokra kapott fürdőbombáknak,
fürdősóknak. 2-3 naponta beiktatok egy fél órás délelőtti pancsikolást. Semmi
más dolgom nincs ilyenkor, mint élvezni a meleg víz jótékony görcsoldó hatását
és a felszálló illatfelhőben azon gondolkodni vajon hogyan is fog kinézni Lili,
ha megszületik.
Mivel már nem tudok huzamosabb
ideig egy helyben ülni ezért a déli óráktól egy kellemes másfél óra fekvés
következik, olvasással, blog írással. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a
huzamosabb autó utakat sem bírom úgy, mint régen. Egyre többször kell a
háttámlát abnormális szögekbe állítanom, hogy legalább a mentsvárat jelentő
otthoni ágyikóig kibírjam valahogyan. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az
étkezésekor is figyelnem kell már, hogy mit eszem. Az elmúlt 3 hétben kétszer
is volt lehetőségem párolt lila káposztát ennem, mindkétszer felfújódott lufi
lett belőlem. A gázok azonban nemhogy a tőlük elvárt jótékony módon távoztak volna
a megfelelő hanghatás kíséretében, éppen ellenkezőleg, csak feszítettek és
feszítettek. Azzal tisztában vagyok, hogy a szoptatás alatt kerülni kell a „k”
és a „b” betűvel kezdődő zöldségeket, gyümölcsöket, mert hascsikarást okoznak a
babának, de hogy a terhesség utolsó heteiben is jelentkezik ez a tünet magánál
az anyánál, ezt nem tudtam.
Az ételekhez kapcsoltan pedig
most vagyok igazán csak kívánós. A felvágott paradicsomot én nem szoktam
megsózni (érdekes, hogy amióta Marcival vagyok, azóta szoktam le erről a
szokásomról) de kedden reggel annyira jóízűen falatoztam a sós paradicsomot,
hogy az elmondhatatlan!:)) Másnap pedig ugyanekkora extázist okozott a sós
kifli! A mai napon pedig úgy indult, hogy ha nem ehetek valami édeset menten
összesem! :)
Sajnos az álmatlanságot még
mindig nem sikerült elhagynom, aminek köszönhetően este fél nyolctól képtelen
vagyok nem az alvásra gondolni. Hiába szeretnék én is megnézni egy filmet a
Marcival, teljességgel képtelen vagyok rá. A szemim olyan fáradtak, hogy a nagy
pislantásokat szépen lassan felváltja a jóízű alvás. Hajnali egykor bezzeg nem
akarnak ilyen fáradtságot produkálni a kis sunyik! :(
Apró örömforrás, hogy a
lábdagadás, a vizesedés elmúlt! Amióta
nem dolgozom, és nem lóg a lábam a nap legnagyobb részében. A terhességi csíkok
még mindig messzire elkerülnek és a visszereim sem újultak ki. A vádlim azonban
még mindig egy betontömbhöz hasonlít! Hogy a fenében lehet vádlira hízni? Hogy
fogok én kinézni a csini magas sarkú cipőcskéimben a szülés után? :(
Apropó, súly! A jelenlegi +10
kilós súlygyarapodás fele nagyjából Lili, a maradék pedig az a zsírréteg,
amitől meg kell szabadulnom majd. Karácsonyra megkaptam Réka szülés utáni dvd
programját, egy szivacs szőnyeg és a pilatesz labda készenlétben állnak, hogy a
6. hét után belecsapjak a lecsóba és visszaalakítsam a pocakomat és a vádlimat.
Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek újból 46 kiló és a hasam sem lesz
olyan lapos, mint mikor Marcival találkoztam 21 éves koromban. Az „asszonyosodás”
bizony ezzel jár, de azért elhanyagolni sem szeretném magam. Csinos anyuka
akarok lenni, aki a szülés után is fel tudja venni a bikinijét és nem kell
alakformáló nagybugyikba kényszerülnie, ha el kell mennie valami hivatalos
eseményre. A személyiségem legmélyéről fakadó mozgás iránti lustaságom nagyban
akadályozni fog az első másfél hónap után – furcsa mód eddig tudok egy
mozgásformára aktívan koncentrálni – de remélem, hogy a tükörképen majd
ösztökél a további mozgásra!
Tegnap a netes nézelődés közben
azon kapom magam, hogy a szülést elősegítő ill. beindító praktikákról olvasok!
Akármennyire is szeretnék eme édes tehertől megszabadulni, ha Lili úgy dönt,
hogy a 40. hétig vagy még később sem hajlandó megszületni, akkor nincs más
választásom a beletörődésen kívül csak a noszogatása. Rengeteg féle-, és fajta
praktikáról olvasni! Amit minden apa nagyszerűen tud, az a sex. (spermiumban,
ha jól emlékszem olyan, anyagok találhatóak amelyek a méh izomzatának lazulását
segítik elő, általa pedig a szülés megindulását) :) Ami biztos az utolsó
időben kifejezetten ajánlott.
A másik a kissé szagosabb és
kellemetlenebb megoldás a ricinus olaj használata és annak hasmenést okozó
hatása következtében kiváltott méhösszehúzódások megindulása. Nem túl
szimpatikus, de tény, hogy így legalább a beöntést el tudod kerülni a
szülőszobára való bekerüléskor.
A sok séta, a takarítás is nagyon
sokak által ajánlott praktika volt. A takarítást igazából kikerülni nem lehet,
a séta pedig nagyon lassú tempómban, rövid ideig valósulhat csak meg, mert
máskülönben alhasi tájékon szúró nyilalásokat érzek.
Aztán itt a répa és az abban
található nemtudom én milyen enzim, ami kiválthatja a szülést. Történt ugyanis
egy amerikai kórházban, hogy egy nap répa krémlevest szolgáltak fel a
kórházban, köztük a szülészeten is. Az elfekvőben ill. megfigyelés alatt lévő
anyukák sorra vajúdni kezdtek a répaleves miatt.
Mindenesetre vettem egy kiló
répát, elővettem az edzőcipőmet a sétákhoz és az ablakpucolást a naposabb, de
még szülés előtti időszakokra tartogatom!:)
Nem maradt más hátra, mint a
pihenés, az unalomig tartó fekvés, a hetenkénti rövid NST vizsgálatokkal
megszakítva. Eddig soha nem álmodtam a szüléssel, de hétfőre virradóra ezt is
megtörtént. Tegnap este pedig azt álmodtam, hogy elfolyt a magzatvizem. Abban a
pillanatban felriadtam és konstatáltam, hogy „húúúú szúúúúúszááááj” nincs még
itt az idő!:) Úgy néz ki az agyam is készül tudat alatt az indulásra!
Sokan mesélik, hogy a szülés után
180 fokos fordulatot vesz az ember élete, de hogy ez igaz magára az érdeklődési
körre, az ételek szeretetére, a gondolkodásmódra nem gondoltam volna. Sok olyan
anyukával beszélgettem, akik a szülés után pl.: egy teljesen új szakmában
kezdtek el dolgozni, egyéni vállalkozók lettek vagy többé nem bírtak a
kelkáposztára nézni. Akadt olyan anyuka, aki a sport mellett tette le a voksát
és olyannal is találkoztam, aki egy teljesen új frizura és hajszín mellett lett
újra önmaga! Kíváncsian várom, nálam miféle változások következnek be! :)
Az újdonsült apukákról pedig még nem is beszéltünk, vajon Marci miféle
„egyedfejlődésen” fog átesni?!
Tele vagyunk kérdésekkel, amire
igazság szerint tudjuk a válaszokat, mert elég jól felkészültünk a szülésre, de
mégis egy hatalmas drukk érzéssel kelünk és fekszünk. Már semmi másról nem
szólnak a napjaink, mint a várakozásról és a további várakozásról. Nagyon
izgulok már….
(apróbetűs
megjegyzés: jelenlegi állapotok szerint február végig a Szent Imre kórház
szülészeti osztályán látogatási tilalom van érvényben a gonosz influenzajárvány
miatt! Minden kedves látogatót arra kérek, hogy ezt vegye figyelembe és tegye
meg, hogy mielőtt elindulna, küld egy sms-t nekem, hogy ha az esetleges
korlátozás feloldásra kerülne, mikor tud bejönni és merre talál minket! Kisebb
biztonsági szinten van lehetőség egy, az üvegfalon keresztül történő
megtekintésre is! Köszönjük!)
A szülésig búcsúzom tőletek, hogy
megannyi élménnyel gazdagodva később mindenről a legapróbb részletekig be
tudjak nektek számolni. Örültem, hogy ilyen sokan olvastok, annak pedig külön
örülök, hogy Európa megannyi országán túl a tengerentúlon és Ázsiában is
akadnak követőink. Remélem az itt leírtak később hasznotokra válnak ill.
továbbra is figyelemmel követitek a blogot! Köszönöm mindenkinek, kapcsolat
vége…..de csak egy kis időre! :)