„Elég jó anya”

Szándékosan ezzel a pszichiáter doktornő által említett fogalommal indítanék! (Aki figyelt tudja, melyik előadás anyagára utaltam vissza!:) )

Milyen is az elég jó anya? Szándékosan nem a tökéletes vagy csodás anyu kifejezést használta! Olyan ugyanis nincsen! Addig még nagy „A” betűvel a mellkasukon, piros palásttal és kék cicanaciban nem repkednek anyukák az égen, addig nem is beszélhetünk erről a két kategóriáról! Bár megjegyzem, a dolgokon való átlátás képességét igazán megkaparinthatnánk mi anyukák, amolyan jutalomfalatképpen! :) Szóval milyen az elég jó anya? Az elég jó anya - hiába a magyar nyelv miatt érzett kevésbé pozitív visszhang - egy nagyon is jó tulajdonság, amivel én is szeretnék majd rendelkezni! Az elég jó anya ott van, mikor a babájának szüksége van rá, amikor kell, tisztába rakja, orvosi vizsgálatokra viszi és szoptat amikor annak szüksége van rá stb… Ha szabad átrágni a fenti kijelentést akkor azt mondhatnánk az elég jó anya maga a köpenyes igazságosztó!

Nem szabad abba a tévhitbe esnie sem leendő, sem mostani, sem gyakorlott anyáknak, hogy a tökéletes a kitűzött, mindenképpen elérendő cél! Hiszen tökéletes szőke herceg sincsen fehér lovon – gondoljunk csak bele – akkor a szakítós filmeket gyártó cégek, napilapok rovatszerzői, a válóperes ügyvédek miből élnének meg? J:) Legyenek elég jók a saját gyermekük számára és pont!

Említettem, hogy az elég jó anya mindig kész gyermekét megszoptatni. Itt sem kell rosszul éreznünk magunkat, ha nem megy az elején a dolog, vagy 4 hónap után elapad a tejünk. Mi, vagyis a szerveztünk, a tőle telhetőt a genetikában leírtaknak megfelelően, a saját adottságaihoz mérten hozta és próbálta véghezvinni. Ne felejtsük, elsősorban a testi közelség, az ölelés, az érintés, a simogatás az, ami a baba lelki fejlődéséhez szükséges! Azoknak az anyukáknak, akiknek amputálni kellett a karjait vagy a kézfejét, ugyanúgy képesek magukhoz húzni babájukat! Elég jó anyák ők is, képesek gondoskodni róluk a nap minden percében, ugyanúgy ahogyan ép társaik. Ne essünk kétségbe, ha nem megy, attól igenis elég jó anyák lehetünk, hiszen megannyi más dolog tartozik még bele az elég jó anya fogalmába. Van egy valós példa, ami mióta láttam nem megy ki a fejemből! Biztosan sokan látták, olvastak róla. Egy újszülött kis majmot a kísérlet idejére elszakított anyjától és egy olyan kalitkába tették az apróságot, ahol két majomanyaszerű képződmény közül választhatott. Az egyik majomanya pihe puha volt és meleg, de nem volt képes etetni. A másik egy érdes, drótszőrű majomanya volt kis cumival a hasa tájékán, amelyből a számára életet jelentő meleg tejet eheti. Mit gondoltok, a kis majom melyiket választotta? Persze, hogy a pihe-puha meleg, ölelős anya majmot, amit csak akkor hagyta ott, amikor éhes lett és ment át a másik, drótszőrű állatra! Kell ennél jobb példa arra, hogy egészen kis apróságon is múlhat, hogy elég jó anyák legyünk? :)

Itt annyiban csatlakoznék le a fenti témáról, hogy meséljek egy kicsit a szoptatásról tanultakról, érzéseimről.

Be kell valljam töredelmesen, hogy úgy a hetedik hónapig nagyon idegen volt számomra magának a szoptatásnak a gondolata! Magyarban erre sincs kifejező szó, mert ez nem szégyenlősség, nem tapasztalatlanságból eredő bizonytalanság, nem is az ismeretlentől való félelem. Ez egy olyan valami, ami belülről, hónapról-hónapra fel-fel üti a fejét az éjszaka közepén álmatlan óráidban vagy például amikor vásárlás közben pl.: a Camponában egy anya a szökőkútnál csak úgy lazán megszoptatja a kisfiát. Előtte nem foglalkozol vele, de most egyre többször és egyre több helyen futok bele. Valószínűleg az sem segített a dolgon, hogy egy aprócska méretet sem nőttek a melleim az egész terhességem alatt, ha nagyon akarom, akkor ráfoghatom, hogy kicsit tömörebb lett a szerkezete, de nem nagyobb. Más anyukák pedig folyton azon mérgelődnek, hogy nem tudnak megbarátkozni az új, jóval méretesebb melleikkel. Ez a dilemma, hogy akkor most mi lesz velem, velünk okozta a fentiekben körülírni próbált lelki állapotot. Az észrevehető változás nem tudom mikor kezdődhetett el bennem, de kb. egy másfél hónappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy teljes mértékig elfogadtam a vele járó minden ismeretet, felkészültem a „használatára” és elfogadom olyannak amilyen és olyannak is amilyenné válik majd! Lehet, hogy a mellszívó megvásárlása vagy a sok előadás, vagy a védőnő kedves szavai, vagy csak a hormonok, ki tudja?! A lényeg, hogy hiába is próbálnám elmagyarázni mit érzek azoknak, akiknek nem volt még gyereke, nem értenék meg! Ez is olyan, amit magadnak kell érezned! Most, hogy az „elég jó anya” szerepköre is tisztázódott az előadás alatt, szemernyi kétségem sem maradt! Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, csiszolódás és már menni is fog a dolog! Ha két hónapig fogok szoptatni, akkor két hónapig fogok! DE arra a 2 hónapra is ott voltam szoptatásilag és sikerült az a 2 hónap teljesítése.

Szent Imre kórházban – ahogyan arról már írtam – a szülést követő másfél, két órában hagyják anyát és apát összecsiszolódni. Mivel ilyenkor nagyon aktív a baba és figyel mindenre remek alkalom arra, hogy neki is bemutassuk a cicit! Hiszen ő sem úgy jött a világra, hogy egyből tudja, hol találja, pláne nem hogy hogyan kell azt a cicit etetésre bírni. Neki is egy tanulási folyamat, ahogyan az anyának is! Sajnos nem egy 100-as érmével működik, de mindenképpen megfontolandó a jövő plasztikai sebészei számára :)

Az összeszokás alatt a csecsemős nővér segítségével leküzdhetjük az első akadályokat! Ledönthetjük a falakat, még akkor is, ha az első alkalommal tulajdonképpen a cumizáson kívül más nem történik! A lényeg a kapcsolat! Jó Jodie Foster lenne belőlem…hiába:D

A terhesség alatt egy un. előtejnek nevezett nagyon sötét sárga színű lötyi folyik ki az ember melléből azon kívül, hogy a mellbimbó körüli barna paca – nem tudom most mi ennek a neve- besötétedik és a mellbimbók érzékenyebbé válnak az érintésre. (Marci polóját hordom ha itthon vagyunk és abban is alszom, reggelre szép kis Balaton formájú pacákat festek a polóira mellbimbó tájékon) Ez az előtej számos ellenanyagot és vitamint tartalmaz, amire a babának az első 3-4 napban, amíg a rendes tejtermelés be nem indul, a leginkább szüksége van! Bizony, bizony! Nem úgy működik a cici, hogy szülés után megállíthatatlanul folyik a tejünk, korlátlan mennyiségben a baba számára! Azért bizony harcolni kell, kemény munka!

Az első időkben – és itt a védőnő és a szülésznő szavait tolmácsolva – bizony óránként is lehet a babát mellre tenni, 5 percnél nem tovább. Ugyanis a próbálgatások alatt egyrészről a baba és a mama tanulja a helyes szoptatási fogásokat, pózokat másrészről a méhlepény távozásával megindul azoknak a hormonoknak (oxitocin) termelődése, amik elősegítik a későbbi tejelválasztást! Ezek a hormonok pedig szoptatás alatt szabadulnak fel! Nincs kapcsolat, nincs tejtermelés! Ezért is jó nagy marhaság az, amikor már az első napon tejszaporító teákkal tömik magukat az anyukák és azonnal mellszívóval esnek neki a mellüknek. Minek, kérdezem én jelenleg csak elméleti tudással bíró?! Hogyan tudná szaporítani azt ami nincs még? Hogyan tudná kiszívni azt ami nincs!? Amikor már lesz, akkor persze, jöhetnek anyáink tanácsai sorra!

Amikor otthon leszünk Lilivel, akkor pedig a 2 órás mellretétel úgy néz ki, hogy maximálisan 20 percnél többet nem hagyjuk a cicin a babát. Nem kell aggódni, ezalatt kiszívja a neki megfelelő mennyiséget. A menete a következő: kezdjük a jobb cicivel, 5 percig. Majd böfi, esetleg mérlegre rakás, hogy a baba ismét felébredjen. Az éberebb állapotot kihasználva ugyancsak vissza a jobb cicire újabb 5 percre. Azért van erre szükség, mert a babák hajlamosak elaludni a cicin, pláne ha meg is kell dolgozni azért a hamiért. Fárasztó dolog a mamának és a babának egyaránt. A mamának az első 3 slukk a gyermekágyi időszak alatt esetleg még fájhat is, mind mell tájékon, mind a méh területén. Ugyanis a már említett oxitocin felel azért, hogy a hatalmasra kitágult méh újra az eredeti méretére zsugorodjon vissza az első 6 hét alatt, ami a hormonoknak „köszönhetően” kisebb, szopás alatt érzett szúrásokkal történik meg. Tehát minél többet és jobban szoptatunk, pocakunk és benne a méhünk, annál hamarabb nyeri vissza közel régi fényét! Még egy érv a szoptatás mellett!

A másik oka, amiért kétszer tesszük vissza ugyanarra a mellre a babát: az első 5 perc alatt nagyon híg, és nagyon cukros tej folyik a mellből, majd a második 5 perc alatt kezd a mell hátsó, mélyebben fekvő tejtároló zsákocskáiból is kiürülni a baba hízásért és növekedéséért is felelős zsírosabb, sűrűbb tej. Most járunk 10 percnél. Újabb böfi és újabb mérlegelés. A bal mellre azért kell rátenni az elején a babát (ugyanúgy 5 perc cici, böfi, mérlegelés, 5 perc cici, böfi mérlegelés), hogy egyrészről az is kapjon megfelelő mennyiségű ingert, másrészről abból is kiürüljön az a kevéske tej, ami az első időben még ott tárolódik a mellben. 20 perc szoptatás bőven elég, egyen bármennyit is ezalatt a baba, ugyanis erre az időre már annyira elfáradnak, hogy semmi értelme még 40-60 perc után is kínozni azzal, hogy egyen még!  

Bepangani nem szabad a tejcsatornákat! Akkor jön az anyákra veszélyes tejláz és a mell begyulladása. Higgyük el a tapasztalt anyukáknak, hogy egyik sem lehet kellemes. A tejláz nagyon magas lázzal jár, mindenképpen kórházi kezelést igényel. A begyulladt mell kemény, a teli tejcsatornák megduzzadnak és a bőrfelszínen piros foltokat képeznek. Pokolian érzékeny minden érintésre, de vigyázzunk, mert ennek legjobb kezelési módja, ha továbbra is mellre tesszük a babát és hagyjuk, hogy kiszívja a tejet a mellből. Hiába pisilsz be a fájdalomtól, annak ki kell jönnie onnan! Szoptatások között pedig szorgosan masszírozni kell, ha tetszik ha nem! 

A mell felépítése nagyon érdekes. A szoptatás ideje alatt meg pláne. A tejmirigyek egészen a hónunkig elérnek. Fontos, hogy többféle pózban, többféle technikával próbáljuk meg a maximális mennyiséget kiszívatni és átadni a babának. A baba jön a cicire és nem a cici megy a babához! Nem csak a mellbimbót kell bekapnia, hanem a mellbimbó alatti cici alsó részét is. Levegőt végig kapnak, a széles orruknak köszönhetően. Azért fontos, hogy a baba bekapja a mell alsó részét is, mert ezeknek a mirigyeknek a megnyomásával érjük el, hogy a tej az alsó kamrákból a baba szájába lőveljen ki. Felül képződik, alul tárolódik. 

Amennyiben a baba csak a mellbimbóval játszik el kell venni tőle és kis pihenő után újrapróbálkozni ugyanazon a mellen vagy a másikon. Nem szabad engedni, hogy „kirágja” a mellbimbót, mert az kisebesedve szintén nagyon fájdalmas tud lenni. Neki az a feladata hogy a mellbimbót a szájpadlása hátsó felére tapassza, még a két ínyével ráharapjon a bimbó körüli bőrre, de legfőképpen az alsó részére. Ilyenkor egy vákuumot képez a szájával a mell körül. Leválasztáskor sem tépjük le a gyereket a mellről és húzzuk a gyereket és a mellünket, mint a rétest! Kisujjal benyúlunk a szája széléhez és feloldjuk a bent lévő vákuumot, majd mikor kinyitotta a kis száját elvesszük a mellet. 

Idővel – a tej rendes megindulástól – a baba egy étkezésre csak az egyik mellett szívja ki, de azt rendesen. A 2 órás időtartam megemelhető 3 órára. A megmaradó tejet lefejhetjük vagy rengeteg tej esetén akár el is adhatjuk a védőnői és tejbevizsgáló állomásokon keresztül. Az anyatej fontosságát az ára is mutatja, aranyáron mérik. Majdnem 3000 ft egy liter tejért, nem is rossz megélhetés a tényleg felesleggel „küszködő” anyák részére. Érdekesség az anyatejjel kapcsolatban, hogy lefagyasztani le lehet, de mikróba tenni nem lehet. Az orvosok állítása szerint a mikrózott tejnek megváltozik az íze és a baba nagyon nehezen fogadja el! Felolvasztható és meleg vizes tálba helyezve a megfelelő hőmérsékletre melegíthető. Kicsit macerásabb és időigényesebb de aki tényleg fontosnak tartja h gyereke minél tovább kapjon anyatejet annak életmentő. 

A másik érdekességről már régebbi blog bejegyzésben említést tetem, miszerint a baba öklének íze és illata megegyezik a mama mellének illatával és ízével. Így tudja az elején, öklének bekapásával azonosítani mit is kell keresnie. Sok videó kering a neten arról a csodás képességükről, hogy azok a babák, akiket szülés után az anyjuk köldökére helyeztek, az öklük folyamatosan kóstolgatása mellett, egyre feljebb és feljebb nyomják magukat egészen a mellbimbóig, hogy szophassanak. Elemi ösztön, amire senki sem tanítja őket, senki nem segíti őket sem a feljebb menetelben az anya testén sem a megtalálásában. Bámulatos szerintem!

Említettem a különböző szoptatási pózokat is, amiket ott babákon meg is mutattak nekünk. Hónalj alatt tartás, bölcső tartás, fekve az oldalunkon, hason stb...élesben majd kitapasztalom melyik milyen, addig legyen ennyi elég :)

Meddig kell szoptatni? A szoptatás témájában, ez az a kérdés, ami megosztja a hozzáértőket! Az első hat hónap mindenképpen szükséges, ebben nincs vita! Igaz, hogy a már a negyedik hónaptól kezdődően bevezethetőek az üveges baba ételek, de ne feledjük azért a nap legnagyobb részében neki még az anyai mellre van szüksége. Egy éves koráig? Persze, ha van hozzá kapacitásunk és akarjuk is! Valahol az egy éves és a másfél éves határán mondják azt, hogy jó, akkor most már elég a jóból. Lehet, hogy ezt az anya érzi így, lehet hogy a baba, de az is lehet, hogy újból szeretnénk terhesek lenni és ideje leszoktatni „anyáról” a porontyot. Nővérem két éves koráig is szoptatta nem egy fiát, természetesen a szilárd táplék mellett, esténként vagy nyűgösebb napjaikon megnyugtatásként. Olyanról is hallunk, aki a hat éves iskoláskorú gyerekét szoptatja ugyancsak idény jelleggel. Azt viszont már kicsit soknak érezzük és nem hisszük, hogy a hat éves szoptatás valóban a gyerek javát szolgálja. Úgy hisszük, hogy az ilyen anya túlzottan is ragaszkodik, képtelen megválni a gyermekétől. Persze képletesen értve! Minden kornak megvan a „divat” szoptatási ideje, a szokásai, hossza, módszerei. Az én véleményem nem változott egyenlőre, maradok a fél éves aktív majd az egy éves korig tartó egyre ritkuló szoptatásnál. Kérdezzetek meg később, ki tudja milyen anyuka válik belőlem az idő múlásával! :)