PAUSE

Megvolt az utolsó kozmetikai kezelés, az utolsó gyantáztatás, az utolsó körömápolás, az utolsó fodrász, az utolsó nagybevásárlás és már hónapokkal ezelőtt az utolsó kicsapongás. Mindezeket szépen sorban, az idő múlásával majd visszavezetem az életünkbe, de nem egyszerre!

Még egyszer utoljára átnéztem a kórházi csomagunkat.  Sárga post-it cédulákkal ragasztottam ki a szoba minden egyes fontos négyzetméterét – utasítások Marcinak, mit hol talál, és mit kell elintéznie, amikor én a kórházban leszek – a szekrényekből kipakoltam a terhes ruhákat és egy aranyos kis dobozba hajtogattam őket, nagy piros „terhes ruhák” felirattal a tetején.(Csajok, bármikor kész az újbóli használatra, csak szóljatok, és már szállítom is :))

A terhes kiskönyvem végébe bekészítettem az utolsó teljes vérkép leletemet, benne a vércsoportom feltüntetésével (a vicces, hogy mindenben különbözünk Marcival, de a vércsoportunk azonos, AB pozitív), az utolsó kenet eredményt – ami jelentem nem mutatott ki semmiféle bacilusra való hajlamot – a 36. héttől, hetenként elvégezendő NST eredményeimet és az apasági nyilatkozatot.

A szokásos időközönként végzett ágynemű cseréléskor duplán hajtott lepedő közé bekészítettem egy nagy törölközőt, amennyiben este elfolyik a magzatvíz a matrac a legkevésbé lássa kárát. A garázsban, az ajtó melletti polcon pedig egy kettévágott kukás zacskó és egy nagy törölköző várakozik az indulásra készen, az autósülés védelme érdekében. (állítólag a magzatvizet és vele elszökő véreres „izéket” nem lehet kimosni, sem a szagát eltüntetni)

Amennyiben hétköznap szülünk, még a péntek déli okmányirodai zárás előtt, abban az esetben a kórház minden fontos papírt elintéz Lilinek még aznap és átad (TB kártya, lakcímkártya, anyakönyvi kivonat stb.), semmi miatt nem kell háromszáz felé szaladnia Marcinak. Hétvégi szülés esetén pedig a hétfői munkanapon kerülnek kiállításra az okmányai és később bemehet érte az apuka. Az apaságinak köszönhetően pedig még a millió és egy meghatalmazás elkészítése alól is mentesülünk.  

A 36. héttől szorgosan szedem az előírtaknak megfelelően a szülésznőnk által felírt homeopátiás bogyókat! Segítségükkel – állítólag - csökkenthető a vajúdás időtartama, a szülés utáni sebgyógyulásban nagy szerepük van. Aki hisz benne annak egy plusz löketet jelent, aki nem annak pedig azt üzenem, hogy ártani nem árt, akkor miért ne?! Ami bosszantó, hogy sem a készítményt gyártók sem a szülésznők nem tudnak együttműködni a pirulaszám ill. a kiszerelés kérdésében. Minden homeopátiás szereket szedő kismamámnak maradnak ilyen kis bogyói szóval, aki a terhes ruhákon kívül erre is igényt tartana nagyon szívesen eljuttatom. A szavatossági idő, 2024…addig drága barátnők, egyikőtök csak követ engem az anyaság sárgaköves ösvényén! :) Nagyon cifra nevük van és az sem mindegy a hét melyik napján miből és mennyit veszel be, a nyelv alatt oldódnak. A négyből egy olyan van, ami a szülés után is szedhető, szóval azzal nem szolgálhatok!

Másik ilyen „ha hiszünk benne biztosan segíteni is fog” csodaszer a Málnalevél tea! Nem a világ legfinomabb teája – mondja egy exfekete teafüggő – de azt állítják, hogy segíti a későbbi méhtevékenységet! 2 decivel indul a kúra és már a napi másfél liternél járok. Nem tudom ki, hogy van vele, de én a gyógyfüvekről rosszat még nem hallottam! Megér ez is egy próbát!

Máskor nem, hát ilyenkor nagy hasznát veszem a Karácsonyi ünnepekre, születésnapokra kapott fürdőbombáknak, fürdősóknak. 2-3 naponta beiktatok egy fél órás délelőtti pancsikolást. Semmi más dolgom nincs ilyenkor, mint élvezni a meleg víz jótékony görcsoldó hatását és a felszálló illatfelhőben azon gondolkodni vajon hogyan is fog kinézni Lili, ha megszületik.

Mivel már nem tudok huzamosabb ideig egy helyben ülni ezért a déli óráktól egy kellemes másfél óra fekvés következik, olvasással, blog írással. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a huzamosabb autó utakat sem bírom úgy, mint régen. Egyre többször kell a háttámlát abnormális szögekbe állítanom, hogy legalább a mentsvárat jelentő otthoni ágyikóig kibírjam valahogyan. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az étkezésekor is figyelnem kell már, hogy mit eszem. Az elmúlt 3 hétben kétszer is volt lehetőségem párolt lila káposztát ennem, mindkétszer felfújódott lufi lett belőlem. A gázok azonban nemhogy a tőlük elvárt jótékony módon távoztak volna a megfelelő hanghatás kíséretében, éppen ellenkezőleg, csak feszítettek és feszítettek. Azzal tisztában vagyok, hogy a szoptatás alatt kerülni kell a „k” és a „b” betűvel kezdődő zöldségeket, gyümölcsöket, mert hascsikarást okoznak a babának, de hogy a terhesség utolsó heteiben is jelentkezik ez a tünet magánál az anyánál, ezt nem tudtam.

Az ételekhez kapcsoltan pedig most vagyok igazán csak kívánós. A felvágott paradicsomot én nem szoktam megsózni (érdekes, hogy amióta Marcival vagyok, azóta szoktam le erről a szokásomról) de kedden reggel annyira jóízűen falatoztam a sós paradicsomot, hogy az elmondhatatlan!:)) Másnap pedig ugyanekkora extázist okozott a sós kifli! A mai napon pedig úgy indult, hogy ha nem ehetek valami édeset menten összesem! :)

Sajnos az álmatlanságot még mindig nem sikerült elhagynom, aminek köszönhetően este fél nyolctól képtelen vagyok nem az alvásra gondolni. Hiába szeretnék én is megnézni egy filmet a Marcival, teljességgel képtelen vagyok rá. A szemim olyan fáradtak, hogy a nagy pislantásokat szépen lassan felváltja a jóízű alvás. Hajnali egykor bezzeg nem akarnak ilyen fáradtságot produkálni a kis sunyik! :(

Apró örömforrás, hogy a lábdagadás, a vizesedés elmúlt!  Amióta nem dolgozom, és nem lóg a lábam a nap legnagyobb részében. A terhességi csíkok még mindig messzire elkerülnek és a visszereim sem újultak ki. A vádlim azonban még mindig egy betontömbhöz hasonlít! Hogy a fenében lehet vádlira hízni? Hogy fogok én kinézni a csini magas sarkú cipőcskéimben a szülés után? :(

Apropó, súly! A jelenlegi +10 kilós súlygyarapodás fele nagyjából Lili, a maradék pedig az a zsírréteg, amitől meg kell szabadulnom majd. Karácsonyra megkaptam Réka szülés utáni dvd programját, egy szivacs szőnyeg és a pilatesz labda készenlétben állnak, hogy a 6. hét után belecsapjak a lecsóba és visszaalakítsam a pocakomat és a vádlimat. Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek újból 46 kiló és a hasam sem lesz olyan lapos, mint mikor Marcival találkoztam 21 éves koromban. Az „asszonyosodás” bizony ezzel jár, de azért elhanyagolni sem szeretném magam. Csinos anyuka akarok lenni, aki a szülés után is fel tudja venni a bikinijét és nem kell alakformáló nagybugyikba kényszerülnie, ha el kell mennie valami hivatalos eseményre. A személyiségem legmélyéről fakadó mozgás iránti lustaságom nagyban akadályozni fog az első másfél hónap után – furcsa mód eddig tudok egy mozgásformára aktívan koncentrálni – de remélem, hogy a tükörképen majd ösztökél a további mozgásra!

Tegnap a netes nézelődés közben azon kapom magam, hogy a szülést elősegítő ill. beindító praktikákról olvasok! Akármennyire is szeretnék eme édes tehertől megszabadulni, ha Lili úgy dönt, hogy a 40. hétig vagy még később sem hajlandó megszületni, akkor nincs más választásom a beletörődésen kívül csak a noszogatása. Rengeteg féle-, és fajta praktikáról olvasni! Amit minden apa nagyszerűen tud, az a sex. (spermiumban, ha jól emlékszem olyan, anyagok találhatóak amelyek a méh izomzatának lazulását segítik elő, általa pedig a szülés megindulását) :) Ami biztos az utolsó időben kifejezetten ajánlott.

A másik a kissé szagosabb és kellemetlenebb megoldás a ricinus olaj használata és annak hasmenést okozó hatása következtében kiváltott méhösszehúzódások megindulása. Nem túl szimpatikus, de tény, hogy így legalább a beöntést el tudod kerülni a szülőszobára való bekerüléskor.

A sok séta, a takarítás is nagyon sokak által ajánlott praktika volt. A takarítást igazából kikerülni nem lehet, a séta pedig nagyon lassú tempómban, rövid ideig valósulhat csak meg, mert máskülönben alhasi tájékon szúró nyilalásokat érzek.

Aztán itt a répa és az abban található nemtudom én milyen enzim, ami kiválthatja a szülést. Történt ugyanis egy amerikai kórházban, hogy egy nap répa krémlevest szolgáltak fel a kórházban, köztük a szülészeten is. Az elfekvőben ill. megfigyelés alatt lévő anyukák sorra vajúdni kezdtek a répaleves miatt.

Mindenesetre vettem egy kiló répát, elővettem az edzőcipőmet a sétákhoz és az ablakpucolást a naposabb, de még szülés előtti időszakokra tartogatom!:)

Nem maradt más hátra, mint a pihenés, az unalomig tartó fekvés, a hetenkénti rövid NST vizsgálatokkal megszakítva. Eddig soha nem álmodtam a szüléssel, de hétfőre virradóra ezt is megtörtént. Tegnap este pedig azt álmodtam, hogy elfolyt a magzatvizem. Abban a pillanatban felriadtam és konstatáltam, hogy „húúúú szúúúúúszááááj” nincs még itt az idő!:) Úgy néz ki az agyam is készül tudat alatt az indulásra!

Sokan mesélik, hogy a szülés után 180 fokos fordulatot vesz az ember élete, de hogy ez igaz magára az érdeklődési körre, az ételek szeretetére, a gondolkodásmódra nem gondoltam volna. Sok olyan anyukával beszélgettem, akik a szülés után pl.: egy teljesen új szakmában kezdtek el dolgozni, egyéni vállalkozók lettek vagy többé nem bírtak a kelkáposztára nézni. Akadt olyan anyuka, aki a sport mellett tette le a voksát és olyannal is találkoztam, aki egy teljesen új frizura és hajszín mellett lett újra önmaga! Kíváncsian várom, nálam miféle változások következnek be! :) Az újdonsült apukákról pedig még nem is beszéltünk, vajon Marci miféle „egyedfejlődésen” fog átesni?!

Tele vagyunk kérdésekkel, amire igazság szerint tudjuk a válaszokat, mert elég jól felkészültünk a szülésre, de mégis egy hatalmas drukk érzéssel kelünk és fekszünk. Már semmi másról nem szólnak a napjaink, mint a várakozásról és a további várakozásról. Nagyon izgulok már….

(apróbetűs megjegyzés: jelenlegi állapotok szerint február végig a Szent Imre kórház szülészeti osztályán látogatási tilalom van érvényben a gonosz influenzajárvány miatt! Minden kedves látogatót arra kérek, hogy ezt vegye figyelembe és tegye meg, hogy mielőtt elindulna, küld egy sms-t nekem, hogy ha az esetleges korlátozás feloldásra kerülne, mikor tud bejönni és merre talál minket! Kisebb biztonsági szinten van lehetőség egy, az üvegfalon keresztül történő megtekintésre is! Köszönjük!)

A szülésig búcsúzom tőletek, hogy megannyi élménnyel gazdagodva később mindenről a legapróbb részletekig be tudjak nektek számolni. Örültem, hogy ilyen sokan olvastok, annak pedig külön örülök, hogy Európa megannyi országán túl a tengerentúlon és Ázsiában is akadnak követőink. Remélem az itt leírtak később hasznotokra válnak ill. továbbra is figyelemmel követitek a blogot! Köszönöm mindenkinek, kapcsolat vége…..de csak egy kis időre! :)