8 kismama és 6 kispapa
társaságában csütörtökön délután kezdetét vette az első és egyben utolsó
védőnős kismama klub foglalkozásunk. No, nem azért utolsó, mert nem lett volna
hasznos, hanem, mert a következő valamikor március végén lesz, és addigra már
nem számítunk kismamáknak és kispapáknak, sokkal inkább a kisbaba klubban lesz
a helyünk ill. azért az első mert épület felújítása miatt eddig csak festékes
vödrökön csücsülve tudtunk volna részt venni a foglalkozásokon.
A társaság családias, sok
termékminta, pogácsa és néhány előadó meghallgatása után került sor az ömlesztett
védőnői tanácsokra és praktikákra.
A sort kezdjük is mindjárt mi is
az Intim torna előadóval. Az elején szólok, hogy akit valóban érdekelne a
dolog, az egy 4 hetes, heti egy alkalmas tanfolyam sorozattal számoljon. Sok a
tanulnivaló egy olyan papírvékonyságú medenceizomról aminek erősítésével
meggátolhatóak a későbbi vizelet csepegések, segítségével könnyebb szülés
várható, gyorsabb felépülés.
Ez a papírvékonyságú izomrost egy
nyolcas alakban tapad hozzánk alulról. Ugyanúgy megtalálható a férfi
szervezetben, mint a nőiben. Nem meglepő módon őket is érintheti a medencefenék
izom süllyedése során fellépő vizelettartási probléma. Figyelem: Nem
összetévesztendő a gátizommal.
Ebben a nyolcast formáló izomban
helyezkedik el felül a hüvelynyílás a pisi kimenettel és az alsó nyolcasban
értelemszerűen a végbélnyílás. Ezeknek a záróizmoknak a rendszeres edzésével
megelőzhetőek a fentiekben említett problémák. Azért nem merülnék bele jobban a
témába, mert a 4 hetes tanfolyamot a számunkra hátralévő idő rövidsége miatt
nem tudnám elvégezni, másrészről a szülést követő hatodik héttől is nyugodtan
elkezdhető. Ígérem erről is mesélek majd. Elsősorban a budafokiak és a
környékben élőknek tudom ajánlani, mert itt Budafok szívéhez közel – egyébként
tőlem 3 megállónyira – lakik, és a lakásán tartja max. 5-6 fős foglalkozásait.
Az elérhetősége megvan, szívesen megy máshova is, akit érdekelne a dolog.
Szóval folyt köv. a hatodik hét után. :)
(kis megjegyzés: a névtelenül leadott válaszok alapján, a statisztikai
mutatók azt bizonyítják, hogy idehaza, már a lányok 14 éves korában is
tapasztalhatóak a medencefenék izom süllyedése és gyengesége miatti vizelet
elcseppenések napi rendszerességgel)
Következő előadó volt az, ami
számomra az aznapi foglalkozás egyik legérdekesebb témáját szolgáltatta. Egy
pszichológus vagy pszichiáter (sosem tudom melyik-melyik :)…szóval
aki orvosságot is felírhat) doktornő jött, hogy egy félórás előadást tartson a
kismama kori depresszióról ill. azt követő gyermekágyi-, majd nagyobb gyermekes
anyukáknál jelentkező depresszióról. Közvetlen közelről még nem találkoztam
ilyen esetben szenvedővel, de hallani sajnos hallottam már róla. Nem kell
messzire mennünk, mert Hollywood is nagyon szeret néha egy-egy oknyomozós
sorozatában előhozakodni vele. Néhány szóban az ott hallottakról:
Nagyon sokan nem tudják, hogy
szülési utáni depresszióban szenvednek!
Sokan nem ismerik fel, pedig jóval gyakoribb probléma, mint ahogyan azt
képzelnénk. Oly annyira gyakori, hogy biztosra merte állítani a doktornő, hogy
az akkor jelenlévő 8 kismama közül legalább a fele átesik eme depresszió fajtán
úgy, hogy maga tulajdonképpen fel sem ismeri. Alattomos egy betegség annyi
szent! Persze a legtöbb esetben nem a már orvosi segítséget igénylő súlyossági
fokról beszélünk.
Érdekessége a dolognak, hogy a
novemberben és a januárban szülő anyukák esetében nagyobb az előfordulási esélye,
mint pl.: a napfényes nyári időszakban szülőknél. Mivel minden emberre, ránk
kismamákra is fokozottan igaz, hogy a téli szürkeségtől kicsit befelé
fordulunk, kimozdulni sincs kedvünk a lakásból, nehogy elindulni valahová.
Izgatottan várja mindenki a tavaszt, a madárcsicsergést és a hátunkat simogató
napocskát. Azonban nagyon-nagyon ritka a terhesség alatti depresszió. Ugyanis,
az esetek nagy százalékában az un. fészekrakó ösztön eltereli a gondolatainkat,
lefoglalja az agyunkat. Mindent rózsaszín felhőn át látunk, nem engedjük be a
negatív gondolatokat.
Ahogyan azt már fent is
említettem, tehát leginkább a szülés utáni és a már nagyobbacska korú gyerekkel
rendelkezők körében fordulhat elő a depresszió.
Szülést követően a felfokozott
anyagcserénk, a plafont döngető hormonszintek a pince szintjére zuhannak,
megfordul velünk a világ, a szó legszorosabb értelmében. Ezt ki jobban, ki
kevésbé tudja lekezelni. Mindenképpen árulkodó tünetek lehetnek a
tulajdonképpen ok nélküli sírás, a feszültség, a gyakori hangulat változások,
aluszékonyság. DE kihangsúlyoznám nem orvosi segítségre szoruló depresszió, ha
kb. egy héten belül visszaáll minden a normális kedélyállapoti szintre, a
tünetek megszűnnek. Természetes, hogy nem mindenki tud azonnal alkalmazkodni
ahhoz, hogy gyermeke született. Itt jönne a legfontosabb mondat az egész
témával kapcsolatban: egy depressziósnak – legyen az bármelyik súlyossági
szinten is – soha de soha nem szabad azt mondanunk, hogy SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!
Hiszen pontosan ezzel van gondja, széthullott és nem találja a módját annak,
hogy újra önmaga lehessen! Sokkal inkább beszélgetésre van szüksége!
Ráébredjen, hogy tulajdonképpen nincs világvége, az okok, ami miatt ennyire
elesettnek érzi magát közel sem világrengető katasztrófák! Segítsünk hát
rávilágítani, rávezetni őt és ne parancsba foglalni, hagyjuk, hagyj ő jöjjön
rá!
Az ebben a kórban szenvedő
anyukák általában senkinek nem szeretik odaadni a gyermeket, minden rokon
tanácsából azt szűrik le, hogy semmit sem csinálnak jól, a férjükkel
elutasítóak és ingerlékennyé válnak. Gyakori a teljes megfelelési kényszer, úgy
érzik, ha lepihennek, mikor a pici is alszik, akkor szalad a ház, nincs ki
befejezze a házimunkát ők már elítélendőek és tovább halmozzák a kétségeiket
maguk irányéban. Most jönne az élő példa. A doktornőhöz nem is olyan régen egy
férj maga mögött vontatva, szinte belökte az anyukát a rendelőjébe. Az ok
nagyon hamar világossá vált előtte is. A párnak volt már egy 4 éves kislánya,
imádták, a világ közepe volt számukra. A második baba születése után kezdődtek
a problémák. Az anya egy kicsivel későbbre szerette volna a második babát, de
végül engedve apa noszogatásának belevágtak. A második kislány megszületése
után azonban az anya nem tudott mit kezdeni a kislánnyal. Feszült, ingerlékeny
lett mind a baba, mind az anya egymás közelében. A sok sírás, alvás,
nemtörődömség okozta tünetek később tovább gyűrűztek a férjre és a rokonokra
is. Lényeg a lényeg, hogy egy hónapos orvossággal történő kezelés és sok
beszélgetés hatására ma már minden a legnagyobb rendben a család életében,
boldogok együtt.
Sajnos vannak olyan, súlyosabb
megjelenési formái ennek az anyákra jellemző depressziónak, amikor nem csak
maguknak kezdenek el ártani, hanem a tulajdon gyereküknek is. Erre is
hallottunk, láttunk a tv-ben elborzasztó példákat! :( Ne hagyjuk, hogy a
környezetünkben lévők eddig süllyedjenek, segítségre szorulnak.
Nem történik semmi, ha pl.: anyós
tanácsait megfogadjuk, vagy heti egyszer egy pár órácska erejéig „szabadságot”
veszünk ki az anyai szerepkőrből. Próbáljuk meg beiktatni a baba számára nagy
jelentőséggel bíró rendszeres életébe a mi kis programunkat is, amikor magunk
lehetünk. Sok anyukának ez lehet pl.: egy 20 perces oda-vissza kör a
zöldségeshez, vagy egy órás shoppingolás, de olyan esetben is javulás lépett
fel a páciensek életében, akik csak egyszerűen abból az egyszerű okból tudtak
feltöltődni, és újra önmaguk lenni, mikor a nagyszülő elvitte a kis unokát 1-2
órára magával és az anya ki tudott végre vasalni odahaza nyugalomban. Ebből is
látszik, hogy mindig van egy számunkra ártatlan ok (lásd: vasalás elmaradása)
ami generálja a feszültséget, bevonzva a negatív gondolatokat. Tehát jelenlegi
és jövendő apukák, barátok és barátnők, merjük biztatni az anyukákat arra, hogy
kicsit magukkal is foglalkozzanak a gyerek mellett. Barátok, családtagok
esetében pedig különösen fontos, hogy megértsék, lehet, hogy hosszú szünet után
nem az lesz az első dolga az anyának, hogy velük találkozzon, hanem hogy pl.:
vásároljon, sétáljon, vegyen egy forró fürdőt. Türelmemmel, megértéssel kell
lenni egy anya fel, hiszen a köv. héten lehet, hogy éppen az tölti fel a
kimerült aksikat ha összejöhetnek egy teázóban, kávézóban.
Döbbenet, hogy egy közvélemény
kutatás szerint, amit nemrégiben végeztek az ezzel a témával foglalkozó
szakemberek, azt tapasztalták, hogy itthon hihetetlenül nagy százaléka az
anyáknak az első 6 évben ki sem tette a lábát otthonról! 0-24 babázott!
Csodálkozunk még akkor, hogy esetleg depressziósak lesznek??? Nem, ügye! :(
Másik komoly problémageneráló az
apák azon mondata: „Hiszen ezért kapott a GYES-t!” Szörnyű, még leírni is,
nemhogy átélni ezt! Apukák, kérem, hol veszítettük el az egyensúlyt a szeretett
nő és a gondos anyuka között? Valóban, csak ennyire becsüljük csak meg őket?
Egy anya egész napos „munkaköre” nem ér annyit a latban, mint egy férfimunka?
Valóban, ez CSAK egy munka lenne, amiért örüljünk mi anyukák, hogy pénzt is
kapunk? Hol van az az apa aki segítette anyát a nagy pocakkal ki-be szállni a
kocsiból vagy halmozta a párnák garmadáját a mama dereka mögött a kanapén ülve? :(
Nem csodálom, hogy a mai itthon
élő anyák nagy többsége kishitűvé válik, egyre jelentéktelenebbnek, butábbnak
érzi magát a párjával szemben. Hiszen nincs pozitív visszacsatolás! Egy puszi,
egy fenék simi, egy ölelés, egy összebújás, ne adj Úristen egy hangosan
kimondott dicséret! Csodálkozunk, hogy ennyire befelé fordultak, kedvtelenek,
magukra egyre kevésbé adó, csak otthonülős, már álmodozni sem merő és teljesen,
magát butának érző anyukáknak érik magukat ezek a depresszió egyre mélyebb
bugyraiba gabalyodó anyukák? Nem állítom én sem, ahogyan a doktornő sem, hogy
minden apa ilyen és hogy mindegyik egyre inkább csak háztartási tartozéknak
nézi a feleségét, az anyát, mert vannak lásd: a fenti példánál olyanok akik
észreveszik, hogy ide segítség kell, és igyekeznek mindent megtenni. Azonban
nézzünk körbe a már kisgyermekes ismerőseink körében! Mit látunk? Ügye mennyire
elszeparálódnak és lesznek szomorúak azoknak a régi barátnőknek a szemei,
akikkel anno mennyit mókáztunk! Mondtuk már nekik, hogy : mond mi a baj?
Említettük már a párjaiknak, hogy látszik, hogy valami nincs rendben?! Igen,
különösen igaz a magyar mentalitásra a befelé fordulás, más problémáinak
lekicsinylése, de sokáig tart egy csésze tea mellett leülni és beszélgetni?
A leírtak alapján szerintem
látszik, hogy mennyire súlyos probléma áll fent a magyar és a világ anyukáinak
a lelkében, mennyire nem akarjuk észrevenni ennek okait, tüneteit mind a
körülöttünk élők mind mi magunk kismamák! Ne feledjük, ettől nem csak mi
szenvedünk, de adott esetben a babánk is! Ha másért nem, hát érte, megéri!
Nemde?:)
A téma komolysága miatt a védőnői
praktikák a babaápolással kapcsolatban egy következő bejegyzésben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése