Túl az első jósló fájásnak
nevezett, szemet düllesztő fájáshullámon!
No, nem volt épp kellemes! A
kocsiban csücsültünk (01.31.), éppen a légzésfigyelő+babyőr készüléket hoztuk
el a vaterás emberkétől, amikor legszívesebben vigyázva vágtam volna magam, a
belém hasító görcsös fájdalomtól. Nem is gondolná az ember, hogy léteznek ezek
az izmok mélyen legbelül. Pedig léteznek, nagyon is. A kocsit egy kézzel képes
lettem volna megemelni ott helyben, ha adódott volna rá lehetőség.
Előtte is voltak – lesznek - kisebb nyilalás szerű fájások, amik sétálás
közben futottak végig a méhem két falán le egészen a fenekemig, de ez valami
egészen más volt! :(
Azóta pedig érdekesen más fájdalom érezhető az alhasikóm tájékáról, állandó
jelleggel.
Másik igen kedvezőtlen hatása
annak, hogy lassan a 9. hónapba lépünk, hogy az estéim első fele azzal megy el,
hogy a Lilit elaltassam, sikerüljön úgy elhelyezkednie, hogy ne érezzem ezt a
kényelmetlen hol feszülős, hol tüdőre telepedős és kifulladós érzést. Azt a
nagyszerű ötletet találta ki, hogy felnyomja magát egészen a mellvonalam alá, aminek
következtében a lábai lassan már a számban lesznek. Ekkor ő már nagyon jól érzi
magát, hamar szunyokálni tér. Egyetlen bibi ebben a nagyszerű ötletben, hogy
közel 5 óra, lámpaoltást követő forgolódás után jön erre rá és teszi meg a
kedvemért.
Az alvászavarom pedig
tovább romlott, most már hajnali egytől képtelen vagyok visszaaludni a reggeli
kelésig. Márpedig az energiára szükségem van, mert a 36. héten millió és egy
vizsgálat és program várt ránk:
A doktor úr hétfőn megnyugtatott
minket, hogy végre megfordultunk, semmi oka nincs a császáros szülésnek. Minden
a legnagyobb rendben - értsd ezt szó
szerint - ugyanis már 2 kiló 70 deka körül vagyunk! A következő 3 hétben
bármikor szülhetünk, de addig is szépen növesztgeti kis hurkácskáit. :) Mivel én sem voltam, a
magam 3 és fél kilójával kicsi baba, nem számítottam kis babára. Marcit sajnos
nem tudjuk alapul venni, mert a 27. hétre született kevesebb, mint 1 kilóval!
Arra azonban még mindig nem kaptunk választ, hogy az én cipőméretem és a gyerek
tényleges súlya között miféle összefüggés áll fent, márpedig a doki szerint van
kapcsolat! Aki tuja, írja meg nekünk! Mindenesetre jót mosolyogtunk rajta
vizsgálat közben.
Túl az első NST vizsgálaton is! A
40. hétig minden héten kell majd menni, túlhordás esetén pedig minden 2.
nap. Két klassz érzékelős tappancsot puszilnak
a pocakodra és a CTG grafika együtt nyomtatja ki a baba szívhangját és a te
méhösszehúzódásaid közötti összefüggéseket. Következő héttől nem dolgozom már,
lesz időm ide is bemásolni a kapott eredményt, azoknak akiket érdekel és még
nem láttak ilyet. Ami ebben különösen muris volt, az a CTG-hez kapcsolt
nyomógomb, amit akkor kell megnyomni, ha mozog a baba. Egyből a kérdezz-felelek
show és a vadászpilóták kioldó gombja jutott eszembe! Mindeközben az idegesítő,
pletykafészek nővérkék mindennapjaiból láthattam némi részletet. Ha lehetett
volna, a nyomógombommal lelőttem volna őket és diadalittasan távoztam volna a
tetthelyről!:)
Kedden este került sor – a mi
életünkben az utolsó – Szent Imre kórházas előadásunkra. A következő talán még
belefér, de csak kérdőjelesen. A téma a várandósság és a szülés pszichologiája
volt. Melyek azok a krízishelyzetek, amelyekkel szembe kell néznie, elsősorban
az anyának a terhessége alatt. Mivel eléggé hosszasan beszélt kissé
jelentéktelen részletekről is, a szülés pszichológiájára már sajnos nem került
sor. Krízis helyzetet okozó tényezők: maga a terhességi teszt pozitív mutatói,
az apának való nagy hír elmondása, a rengeteg vizsgálat, a munkahelyi
tolerancia, a többiek segítőkészsége, a barátok tájékoztatása és maga a szülés.
A helyzeteket átbeszéltük - bár így túl szinte az összes krízisen a jó
tanácsait már nem tudjuk megfogadni – és végül a jelenlévő számos papához
szólt. Mennyire nagyszerű dolog ott lenni és végigcsinálni együtt anyuval a
szülést és mennyi megismételhetetlen élményből maradnak ki azok az apák, akik
az ajtó előtti várakozást választják. Szeretem ilyenkor nézni a jövendő apukák
arcát! Annyira édesen elmosolyodnak, tekintetük belevész a végtelenbe (ki tudja,
mire gondolhatnak) és egy apró, de figyelmes mozdulattal hol anyu kezét fogják
meg, vagy ha már fogják szorítják meg ill. a pocakot kezdik el simogatni!
Annyira édesek, megérne egy lesifotósnak ott képeket készítenie ilyenkor. Ez a
téma kellemes a szívnek, érdekesebb a sok mihaszna celeb pletykafotónál.
Szerdai napunk kissé zsúfolt
volt, de annál tartalmasabb és élménydúsabb! Reggel 9 órára ígérte magát a
védőnőnk, hogy az utolsó – még szülés előtti – család vizitet is megejthessük.
Biztosan említettem már mennyire segítőkész és aranyos védőnőnk van. Azon
felül, hogy egy hatalmas zsáknyi szinte kifogástalan állapotban lévő babaruhát
sikerült szereznie nekünk, még ugyanennyi mennyiségben újszülött pelenkával is
megajándékozott minket. Bármikor bármi kérdés merül fel mindig lehet hívni és
mindenben segítségünkre van. Finom, frissen sült ricottás-meggyes sütivel és
friss kávéval vártuk, majd belekezdtünk a 2 órás locsi-fecsibe. Elhozta azokat
a recepteket, amiket még a szülés előtt ill. után kell majd kiváltanunk Lilinek
(fürdető, popsikrém, D vitamin, K vitamin stb) és megnézte a most már késznek
mondható Lili birodalmat is. Szerencsére minden tekintetben megfeleltünk az
előírtaknak. Ami miatt azonban emlékezetes marad az az a történet ami a
beszélgetés közben jött fel témaként. Nevezzük nevén, ha megfeszítenek emiatt
vállalom, cigány anyukáról esett szó. Az, hogy 39 évesen 14 gyermek édesanyja,
hogy terhességi alatt végig dohányzik, iszik és ki tudja még mit csinál,
megbotránkoztató és érthetetlen számomra. Azzal mit sem törődve, hogy minél
több és több gyermeket szül annál kisebbek, fejletlenebbek, fogyatékosabb
gyerekeik születnek. A legutolsó babája 9 hónapra született alig 2 kilósan,
egyértelmű hogy az életmódja miatt és a szervezete teljes kimerülése áll a
dolog hátterében. 2012 januárjában szülte 13. gyermekét és 2012. decemberében
pedig a 14.-et. Kérdésem, pedig a következő: szabad ezt hagyni??? Rengeteg
nagycsaládi támogatás mellett sikerült majd egy milliós adósságot
összeszedniük, amit az önkormányzat átvállalt. A gyerekeket sajnálom, nem a
szülőket! DE valóban megérdemli egy ilyen apa és anya, hogy az önkormányzat
átvállalja adósságukat, holott van másik 10-20-30 stb család itt Budafokon akik
ugyanolyan vagy még nagyobb mértékben jogosultak lehetnének a támogatásra?!
Komoly téma után egy kis
szórakozás! Szerda délután került sor a már említett baba masszázsra! A könyvet
már olvastam, láttam a képeket a mozdulatsorról! Élőben azonban egészen más!
Marcival együtt betipegtünk a babaváró épületébe és csak simogattunk,
simogattunk és simogattunk! Megtanultuk a láb, a has, a talp és a fájós pocak
helyes masszázs technikáját amivel nagyban segíthetjük fejlődését, kellemes
közérzetet biztosítva! Az érintéssel stimulálhatóak az agysejtek, növekedési
hormonok szabadulnak fel, jobban hízik a baba, és nem utolsó sorban kellemes
neki is az érintés. A következő alkalommal vesszük át – már Lilin gyakorolva –
az arc, a kar és a hát előírt technikáját! Annyira aranyos volt Marci, ahogyan
az ölében egy gumi babával gyurmázza a mondott testrészeken a babát az
előírtaknak megfelelően. :)
Azt hittem megzabálom ott helyben! Élőben pedig azt hiszem, el fogok olvadni!:)
Olyan szorgosan jegyzetelte, az ákom-bákom baba rajzaival, nyilakkal jelezte a
bonyolultabb mozdulatsorok logikáját, hogy azt hiszem még mindig a hatása alatt
vagyok! De visszatérve, az amerikai hölgy – aki ezt a világon mindenhol
elterjesztette – egy indiai kirándulás kapcsán figyelt fel arra, hogy ott a
mamák a nap szinte minden percében magukra kötve hordják babájukat és amint
leülnek azonnal masszírozni kezdik a babájukat, az árvaházakban a nagyok a
kicsiket! Szerintem nem hiába ennyire kedvesek és boldogok az ottani
helyzetükkel az ott élők! Mikor ő maga is maláriás lett, egy indai asszony
éjjel-nappal masszírozta, úgy ahogyan azt az összes babájával is megtette
előtte, és az orvosok nagy meglepetésére, hamarabb felépült betegségéből, mint
azt remélték volna. Ajánlom a könyvet is a jövendő kismamáknak az óra előtt!
Szerintem élvezetes olvasmány, telis-tele hasznos infókkal! Jó, aláírom, van
aki nem hisz az érintés és a masszázs erejében, de mi igen és ettől
függetlenül, ki ne szeretné ha megmasszírozzák! Pláne ha ezzel segíthetünk a
gázoktól felpuffadt pocakján, kellemesebb a babának, jobb a mamának és a
papának!
Rögtön ezután kezdődött az utolsó
(finálé előtti) magán konzultációnk a szülésznőnkkel. Mivel választott
szülésznőnk (tehát nem az ügyeletes fog velünk lenni, hanem őt riasztva
elsőként jön és segít csak nekünk a szülés teljes időtartama alatt) kötelezően
részt kell venni 2 elbeszélgetésen. Az első is hasznos volt, de itt csak
hatszemközt azért egészen más volt! Nagyon sok kérdésünkre kaptunk választ és a
szülés teljes folyamatán végigmentünk, mikor mi fog történni, mikor hol lesz
Marci, mi a feladata és mire kell figyelnie.
A szülés kétféleképpen indulhat
meg természetes körülmények között.
1. 1. magzatburok
repedése, avagy a magzatvíz elfolyásával
2. 2. a
fájások beindulásával
A burok egy nagyon cseles kis
dolog. Ugyanis ha alul szakad meg akkor kb. másfél deci magzatvíz folyik le az
ember lábán és terül el a padlón vagy ahol éppen ér minket. Meglepődtem, magam
is, hogy nem egyszerre folyik ki az összes, bent lévő 1 liternyi folyadék.
Ugyanis a baba feje egy, nem tökéletesen záródó dugót képez és az ő
elmozdulásával ill. a szülőcsatornába való haladása során, további folyások tapasztalhatóak.
Tehát készüljek fel, hogy ha a magzatburok megreped és elfolyik az első adag,
akkor annak lesz még utánpótlása! Egy gyors zuhany, egy vastag betét
behelyezése után folytatódhat tovább a napunk. A betét szerepe nem más, mint hogy szépen lassan
szívja magába a normális esetben opálos színű, kissé véreres magzatvizet. Innen
könnyen megállapítható a szín, aminek nagy a jelentősége. Egy barnás-zöldes
magzatvízzel irány a kórház azonnal. Ezt a színt akkor produkálja a baba amikor
a magzatvízbe ürít és nem történt még meg annak kicserélődése. Ez fokozott
veszélyt jelent(het) a babára nézve, mert gondoljunk csak bele nem lehet éppen
kellemes a saját ürülékünktől teli szájjal, orral születni, pláne úgy hogy
ennek letapadása a kis légzőhólyagocskáira komoly légzésproblémákat okozhat
élete első levegővételekor.
Miután beértünk a kórházba (kocsi
ülésre valami fólia legyen a mama feneke alatt, mert a magzatvíz kitisztítására
nincs mód) apának kicsit még kint kell várakoznia, mert a két ujjnyi tágulást
követően kerülhetünk be a szülőszobák egyikébe ahova már ő is bejöhet. Addig
egy kellemes beöntés és ha otthon indulás előtt nem történt meg akkor egy gyors
borotválás.
Amennyiben vajúdásunk egyre
gyakrabban és egyre erősödő fájások sorozatával indul, nyugodjunk meg és ne
rohanjunk azonnal a kórházba! Ott sem tudnak mást tenni, mint várakozó állásba
helyezkednek és lesik a monitort és a tágulás mértékét! Nem beszélve arról,
hogy ott szintén nem lehet még ott a jövendő apuka! Igen ám, jogos a kérdés:
Honnan fogom tudni, hogy amit érzek nem csak joslófájás-e? A kulcs az
időtartamban van elsősorban. A rendes vajúdás egyre rövidebb időközönként
jelentkezik és egyre erősebben. Nemhiába mondják, hogy egy „kellemes” 5
percenként jelentkező, kb. egy percig tartó fájásokkal érdemesebb bemenni a
kórházba, addig próbáljuk meg magunk csillapítani odahaza a fájásokat. Erre
remek lehetőség a forró fürdő ill. zuhany, mert a meleg víznek görcsoldó hatása
van. A szülőszobában is, a vajúdás alatt rengeteg módszer és eszköz adott a
fájdalom csillapításának érdekében. A lényeg, hogy kb. 10-15 perenként
hallgassunk a párunkra és változtassunk testhelyzetet, hogy ezzel is minél
jobban préseljük a babát előre a szülőcsatornában! Van, aki ilyenkor labdára
csücsül, van aki a kád meleg vízben relaxál, van aki a bordásfalon lóg vagy
támaszkodik és vannak akik sétálnak vagy éppen csárdást járnak apával!:) Kinek
mi a legjobb a fájdalom elviselésére. Fontos feladata még az apáknak a
légzésfigyelés és a megfelelő folyadékpótlás! Egy igen intenzív fájáshullám
során nem csak az egyenletes légzésre felejtünk el mi szülő anyukák figyelni,
de igen komolyan izzadunk is. Ilyenkor nagyon fogok örülni ha Marci számolja a
4/5-ket és a bekészített mini törölközőnket mindig készenlétben tartja.
Amikor pedig elérkezik az a
bizonyos nyomási szakasz, a fellépő székelési ingerrel nagyon kell figyelni a
szülésznő utasításira! Amennyiben gátvédelemmel szeretnénk szülni a következőre
kell figyelni: a baba egy „kályhacső” formájú utat tesz meg a pocakból egészen a
külvilágig. A kezdeti leszálló szakaszt követi a szeméremcsont alatt való íves
átpréselődés és a végén az egyenes kitolás. A leszálló szakaszt nagyon ügyesen
megteszik a babák, a szeméremcsont alatt azonban nehéz helyzetbe kerülnek.
Arccal a végbélnyílás felé egyre jobban nyomul előre a kis feje minden
nyomásnál. Ilyenkor fogja a szülésznő azt mondani, hogy már látszik a
hajacskája. Itt azonban jön egy meglepő dolog! Hiába érzed, hogy majd
szétfeszít a feje és majd bekakilsz nem szabad nyomni! Itt csak lihegni szabad,
de semmiféleképpen sem nyomni! Egyrészről ha hirtelen rányomunk ebben a
fázisban akkor a gyorsan kicuppanó baba fejecskéje mindenünket szétrepesztheti
és az egy igen kellemetlen dolog lehet, pláne annak összevarrása a későbbiek
folyamán! Másrészről ezzel eltörhetjük a baba orrát, állkapcsát! Hiába erős ez
a méhizom! Tehát nem nyomunk és lihegünk, miközben a baba feje szépen
fokozatosan a nyakáig előbújik. Ezt követően lehet újra nyomni és mivel eközben
orsó mozgást végezve a baba arca jobb
combunk felé néz, előbújik előbb a jobb válla majd a bal, végül a pocak és a
lábikók! A nehezével meg is volnánk, igaz mennyire egyszerű olvasva?!
Innentől a tapasztaltak és a
szülésznők is azt mondják, hogy megszűnik a fájdalom! Mintha elvágták volna!
Ugyanis az emberi agy a sok ilyenkor keringő hormon hatására teljesen törli a
rossz emlékeket és csak a jóra enged emlékezni! Ezért is van, hogy az anyukák
később nem tudják elmondani pontosan, mit is mennyire éreztek a szülés alatt! A
természet kis átverése, de millió és egy nőnél bevált már! Innentől már
célegyenesben vagyunk, ugyanis a mellkasra helyezett Lili babánk
köldökzsinórját elszorítják és a Marci elvágja! Mivel semmiféle érző ideget nem
tartalmaz a zsinór ezért ez sem a babának sem a mamának nem okoz fájdalmat és
következik az amire 9 hosszú hónapig várunk, az égbekiáltó sírás! Panaszosan
felsírnak és világnak kürtölik érkezésüket! Gyorsan megtörlik és a mellkasomra
helyezik, hogy megnyugodjon és kíváncsi kis szemecskéivel feltérképezze a
körülötte lévőket, jól megjegyezve azt a szürkés-feketés elhomályosodott
pacákat akik olyan nagyon várták már őt!
Innen tényleg nincs más hátra mit
az öröm és a sok-sok fénykép elkészítése és a mosakodás. Mivel a szülés után
magát a babát tápláló lepényt is meg kell szülni – ami egyesek állítása szerint
nem férfiszemnek való látvány – a Marcit „elcsalják” Lilivel a szoba másik
felébe és szépen megmosdatják, majd a nevét és adatait ráírva kis csuklójára
visszaadják Marcinak, aki remélhetőleg még két lábon, nem halál sápadtan
odahozza nekem Lilit. J
Innen jön egy másfél-két órás együttlét vele. Ilyenkor nagyon éberek és ezt
kihasználva a bababarát kórházakra jellemező módon hármasban maradhatunk, senki
által nem zavartatva és élvezhetjük a közös pillanatokat.
Kitértünk a pszichológia, a lelki
részére is. Ugyanis, mint mindenki, a női testfelépítés arra lett alkotva, hogy
képesek legyünk a babát a világra hozni, csupán tudatosítani kell magunkban
ennek a képességnek a létét. Egy, már az elején hangosan „Jaj istenem, ez nem fog
menni” felkiáltással nekiinduló anyuka igen nehéz munka árán jut el arra a
tudat alatti szintre, hogy felfogja ő képes ezt az egész procedúrát
végigcsinálni! Nem szabad negatívan hozzá állni, fájni fog, szenvedni fogunk,
de hinni kell benne és végig kell csinálni! Példaként én is tolmácsolnám a
szülésznő egyik esetét, ami egy hete történt! Farfekvéses, 4 kiló feletti babát az első perctől úgy
hozott világra anyukája, hogy már az elejétől kezdve mondogatta, hogy ezt
megcsinálom, képes vagyok rá! Bámulatos dolog és mert hitt benne és mert
akarta, megcsinálta! Fontos ennek az irányított tudatosságnak a megléte az
apáknál is!
Ne felejtsük, ők kettő helyett
aggódnak! Még az anya „csak” a babáért addig az apa az anyáért és a babáért is,
miközben látja, hogy a felesége/élettársa mennyire szenved és
erőlködik! Szerintem nincsenek irigylésre méltó helyzetben, de minden
pillanatban éreztetniük kell az anyával, hogy jelen vannak, ott vannak, készek
segíteni, amiben csak kell! Ilyenkor egy újfajta kötelék épül ki az anya és az
apa között, megváltozott tudatállapotba kerülnek és sokkal fontosabbá válnak az
érzelmek! Szerintem ettől olyan szép az apás szülés! Azért is kérte Ági a
Marcit is, meg általam a többi apukát, hogy ha úgy érzik, hogy nem tudnak
megbirkózni a szenvedés okozta fájdalommal és sírhatnékja támadna, akkor menjen
ki egy percre, fújjon egyet és jöjjön vissza! Az anya ne lássa sírni a folyamat
alatt az apát, mert akkor elvész a koncentráció és akkor nem csak a babával
kell törődnie, de még az apát is vigasztalnia, istápolnia kell. Fontos a
jelenlét! Az aktív jelenlét, amivel biztatjuk az anyát – lehet szavakkal is –
arra, hogy igenis képes megcsinálni! (aztán a szülés után jöhet a közös
bőgés!:))
A csütörtök délutáni védőnős
kismama klubban történtekről pedig majd egy másik bejegyzésben beszélek! Mára
elég a száraz tényekből és a lelkiekből! Zárul mára Móni ismerettára! Szép
estét!Puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése