Életünk az üvegfalon túl

Kis helyzetjelentés:

Mivel Lili és apukája kitúrtak az ágyikóból, folytatnám a kórházban töltött 3 nap és hazaérkezés követő eseményekkel. Egész este nagyon szépen aludt – bár a tegnapi hirtelen hidegfrontot erősen megszenvedtük – ezért, most még viszonylag kipihent is vagyok, tele emlékekkel. Szerdán este fürdéskor észrevettük, hogy leesett a köldökcsonkunk is! Jöhet a tapsvihar! :)

Szóval ott jártunk, hogy 17:40-kor megszületett Gőcze Lili! Az együtt eltöltött idő után őt egész éjszakára bent tartották a csecsemős osztályon, ahol a cukorszintet, légzést és vérképet ellenőriztek, mind a kötelező vizsgálatok részeként. A Szent Imrében az a felállás működik, hogy amikor szeretnéd, kikérheted a babádat a csecsemősöktől, visszaadni is akkor adod nekik vissza, amikor szeretnéd, vagy amikor egy nap egyszer elviszik fürdetni vagy valamilyen vizsgálatot kell elvégezni rajta. A frissen szült anyukák általában bent tartják aznapra vagy éjszakára a babát, hogy nyugodtan tudjanak pihenni, mert bizony van mit kipihenni. Engem este 8-kor targoncázott át a Marci és a szülésznőnk a tolókocsiba, ölemben a táskámmal és egy utolsó puszi kíséretében Marci balra el, én pedig jobbra a csecsemős osztály felé vettem az irányt. Itt elfoglaltam az 5-ös kórterem 3-as ágyikóját és próbáltam pihenni. A pihenés ment is volna, ha nem pont a csecsemő megőrző melletti első szoba az enyém. Egész éjszaka dolbyban hallgathattuk, ahogyan a beadott babák egész este sírnak, felváltva. Elmondani sem tudom, ilyenkor milyen pokolian érzi magát az anyuka, és itt nem a testi fájdalmakra gondolok. Fekszel az ágyikódban, mozogni nem tudsz, ezért nem tudsz mást csinálni, mint hallgatod a szomszéd szobából átszűrődő hangos sírást! Az anyai szív ilyenkor nagyon szenved! Mivel születése után Lili keveset sírt és tulajdonképpen arra sem tudtam figyelni, hogy megjegyezzem a sírását a sok más dolog történései mellett, csak abban bíztam, hogy nem az én kis Lilim ordít ilyen keservesen az anyukája után. Legszívesebben felkelne az ember és rohanna hozzá, hogy megölelje, vigasztalja, hogy ne hallja ezt a keserves sírást! Beszéltük is a másik két szobatársammal – Patrik és Luca anyukájával – hogy ez maga a pokol. Ennek következtében hajnali kettőig képtelen voltam egy percet is aludni, akkor feladtam és elmentem egy forró zuhanyt venni, remélve hogy az segít a fájdalmak csökkentésében és addig sem hallom a folyamatos sírást!

A testi fájdalmakról csak annyit néhány szóban, hogy maga az ágyban való megfordulás is rengeteg energiát szipolyoz el, az amúgy is megviselt szervezettől. Érdekes, hogy az utolsó napon beköltöző második gyermekét szülő anyuka már egy órával a szülés után virgonc módon sétálgatott és már kérte is ki babáját. Én csak ámultam és bámultam a fittségén. Szomorúan állapítottam meg, hogy az első szülő anyukák privilégiuma a szenvedés ezek szerint. Minden egyes forduláskor liternyi vér távozik az emberből, a tüdőd olyan mintha fele akkora lenne és negyed akkora kapacitással működne, a legkisebb mozdulattól lihegésbe csap át az ember. A remegés – ami annak a jele, hogy a szervezet teljesen kimerült – még mindig rám-rám tört és egyszerűen nem ment még az sem, hogy a müzli csokim csomagolását kibontsam. Szerencsére a szobatársaim egy nappal előttem szültek, "elsőszülők" voltak, pontosan tudták min megyek most keresztül, és amikor látták szenvedésem segítettek :) A fürdőig való elvánszorgás egy maratoni távnak felet meg akkori érzéseim szerint. Mivel a gátseb még érzékeny volt és az erőlködéstől kezdetleges aranyeret kaptam gyök kettővel, kitolt popsival, görbe háttal és tyúklépésben indultam meg a szobánk fürdője felé. A melegvíz azonban most is csodákat művelt velem! Fél órás zuhanyozás és tisztábatevés után próbáltam újból elaludni, de hol megint a méhösszehúzódások miatti kicsi kis fájdalmaktól, hol a szomszédos – már említett – babasírástól, hol a Patrik babától nem tudtam elaludni. Másfél óra alvást követően reggel fél hatkor pedig megérkezett hozzám, végre Lili! :) Senki ne lepődjön meg majd, hogy milyen korán hozzák be a babákat, náluk akkor van reggel és a 7 órás műszakváltás előtt sorra megfürdetik, tisztába teszik és folyamatosan adják vissza az éjszakai megőrzésre átadott babákat. Mivel mi voltunk az első szoba közvetlen a csecsemős szoba mellett, mi kaptuk meg a legkorábban a babáinkat.

A visszamaradó pocakról csak annyit, hogy tapintásra egy zselészerű tasakra hasonlított. Jóval kisebb volt már a pocakom, de attól még volt. Ez a méh lassú összehúzódásával fokozatosan visszahúzódik és eltűnik. Persze nem mindenkinek, de jómagam a szerencsések közé sorolhatom magam. Körülbelül egy héttel a szülés után visszakaptam régi pocakméretemet, újra látom a puncimat és a lábfejemet!:) Már a gátseb varratai is szépen gyógyulnak, az aranyerem teljes mértékben elmúlt, viszont még mindig megmaradt ez a pocakot keresztben, a köldökön átfutó, egészen a mellvonalig felfutó barna csík! Hogy mitől alakul ki az maguk az orvosok sem tudják, de szépen lassan ez is fel fog szívódni.

Már a születés után egy órával is meg kellett próbálni a cicire tevést és a reggeli „átvételt” követően pedig 2 óránként, vagy még gyakrabban, hogy a tejtermelés beindulhasson. Az első 3-4 napban a mellből egy nagyon híg, szinte víztisztaságú előtej folyik, amely nagyon sok antitestet és vitamint tartalmaz, hogy a babák egy kezdetleges védelmi hálót építsenek ki magukban. Majd ezt követi a fokozatosan besárguló sűrűbb anyatej, amitől aztán a későbbiekben kellően tud hízni. Mind minden, a szoptatás érzése is ismeretlen volt a számomra. Amikor rászívja magát a cicire egy vákuumot képez a szájával, a mellbimbót a szájpadlására préseli és a nyelvével dolgozik rajta. Így jön ki tulajdonképpen az anyatej, a szájába. Az első 3 szívás nagyon kellemetlen érzés, de szerencsére hamar elmúlik és már nem is emlékszel rá. Be kell vallanom, még most is igen sokat szenvedünk a megfelelő mennyiségű tej előállítása érdekében! Hiába szedem a homeopátiás bogyókat, iszom maláta sört és Mecsek, tejszaporító teát a hét napjaiból két napon biztosan nagyon szűkös napokat élünk át. Valamiért ezen a két napon a cicim nem hajlandó megfelelő mennyiségű tejet készíteni Lili számára. Ilyenkor sajnos tápszerrel kell kipótolnom az esti estetést, hogy kellően teli pocakkal tudjon álomba merülni. Nem szeretném, ha tápos gyerkőcünk lenne, de ilyenkor az éhségtől szegénykém olyan keservesen tud sírni, nincs más megoldásunk. Jómagam is tápszeren nőttem fel anyu elmondása szerint, mert harmadik gyerekként már nem volt elegendő teje számomra.

Apropó…alvás! Én sem vagyok a legjobb alvó – valószínűleg ezt tőlem örökölte - , de Lili születése első percétől a mai napig délután 4 és 6 között egyszerűen képtelen elaludni. (ezért ha kérhetem a magunk és a látogatók idegeinek épsége érdekében a látogatásokat délután kettőig fejezzük be, köszönöm!) Jellemzője ennek az idegeket edző állapotnak, hogy kellő mennyiséget eszik, kellemesen tele a pocakja, de képtelen elaludni. Már ott lebeg Álommanó birodalmának határán, amikor is újból felébreszti magát, a fáradságtól pedig 2 órán át – este hatos fürdésig – folyamatosan csak sír szegénykém! Nos, ezeknek az óráknak az átvészelését tanuljuk manapság! Érdekesség hogy pont ezen intervallum alatt született, 17:40-kor. Vajon ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy azóta is ezt heveri?

Visszatérve a kórházi eseményekre, az ott tartózkodás alatt számos orvos, nővér, védőnő, csecsemős látogatott meg bennünket és látott el a legkülönbözőbb tanácsokkal, amire saját védőnőnk is rátett egy lapáttal, amikor két nappal a hazaérkezésünket követően – és azóta minden héten egyszer – kiszáll hozzánk és ellát jó tanácsaival és megméri és feljegyzi Lili növekedésének minden mozzanatát. Említettem már, hogy ahányféle szakember annyiféle tanács. A gyermekorvos szerint a köldököt nem szabad hintőporozni, még a védőnő szerint bőven adjunk annak a köldökcsonknak. A kórházban azt tanították, hogy 15 percet hagyjuk az egyik cicin és további 15 percig a másik cicin az elején a babákat, ennek a fél órának elégnek kell lennie, hogy a Lili pocakja megteljen. A védőnőnk szerint a már említett és leírt 5-5-5-5 perces, kétszer ugyanarra a cicire visszatett szoptatás a legideálisabb. Végül úgy döntöttem, hogy ha van a cicimben kellő mennyiségű tej akkor hagyom hagyj merítse ki kellőképpen és ha belealszik akkor felébresztem, hogy biztos legyek abban, hogy tele a pocak és nem fog az éhség miatt fél óra múlva felébredni. Van amikor ezek a kb. 20 perces szoptatási időszakok nem elegek, és ilyenkor jutunk el oda, hogy kisebb megszakításokkal, de másfél órája csak eszünk. Nem könnyű a szoptatás, pláne nem az elején…

Szülésznőnk tanácsára csecsemős nővért fogadtunk a kórházi tartózkodás alatt, aki minden nap 7-től délután 3-ig bármikor a segítségünkre sietett. A Szent Imre egyik sajátos szolgáltatása, hogy ha fogadsz csecsemős nővért, akkor együtt fürdethetitek a babát – sajnos a zárlat miatt, most apa nem jöhetett be, de erre is van mód ebben az esetben – és minden egyes lépést átbeszélve, úgy indulhatunk neki az otthoni fürdetésnek, hogy tudjuk, mikor hogyan kell tartani és mire kell figyelni. Nagyon érdekes volt látni, hogy a csecsemős szoba fürdetőjében, a pelenkázó fölé szerelt infralámpa melegétől azonnal csendben maradtak a babák és egy elernyedt állapotban pislogtak a nagyvilágra. Pontosan ugyanez tapasztalható, amikor a kiscsibékre anyu felkapcsolta az infralámpát :) Alágyűlnek egy kupacban melegedni és megszűnik a világ. :) Mondtam is Ildikónak – a csecsemős nővérünknek – hogy ezt az infralámpát ellopom és odahaza felszerelem. Hihetetlen mennyire jótékony hatással bír a babákra fürdés közben. Sikerült egy kis villany ventilátort beszereznünk - anyuéknak köszönhetően -  ami olyan meleget csinál, hogy rólunk már folyik az izzadság, de neki pont az a hőmérséklet állítható elő, amitől nem ordítja ki a kis lelkét. A sors furcsa fintora, hogy még az első este nálam nem sírt fürdés közben, addig és azóta minden este végigbömböli Marci kezében, meleg ventilátor ide vagy oda…úgy néz ki ha anya fürdet az a legjobb:).

Csütörtökön este született ezért akkor a már említett megőrzőben volt, péntek és a szombat estét azonban már velem töltötte. Jellemző volt, hogy napközben 2 óránkét ébredt enni, addig este 9 és éjfél között aludt egy hosszabb etapot, majd újból következett a 2 óránkénti ébredés. A hazamenetel egyik feltétele, hogy a hazabocsátás előtti estét teljes egészében az anya mellett kell töltenie, hogy az éjszakai etetések alatt felmerülő esetleges kérdéseket még másnap reggel, a hazamenetel előtt, meg lehessen beszélni.

Itt vettük észre először, hogy a 4 és 6 óra közötti időszak nála kiveri a biztosítékot, ill. hogy vannak neki is jobb és rosszabb pillanatai. Volt mikor csak az ügyeletes éjszakai csecsemős nővér, hosszú órák alatt tudta csak Lilit megnyugtatni. Addig egyszerűen nem lehetett vele mit kezdeni. Végül olyannyira sikerült megnyugtatnia, hogy a pocakján éjféltől, reggel hatig végig csak aludt. :) Azóta is megannyi praktikával igyekszünk átvészelni ezt az időszakot. Pl.: cumival, hintázással, énekléssel, dúdolással és simogatással. Legtöbbször sajnos egyiktől sem alszik el, de eddig minden napot túléltünk, egyszer ezt is ki fogja nőni (remélem)!:)

Vasárnapra virradóra kezdtem azt érezni, hogy a cicijeimtől nem férek el! Mivel egész terhesség alatt egy méretet sem nőttek a melleim és mindeddig 70-es mérettel éltem az életem, valami furcsán kemény és nagyobbacska érzés miatt egyszerűen nem fértem el a megnagyobbodott melleimtől:) Kezdtek bedurranni a tejcsatornáim, ami annak az előjele, hogy hamarosan megindul a normális tejelválasztás. Gépi fejővel a fürdetést követően rásegítettünk Ildikóval, hogy kellő inger érje és minél előbb tudjam Lilit a már korban neki megfelelő tejjel táplálni. A kereslet és kínálat törvénye uralkodik a cici és a baba tejes táplálását illetően. Minél több inger éri a mellett annál több tejet termel, tehát annál több tejet és annál hosszabb ideig tudod tej alapon táplálni babádat. Amennyiben már túlkínálat lép fel – erre kell törekedni – akkor már le lehet fejni a felesleget és az ínségesebb időszakokban oda lehet adni a babának. Nos, a túlkínálatig még nem jutottam el, sajnos sem kézi fejéssel, sem géppel nem tudok neki elegendő "pótmennyiséget" lefejni. Egyenlőre marad a stimulálás és stimulálás és a várakozás egy csipetnyi reménnyel, hogy hamarosan tejcsárdát is nyithatok!:)

Vasárnap reggel a kötelező gyermekorvosi vizsgálat, a kötelező oltás és a vérvizsgálatokat követően megkaptuk a zöld jelzést és 11 órakor jöhettünk haza. A zárójelentésen az áll, hogy a hallásvizsgálatot meg kell ismételni majd a későbbiekben, mert a bent lévő nagyobb mennyiségű fülzsír miatt fals eredményeket kaptak. Szerencsére ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Lili hallásával bármi probléma is lenne. Csupán egy, hatszáz éves kölcsöngéppel dolgoznak  - ugyanis állambácsi nem támogatja az új, korszerű hallásvizsgáló gép beszerzését – és már, a mai kornak megfelelő színvonalon nem tud elfogadható eredményeket produkálni, viszont az ördög sosem alszik, ezért jobb ha megismételjük majd 6 hetes kora körül még egyszer egy másik, korszerűbb géppel a vizsgálatot. Ezen kívül azonban minden a legnagyobb rendben volt, 30 deka fogyást feljegyezve kiléphettünk a kórházi ajtón és indulhattunk hazafelé. Hatalmas öröm volt végre nem a négy fal között lenni. Az idő remek volt, születésnapom volt és egy családként hazaérkeztünk! :)

Bár karantén miatt nem lehetett az üvegablakon túlra kimenni, de mind a nővérek, mind az orvosok nagyon kedvesek, segítőkészek és megértőek voltak mindvégig. Egy rossz szavam nem lehet az ott dolgozókra, később szülő anyukáknak csak ajánlani tudom a kórházat és ami orvosainkat. Nagyon féltem, hogy nem lesz aki segít majd nekem a megfelelő szoptatási trükkök megtanulásában vagy hogy magam maradok a kétségbeeséssel. Az első 3 nap tényleg nehéz mind lelkiekben mind fizikailag, teljesen egyetértek a kórházi védőnő szavaival. Rengeteg hullámvölgyön túl azonban ott vannak az apró mosolyok, az édi pofikája alvás közben, apa csillogó szemei mikor Lilire néz. Nagyon de nagyon nem egyszerű a gyereknevelés. Hosszú, hosszú hónapokon át egy szobába vagy kényszerítve, 2 óránként röghöz vagy kötve, keveset alszol és szinte semmire nincs időd. A hajmosások innentől soha nem 20 percesek, a zuhanyozás kutyafuttában – mert tuti akkor ébred fel – a fogmosásra pisilés közben van időd és arról, hogy a körmeidet megfelelően leápold, már ne is álmodozz! Rengeteg feladással és türelemmel jár. Erre felkészülni nem lehet. A terhességre igen, a gyereknevelésre azonban nem. Itt a tudatosan elképzelt nevelési normákat csak nagy nehézségek árán tudod tartani, sokszor kompromisszumra kell törekedned. Mindent a baba irányít és nem a mama elképzelési!

Már ennyit, ugyanis kezdődik a deles etetés, anyának mennie kell!:)