Megszületett! Az érzés mikor a
mellkasodra fektetik egyszerre fura és szívmelengető. Igazából fel sem fogod mi
is történt valójában, hogy nincs többé fájdalom, hogy nincs az a kellemetlen
feszülős érzés. Csak azt érzed, hogy egy hihetetlenül meleg kis testecske
fekszik a mellkasodon – aki ebben a másodpercben le is pisil – és a takarócska
alól két kis kezecske próbál kapaszkodót találni a nagyvilágban. Nem sír,
viszont annál jobban figyel! Még te a teljes kimerülés határán vagy, szemeidet
alig bírod nyitva tartani és a szüntelen, minden testrészedet uraló remegés
fölött próbálsz kontrollt találni ő csak figyel! Tényleg a világ legszebb
dolga, nemhiába nem tudom sírás nélkül leírni ezeket a sorokat….
Felfogjátok, hogy itt egy csoda
történt?! Egymást átkarolva csak sírunk és sírunk Lili arcocskája felett. Olyan
szinten beleivódott a tudatalattimba, hogy nem tudok nem arra gondolni mennyire
szeretem őket és mennyire örülök, hogy a végén így alakultak a dolgok.
Alig 10 nap múlt el a születése
óta, de még most is csak ámulok és bámulok. Nem csak Lili fejlődő
személyiségén, hanem azon is mennyire odaadó és gondoskodó apa Marci. Az első
fürdetés még az enyém volt vasárnap mikor hazajöttünk, de azóta minden este itt
van és fürdeti Lilit, gondoskodik a megfelelő fürdővízről, szobahőmérsékletről,
tisztába teszi , gondosan betakargatja, énekel neki, ringatja. Sőt, engem is
gondosan betakargat esténként, sietve rohan egyik patikából a másikba a
szükséges dolgokért, reggelit és ebédet hoz ha nem tudok lemenni enni. Az
orvosok és védőnők tanácsait jegyzeteli, igyekszik a lehető
legkiegyensúlyozottabb légkört megteremteni a babának és a mamának egyaránt.
Egyszóval példamutatóan gondoskodó apukává érett!
Van egy olyan pillanat ami egy
szóval sem írható le igazán, ami miatt az egész értelmet nyer! Reggeli
ébredések! Amikor apa, anya és Lili egymás mellett fekszik … nem győzünk
betelni Lili nézésével! Ez az a pillanat amiért azt mondom, megérte az a 12 óra
kemény vajúdás és fájdalom! Akkor is együtt, most is együtt és reméljük a
jövőben is együtt!
Történetünk 2013.02.27.-én reggel
kilenc óra magasságában kezdődik…
Történt ugyanis, hogy a 39.heti
kötelező NST vizsgálatot követően – ami megállapította, hogy nincsenek még nagy
összehúzódásaim és hogy Lili szívhangja normális – a doktor úr megvizsgált és a
következőt mondta nekem: „Folyamatosan puhul a méhszáj, de szülésre utaló
jelek, egyenlőre nem tapasztalhatóak.” . Terhesség esetén meglepő dolgokat tud
produkálni egy női szervezet, de a következő néhány napra nem jósolt szülést.
Az elején nem tudtam, hogy örüljek-e ennek vagy sem. A 39. hétre már eléggé
terhessé vált Lili cipelése, mindentől azonnal hulla fáradt lettem ezért ki is
jelentettem, hogy minden praktikát bevetek, ÉN SZÜLNI FOGOK a 39.héten és PONT!
J…Azt
bizonyosan soha nem fog kiderülni, hogy a homeopátiás szereknek vagy annak,
hogy kedden este elkaptam apát egy jótékony, szülésmegindító huncutkodásra (J)
de tény, hogy valami okból kifolyólag szerdán este furcsa, nagyon kicsi és
rendszertelen görcseim kezdődtek majd 2013.02.28.-án reggel 4 óra előtt pár
perccel elfolyt a magzatvizem. Érdekesség, hogy a fájások éjfél után szépen
elmúltak és én a gondtalanok nyugalmával hajtottam álomra a buksimat.
A magzatvíz elfolyása érdekes
érzés. Jobb oldalamon fekve arra leszek figyelmes, hogy furcsa bugyborékolás csiklandoz. Rögtön
tudtam, hogy itt most történik valami, felkeltem és kimentem a fürdőszobába.
Mikor leültem a WC-re akkor egy hirtelen zuhé kíséretében nagy lendülettel
távozott egy adag magzatvíz. Mint ahogyan azt már meséltem egy korábbi
bejegyzésben, egyszerre kis mennyiségű magzatvíz távozik, mégis több
liternyinek tűnik. Pár perc elteltével felállva konstatáltam, hogy átlátszó
színű, kis véreres nyálkás csomókkal. Gyomrom egyből görcsbe rándult, a szívverésem
az eget verdeste mikor végre egy nagy sóhaj után rájöttem, hogy elfolyt a
magzatvizem és vele távozott a nyákdugónak nevezett rondaság!:) A nyákdugó
feladata nem más, mint hogy 9 hónapig, sterilen, külvilági bacilusoktól
elzártan tartsa a babát. Ennek távozása – magzatvíz nélkül – még nem jelenti a
szülés megindulását, csupán egy előjele annak, hogy hamarosan elkezdődik a
szülés. Valakinél akár 2 héttel a szülés előtt távozik, nálam pedig a magzatvíz
előtt.
Szóval a kezdeti döbbenet és
felismerést követően, a már jó előre a wc mellé bekészített extra vastag,
kifejezetten nagy nedvszívó képességű betétért nyúltam és miután visszamentem a
szobánkba és felgyújtottam a kislámpát, közöltem Marcival, hogy elfolyt a
magzatvizem menni kell a kórházba, ébredjen. Négy vastag betétet használtam el
mielőtt lezuhanyoztam volna és indultunk volna a kórházba. Minden lábemelésnél
és fel-le kelésnél egy újabb adag folyt el. Vicces érzés mikor egy
szabályozatlan, nagyon finoman meleg valami távozik belőled. Fél ötkor
felhívtuk Széles Ágnes szülésznőnket és megbeszéltük, hogy lassan elindulunk a
kórházba. A „lassan elindulunk” azt jelenti a magzatvíz elfolyása esetén, hogy
2 órán belül kell beérkezni a kórházba. Mivel szép színtelen volt a magzatvizem
nem kellett sietnünk, hiszen a kórház is 10 percnyi távolságra van autóval a
házunktól. Ültem egy darabig az ágy szélén még Marci az általam elkészített
sárga post-it utasításokat követve a maradék cuccot is bekészítette a táskákba.
Igyekeztem mindent a legalaposabban átgondolni, de a rám törő lábremegés kissé
nehezítette a koncentrálást! Tudtam, hogy higgadtnak kell maradni, de legbelül,
a gyomrom tájékán nagyon féltem és ilyenkor a lábaim önálló remegésbe kezdenek.
Fél hatkor - a zuhanyozást követően –
felöltöztem és beültünk az autóba, a kórház felé vettük az irányt.
Hat óra előtt nem sokkal
megérkeztünk, besétáltunk a kapun és igyekeztünk kitalálni vajon az „A”
épületen belül, hol lehet jelentkezni szülésre. Egy kedves éjszakás nővér
útbaigazítását követően megérkeztünk a szülőszoba csengővel ellátott ajtaja
elé. Itt már várakozott egy apuka, akivel egyébként pont a hazaindulásunkkor
találkoztunk újra. Csengetést követően egy
aranyos nővérke nyitott ajtót, majd engem betessékelt és kint várakozó
apukákra zárta az ajtót. Még egy puszit nem tudtam a Marcinak adni, már azon
kapom magam, hogy bent is vagyok és innen már tényleg nincs visszaút! Akkor már
a hagytam magam sodródni a történtekkel. :)
Miután az 5 ágyas vajúdó szobába
kísért a nővéreke, néhány kötelező kérdést és kérést követően elkérte Marcitól
a táskáimat és átöltöztem hálóingembe, majd egy 40 perces NST vizsgálat
következet, ami szerint nagy méhösszehúzódásaim vannak, de én ezekből egyenlőre
még semmit sem éreztem. Csak feküdtem az ágyon és hallgattam a Lili
szívhangját, miközben a szemben lévő ágyon fekvő anyukával váltottam néhány
szót. Neki is hajnali négykor folyt el a vize, annyi különbséggel, hogy ő már a
2. babáját készült megszülni. 7 órakor érkezett meg a szülésznőnk - aki innentől az egyszerűség kedvéért
Ágiként szerepel -, bekötötte az infúziót a bal alkaromba. A kiszáradását
megelőzését szolgáló infúzió lecsöpögése közben újabb 40 perc NST vizsgálat
következett, de itt már egy enyhe feszülést éreztem fájások alatt az alhasam
tájékán. Megkaptam a kötelező antibiotikummal dúsított következő adag
infúziómat ( ez a protokoll, ha a magzatvíz elfolyásával kezdődik meg a
szülés).
Bekerüléskor és az első kisebb
fájások megjelenését követően is megvizsgáltak és mivel nem indult meg a
tágulás felkészítettek, hogy legyek nagyon erős, kitartó, mert itt baba
körülbelül este nyolc felé lesz várható. A kései tágulások és a kezdeti gyenge
fájások miatt Marcit hazaküldték. A vajúdó szobákba apukák nem jöhetnek be, de
amint egy 2 ujjnyi (4 ujjnyi vastagságnak megfelelő tágulás) tágulást tudok felmutatni, telefonálhatok neki és indulhat
be a kórházba, hogy az átöltözését követően találkozhassunk egy utolsó nagy
hajrára a szülőszobák egyikében.
A negyed nyolcas első fájások és
a délután negyed hármas Marci érkezés között pedig egyre erősebb és erősebb
fájásokat éreztem. Az oldalamba kapott méhszájtágító és az infúzióba adagolt
oxitocin felgyorsította a folyamatokat, bár én ebből a gyorsaságból semmit nem
éreztem. Igaz, hogy a szülő nő egy másfajta tudatállapotba kerül ilyenkor!!! A
fájdalom egyre jobban megbénítja az agyadat, gondolkodni sem vagy már képes. A
hullámokban rám törő fájásokat egy késszúráshoz tudnám hasonlítani. Mivel
bababarát kórházban szültünk, ezért a fájdalomcsillapítás abban merült ki, hogy
10 óra magasságában egy fél órára majd a vizsgálatokat követően újabb egy órán
át ülhettem a fürdőrózsa alatt egy labdán és folyathattam a forró vizet a
pocakomra, hogy elviselhetőbb legyen a vajúdás! Jövendő anyukák (!!!) tényleg
jó módszer a meleg víz a szülési fájdalmak csillapítására. Mondtam is a
szülésznőnek, amikor 20 percenként rám nézett, hogy én oda megyek, ahova csak
akarja, és azt csinálom amit mond, de legyen ott melegvíz!
A zuhany alatt jutott valahogyan
eszembe és a későbbiekben végig alkalmaztam azt a számolási módszert, amivel a
fájásokat végig tudtam koncentrálni, és aminek segítségével egy kicsi erőt is
tudtam meríteni azok átvészelése érdekében. A számolás pedig a következőképpen
alakult:
Kezdődő fájások 360 – egyre
erősödő fájások 300 – erős fájás 240 – nagggggyon erős fájás 180 – gyengülő
fájás 120 és a múló fájás 60.
Minden egyes kimondott szám után
egy mély és hosszan tartó levegővétel és egy annál is hosszabb kifújási szakasz
következett. Minden egyes fájás az alhasam tájékáról indult és olyan intenzív
és sugárzó fájdalommá fejlődött, ami a későbbiekben igencsak megnehezítette még
azt is, hogy ezt a visszaszámolási módszert használjam. A pokoli utolsó 3
órában gyakran már annyira nem voltam képes kontrollálni az agyam a fájások
alatt, hogy a 180-ból 160-an lett, a 300
pedig egyszerűen kimaradt, nem jutott eszembe. Csak az éltetett, hogy ha
minden egyes fájás alkalmával a 240-nél pár másodperccel hosszabbítom meg a
levegővételt, akkor ezzel is egy miliméterrel lentebb kerül Lili és a fájások
tartamának folyamatos megnyúlását is elviselhetőbbé tudom tenni. Amikor már
Marci d.u. 2 óra után velem volt a Csipkebogyó szülőszobában ismét egy fél
órára beültünk a meleg víz alá a labdára, már 30 mp-es fájásaim voltak. Ági
Marcinak is adott néhány feladatot: amikor a zuhany alatt voltunk (ő a wc
csészén ült, én mellette a labdán és a zuhanyrózsát fogva számoltam magamban) a
feladata az volt, hogy stopper órával mérje meg a fájásaim hosszát és ha bizonyos
időközönként itasson meg. A fürdő részt követően pedig az elektromos szülőágy
megfelelő szögének beállításával kellett számomra a fájásokat elviselhetőbbé
tenni. A már említett zuhany alatti 30 mp-es fájásokat kellett egy percre feltornáznunk,
hogy a majd a tolási szakaszban szépen hosszan, kitartottan tudjak majd nyomni.
Innentől kezdve jött a fekete
leves! A mi szülésünk egyik jellegzetessége marad az, hogy a kitolásokig a jobb
oldalamon fekve, fogva Marci mindkét kezét feküdtem. Háton fekve olyan
borzalmas kínokat éltem át, amit még a szülés utáni természetes amnézia sem tud
semmissé tenni. Az, amikor 2 percenként egy percen át tartató borzalmas
fájdalom hasít a tudatalattid legmélyebb sejtjéig, miközben hallod, hogy az NST gép
újra csipog, jelezve hogy újabb fájási hullám érkezik elegendő ok arra, hogy a
szülő anyukák kínjaikban ordítsanak vagy a fájdalomtól vonaglani kezdjenek az
ágyon. Ha az Ági és a Marci nem tartják bennem a lelket az utolsó 3 órában, nem
is tudom mihez kezdtem volna.
Az utolsó 3 órában a fájások
annyira erősek lesznek, hogy beszélni sem tudsz már, elkezdesz egy halkból
induló, fokozatosan erősödő nyögéssorozatba kezdeni, ami megint egy órával
később néma, mindennél hosszabb és fájdalmasabb nyomásba csap át, ami alatt a
derekad majd behasad és a hasad hullámzik a fájásoktól.
Maga a nyomás az, amikor a
fájások alatt a levegőt az alhasad, a fájások kiindulási pontja felé préseled
és préseled és préseled és préseled és préseled és préseled és préseled és
levegőt veszel és préseled és préseled és préseled és préseled! Egy gyors
levegő vétel és pihenés, kb. fél percig és minden kezdődik újra!
Miközben nyomtam a lábaimba
kapaszkodtam, a doktor úr a bal oldalamon állva az alkarjával nyomta a nyomások
alatt a hasamat, az Ági a lábaim között steril kendővel a kezében várta Lili
buksiját, Marci pedig végig a jobbomon állt. Mindent látott az első perctől az
utolsóig. Nem lett rosszul, végig ott volt velem, koncentráltan, határozottan.
Megköszönni sem tudom neki eléggé. Hatalmas segítség volt mind lelkiekben mind
gyakorlati szempontból. Nagyjából az utolsó 4 nyomás előtt próbáltak azzal
vigasztalni, hogy ha szeretném, akkor megfoghatom a kis buksiját, hogy érezzem,
tényleg nem sok van már hátra. Nálam ez nem segített túl sokat…ugyanis megannyi
órás szenvedéssel a hátam mögött egy épphogy fejbúbocskát tudtam felmutatni,
amire mindenki más ott nagyon büszke volt, de nekem nem volt elég. Azt akartam,
hogy ott és azonnal vége legyen!
A legfurcsább az egészben, hogy
magának a fejnek és a vállaknak való megszülését nem érzed fájdalmasnak, fel
sem tűnik, hogy préselődik kifelé a baba feje. A fájásokat érzed „csupán”.
Amikor már a feje teteje látszódott, lihegésbe kellett átváltanom és várni,
szigorúan nyomás nélkül, hogy a fejecskéje kicsusszanjon. Amennyiben ilyenkor
nyomunk rá akkor nagy valószínűséggel gátmetszésre kerülhet sor vagy ami a
legrosszabb akár eltörhetjük a baba orrát vagy vállát is. Később arra lettem
figyelmes, hogy az Ági és a doktor úr is azt harsogja országnak világnak, hogy
kint a feje, még egy nyomás és meglesz a válla is. Mire ezt kimondták addigra
már túl voltam azon a fájáson is és az Ági lassan kihúzta belőlem Lilit. A
többi pedig már történelem! :)
2013.02.28. 17:40 perc
Annyira lihegtem és remegtem,
hogy az elején fel sem fogtam, hogy Marci mennyire sír felettem és mennyire sok
vérrel járt az egész szülés. Lassan kinyitottam a szemem és az érzékeim szépen
lassan visszatértek a módosult tudatállapotból!
Nagyon ügyesen vágta el Marci a
köldökzsinórt és ezt követően hangosan fel is sírt Lili, de a kábulatból
felocsúdva csak azt láttam, hogy a szoba másik felében vannak és már fürdenek,
miközben én még egy utolsó kis nyomással megszülöm a méhlepényt, kitisztítják a
méhemet az esetlegesen bennmaradó darabjaitól és csinálnak egy rövidke kis
gátmetszést!
Bevallom a gátmetszés felett
értetlenül állok. Ugyanis akkor csíptek egy 3 öltésnyi nagyságú gátmetszést,
amikor már Lili megszületett. Ez pontosan olyan érzés, amikor elvágod az ujjad
és gyorsan fertőtlenítő folyadékot spriccelnek rá. Kissé csípős, forró érzés.
Mivel ezek után továbbra is csak a babára és a Marcira tudtam koncentrálni,
egyáltalán nem érdekelt és nem is éreztem tovább ennek a csípős vágásnak a
jelenlétét. Közel sem olyan világrengető fájdalom, mint ahogyan azt anyáink,
nagyanyáink leírták. Doktor úr nagyon ügyesen és gyorsan össze is varrta, az
Ági lemosdatott és segített a betétet felvenni. Lekopogom, az első néhány órás
szülés utáni hullafáradság és a seb okozta érzékenységet leszámítva kicsit sem
fájt és nem akadályozott meg a leülésben, vagy a szabad mozgásban. Annyira
összeszokott csapat volt és akkora rutinnal, hogy a lidokain injekció (ami egy
hatalmas tű) sem okozott fájdalmat, magát a varrást pedig egyáltalán nem is
éreztem. A varratok maguktól felszívódnak, így a varratszedés okozta
fájdalmakat sem kell átélnem.
Ezt követte a 2 órás hármasban
eltöltött ismerkedés. Csak mi, csak ott, csak együtt! Visszahozhatatlan és
megismételhetetlen pillanat! Ezen idő alatt megszámlálhatatlan mennyiségű képet
csináltunk, hol a Marci hol az én karomban volt Lili. Mikor elvitték Lilit még
egy 5 percig kettesben maradhattunk Marcival, mielőtt végleg hazaküldték volna
és engem áttoltak tolókocsival a kismamás osztályra pihenni. Sokszor írtam,
hogy ez meg az felejthetetlen pillanat volt, nos ez is az volt! Bocsánat az
ismétlés miatt!:) Az az 5 perc együtt mindent megváltoztatott és átformált!
Valami lezárult és valami új kezdődött el köztünk!
Simogatott, közel hajolt és adott
egy puszit, egy kedves dicséret mellett! Simogattuk egymást, még végül mennie
kellett….
Lányok, nők, asszonyok…tényleg
egy feledhetetlen pillanat! Borzalmasan fáj, nem tagadom és nem is fogom de
amikor rájuk nézel rájössz arra, hogy igenis van értelme annak a mára már
közhellyé vált mondhatnak, hogy értük megérte! :)
Mivel egyenlőre az idő ellenem
dolgozik, ezért itt mára befejezem, de a kórházi tartózkodásról és az itthoni
napokról is igyekszem minél korábban beszámolni nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése