Születési súlyunk: 3630 gr
Kórházból való távozáskor mért
súlyunk: 3360 gr
Itthon mért induló súlyunk: 3310
gr
2,5 hetes meztelenül mért
súlyunk:3650 gr
Konklúzió: szépen cseperedünk! :)
Nemcsak a kórházban visszafogyott
súlyunkat szedtük vissza (minden baba fogy egy kisebb mennyiséget a születését
követően) 2 és fél hét alatt, hanem még sikerült egy kicsit híznunk is! Pedig
már a kétségbeesés mély bugyraiba készültem hosszú hónapokon át
belesüllyedni….márpedig az a gyerek nem hízik, aki nem eszik! Tudom, én is
írtam nem is olyan régen, hogy ha nem megy a szoptatás attól még nincs
világvége, de élőben átélni egészen más. Nem tudtam parancsolni az anyai
szívemnek, kezdtem aggódni. Azoknak akik minden nap látják, nem tűnik fel a
hízás semmiféle jele, még a mérlegnek sem vagyunk hajlandóak egy idő után
hinni.
Heti védőnői látogatás letudva
azonban, kellően megnyugodtam a biztató szavak hallatán, hogy azért talán
mégsem annyira reménytelen a helyzetünk. Van értelme a 2 óránkénti etetéseknek,
a hosszú ébren töltött estéknek, a bőrkeményedésnek a könyökeim csúcsain, a
rengeteg anyatejtől sárgálló Lili kakiknak. Ideje felfognom, hogy az, hogy a
cicijeimet üresnek érzem, még nem azt jelenti, hogy nincsen, hanem azt, hogy a
kezdeti sárgaság elmúltával (kis fokú sárgasággal engedtek minket haza), az idő
előrehaladtéval egyre jobban megnövekedett étvágya miatt teljes egészében
kiszipolyozza a cicikben lévő összes tejet.
Tulajdonképpen igaza van – belátom - mert akkor hogyan ehetett volna egy
étkezésre 70 dekát egyszerre?!
Sárgaságról azt kell tudni, hogy nagyobb
fokú aluszékonysággal és étvágytalansággal jár. Magát a sárgaságot a vérben
felgyülemlett bilirubin anyagoknak „köszönhetjük” amelyet kék lámpás fénnyel
tudnak a leghatékonyabban és a leggyorsabban eltüntetni. Bilirubin a vérből
nehezen ürül, idő kell, mire a szervezet sikerrel közömbösíti. Ennek az
anyagnak a fokozatos elbomlásával lesz egyre éberebb – annyira édes amikor
beszélünk hozzá és a kis gombszemecskéivel nagyon figyeli minden egyes
szavunkat – és úgy növekedik meg az étvágya is. A cicim jelenleg a
megnövekedett igényekkel igyekszik tempót tartani, ezért van szükségünk néhány
etetés esetén egy kis tápszeres kiegészítésre. Nappal gyakrabban van erre
szükség, de az éjszakai etetéseket eddig sikerült tápszer nélkül megoldanunk.
Ahhoz, hogy kellő mennyiségű teje
legyen egy anyukának rengeteg, napi 4 liternyi ásványvizet kell behüpürtyülnie,
amikor csak tud pihennie kell és a szülés során – a sok vérveszteség miatt,
ill. mert a babák elszívják a saját szükségleteik fedezése érdekében – vesztett
vas mennyiséget a vastablettákkal pótolnia kell. Ezen felül lehet mindenféle
egyéb tejfakasztókat alkalmazni, amikről már meséltem. Kellemes
sárgászöldeslilás a bőrszínem, rettentően sápadt vagyok, az ajkaim lilák. Ezek
a tünet együttesek arra utalnak, hogy nagyfokú vashiányban szenvedek. A
vastablettákat azonban addig nem szedhettem, amíg a kezdetleges aranyerem el
nem múlt teljes egészében, ugyanis a vastabletta egyik mellékhatása a széklet
bekeményítése. Most szólok kedves; jövendő anyukák, hogy a terhesség alatt
belétek pumpált vastól olyan sziklakemény kakira kell számítani, amitől a
fületek ketté áll majd…valamit valamiért! Viszont most, hogy már az aranyerem
és a szülés utáni vérzésem is elmúlt indulhat a vaspótlás!
Most, hogy már lassan 3 hetesek
leszünk változások álltak be a mindennapjainkat illetően. 4 és 6 közötti
hisztisebb, végigordítós, időszakokat elhagytuk. Igyekszünk a 6 órási fürdetést
is napról napra egyre későbbre halasztani – cél a 7 óra – hogy a hóvégi
óraátállítás miatt később ne legyen ettől komoly fejfájásunk! Egyre többet
vagyunk a levegőn – babakocsiban alszik egy fél órát egy szélvédett helyen – és
gyakoroljuk a pocakon fekvést is. Fontos, hogy elegendő időt töltsön a pocakján
fekve, mert ezzel erősíti a nyakizmait ill. a fejtartó izmait is egyaránt.
Minden időszakra vonatkozóan vannak bizonyos, kötelezően előírt teljesítendő
feladatok, amelyeket a védőnői látogatások alkalmával fel is jegyeznek. Az
egyik ilyen 1 hónaposoknak előírt tudás az, hogy hason fekve képesek legyenek
egyik oldalról a másikra fordítani a kis buksijukat. Amennyiben ez nem menne,
akkor ezen még dolgoznia kell a szülőknek és a babának a későbbiekben. Minden
baba, születését követően egy kisbaba könyvecskét kap, amibe minden oltást,
vizsgálatot, fejlődési szakaszt rögzítenek. Ennek megléte egy életre szól,
tehát jobb nem elhagyni.
Lassan közeleg a 6 hetes kontroll
vizsgálatok ideje is. Nem csak engem, hanem Lilit is megvizsgálják. A hat hetes
gyermekágyi időszak elhagyása esetén – amennyiben panaszmenetes a mama – újra
élhet házas életet, újra vehet ülőfürdőt, újra tornázhat és újra mehet emberek
közé. A hatodik hét a szabadság egy picinyke kis kapuját nyitja meg az anyák
előtt. Meg kell mondanom, az eddigi 2,5 hetes bezártságot nagyon jól viselem,
egyáltalán nem borultam még ki amiatt, hogy 0-24 a szobában vagyok szinte és
a Lilinek élek. Később viszont – nem csak a mama miatt – szükségesség válik,
hogy egy kicsit eltávolodjunk – néhány órácskára – a babánktól, hagyjuk hogy a
nagyszülőkkel legyenek, ismerkedjenek a többi családtaggal és mi is egy kicsit
regenerálódhassunk, feltöltődhessünk akár csak annyi időre még a bevásárlást
elintézzük.
Mint említettem a Lilit is
megvizsgálják majd. Kötelező ultrahangos vizsgálat során megnézik, hogy a
csípője megfelelően fejlődik-e. Ennek eredménye nagyon fontos! Nem kötelező, de
ajánlott vizsgálatok egyike még a koponya ultrahangos vizsgálata is. Minden
egyes vizsgálat során a kóros elváltozásokra utaló jeleket keresik. Olvasva a
baba egészségügyi kiskönyvét már egy hónapos korára képesnek kell lennie a fent
említett fej átforgatásra, rövid torokhangokra, a váratlan hangoktól való
összerezzenésre és a rövid ideig tartó fókuszálásra. Jelentem még nem vagyunk
egy hónaposak, de akár ezeket már most kipipálhatnánk. :)
Kellemetlen hálapénzzel
kapcsolatos teendőinket is sikerült letudnunk. Abba most nem megyek bele
mennyire felháborító magának a hálapénznek a megléte ill. annak elvárása, de
tény, hogy mivel fogadott orvosunk és szülésznőnk volt, kénytelen kelletlen, de
adnunk kellett. Mikor a hatodik hónap tájékán jártunk az egyik előadás után
komolyan felhívták a figyelmünket arra, hogy válasszunk még idejében orvost és
vele szülésznőt. Így találtunk rá szülésznőnkre, akinek javaslatára a Parragh
doktor úrnál kötöttünk ki. Mivel fogadott orvosunk volt, ezért a
magánrendelésére kellett elmennünk Érdre havonta, ahol szépen, minden egyes
alig 15 perces vizsgálat+konzultációs alkalmakkor legomboltunk rólunk 12.000
forintot. (És mi még szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hogy a 6. hónaptól
jártunk hozzá…mindenki számoljon utána, figyelembe véve, hogy az utolsó
hónapban már hetente jártunk hozzá) Kimondatlan közhiedelem volt a szülő nők és
az internetes fórumozók körében, hogy 100.000 forintot kér a Parragh doktor
szülésenként. A szülésznőknek pedig 20.000 ft-tól kezdődött a „honoráriuma”.
Kimondani egyik sem merte, meg sem említették. Mi nem szerettünk volna és nem
is véltük „jogosnak” a 100.000 forintot, viszont „megsérteni” ??? – jó szó ez
egyáltalán??? – a tőlünk elvárt és előírt normákat, ezért abban maradtunk, hogy
60.000 ft-ot adunk a doktor úrnak és 20.000 ft-ot a szülésznőnknek. Amennyiben
húzta volna a száját, úgy megmondtuk volna, hogy akkor mi értelme az élet
minden tekintetben való védelme és gyógyítására feltett esküjüknek ill. annak
is „örüljön”, hogy a jelenlegi gazdasági
helyzetben mi ennyit láttunk megalapozottnak és tulajdonképpen mi jogon várja
el magát a hálapénzt?! Szerencsére azonban erre nem került sor, legalábbis
Marci elmondása szerint, mert ő vitte el a pénzt mialatt én Lilire vigyáztam.
Összefoglalva, nem éppen olcsó
mulatság a gyerekvállalás. Minden költségünket összeadva, a szülésig,
elmondható, hogy közel félmilliónál járunk. Tudunk (tudtunk volna) azonban
másként cselekedni?
Igaz, megtehettük volna, hogy nem
fogadunk sem orvost sem szülésznőt, azonban ott volt a félsz, amit annyi
helyről hallani, hogy „De mi van ha az ügyeletes ránk sem néz, hagyja hogy
szenvedjünk stb…?”. mondatokat. Nem tudtam volna teljes nyugalommal így szülni,
ennek pedig ára van a mai
Magyarországon, sajnos! L
A kiadásokat szigorúan vezető
leendő apukajelölt olvasóimnak, nem elrettentés céljából, hanem csakis a
tisztánlátás érdekében egy kis matekpélda:
Vegyünk egy 3 hetes kisbabát!
Mennyi lesz az év végén összesített kiadás,ha ezalatt a 3 hét alatt 1 db 50
db-os pelenkacsomagot használ el (3000 ft átlagárral számolva), 2 csomag
popsitörlőt (350 ft
átlagár), fél doboz popsikrémet (700
ft átlagár) és fél doboz fürdetőt (800 forintos átlagár)
használ el???:)
Miután megkaptad az eredményt
vegyél egy nagy levegőt és hidd el nekem, hogy ha a kezedben foghatod és édesen
figyel rád, már nem is fog érdekelni ez a nagy összeg. Még akkor sem, amikor a
reggeli tisztába tevéskor a háta közepéig úszik a kakiban, vagy amikor tisztába
tevés közben pisili le a tiszta ruhácskáját, vagy amikor keservesen sír valami
miatt. Valahogy ezek a rossz pillanatok is megszépülnek és csak a szépre és a
jóra emlékszel! Valószínűleg ezért tudjuk mi is és mások is tovább csinálni nap
nap után ezt a gyereknevelésnek nevezett nagyszerű, de felelősségteljes munkát!
Sosem lehet erre felkészülni, sodródni kell és élvezni!
Mindig a TLC csatornán futó John
Kate és 8 gyerek című sorozat jut eszembe, ahol a házaspár egy ikerpár mellé,
egy hatos ikergyerkőcökkel megáldott nagycsalád mindennapi életét éli a kamerák
előtt. Ha nekik megy 8 babával, akkor nekünk, nektek miért ne menne egy
gyerekkel ugyanez? Ha elfogy a türelmed vagy kétségbeesel végy egy nagy levegőt
és adj egy hatalmas cuppanós puszit a kis pofikájára és folytasd tovább a
napodat! Nagyon nehéz dolog a gyereknevelés, de hidd el, hogy megéri!
Várunk minden kedves látogatót a
következő héttől, előzetes egyeztetést követően!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése