Hemangióma

Nos, ez a cifra cím nem más, mint magának a puklinknak a becses neve doktori nyelven, ami ott ékeskedik Lili jobb homlokán. Nagyon jól megtanultuk már, mert akárhányszor futunk össze hasonló cipőben járókkal, gyerek orvosokkal, védőnőkkel mindenki köszönés nélkül azonnal rávágja, hogy: hemangióma! Azok, akik pedig nem jártasak ebben, felvont szemöldökkel, bizonytalanul, várva a megfelelő pillanatot rákérdeznek: ez a folt a homlokán el fog múlni?! Erre már egy nagyon jól betanult szövegünk van: szüléskor, mikor a medencecsont alatt bukik át a baba feje, valószínűleg megnyomhatta és ez a szövetes bevérzés lett azon a helyen. Nagyjából 3 éves koráig minden babának felszívódik, de jelenleg éppen specialista kezeiben vagyunk, hogy mielőbb meggyógyulhasson a kis buksija!

Eme bejegyzés szóljon, hát a puklinkról!

A történet ott válik izgalmassá az olvasók számára is, amikor is nagyjából az első hét végén az addig alig észrevehető kis foltocska elkezdett egyre erősebb vörösben pompázni és terjedni. Ekkor még nem volt dudoros, nagyjából egy hónapos kora után kezdett el púposodni. Kicsit rémüldözve, tele aggodalmakkal kérdeztük a védőnőt, hogy: ez vajon mi?! Mire ő se szó se beszéd, azonnal közölte a tényeket: két eshetőség áll fent! Az egyik, hogy lapos marad és ún. tűzfoltról beszélhetünk ami az élete végig megmarad és erős piros színben fog pompázni; a másik hogy ez egy érdaganat (nah ekkor dobban a szülői szív nagyokat) ami teljesen veszélytelen ( ekkor fújtuk ki az imént bent ragadt levegőt) ami az eső időszakban folyamatosan nő, púposodik, de 3 éves korára felszívódik. Tehát tulajdonképpen örülni kell, hogy púposodik! Legalább nem fogják az iskolában emiatt csúfolódás tárgyává tenni. Hiába, ezek a gyerkőcök már csak ilyenek! Szóval vártunk és vártunk, de a növekedése egyre gyorsabb lett, egyre több és több területet foglal el a kis buksijából, egyre nagyobbra púposodik. Persze, hogy nem hagyja nyugodni az embert, és már a védőnőnket sem. Ugyanis, minél korábban sikerülne elmulasztani eme puklinkat annál kisebb és halványabb kis paca maradna az ő kis homlokán a kezelések múltával. Belevágtunk hát az orvos és kezelési módok felkutatásának.

Védőnőnkhöz tartozó sok más baba közül, az egyik babának pontosan ilyen hemangiómája van. Bár neki nem ekkora, de ez most lényegtelen. Ők a Heim Pál kórház bőrgyógyászatán kaptak egy patikusok által kikevert propanorol krémet és 2 havonta fagyasztásos kezelésekre járnak. Ez az állami megoldás. A magán klinika, igaz pénzbe kerül, de nekünk ő a legfontosabb, ami nem messze tőlünk van (Kelen klinika) egy specialista dolgozik, aki éppen e puklik specialistája. Kisebb kerülő után sikerült egy bennfentes közreműködésével időpontot kapnunk, köv. kedd 10 órára. Hogy miért is választottuk a magán doktori kezelést! Nos, ez megint egy külön történet.

Történt ugyanis, hogy mi is felkerestük 2 hete a Heim Pál kórház bőrgyógyászát, bízva abban, hogy minket is felvesznek a fagyasztásos kezelések listájára, mint ahogyan a fent említett másik anyuka és kisbabája esetében. DE nagyot néztünk! Nem elég, hogy szeptemberig semmiféle előjegyzési időpontot nem adnak ki, az ambuláns rendelésekkor csupán 60 időpontot osztanak ki, ezért a telefonos diszpécser azt tanácsolta, menjünk oda minél hamarabb, ha nem akarunk lemaradni. Ki a fene gondolná, hogy ennyi gyerek jár a bőrgyógyászatra?! De a fekete leves ezután következett, ugyanis reggel 7 órakor adnak sorszámot, a rendelés pedig 8-kor kezdődik és csupán 11-ig tart, aki addig belefér, az belefér, aki nem, annak jó napot! (éljen az az okos, aki ezt kitalálta!:() Szóval szegény Lilikémet a reggeli fél hatos szokásos kelésünk után, még egy kis kocsikázás várta a Heim Pálig. Ott majdnem 2 órás várakozás után (persze nem 8-kor kezdte meg a rendelést a doktornő, hanem csak ¾ 9-kor) végre a doktornő színe elé járulhattunk. Bár ez szerencsére Lili napjában semmiféle felfordulást nem okozott. Bárhová is megyünk vele, a világ legjobb és legnyugodtabb babája! A kocsikázást pedig édesdeden végigaludta.

Szembetűnő a panaszunk, nagyon mondanunk sem kellett semmit, a már a bevezetőben említett módon reagált mikor meglátott bennünket! Ezt követően néztünk egy nagyot, amikor közli velünk, hogy 17.-én 11-kor jöjjünk vissza 3 napra Lilivel, feküdjünk be a kórházba egy propanorol gyógyszeres kezelésre, ami csodákat művel majd a mi kis Lilink puklijával. Én csak a szemöldökömet húztam, próbáltam minél több infót kiszedni a doktornőből, ugyanis erről a gyógyszeres kezelésről nem hallottam még semmi jót. Másrészről – és ebben szerintem minden anyuka egyet ért velem- egy 4 hónapos babát nem kellene engedni egy hónapokon át tartó gyógyszeres kezelésnek kitenni egy olyan dolog miatt, ami semmiféle érzékenységgel, panasszal, fájdalommal nem jár a picinek! Hiába adta a beutalót, természetesen mi nem jelentünk meg! Inkább az alternatív megoldást választjuk, mert lehet, hogy most semmiféle mellékhatása nem lenne ennek a kezelésnek, de ki tudja, hogy 10 év múlva mi lesz. Ami külön felháborító volt anyai szívemnek, hogy ez a propanorol készítmény a szívbetegek gyógyszere. Igaz, hogy 3 nap alatt elapasztja és hónapokkal később teljesen elmulasztja a pukliját érösszehúzó hatásának köszönhetően, de köszönjük ebből a megoládásból nem kérünk. Ami a leginkább bántó, hogy semmiféle alternatív megoldást nem kínált, nem tájékoztatott a fagyasztásos, lézeres kezelés esetleges menetéről, annak lehetőségeiről. Szóval Heim Pál, soha viszont nemlátásra!

Ekkor fordultunk Marci édesapjának gyerekkori gyermekorvossá lett ismerőséhez, aki a II. kerületben praktizál. Hihetetlenül jófej doki, csak ajánlani tudom, ha ne adj’ isten valaki odakerülne! Szóval személyes közbenjárásnak köszönhetően kaptunk egy időpontot dr. Tasnádihoz (ha jól emlékszem) aki eme hemangiómák specialistája. Jelenleg itt tartunk! Nagyon várjuk már a köv. hét keddet, és az ő véleményt Liliről, ill. a puklijáról. Igaz, hogy magán klinikai rendelése, de a pénz egy cseppet sem számít! Nekünk továbbra és mindenkor ő a legfontosabb!