A mai bejegyzés szinte teljes
egészében azokról a dolgokról szólna, amiről sem a szakirodalom, sem a
nagymamáink, sem anyáink nem beszélnek. Kimondatlan dolgok, amiket tényleg csak
akkor tapasztalhatsz, élhetsz meg a maga teljes valóságában, amikor átesel egy
9 hónapnyi terhességet követő szülésen.
Hiszen azt tudjuk, hogy fáj!
Nagyon fog fájni, mondogatják sokan! Ezt megcáfolni nem szeretném, sőt
megerősíteném én is, de mi van a szülés után? Miért nem beszélnek azokról a
testi változásokról, fájdalmakról, érzésekről, amik ezek után következnek?
Hiszen ha már sikeresen teljesítettük az evolúció által ránk ruházott
legnagyobb és legfontosabb feladataink egyikét – nevezetesen, hogy megszültünk
egy gyerkőcöt – nem érdemelnénk teljes képet róla? Miért hallgatnak? Nos, ezt a
hallgatást törném meg itt, ezen sorok által. A könyvekben, újságokban,
tévékben, rádiókban, sőt még magukról az anyukáktól sem hallani ezen dolgokról,
pedig szerintem nem ártana tudni róla! Szóljon hát elsősorban ez a blog, az áldott
állapotra készülőknek, kispapáknak, leendő kispapáknak és mindenkinek, aki
szeretne többet tudni magáról az „azutáni dolgokról”, felkészülve és átlátva
teljes egészében.
Leszögezném azt is, hogy ezeket a
tünet együtteseket jómagam produkálom és veszem észre a napok múltával, közel
sem biztos, hogy Te kedves olvasó/párod/barátnőd/jómagad ebben fog szenvedni,
amikor odakerül(sz).
Nem célom a magasztalásunk, csak
szerintem egy olyan fantasztikus és életre szóló csoda megszülésében vettünk
részt teljes erőnkkel, amelyhez ezek után semmi sem fogható. Innentől a
legnagyobb fájdalmat is kibírjuk, mert tudjuk, hogy képesek vagyunk rá! Nincs
az a nehézség a jövendő életünk során, amivel ne birkóznánk meg! Tehát semmi
más célom nincs, mint csupán a tájékoztatás, a figyelemfelhívás és a
felkészítés.
Mindamellett itt az elején
leszögezném, hogy minden érte van, minden percében imádjuk és szeretjük őket,
az anyák szerepe ez, vállaljuk és boldogan teljesítjük nap, mint nap!
A lehető legőszintébb
bejegyzésem, akik ilyen mélységű megnyilvánulást nem viselik (sex terén is) azt
kérem, ne olvasson tovább!
A baba megszületése után a doktor
megkért arra, hogy egy kis nyomással préseljem ki magamból a méhlepényt. Nagyon
fontos, hogy minden kis darabkája távozzon a szervezetedből, mert ez később
komoly szövődményeket okozhat. Magát a méhedet egy steril oldattal tisztítják
ki (én ennek néztem). Pontosan lehet érezni amint egy nagyobbacska, tű nélküli
injekciós tubussal felnyomják a vizet és mivel ki vagy még tágulva, ezért az
azonnal, a bent maradt alvadt vérdarabkákkal, friss vérrel és méhlepény
darabkákkal együtt kicsorog belőled és a lábaid közé elhelyezett fémtálkába
folyik. Egyáltalán nem fájdalmas procedúra. Inkább vicces, mert ilyet eddig
soha nem éreztem J.
Az érzés maga tökéletesen megegyezik a beöntéskor tapasztaltakkal, annyi
különbséggel, hogy a kisujjamnál is vékonyabb csövet dugnak fel a popódba és
azon át érkezik kancsóból a víz. Nem kell aggódni, a várt „özönvíz” nagyjából 3
perc múlva érkezik, pontosan annyi időt ad a természet, hogy megtaláld a
toalettet. A kellemetlenséget inkább az jelenti, hogy miközben fájásaid vannak
kakilnod kell és később az ágyban a fajúdások alatt a megfelelő tágulási méret
elérése közben, nem bírod elviselni, hogy háton vagy vizsgálatok alatt lábakkal
a kengyelben kénytelen vagy feküdni és lazítani. Pokolian borzalmas fájdalmasak
a fájások, de nagyon is igaz anyáink mondása, hogy idővel elfejti őket az
ember. És tényleg! Napról-napra egyre halványabban emlékszem a fájásra magára, csak
a tudat marad meg, hogy pokoli volt! Érdekes kemikáliás folyamatok zajlanak a
fejünkben!
A másik titkolt igazság az, hogy
mindig fájások alatt vizsgálnak meg. (szülés előtt az orvos pontosan fájások
alatt nézi meg az ujjaival mennyire van a baba feje) Külön kérésük, hogy
szóljunk a fájások érkezésekor és a kedves doktorok ekkor találják ki, hogy
burkot repesztenek az ujjaikkal. Pokoli! Az, amikor a fájások alatt benned
turkálnak leírhatatlanul fájdalmas és kellemetlen. Tulajdonképpen még össze is
tehetnénk a kezünket, mert ha ezt a fájdalmat kellene elviselnünk órákon át –
egyébként maga a fájások sem piskóták – akkor én felálltam volna és azt mondtam
volna, hogy köszönöm szépen, én most távoznék. A burokrepesztést követően a
maradék, nagyobb mennyiségű, nyálas, véres, véreres, alvadt véres híg folyadék
is kizúdul és szintén a tálkában gyűlik össze.
A terhesség 7. hónapja végig
azzal múlt, hogy pokoli derékfájást tapasztaltam. Megváltás volt a 8. hónapba
lépni és úgy mozogni, hogy nem fáj olyan nagyon. Ez a fájdalom visszatér a
szülés alatt, ezért is olyan kellemetlen a háton való vajúdás. Pokoli!:( (a
derékfájás visszatér a szülés után is, mert a terhesség alatt a hát izmok
megfeszülnek, a hasizmok elernyednek, minden súlyt a hátad és a derekad cipeli.
Ezeknek az izmoknak kell visszaállnia az eredeti állapotokba, a kitágult
medencecsonttal együtt, ami újabb fájdalommal jár)
Közel sem akarom újra érezni azt,
amikor a szülés után, nagyjából este 10 óra magasságában (3 órányi egyhelyben
fekvés, remegés után) elvánszorogtam zuhanyozni. A tüdőmet olyan kicsinek és
kevésnek éreztem, hogy a törölközést meg kellett szakítanom egy wc deszkán való
pihenéssel, annyira elfáradtam. Másnap délutánra kezdtem azt érezni, hogy
visszanyerte eredeti méretét, már nem kell a baba miatt abnormális módon
elhelyezkednie a mellkasomban.
Ennyit a legkellemetlenebb
terhes-, és kórházi élményekről, most jöjjenek a szülés utáni hétköznapokban
tapasztalt tünetek, érzések:
A gátmetszés után egy injekció
kis csípő érzését kell csak elviselni - nem kell aggódni, nem fájdalmas - a varrást már meg sem érzed. A szülés utáni
kisebb vérzés is elviselhető, hiszen megedződtünk a hónapos vérzések során. A
gátseb nagyjából 2 hét alatt begyógyult, kezdetben minden pisilés után hideg
vízzel át kell itatgatni a felületét, hogy a húgysav ne marja. Nem tudsz a
fenekeden megülni, vagy lyukas párnára ülsz, vagy a combodat magad alá hajtva
arról kissé eldőlve viseled ezt az időszakot. Mint említettem a seb
érzékenysége elviselhető, de a feszülős, nyomó érzésről szintén nem szóltak. A
gyógyulást követő 2 hét után is azt éreztem, hogy alulról mentem kiszakadok,
olyan erős nyomást éreztem és a nagyobb babakocsis séták után fájdalmasan
feszült, nyílalt a gátseb körüli terület és az az alatt húzódó izmok. Megváltás
volt lefeküdni ilyenkor.
A másik, a méh összehúzódása.
Mondják, hogy minden egyes szoptatás során olyan hormonok szabadulnak fel, amik
a méhedet összehúzódásra késztetik, hogy visszanyerje eredeti alakját. Én a
kórházban szoptatás alatt és most sem tapasztaltam semmiféle kis erősségű
fájdalmat a méhem tájékáról. Nekem a már fent említett gátseb okozta feszülős
érzés volt kellemetlen. De érdemesnek találtam, hogy elmondjam ezt is.
Említettem a változást! Nos, ezt
leginkább két alkalommal lehet észrevenni. Az egyik a sex a másik a hapcizás.
A terhesség alatti sex egészen
addig problémamentes amíg az az időszak el nem érkezik amikor a baba a tüdődre
tud már csak feküdni amikor te magad is fekszel a hátadon. Ez nagyjából a
nyolcadik hónaptól érezhető. Innentől hol egy kellemetlen feszülős érzést érzel
mikor a jövendő apuka rád hajol, hol pedig nem kapsz levegőt és ettől kimerülsz
és a mozgás is egyre nehézkesebbé válik. Itt hívnám fel a jövendő apukák
figyelmét, hogy legyenek erre tekintettel. Ilyenkor nem vagyunk lepedő
akrobaták. J
Kérdés, hogy mennyit érez ebből a baba? Szerintem valami ösztönből adódóan a
babák tudják, hogy ilyenkor meg kell húzniuk magukat és hagyni kell a szülőket
„dolgozni”. J
Lili minden alkalommal egy felfelé fordított „U” alakba tolta fel magát, hátát
a mellvonalam alá feszítve, helyet hagyva apának és a kukijának is!:). Nem
mellesleg, gondoljatok bele, így elkerülheti a baba hogy az alulról érkező,
ritmusos mozgás okozta kisebb nyomások a mama hasán keresztül őt is elérjék.
(remélem érthető vagyok:)). Hogy mennyit érez ebből az apa? Semmit! Ezt minden
alkalommal kérdeztem, de soha nem érzett belőle semmit. Hiszen gondoljunk csak
bele, a méhszáj felül zárt. Nem érnek el
odáig, nem kell aggódni. A doki szerint pedig az első 3 hónap után bármikor
lehet szeretkezni, napi rendszerességgel is, mindaddig amíg véres folyadék nem távozik
a mamából az aktus végén. 38. héttől a feszülős, fáradékony, nyűgös és jósló
fájásokkal teli napjaim miatt kifejezetten ajánlott a sex, remek szülés
megindítónak tartják. Ahogyan azt a szülésünkről leírtakban is említettem,
nálunk ez bizonyítást nyert. Kedden lefeküdtünk (megjegyzem levegőhiány és
eszméletlen fáradság miatt a legkevésbé sem kényelmes és kellemes élmény volt)
és csütörtökön megszületett Lili. Folyamatosan kajtattam Marci után, hogy ÉN
MÁRPEDIG SZÜLNI FOGOK A HÉTEN, MERT NEM BIROM MÁR TOVÁBB! J
Azért is vagyok még a szülés
előtti sex támogatója (még akkor is ha a kismamának már nem éppen a világ
legkényelmesebb és legkellemesebb dolga), mert gondoljunk bele a párunk sivár,
szülés utáni 6 hetébe! Ugyanis akkor nincs sex!
A szülés utáni sex más tészta!
Még egyszer elmondanám, hogy ez én vagyok, a saját testi változásaimról szólok,
aki mást érez, vagy éppen nem érzi ezeket ne vonjon le messzemenő
következtetéseket az általam tapasztaltakról!
Szóval a szülés utáni 6 hét
elmúltával (megjegyzem Marci addig nem volt nyugodt, amíg a doki szájából nem
hallotta, hogy nálam is minden renden van, mehet a huncutkodás. Imádom!:))
nekileselkedtünk egy szép napon, miközben Lili édesen szunyokált. Uram! Nagyon
óvatosan és nagyon finoman! Hát nem volt kellemes az első pár alkalom. Mintha
újra elveszítenénk a szüzességünket, csak nem fájdalmas, hanem érzékeny érzést
tapasztaltam. Leginkább a bal méhfalam érzékeny minden egyes új pozíció
kipróbálása során, újra bele kell rázódnia a méhemnek a dologba. Én azt
gondolom, hogy ott lehetett a méhlepény rátapadva a méhfalamra, és mikor szülés
után ez leválik egy nagy vérző sebhelyet hagy maga után (ezért vérzel szülés
után) aminek 6 hét a gyógyulási ideje. A mai napig nagyon érzékeny, de Marci
Úriember és porcelán babaként bánik velem.
Az érzet sem ugyanolyan, mint
annak előtte! Hogy ez a gátmetszés miatti inak és szalagok átvágása miatt lehet
vagy, mert a méhed a saját méreténél vagy ötször nagyobb méretre tágul (a méh
teteje a 9. hónapra a mellvonal alatt van) nem tudom, de mindenesetre nem
ugyanolyan. Nem rosszabb, nem jobb, inkább más! Ez talán a legjobb szó erre. Az
érzés szintén leírhatatlan, de időbe telik, hogy megtanuld „kezelni” az új
méhedet a sex alatt. Marci változást nem érzékelt, nem kell aggódni tehát, hogy
esetleg kiérzik a változást! De szerintem az sem baj ha igen, kaptak egy
gyereket, meg egy új szeretőt!:) Két legyet egy csapásra! J
A másik változás a hapcizások
alatt tapasztalható. Terhességünk alatti kismama klubbon előadást tartó, intim
torna tréner is említette, hogy a gátmetszés a szülő nők nagyon nagy
százalékánál a hapcizáskor elcseppenő vizelet kellemetlen érzését okozza.
Nagyon örömmel konstatáltam – egészen a 4. hétig – hogy nálam ez szerencsére
nem játszik. Ugyanis az az átkozott szike mindent vág és ilyenkor a
medencefenék izmokat komoly trauma éri és kellő edzésekkel nyerhető vissza
annak záró és megtartó képessége. Erre szolgál az intim torna. Megjegyzem ez
férfiakra is jellemző tünet, nem csak a nők privilégiuma. Szóval a 4. hétig
minden rendben volt, amikor egy-egy hatalmasabb hapcizáskor elcseppenő
vizeletet éreztem, rohantam is, hogy szemügyre vegyem mi is ez! Felütötte a
fejét azon időszak alatt az a bepisilek, bepisilek, bepisilek érzés! Amikor
nincs is annyira tele a hólyagod mégis azt érzed, hogy nem tudod tartani.
Szörnyű, de megértem most már mit is éreznek a picik, amikor a bilire szoktatás
zajlik. Szerencsére megtartottam ennek a trénernek a prospektusát és telefonon
elmondott gyakorlatokat végezve (mikor eszembe jut napközben kb. 3x4x) ezen az
érzéseken túljutottam. Mivel az akkor 4 hetes Lili mellől nem tudtam elszakadni
még 3x 5 óra erejéig, nagyon kedves tréner hölgy telefonon próbálta elmondani a
gyakorlatokat. Annyira hatásos módszer, ajánlani tudom csak minden szülés után
átesett mamitársnak, még akkor is ha még nem tapasztalja ezeket a
cseppenéseket. Hiszen nálam is a 4. hét körül jelentkezett először.
Megint egy kellemetlen érzés,
éjszakák közepén üti fel fejét és keseríti meg a pihenésemet. A terhesség alatt
a medence kitágul (most szelektáltam ki az összes „lány” ruhámat, nadrágomat,
ami a megszélesedett csípőm miatt többé már nem jönnek rám. Nincs értelme
tartogatni, ha sikerül visszafogynod, akkor sem nyerheted vissza régi
csípőméretedet! Ne kínozd magad a látvánnyal mindig, mikor kinyitod a szekrény
ajtaját) és ennek kisebb mértékű visszazsugorodása fájdalmakat okoz. Nem is
kicsit! Akkor üti fel fejét, amikor huzamosabb ideig az oldalamon fekszem az
ágyban. Mivel hason a cicijeim miatt nem feküdhetem, a hátamon nem tudok
elaludni, marad az oldalfekvés. Arra ébredek minden este, hogy a medencecsontjaim
belülről készülnek felrobbanni! Nagyon pocsék egy érzés. Megmozdulni is
fájdalmas, de ha a hátamra sikerül fordulnom a fájdalom másodperceken belül
megszűnik. L
Mivel minden kis izomrostod azon
munkálkodik teljes erejével, hogy a picit kipréselje nem meglepő, ha azt
tapasztalod, amit én. A szülés után majdnem 3 órán át olyan mértékben remegtem,
hogy azt egy epilepsziás sem tudna produkálni. A kimerült izmok így reagálnak
az őket ért terhelésre. Ezért sem tudtam például rendesen fogni Lilit vagy
magamtól átsétálni a szülőszobából a kórtermekig. A remegés múltával azonban a
mai napig egy amolyan „megöregedés” tapasztaltható az izmaimban. Úgy érzem
gyengébb lettem, az izmaim mintha nem úgy tartanának, ahogy annak előtte, lassú
lettem és a földről való felállás is olyan furcsán lassú lett. Ne értsetek
félre, nem gyök kettővel araszolok és végzem a különböző mozgásokat! Kívülálló
észre sem veszi a változást, magam tapasztalom, érzem, ébredek rá napról-napra!
Valahogyan más, és csak remélni tudom, hogy a torna ezen segíteni fog.
Ahogyan drága szülésznőnk is
mondta felkészítő óráinkon, semmi sem lesz a régi ezek után! Valóban nem! DE MINDEN perc, fájdalom, húzódás, kellemetlenség,
változás megérte, újra és újra elviselném ha az élet ezt kérni tőlem, mert
amikor felébred és rád mosolyog, amikor nagy büszkén jegyzeteled a fürdőszoba
csempére felragasztott cetlikére súlyának gyarapodását, amikor pelenkás közben
elámulsz mennyire tökéletes kis életke fekszik előtted, rájössz, hogy minden
perce megérte és csak előre és előre! Minden ő érte van és lesz is, mert nagyon
szeretjük és tényleg a világ legcsodásabb érzése az amikor szülővé válunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése