Megtöröm a csendet majd 3 hetes
hallgatás, egy tikkasztó kánikula és szobafestés jelenleg is tartó káosza
közepette. Ölemben a lap topommal egy eldugott, még festésre váró szoba
közepén, hatalmas szekrényekkel, megannyi lommal körbevéve, rettentő időhiány
közepette igyekszem nektek hírt adni magunkról.
De még mielőtt belevágnék
kalandjaink mesélésébe, meg kell, köszönjem azt a hatalmas mennyiségű e-mailt,
amiben a gyermekeitek születéséről meséltek. Be kell, valljam nem gondoltam
ekkora „nézőszámra”, bár apukáktól még nem kaptam levelet. Ha benne vagytok,
akkor egy karácsonyi különszámként csak TI szerepelnétek. Addig is várom az
újabb leveleket!
Továbbá sok erőt, agyban kellően
felkészült és gyors szülést kívánjak kismamáinknak, akik hamarosan - persze ha
idejük engedi – beszámolhatnak nekünk saját kalandjukról.
Szóval… a kánikula csak a
végjátéka az elmúlt 3 hét történéseinek. A mi drágaságunknak névnapja volt és
ezt egy kellemes cukrászdai látogatással ünnepeltük meg, kijelentve hogy ezt
minden névnapján meg fogjuk ismételni. (Pataky cukrászda White Royal nevű
süteménye maga a mennyország!) Kellenek a hagyományok, hogy később ő is tovább
tudja ezeket adni az ő gyermekeinek, mosolyt csalva arcocskájára mikor eszébe
jutnak a régi szép emlékek. Azon az estén bizony nem csak szép dolgok
történtek. Szülés után első alkalommal megjött, görcsökkel, puffadással,
derékfájással, úgy ahogyan az lenni szokott. PCO miatt azonban nem számítok
továbbra sem rendszeres ciklusra. De ez egy külön téma lehetne, amiért ezt
megemlítenem az, hogy az óta felerősödtek az ízületi fájdalmaim, beálltak a
térdeim, a derekam hasogat – pontosan, ugyanúgy ahogyan a terhességem alatt.
Mondják, hogy 1 év a regenerálódás időszaka, azt is, hogy a kitágult csípő
ilyenkor húzódik vissza, de hogy a térdeim miért nem képesek arra, amire eddig,
azt nem tudom megérteni. Öregasszony lettem, akárcsak anyukám, tönkre megy a
szervezetem a szülés következtében. A Lili felvétele a játszószőnyegéről nem
éppen leányálom, a méhem felső szakasza ilyenkor be akar horpadni és egy
lassított felvételként nagy kínok és fájdalmak közepette állok fel. Ezekre
gyógyír valószínűleg az orvosom sem találna. Bár esedékes a rákszűrésem, bajom
nem származik belőle, ha megkérdezem az ő véleményét is.
Sikerült abszolválnunk Lili külön
szobáját és alig több mint 5 hónaposan eltöltötte első önálló éjszakáját,
bébiőr vigyázó mikrofonjai mellett. Érdekes mód az első éjszaka szinte teljesen
zökkenőmentesen lezajlott, a második eléggé aktív volt, még a tegnap szintén
simán eltelt. Este 9-től egészen hajnali 3-ig aludt, mozdulatlanul, utána pedig
egy szokásos átmozgatás után aludt tovább a jól megszokott 5 óráig. Az első
éjszaka kétségek gyötörtek, nem is kicsit! Nem tudtam aludni, hol átkoztam
magam, amiért 5 hónaposan elszakítom magamtól, tartva hogy még túl kicsi ő
ehhez, másrészről büszkeségtől verdestem mellkasom, mert tudom, hogy
megcsináltuk, amit szerettünk volna. Külön szobában felnevelni, nem engedni, hogy
a szülői ágyhoz szokjon, a közelünktől függjön elalvási képessége. Most már
azonban bevallhatom, teljes mértékben megnyugodtam, bízom a bébi őrben, és ha
kell, kelek és sétálok a másik szobáig. Mint eddig is, most is mosolyogva
ébred, tehát nem jelenthet a külön lét ekkora problémát neki. J
A szobája egyébként nagyon szép világossárga lett, egy hatalmas majd 2 méteres
falidekor matrica fogja a főfal közepét díszíteni, amennyiben az az átkozott
cég, akitől rendeltem hajlandó lesz megküldeni. Végre van minden játékának
hely, végre mindennek megvan a maga helye. Egész nap a mami által varrt
játszószőnyegen hempergünk, végigvesszük az összes játékot, tanulmányozzuk a rádiót,
ami 0-24-ben duruzsol a füle mellett. Eddig is az volt a cél, hogy ne szokjon
hozzá, hogy csak a legnagyobb csendben lehet aludni, most sem változtatunk
ezen.
Rájöttem, hogy érdemes a
vacsorájából meghagyni egy kortyot a cumisüveg aljában amolyan
vésztartalékként. Ugyanis - nem gyakran – de elő szokott fordulni, hogy
bealszik a vacsorájába és tudom nagyon jól, hogy ilyenkor 20 perc alvás után
hatalmas mosollyal, sikongatva ébred, tudatva hogy neki ennyi volt, köszöni
szépen ő ma este akkor már nem is aludna többet.:) No de ez nem így működik. Ilyenkor hagyom a
kiságyban játszani, birkózni a textil pelenkájával majd odaadom neki a maradék
kajáját és hopsz, pocakra fordítom, kettőt paskolok a popsijára és már alszik
is. A maradék kaja nélkül ez hosszú órákba is belekerülhetett.
A másik, hogy akkor tud szépen,
hosszan aludni, ha nem takarom be a lábát térd alatt. Olyan akár Marci, ő is
szereti kidugni a lábát. Spontán jött az ötlet, mikor nehezen tudtam rávenni az
alvásra, de bevált. J
Mivel egész kora nyarunktól
kezdve nyitott teraszajtó mellett aludtunk, a napfelkelte előtti leghidegebb
órákat egy vastagabb pokróccal vészeltük át. Megfigyeltem, hogy napfelkeltekkor
fel-felébred és nem mindig sikerül visszaaludnia. Ilyenkor a vékony takaróra
egy másik vékony takarót terítettem (az első levehetetlen róla, mert annyira
belecsavarodik) nyakig bebugyoláltam és ezzel, másfél órával sikerült
meghosszabbítanom az alvásidőt, ami aranyat ér!:)
Mostanában egy utolsó, vacsora
utáni szeánsz bevezetésén morfondírozom. Szoba berendezése közben arra
jutottam, hogy már most előveszem régi mondókáinkat, dalocskáinkat és elalvás
előtt énekelünk, mondókázunk egyet. Ezt két okból szeretném bevezetni: egyrészt
mert ezen idő alatt a hemangiómára kent gyógyító krémnek van ideje felszívódni és
kellően le tudom kötni. Másrészről pedig szeretném, ha a dalocskákról
tudatosuljon benne, hogy most az alvás következik. Minden tökéletesen rendben
van, vége a napnak, leereszthet, és tudat alatt hangolódhasson az alvásra. Napközben
játék közben leteszem magam mellé a könyvet, egyet kiválasztva felolvasom
Lilinek, és ha figyelmét tapasztalom, akkor megtanulom többszöri ismételgetés
során, ha nem érdekli, lapozom. Be kell, valljam, kicsit még jól is esik
tornáztatni a memóriámat. Ugyanez lenne a későbbiekben a reggeli ébredés után.
Emlékszünk még a régi, szobafalra
vetített dia mesékre? Előttem a kép, ahogyan sírva könyörögtem bátyának,
nővéremnek, hogy fűzze be a következőt, következőt, következőt, vetítsen és
meséljen nekem, amikor még nem tudtam olvasni. Aztán megszületett nővérem első kisfia
és én léptem elő mesélőnek. Mikor anyuék átjöttek az új ikeás szekrényeim
összeszerelése miatt feljött témaként a régi diafilmes hétfő esték. Az idősebb
olvasóim emlékezhetnek, a fiatalok kedvéért pedig elmesélem, hogy régebben nem
volt hétfő esténként a tv-ben adás, ilyenkor mi diameséket vetítettünk. Annyira
kellemes emlékeket ébresztettek fel benne, hogy muszáj ezt továbbvinnem. Gőcze
nagypapánk nemrégiben több száz diatekercset és vetítőgépet örökölt, alig várom,
hogy ez átkerüljön hozzánk. (akinek nincs ilyen, de kedvet kapott, azoknak egy
kis segítség: dia gépet tudsz venni a vaterán, diaszalagot pedig a Libriben,
Alexandiában, Ulpiusban) Kitaláltam hát a következőt:
Hétfő – Diahétfő (házilag készült kenyérlángossal, kölesgolyóval, frissen csavart gyümölcslével)
Kedd- Kotyvasztós Kedd (főzzünk
apának valami finomat)
Szerda – Szépülős szerda (pl.: kozmetika,
fodrászat, manikűr/pedikűr. Akár odahaza is))
Csütörtök – Csavargós Csütörtök (pl.:
vásárolgatás, játszóház, mozi, kiállítás)
Péntek – Pizza péntek (rendelt pizza, desszerttel)
Szombat – Szabad szombat (pl.: squash
apával, játék mamáékkal, barátnős találkozások)
Vasárnap – Virgonc vasárnap (pl.:
kerti sütögetés, szabadtéri mozi, kirándulás, társas)
Szerintem sokat nem kell
magyaráznom, mégis pontosan tudni fogja mikor, mi következik. Persze ezek a
tematikus napok néha csúszni fognak, vagy csak én vagy csak a Marci tudunk
részt venni benne, de nagyszerű alkalom, hogy egy kicsit együtt legyünk az
egész napos munka végeztével. Tudom, hogy ezekhez még nőnie kell, de a
legnagyobb izgalommal várom és nem kisebb lelkesedéssel fogok beszámolni nektek
e napokról! J
Persze később ezek el-el fognak kopni, a tinédzserkorban már cikik leszünk
neki, de addig is a mi kicsi Lilink marad.
Túl az 5. hónapon, már javában
kóstolgatjuk az új ízeket. Üveges kaják mellett, frissen turmixolt
gyümölcsöket, frissen préselt gyümölcsleveket is kap. Nagy segítséget ad az a
baba szakácskönyv, amiről nemrégiben meséltem nektek. Annyira egyszerű receptek-,
és izvilágú ételek adhatóak, hogy azt még apu is simán meg tudja csinálni. Élvezet
nézni, ahogyan együtt esznek, evés utáni böfizést, a közös játékot és az
altatást. Nagyszerű, kivételes és dicséretre méltó az, ahogyan Marci segít a
Lilivel kapcsolatos dolgokban. Idejéhez mérten maximálisan kiveszi részét a
gyereknevelésből. Sem a hiszti, sem a kakis pelus nem tántorítja el. Bár
vannak, voltak és lesznek is köztünk összezördülések, de kinél nem, az kérem,
tegye fel a kezét. Most, hogy a felső szint a miénk, készen vagyunk a mi és a
Lili szobájával látom csak igazán, hogy megérte ez a hetekig tartó festési,
bútorvásárlási, pakolási mizéria, mert tudom, hogy most már látja azt, amit
ezen események előtt mondtam neki, hogy ha lesz egy saját kis helyünk, valóban
családnak fogjuk érezni magunkat, a családon belül (szülei a földszinten
laknak). Nagyon jó érzés gondoskodni róla, igaz rettentően fárasztó és így az 5.
hónapra elmondhatom, hogy végképp kimerültem, egy 14 órás, egybefüggő alvásért
sóvárgok hónapok óta, de látom a fényt az alagút végén. Lassan kibújnak az első
fogacskái, egyre több étellel ismerkedik meg, egyre okosabb, mozgékonyabb.
Szerintem a baba kor egyik legszebb időszakát éljük most. Mondtam is Lilinek,
hogy nem járna ekkora erőbedobással gondozása, felőlem örökké 5 hónapos
maradhatna! J
No, igen, de az idő csak pereg, pereg…
"Inci, Finci és a kis Picurka
Elindultak hosszú útra.
Kristályfolyamon hajóztak,
Míg tengerre futottak.
"Hová mentek? Mit csináltok?"
Szólt a kövér Hold reájuk.
"Halat fogunk, szép heringet.
Míg az ezüst tenger ringat,
Megmerítjük hálóinkat."
Szólt Inci, Finci és Picur.
Inci, Finci álmatag.
Picurka is bólogat.
Kis hajójuk égen járó,
Álmok szárnyán messze szálló.
Csukd be szemed, és halld anyád,
Mesékből szőtt halk szavát,
Éji tenger moraját,
Legendát súg, száz csodát.
Lásd, búcsúzik a három úr:
Inci, Finci és Picur.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése