Ösztönök

Lili hemangiómájának a szélét egy hosszú, -70 fokra lehűtött pálcikaszerűséggel elfagyasztották, megelőzendő a későbbi esetleges terjedést. A beavatkozásnak nyomát nem látom, de mivel további terjedésről nem beszélhetünk, kimondhatjuk, hogy használni látszik. Legközelebb szeptember közepén kell visszamennünk, akkor várható érdemleges kezelés és annak menetének megállapítása, ugyanis átlépi a 6 hónapos küszöbhatást. Annyira hihetetlen hogy 6 hónapos lesz alig másfél hét múlva, már 7150 gr, előírásnak megfelelően megduplázta születési súlyát. Mindig gagyog, forgolódik – a mama által varrt játszószőnyeg bizony már kicsinek bizonyul – hajtja a felfedezés utáni vágy, mindig kézben lenne és a vállon átnézve szemlélné a körülötte lévő világot. Most már lehet vele repülőzni, zuhanásokat, piruetteket csinálni. Imádja, hogy gyurmáznak vele, nagyokat kacarászik minden ku-kuccccs hallatán. J Nagyon érdekes, mert amikor ébren van az ember a következő alvásidőszakra koncentrál, ha meg éppen alszik, akkor meg azt várjuk, hogy mikor ébred fel, mert nem találjuk helyünket a bőrünkben. Lili függő lettem nem tagadhatom!:)

 

A hozzátáplálásunk is haladt a maga megszokott medrében, azonban mostanában kissé megtorpantunk. Ugyanis a mi kis drágánk nem hajlandó semmiféle zöldséget megenni. A cukkini, a cékla, a almás-burgonya, a sült alma, a sült gesztenye kifejezetten utálatot vált ki belőle. Hiába keverem főtt burgonyával, cseppentek bele egy cseppecskényi mézet, keverem a vaniliás tejpéppel össze, hiába. Egyenlőre csakis a körte, a szilva, a banán, a sárgadinnye, barack, szőlő és a dinnye leve csúszik le a torkán. Egyetlen zöldséget hajlandó megenni, bár abból is csak az üveges, bolti verziót az pedig, a paradicsomos burgonya. De azt sem mindig és nem mindig az egész üveggel. Nemrégiben visszahoztam a sütőtököt az étrendjébe – anno ettől más babáktól eltérően szorulása volt – remélve hogy most már felkészült a pocakja eme ételféleségre.

Desszert ételként, amolyan délutáni uzsonnaként pedig vaníliás pépet kap. No, azt bezzeg puszilja a kis pimasz!:)

Gabonás ételek közül a vízben áztatott gabonapelyhet szerettem volna neki adni, de rájöttem, hogy annak elnyammogásához ő még nagyon kicsinek mondható. Most a búzadarával fogok próbálkozni, de most nem almával keverem össze, mert ebben is úgy néz ki rám fog hasonlítani.: utálja az almát!:) Ha a vaníliás pépet megeszi akkor a búzadarának is csúsznia kell.

Gyakran előfordul az is, hogy a gyümölcs evés után nagyjából egy órával tápszert kér. Próbáltam azt is, hogy kis tápszert keverek a gyümölcsébe, de így is követeli a tejcijét. Úgy néz ki a pocakja még ragaszkodik a tejcihez!:) Reggelire és vacsorára pedig csak a tápszert fogadja el, kellemesen melegen. :)

 

És ahol bevétel, ott bizony kiadás is van! Meglepően sokan kérdeztetek a baba kakiról!:) Hát néhány szóban erről! Nos, az elején a fekete szurok miatt leginkább egy karamell-fekete csokoládé csavart fagyira emlékeztető valami jön ki a babákból. Ettől megrémülni nem kell, tisztul a pocakjából a magzatvíz, amit a pocaklét alatt nyelt le. Később a szivárvány szinte minden árnyalatát megtapasztalhatják a tüzetesebben vizsgálódó anyukák. J A kaki sárgás, zöldes hígan folyós állapotból a hozzátáplálás következtében egyre tömörebb lesz,bár itt is a krémes állag megőrzése a cél. Kemény kaksival mi is harcoltunk a hozzátáplálás elején, ennek kalandos távozását meg is osztottam veletek anno. Hogy naponta mennyit kell a babáknak kakilni? Akkor kezdj szerintem aggódni, ha mondjuk, 3 nap kimarad, szerintem. Mi egészen újszülött korától kezdve másfél naponta kakiltunk, de akkor reggel is meg este is. A szilárd étel viszont átmozgatja, erőteljesebb mozgásra készteti a pocakot ezért van hogy Pavlov kutyájaként már a babahordozóba tett, nyakába előkét csatoló mozdulat meghozza a kívánt hatást. Elég gyakran pedig pont a szilárd étel felénél jön meg az ihlet. Az öregek saját korabeli hiedelme szerint gyümölcsös ételre nem kínálunk fel vizet szomjoltóként, mert – nem tudom másként mondani – megfosatja a babát. No, hát ezt néha mi is tapasztaljuk, de nem a víznek tulajdonítom ennek hatását. (a baba tea is víz alapú mégsem tapasztalok semmi hasonlót …) Tehát összegezve, naponta legalább háromszor kakilunk, minden szilárd ételes etetésnél.

 

Azt pedig mondja meg nekem valaki, hogy amikor készülünk valahova időre miért tudnak a babák pont akkor, már az ajtóban állva bekakilni? Miért pont az autósülésbe való betételkor jut eszükbe, pont indulás előtt? J Nem volt még olyan autós vagy babakocsis indulásunk, amikor ne az ajtóból fordultunk volna vissza egy gyors peluscserére. J

 

Apropó, bátyámék ajánlották a Dm-ben megvásárolható babakocsira húzható ún. takaró fólia szerűséget. Télen, ha kiviszed a picit levegőzni és elkapna az eső vagy a hó vagy fúj a szél ezt csak ráhúzod és megvédi őt a beázástól vagy az átázástól. Az árára pontosan nem emlékezett, de nagyjából 3000 ft körül van. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy  a legnagyobb tornádóban, hóviharban és jégesőben kell kivinni a gyerkőcöt a téli levegőre. Mert bizony szellőztetni kell őket! Mikor kicsi volt Lili akkor szépen fokozatosan szoktattuk hozzá pl.: az áprilisi fagyokhoz, mindig 10 perccel többet volt kint a babakocsiban és semmi baja sem lett. Az más kérdés hogy apa egész idő alatt folyton a nyakamon lógott, vagy az ablak üvegen át figyelte mindutalan, hogy szegény Lilit hogy képzelem, hogy kiteszem a hidegre aludni meg fog fázni az ő kis tündérvirágszála. Nah meg : „ Az biztosan nem úgy van, ahogyan az orvos mondja, nevezetesen hogy egy 3 hetes babát már egy órára ki lehet tenni a levegőre télen. „ J Jelentem túlélte, nem fázott meg és apa idegszálai is megúszták!:)

 

Viszont ha már hideg, akkor fel kell rá készülni. Már vettem neki őszre kis szőrős galléros rózsaszín pufajkás mellényt, kantáros overált és egy átmenetei és egy jó vastag téli kabátot, mellé egy nagyon klassz barna-rózsaszín overált amit egy éves kor felettieknek ajánl, de nem baj mert februárban, pont születésekor szokott még utoljára be-be törni egy kis Szibériai hideg kellemes mínusz 20 fokokkal, a nagyobbacska ujjrészt rá tudom majd húzni a kesztyűcskéjére. Csizmával várok addig a napig, mert hihetetlen nagy lábakon él, és tuti hogy addigra ki is nőné. Ugyanez a helyzet a meleg zoknikkal is.

 

Nagyon sok barátnő, barát kérdezi, hogy milyen az élet a gyerekkel. Mondják sokan, hogy biztosan nehéz, de mégis milyen!? No, erre nem igazán lehet jól válaszolni. Tényleg csak az tudja milyen egy 5 és fél hónapossal együtt élni, aki éppen ebben a cipőben jár. Tény hogy éveken át nem fogunk tudni aludni egy kiadósat, de ezen felül állandó figyelem és koncentráció, az ember pörög és gondoskodik a nap 24 órájában. Sokan kérdezitek azt is, hogy nem hiányzik-e a gyerkőc előtti élet, mennyire viselem jól az anyasággal járó elkötelezettséget. Erre nem lehet azt mondani, hogy nem hiányzik, és nem vágyom néha +1 óra alvásra vagy egy jó vasárnap délutáni semmittevésre, mert ez nem lenne igaz. Hiányzik is nagyon, meg nem is. Büszkeséget és szeretet érzünk, ha ránézünk és mikor távol is vagyok, tőle mindig ő jár a fejemben, minden téma minden gondolat ő hozzá fut vissza. Nagyon érdekes, mert egyik felem vágyik elszabadulni néhány órácskára viszont a másik felem, mikor nem vagyok vele hiányolja őt és nem tudok megülni a fenekem olyankor. Azt veszem észre, hogy sietek hozzá vissza. Pedig tudom jól, hogy vigyáznak rá és semmi probléma nem fog történi a távollétemben. Fura érzés ez az anyai ösztön!:)